Magyarország, 1976. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1976-10-10 / 41. szám

S­okféle témáról szólnak a hoz­zánk érkező levelek, újabb vagy korábban megjelent cikkekhez fűznek észrevételeket, és tollhegyre tűzik hibáinkat is. Idézünk a levelekből: „Nagyon megörültem, amikor lapjuk 1976/39. számának »ház­táji« rovatában a lapkézbesítések­ről olvastam. Nálunk, Székesfehér­várott már másfél éve bevezették a kapu alatti levélszekrény útján történő újságkézbesítést. Eleinte azt mondták, ez azért van, hogy gyorsabban menjen a kézbesítés, és mindenki kapja meg a lapokat munkába indulás előtt. Arról is volt szó, hogy vasár- és ünnep­nap felhozzák az emeletre. Két hónapig meg is tették. Azután már megszoktuk, hogy reggelenként testedzésként kocogjunk le a ne­gyedik emeletről (no meg vissza, mert lift nincs) napi szellemi be­tevő falatunkért. Az idén nyáron azonban »újított« a posta. Az ad­digi korai órák helyett most már 8—fél 9 tájban kézbesítenek. Erről az előfizetőket senki sem értesí­tette, s így reggelenként kétszer - háromszor is lekocogtunk a föld­szintre. Egy ízben sikerült az ál­landó kézbesítőt helyettesítő fia­talemberrel beszélnem, meg is bántam, mert tőle szemtelen vá­laszt kaptam, a posta hivatalveze­tője pedig a hangot kifogásolta ugyan, de az eljárást helyeselte. Nekem is van egy újítási javas­latom, díjat sem kérek érte. Min­denki fizethessen elő a lakásához legközelebbi utcai árusnál, és mun­kába menet előtt kapja meg ott az újságot, így nem lesz gondja a postának a kézbesítéssel, sok mun­kaerőt takarít meg, bár így ma­gára a postai hírlapirodára sem lesz szükség, ami újabb munka­erő-megtakarítást jelent a népgaz­daság számára.” FODOR LÁSZLÓ, SZÉKESFEHÉRVÁR „Hazánkban örvendetesen nö­vekszik az irodai számológépek, írógépek, gépi adatfeldolgozó gé­pek gyártása és importja. Foglal­kozott ezzel lapjuk is. Csupán egy kérdéshez szeretnék hozzászól­ni : mindenféle gépen a szorzójel egy dőlt kereszt (X). A Nemzet­közi Szabványügyi Szervezet 12. számú műszaki bizottságának 1955-ben Koppenhágában tartott ér­tekezletén kimondták, hogy ez a szorzás jele, a korábbi felső tize­despont helyett pedig a vonalra írt vesszőt kell használni. Az is­kolai tankönyvekben viszont úgy látom, hogy szorzójelként a szám­jegyek közé írt, középmagasság­ban elhelyezett pontot használnak, az ezres pontokat nem írják ki, h­anem fél betű helynyi távolságot hagynak, ami írógéppel természe­tesen nem tartható meg. A kéz­irat akkor jó, ha tökéletes helyes­írással, pontossággal készült. Ma már fényszedő gépekkel is dolgoz­nak a nyomdák, s éppen ezért szí­vesen veszik, ha például a körle­velek külön átgépelés nélkül xe­rox-másolással azonnal fényképez­hetők. Amikor a gyerekek elhagy­ják az iskolát, az életben más gyakorlatot találnak, mint amit ta­nultak. Pedig az iskolát nem sza­bad elválasztani az élettől, még ilyen téren sem, összhangba kell hozni a kettőt, ki lehet mondani hogy a számjegyek között a szor­zójel a dőlt kereszt, az algebrában a sorra írt pont. A gyakorlatban ugyanis az emberek 98 százaléka dolgozik arab számokkal és csak a fennmaradó kettő betűszámtan­nal, azaz algebrával. Javaslatomat kérem megfontolás tárgyává ten­ni.” KŐVÁRI JÓZSEF, BUDAPEST „A Magyarország 1976/39. számá­ban jelent meg a »Püspök a ka­punál« című, igen érdekes cikk. Ám a cikknek téves az az állítá­sa, hogy az Action Française nevű szervezetet XI. Pius pápa oszlatta volna fel 1926-ban. Ez ugyanis nem egyházi szervezet volt, a pápa az említett időpontban csupán a ka­tolikusokat szólította fel, hogy ne működjenek együtt vele. A szervezetet Ligue d’Action Fran­­gaise néven alapította Charles Maurras királypárti író, lapszer­kesztő és akadémikus. Az Action Française eredetileg kis monar­­chista folyóirat volt, amelyből Maurras csinált napilapot 1908- ban. Maurras 50 évig volt a vérgő­zös sovinizmus prófétája és végül a nácik karjaiban kötött ki. 1942-ben azt írta: a vereség (mármint az 1940-es francia összeomlás) na­gyon jó eredménye az lett, hogy lerázta a franciákról a demokrá­ciát. Egyébként már 1914-ben az ő felbujtására gyilkolta meg­­ Jau­­rés-t a Raoul Villain nevű hib­bant siheder. Maurras-t 1945-ben életfogytiglanra ítélték, de később Auriol köztársasági elnök megke­gyelmezett neki. A hírhedt szélső­­jobboldali figura végül is 1952-ben ágyban, párnák közt halt meg.” BAJOMI LAZAR ENDRE, BUDAPEST „Lapjuk 1976/38. számában dr. Boleman Béla olvasójuk a nagy­apja által III. Napóleonnak aján­dékozott túzokokról ír. Hadd egé­szítsem ki az érdekes levélben el­mondottakat egy irodalomtörténeti adalékkal. Az esetről beszámolt a Vasárnapi Újság 1860/17. száma, közölve egyúttal Jókai Mór Ma­gyar madarak Párisban című ver­sét. A vers egy héttel előbb az író által szerkesztett, Üstökös című élclapban is megjelent. Dr. Bole­,­man Béla levelében hat pár ma­darat említ, a Vasárnapi Újság csak három túzokról tud. A 116 évvel ezelőtti cikkben arról nincs szó, hogy az ajándékot négylovas hintón szállították a francia fővá­rosba.” NAGY ISTVÁN GYÖRGY, BUDAPEST „A lapjuk 1976/37. számában megjelent »Biatorbágy« című cik­kükhöz akarok hozzászólni. Majd­nem három évig voltam vasúti forgalmista Budaörs állomáson. Onnan tudom, hogy az 1931. évi téli menetrend szerint a szóban for­gó 10. számú nemzetközi gyors­vonatnak az 1358. számú győr— szombathelyi gyorstehervonatot Torbágy állomáson kellett meg­előznie. Az akkor érvényes forgal­mi utasítások és a gyakorlat sze­rint mindig érdeklődnünk kellett, hogy Budapest Keleti­ pályaudvar­ról menetrendszerűen indult-e a 10. számú vonat, mert ha Buda­­pest-Kelenföldön az 1358-as gyors­­tehert késleltették, ezt vissza kel­lett tartani Budaörsön, nehogy újabb késést okozzon a fontos nemzetközi vonatnak. A merény­let napján Budaörsön Csányi Fe­renc volt szolgálatban. Nem kér­dezte meg Budapest Keleti I. szá­mú tornyától, hogy elhaladt-e a 10-es, mert ha ezt megtette volna, még tovább kellett volna enged­nie az 1358-as gyorstehert, amely ezen a napon csak néhány percet késett Kelenföldről. Ebből valószí­nűsíthető, hogy a politikai rendőr­ség eredetileg a gyorstehervonatot akarta felrobbantani és nem a nemzetközi gyorsot, gondolva a kedvezőtlen nemzetközi közvéle­ményre. Mindezt Csányi Ferenctől tudom, akivel átmentem néhány­szor a szomszédos Torbágyra Králl Ferenc forgalmistához, ő az em­lített napon szabad volt, de a rob­banáskor — mint minden vasúti balesetnél — azonnal a helyszínre sietett. Ott egy civil ruhás férfi adta át neki azt a bizonyos papír­lapot azzal, hogy adja tovább egy rendőrnek, nagy jutalmat kap majd érte. Ezt­ Králl megtette, amiért soron kívüli előléptetést és (ha jól emlékszem) Signum Lau­­dist kapott. Hamarosan áthelyez­ték a Keletibe (ez akkor kiemelés­nek számított), ott azonban néhány évvel később egy uttas vita hevé­ben hasba szúrta Krállt, aki bele­halt sérülésébe.” VARGA GYÖRGY, BUDAPEST „Lapjuk 1976/37. számában je­lent meg a »Biatorbágy« című cikk, amelyet szeretnék néhány adattal kiegészíteni. Matuska Szil­veszter vasútbiztonsági szakember volt Biztonsági találmányait Ausztriában nem fogadták el, egy verzió szerint azért követett el merényleteket hogy felhívja a fi­gyelmet találmányainak fontossá­gára. Egyébként a háború utolsó időszakában egy ideig szinte át­vette az uralmat a váci fegyház­­ban, majd­­ a Szabadság című napilap egyik 1945. áprilisi számá­nak tudósítása szerint — haza­ment szülőfalujába, a jugoszláviai Csantavérre, ahol a falu lakói még aznap éjjel meglincselték.” KOVÁCS SÁNDOR, CSETÉNY „Lapjuk 1976/38. számában, a Nemzetközi Atomerő Ügynökség­ről szólva írják, hogy az 1917-ben kizárta tagjai sorából Tajvant. Az atombomba gyártása, illetve hadi célokra való felhasználása azon­ban csak 1945 augusztusában kez­dődött, és Tajvan sem szerepelt még ezen a néven 1917-ben. A té­ves évszám bizonyára elírásból származott.” HAUSER BÉLA, MISKOLC „A Magyarország 1976/38. szá­mában örömmel fedeztem fel a »Piros keszkenő« című sportcik­ket. Tekeversenyző vagyok, és sok olyan dolgot tudtam meg a cikk­ből az általam annyira szeretett sportnak a múltjáról, amiről eddig nem is hallottam. Mégis helyesbí­tenem kell az említett írásnak egy megállapítását. Azt írja: »A férfiak ötven, a nők huszonöt dobáson­ként más-más pályán versenyeznek, ami a nemzetközileg előírt hatos pályát figyelembe véve azt jelenti, hogy sorba dobnak mind a hat pályán. A közel háromkilós teke­golyó eldobása egymás után hu­szonötször, illetve ötvenszer, ala­pos megterhelést jelent. Ez nem így van. A női versenyzők ugyan­úgy, mint a férfiak, egy-egy pá­lyán 50 dobást (25 teli + 25 ta­rolás) teljesítenek, és utána pálya­cserével ismét 50-et dobnak. Ez teljesen független a pályák számá­tól. Ha ez úgy lenne, ahogyan a cikkben áll, akkor egy kettes pá­lyán nem lehetne mérkőzést ját­szani. Ha hatos pályáról beszé­lünk, akkor egy játékos (nő vagy férfi) vagy az 1—2., vagy a 3—4. vagy az 5—6. pályán játszik, nem dobja végig a hat pályát. Kivétel az NB I-es férfimérkőzés, ahol egy játékos a 200 dobást 4 pályán játssza, 50 dobás után váltva.” PETE LÁSZLÓNÉ A BKV ELŐRE JÁTÉKOSA, BUDAPEST „Lapjuk 1976/37. számában cik­ket közöltek a Stuttgarter Zei­tungból átvéve, Kastli botrány címmel. A cikk egy bajorországi magyar nyelvű iskolában uralkodó középkori nevelési állapotokról szólt. Szerepel benne »dr. Ocskó«, akinek a neve helyesen: dr. Oss­­kó írnák, velburgi állatorvos.” DR. OSSKÓ ENDRE, BUDAPEST 1396 Budapest, Pf. 634 Teke és kocogás Szorzó je­ljavas­la­t Mi volt az Action Frangaise ? I .­I MŰKEDVELŐ TEKÉZŐK A SIÓFOKI AUTOMATA PÁLYÁN Teljesen független a pályák számától

Next