Magyarország, 1976. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-10 / 41. szám
Sokféle témáról szólnak a hozzánk érkező levelek, újabb vagy korábban megjelent cikkekhez fűznek észrevételeket, és tollhegyre tűzik hibáinkat is. Idézünk a levelekből: „Nagyon megörültem, amikor lapjuk 1976/39. számának »háztáji« rovatában a lapkézbesítésekről olvastam. Nálunk, Székesfehérvárott már másfél éve bevezették a kapu alatti levélszekrény útján történő újságkézbesítést. Eleinte azt mondták, ez azért van, hogy gyorsabban menjen a kézbesítés, és mindenki kapja meg a lapokat munkába indulás előtt. Arról is volt szó, hogy vasár- és ünnepnap felhozzák az emeletre. Két hónapig meg is tették. Azután már megszoktuk, hogy reggelenként testedzésként kocogjunk le a negyedik emeletről (no meg vissza, mert lift nincs) napi szellemi betevő falatunkért. Az idén nyáron azonban »újított« a posta. Az addigi korai órák helyett most már 8—fél 9 tájban kézbesítenek. Erről az előfizetőket senki sem értesítette, s így reggelenként kétszer - háromszor is lekocogtunk a földszintre. Egy ízben sikerült az állandó kézbesítőt helyettesítő fiatalemberrel beszélnem, meg is bántam, mert tőle szemtelen választ kaptam, a posta hivatalvezetője pedig a hangot kifogásolta ugyan, de az eljárást helyeselte. Nekem is van egy újítási javaslatom, díjat sem kérek érte. Mindenki fizethessen elő a lakásához legközelebbi utcai árusnál, és munkába menet előtt kapja meg ott az újságot, így nem lesz gondja a postának a kézbesítéssel, sok munkaerőt takarít meg, bár így magára a postai hírlapirodára sem lesz szükség, ami újabb munkaerő-megtakarítást jelent a népgazdaság számára.” FODOR LÁSZLÓ, SZÉKESFEHÉRVÁR „Hazánkban örvendetesen növekszik az irodai számológépek, írógépek, gépi adatfeldolgozó gépek gyártása és importja. Foglalkozott ezzel lapjuk is. Csupán egy kérdéshez szeretnék hozzászólni : mindenféle gépen a szorzójel egy dőlt kereszt (X). A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet 12. számú műszaki bizottságának 1955-ben Koppenhágában tartott értekezletén kimondták, hogy ez a szorzás jele, a korábbi felső tizedespont helyett pedig a vonalra írt vesszőt kell használni. Az iskolai tankönyvekben viszont úgy látom, hogy szorzójelként a számjegyek közé írt, középmagasságban elhelyezett pontot használnak, az ezres pontokat nem írják ki, hanem fél betű helynyi távolságot hagynak, ami írógéppel természetesen nem tartható meg. A kézirat akkor jó, ha tökéletes helyesírással, pontossággal készült. Ma már fényszedő gépekkel is dolgoznak a nyomdák, s éppen ezért szívesen veszik, ha például a körlevelek külön átgépelés nélkül xerox-másolással azonnal fényképezhetők. Amikor a gyerekek elhagyják az iskolát, az életben más gyakorlatot találnak, mint amit tanultak. Pedig az iskolát nem szabad elválasztani az élettől, még ilyen téren sem, összhangba kell hozni a kettőt, ki lehet mondani hogy a számjegyek között a szorzójel a dőlt kereszt, az algebrában a sorra írt pont. A gyakorlatban ugyanis az emberek 98 százaléka dolgozik arab számokkal és csak a fennmaradó kettő betűszámtannal, azaz algebrával. Javaslatomat kérem megfontolás tárgyává tenni.” KŐVÁRI JÓZSEF, BUDAPEST „A Magyarország 1976/39. számában jelent meg a »Püspök a kapunál« című, igen érdekes cikk. Ám a cikknek téves az az állítása, hogy az Action Française nevű szervezetet XI. Pius pápa oszlatta volna fel 1926-ban. Ez ugyanis nem egyházi szervezet volt, a pápa az említett időpontban csupán a katolikusokat szólította fel, hogy ne működjenek együtt vele. A szervezetet Ligue d’Action Frangaise néven alapította Charles Maurras királypárti író, lapszerkesztő és akadémikus. Az Action Française eredetileg kis monarchista folyóirat volt, amelyből Maurras csinált napilapot 1908- ban. Maurras 50 évig volt a vérgőzös sovinizmus prófétája és végül a nácik karjaiban kötött ki. 1942-ben azt írta: a vereség (mármint az 1940-es francia összeomlás) nagyon jó eredménye az lett, hogy lerázta a franciákról a demokráciát. Egyébként már 1914-ben az ő felbujtására gyilkolta meg Jaurés-t a Raoul Villain nevű hibbant siheder. Maurras-t 1945-ben életfogytiglanra ítélték, de később Auriol köztársasági elnök megkegyelmezett neki. A hírhedt szélsőjobboldali figura végül is 1952-ben ágyban, párnák közt halt meg.” BAJOMI LAZAR ENDRE, BUDAPEST „Lapjuk 1976/38. számában dr. Boleman Béla olvasójuk a nagyapja által III. Napóleonnak ajándékozott túzokokról ír. Hadd egészítsem ki az érdekes levélben elmondottakat egy irodalomtörténeti adalékkal. Az esetről beszámolt a Vasárnapi Újság 1860/17. száma, közölve egyúttal Jókai Mór Magyar madarak Párisban című versét. A vers egy héttel előbb az író által szerkesztett, Üstökös című élclapban is megjelent. Dr. Bole,man Béla levelében hat pár madarat említ, a Vasárnapi Újság csak három túzokról tud. A 116 évvel ezelőtti cikkben arról nincs szó, hogy az ajándékot négylovas hintón szállították a francia fővárosba.” NAGY ISTVÁN GYÖRGY, BUDAPEST „A lapjuk 1976/37. számában megjelent »Biatorbágy« című cikkükhöz akarok hozzászólni. Majdnem három évig voltam vasúti forgalmista Budaörs állomáson. Onnan tudom, hogy az 1931. évi téli menetrend szerint a szóban forgó 10. számú nemzetközi gyorsvonatnak az 1358. számú győr— szombathelyi gyorstehervonatot Torbágy állomáson kellett megelőznie. Az akkor érvényes forgalmi utasítások és a gyakorlat szerint mindig érdeklődnünk kellett, hogy Budapest Keleti pályaudvarról menetrendszerűen indult-e a 10. számú vonat, mert ha Budapest-Kelenföldön az 1358-as gyorstehert késleltették, ezt vissza kellett tartani Budaörsön, nehogy újabb késést okozzon a fontos nemzetközi vonatnak. A merénylet napján Budaörsön Csányi Ferenc volt szolgálatban. Nem kérdezte meg Budapest Keleti I. számú tornyától, hogy elhaladt-e a 10-es, mert ha ezt megtette volna, még tovább kellett volna engednie az 1358-as gyorstehert, amely ezen a napon csak néhány percet késett Kelenföldről. Ebből valószínűsíthető, hogy a politikai rendőrség eredetileg a gyorstehervonatot akarta felrobbantani és nem a nemzetközi gyorsot, gondolva a kedvezőtlen nemzetközi közvéleményre. Mindezt Csányi Ferenctől tudom, akivel átmentem néhányszor a szomszédos Torbágyra Králl Ferenc forgalmistához, ő az említett napon szabad volt, de a robbanáskor — mint minden vasúti balesetnél — azonnal a helyszínre sietett. Ott egy civil ruhás férfi adta át neki azt a bizonyos papírlapot azzal, hogy adja tovább egy rendőrnek, nagy jutalmat kap majd érte. Ezt Králl megtette, amiért soron kívüli előléptetést és (ha jól emlékszem) Signum Laudist kapott. Hamarosan áthelyezték a Keletibe (ez akkor kiemelésnek számított), ott azonban néhány évvel később egy uttas vita hevében hasba szúrta Krállt, aki belehalt sérülésébe.” VARGA GYÖRGY, BUDAPEST „Lapjuk 1976/37. számában jelent meg a »Biatorbágy« című cikk, amelyet szeretnék néhány adattal kiegészíteni. Matuska Szilveszter vasútbiztonsági szakember volt Biztonsági találmányait Ausztriában nem fogadták el, egy verzió szerint azért követett el merényleteket hogy felhívja a figyelmet találmányainak fontosságára. Egyébként a háború utolsó időszakában egy ideig szinte átvette az uralmat a váci fegyházban, majd a Szabadság című napilap egyik 1945. áprilisi számának tudósítása szerint — hazament szülőfalujába, a jugoszláviai Csantavérre, ahol a falu lakói még aznap éjjel meglincselték.” KOVÁCS SÁNDOR, CSETÉNY „Lapjuk 1976/38. számában, a Nemzetközi Atomerő Ügynökségről szólva írják, hogy az 1917-ben kizárta tagjai sorából Tajvant. Az atombomba gyártása, illetve hadi célokra való felhasználása azonban csak 1945 augusztusában kezdődött, és Tajvan sem szerepelt még ezen a néven 1917-ben. A téves évszám bizonyára elírásból származott.” HAUSER BÉLA, MISKOLC „A Magyarország 1976/38. számában örömmel fedeztem fel a »Piros keszkenő« című sportcikket. Tekeversenyző vagyok, és sok olyan dolgot tudtam meg a cikkből az általam annyira szeretett sportnak a múltjáról, amiről eddig nem is hallottam. Mégis helyesbítenem kell az említett írásnak egy megállapítását. Azt írja: »A férfiak ötven, a nők huszonöt dobásonként más-más pályán versenyeznek, ami a nemzetközileg előírt hatos pályát figyelembe véve azt jelenti, hogy sorba dobnak mind a hat pályán. A közel háromkilós tekegolyó eldobása egymás után huszonötször, illetve ötvenszer, alapos megterhelést jelent. Ez nem így van. A női versenyzők ugyanúgy, mint a férfiak, egy-egy pályán 50 dobást (25 teli + 25 tarolás) teljesítenek, és utána pályacserével ismét 50-et dobnak. Ez teljesen független a pályák számától. Ha ez úgy lenne, ahogyan a cikkben áll, akkor egy kettes pályán nem lehetne mérkőzést játszani. Ha hatos pályáról beszélünk, akkor egy játékos (nő vagy férfi) vagy az 1—2., vagy a 3—4. vagy az 5—6. pályán játszik, nem dobja végig a hat pályát. Kivétel az NB I-es férfimérkőzés, ahol egy játékos a 200 dobást 4 pályán játssza, 50 dobás után váltva.” PETE LÁSZLÓNÉ A BKV ELŐRE JÁTÉKOSA, BUDAPEST „Lapjuk 1976/37. számában cikket közöltek a Stuttgarter Zeitungból átvéve, Kastli botrány címmel. A cikk egy bajorországi magyar nyelvű iskolában uralkodó középkori nevelési állapotokról szólt. Szerepel benne »dr. Ocskó«, akinek a neve helyesen: dr. Osskó írnák, velburgi állatorvos.” DR. OSSKÓ ENDRE, BUDAPEST 1396 Budapest, Pf. 634 Teke és kocogás Szorzó jeljavaslat Mi volt az Action Frangaise ? I .I MŰKEDVELŐ TEKÉZŐK A SIÓFOKI AUTOMATA PÁLYÁN Teljesen független a pályák számától