Magyarország, 1976. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-08 / 32. szám
A dél „keresztje” Egyre több és egyre jobban szervezett tolvajbanda teszi bizonytalanná a Földközi-tenger menti üdülőhelyeken nyaralók pihenését. St. Tropez-től Riminiig gátlástalanul lopnak. A Riviérán mindig is loptak, de nagystílűen, igazi „úri” gazemberségeket követtek el. Ezt számtalan filmből tudjuk, kezdve attól, ahogyan Alain Delon és Lino Ventura betört a játékkaszinókba, egészen Grace Kelly és Cary Grant Nice háztetőin folytatott hajtóvadászataiig. Azóta a Riviéra szilárdan „német kézen” van a nyári hónapokban és ahol németek vannak, ott vannak a tolvajok is. Persze, egyszerre nem milliókat lopnak, de szép összegeket hoznak össze így is. Vegyük példaként Horst Höhne hamburgi grafikust. Nem sokat törte a fejét, hogy hova dugja a pénzét: 4500 frankot a párnája alá tett, 2000 svájci frankot gondosan két ing közé helyezett, 800 DM-et pedig egy nyári öltönye zsebébe gyűrt. Amikor azután visszatért szállodájába egy háromnegyed órás séta után, összesen 5000 márkának megfelelő összeggel volt szegényebb. De gazdagabb lett egy tapasztalattal, amelyet az idei nyáron már a turisták ezrei szereztek és újabb ezrek szereznek majd. Franciaországban sem csak a filmekben lopnak.. . Amikor Horst Höhne másnap bejelentette veszteségét a rendőrségen, rá kellett ébrednie, hogy Franciaország legszebb partvidékén sem ér rá a rendőrség arra, hogy eltűnt készpénzt keresgéljen. A pénzlopások bagatell ügyeknek számítanak. Ugyanaznap este az ötcsillagos Byblos szállodában agyonlőtték az éjszakai portást. A 29 éves Mohammed Talibi rajtakapott egy betörőt. Életével fizetett azért, mert megpróbálta megakadályozni a 25 éves munkanélküli Jean- Jacques Ottavit, hogy eltűnjön zsákmányával. A Jean-Jacques Ottavihoz hasonló gátlástalan fiatalok több munkát adnak a francia rendőrségnek, mint amennyivel képes megbirkózni. A nyári idényben ezerszámra jelennek meg a fürdőhelyeken — persze többnyire minden pénz nélkül. S persze, ők sem élhetnek édes semmittevésből, különösen, ha kábítószer-fogyasztók. S minél nagyobb a vágy a kábítószer után, annál nagyobb a csábítás, s ma már világos nappal sem engedhetik meg a turisták maguknak azt, hogy a retiküljüket az úttest felőli oldalon hordják. Ez ugyanis szinte felszólítás a tolvajoknak, hogy lássanak hozzá, mivel a lopást rendszerint egy motorkerékpárról ketten követik el. Az egyik vezeti a gépet, a másik kitépi a retikült a sétáló nők kezéből. Ez a módszer halálbiztos, hiszen nehéz a gyalogosnak utolérnie a motorkerékpárt. Éjszaka pedig a rendőrség is tehetetlen. Annak ellenére, hogy például St. Tropez-ben is hárman mennek egyszerre járőrszolgálatban, az autókat sorozatosan feltörik. Reggelente az utcaseprők kilószámra söprik össze a betört ablakok üvegcserepeit, és ezzel mindegyik ügy el is intéződött. Az autók viszszaszerzésére alig van remény. Hasonlóan reménytelen a helyzet Olaszországban is. „Nyáron gyakorlatilag nincs is más dolgunk, mint hogy regisztráljuk a meglopott turisták bejelentéseit. A nyári idényben naponta száz eset is előfordul” — mondotta Helmut Winnen, az NSZK római nagykövetségének tisztviselője, majd hozzátette: „A meglopottak egymásnak adják a kilincset nálunk. Mindenesetre a rendőrségtől naponta kosárszámra kapjuk vissza az útleveleket. A bűnözőkben ugyanis van némi zsiványbecsület. Csak a pénzt teszik el, a dokumentumokat pedig bedobják egy levélszekrénybe, vagy egyszerűen eldobják az utcán.” De mit ér a turista az útlevelével és jogosítványával, ha ellopták a kocsiját? S éppen az autólopások terén válnak az olaszok egyre merészebbé. A monzai ezer kilométeres verseny néhány autósa is meggyőződhetett róla. Az autósok gondosan lezárt táborából három nap alatt nyolc autót loptak el. Egyikük csupán gyorsaságának köszönhette, hogy nem autóstoppal kellett hazautaznia, amikor betért egy üzletbe, hogy almát vásároljon, és még odáig sem jutott el, hogy megértesse magát az eladóval, már egy autótolvaj ült kocsija kormányánál. Az autós egy ugrással ott termett és az autótolvaj elmenekült. Ez a siker azonban statisztikailag alig számít: Olaszországban évente 200 000 autót lopnak el és különösen kedvelik a német típusokat. Salzburger Nachrichten A kormányzó Liberális Párt legmagasabb köreiig gyűrűző politikai dráma rázkódtatja meg Ottawát. A szenzációs ügy középpontjában egy nagy személyi vonzerővel rendelkező férfi áll: Louis de Gonzague Giguere szenátor, „Észak Washingtonjának” politikai színpadán a legbefolyásosabb személyiségek egyike. Giguere szenátort sikkasztással és hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolják. A szenátor vonzó Diane nevű lánya — remek megjelenése miatt a televízió képernyőjén is gyakran láthatták a kanadaiak — Pierre Trudeau miniszterelnök legszűkebb baráti köréhez tartozik. Quebecben, a liberálisok központjában Louis Giguere a „szürke eminenciás” szerepkörét töltötte be. ő szedte be a nagy konszernektől a nagy öszszegű adományokat a párt számára, s jelentős befolyása volt a szövetségi parlament tagjai jelölésénél is. Pierre Trudeau miniszterelnök Giguere-nek köszönheti sikeres pályakezdetét." Amikor Macnaughton, a parlament elnöke, aki az ottawai Mount Royal választókörzetet képviselte, visszavonult, megkezdődött egy új, vonzó jelölt keresése. A helyi pártszervezet tiltakozása ellenére Giguere-nek sikerült 1965 őszén elérnie a milliomos családból származó Pierre Trudeau jelölését — aki akkoriban még teljesen ismeretlen volt. Alig három évvel később Trudeau-t — Pearson miniszterelnök utódjaként — a Liberális Párt vezetőjévé választották. Két héttel később letette a kormányfői esküt. Trudeau hálája nem sokáig váratott magára. 1968. szeptember 10-én Louis de Gonzague Giguere a Föld második legnagyobb országának a szenátora lett. Miután Giguere bevonult a szenátusba, egymás után lett fontos nagy konszernek igazgatója. Ezek közé tartoztak a következők: Denison Mine (urán), Kruger Pulp and Paper (papíripar) és a Nordair légitársaság. Később a többi között megemlítették Giguere nevét egy 500 millió dolláros programmal kapcsolatban is. Egy villanegyed és egy bevásárlóközpont építéséről volt szó Fort Lauderdale (Florida) közelében. A most óriási botránynyá dagadó ügy azzal kezdődött, hogy a rendőrség házkutatást tartott Giguere szenátor lakásán és irodájában. Giguere ugyanis megvásárolta a Sky Shops Ltd. 5000 részvényét darabonként 1 dollárért. A Sky Shops vámmentes árukkal kereskedik az állami repülőtereken. A szenátor a vétel után alig hat hónappal 95 000 dollárért adott túl a részvényeken. A részvényügylet megkötése előtt a Sky Shops egyáltalán nem volt biztos benne, hogy megújítják-e a számára anynyira kívánatos konceszsziót. Az ügylet lebonyolítása után azonban már nem voltak többé ilyen aggályai. Amikor nem hallgattak el a híresztelések Giguere szenátor dicstelen szerepléséről a Sky Shops-ügyben, a szenátor a következőket mondotta: „Aligha lehet elítélendő, ha egy szenátor időnként részt vesz az üzleti életben is. Talán azt várják a kanadaiak, hogy a szenátorok az üdvhadsereg tagjaiból kerüljenek ki?” Miközben a Haladó Konzervatív Párt magándetektívet állított be a szenátor kétes ügyleteinek felderítésére, a rendőrség is folytatta a nyomozást. S ekkor robbant a még nagyobb bomba: most azzal vádolják Giguere szenátort, hogy az 1970. április 20. és az 1975. április 1. között a nagybankoktól és a konszernektől beszedett hatalmas pénzöszszegeket nem fizette be maradéktalanul a Liberális Párt kasszájába. A Royal Banktól, a Bank of Montrealtól, a Canadian Pacifictől, a Power Corporationtól és a Steinberg- Supermarket hálózattól származó összegekről van szó. A szóban forgó pénz kisebb-nagyobb része a pártkassza helyett Giguere szenátor, illetve hozzátartozói zsebébe vándorolt. E bűncselekményekért a maximális büntetés 14 évi fegyház lehetne. Warren Allmand kanadai főállamügyész keserű kommentárja: „Ez az ügy minden politikusnak árt. Azelőtt ügyvéd voltam. S minden egyes esetben, amikor egy ügyvéd becsapta ügyfelét, az ártott valamennyi ügyvéd tekintélyének.” Hogyan lesz 5000 dollárból 95000? ■■TT 1.1 KI AZ ERŐSEBB AMERIKÁBAN? Az infláció vagy a gazdasági talpraállás? (Chicago Daily News) MAGYARORSZÁG 1976 32