Magyarország, 1976. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

Közel-Kelet Moszkvából nézve Következetes politika­­ Libanon körül Az SZKP XXV. kongresszusán, ahol a felszólalásra jelentkezett szovjet delegátusok egyharmada kapott szót, a külföldi delegáció­vezetők mintegy fele mondhatta el üdvözlő beszédét magában a Kongresszusi Palotában, március 1-én és 2-án sajátos kettősségre figyelhettek fel a tudósítók. Irak és Szíria elsején két iraki felszólalás is elhangzott: előbb az Iraki KP KB első titkára, majd az Iraki Baath­­párt egyik vezetőségi tagja lépett a szónoki emelvényre. Március 2- án két szíriai felszólalás hallgatói lehettünk: előbb a szíriai Baath­­párt főtitkárhelyettese, majd a Szíriai KP egyik PB-tagja emel­kedett szólásra. Az idei szovjet „látogatási dip­lomáciában” is megőrizte ez a két közel-keleti ország kivételes helyzetét: Alekszej Koszigin mi­niszterelnök május 29. és június 1. közö­tt Irakban tett hivatalos baráti látogatást, majd Bagdadból egyenesen Damaszkuszba repült, ugyancsak háromnapos hivatalos baráti látogatásra. Minthogy Irak és Szíria viszonya a libanoni fej­lemények kapcsán nagyobb érdek­lődésre tarthat számot, egy hónap távlatából is érdemes az akkor elhangzottakra emlékeztetni. Az iraki fővárosban május 30- án lezajlott Koszigin-Bakr talál­kozó kommünikéje szerint a fe­lek hangsúlyozták „az arab orszá­gok és népek egysége erősítésé­nek szükségességét az izraeli ag­resszió következményeinek mi­előbbi felszámolása, az igazságos és tartós közel-keleti béke meg­teremtése érdekében”. Az antiimperialista arab egység és az ellene szőtt összeesküvések témája dominál Koszigin június 1-i bagdadi tévényilatkozatában is: „Arab földek izraeli megszál­lása, a Palesztinai arab nép meg­fosztása törvényes nemzeti jogai­tól — megfelel az imperializmus­­hosszú távú terveinek, nevezete­sen, hogy ellenőrzése alá vonja a világnak ezt a térségét, roppant olajkészleteit és fontos stratégiai pozícióit... Az imperializmus és cinkosai ezért minden erejükkel azon vannak, hogy aláaknázzák a haladó rendszereket, igyekeznek egymással szembeállítani őket, megakadályozni a hazafias erők tömörülését az arab világban, megbontani a Szovjetunió és az arab országok baráti viszonyát és együttműködését.” A látogatás végeztével kiadott szovjet—iraki közös közlemény szerint „a Szovjetunió és Irak to­vábbra is munkálkodni fog azon, hogy mielőbb megszűnjék a vér­ontás Libanonban, hogy Libanon megőrizze integritását, szuvereni­tását és függetlenségét, hogy az agresszióval szemben álló erők még összeforrottabban és erőseb­ben kerüljenek ki a libanoni vál­ságból. A felek megerősítik, hogy a libanoni válság pozitív megoldá­sa elérhető maga a libanoni nép által.” A szoros fordítás egyfelől rávi­lágít arra, hogy az első mondat­ban az „agresszió” szónak nincs jelzője (milyen agresszió?), más­felől, hogy a második mondatban nem szerepel a „csak” szó („csak maga a libanoni nép által”). K. Gervandov és P. Gyemcsen­­ko, a Pravda damaszkuszi külön­­tudósítói — nevükkel később még találkozunk —, a szíriai Koszigin­­látogatást bevezető június 1-i „előzetesükben” gazdagon illuszt­rálják a Szovjetunió és Szíria gazdasági együttműködését, a Szí­riai belpolitikai fejlődés haladó elemeit, a Szíriai—Szovjet Baráti Társaság aktivitását, majd az Al- Baathból vett idézettel zárják cikküket: „Szíria és a Szovjetunió viszonya stratégiai elveken épül és hosszú távú jellegű.” (A „stra­tégiai” jelző ebben az értelemben úgy is felfogható, mint utalás a legalapvetőbb kérdésekben fenn­álló egyetértésre, amely nem zár ki eltérő taktikai megközelítése­ket.) A szovjet kormányfő tiszteleté­re adott június 2-i vacsorán a li­banoni kérdésről pohárköszön­tőjé­­ben a szovjet vendég így fogal­mazott: „Mi azoknak a libanoni erőknek az oldalán vagyunk, ame­lyek a nemzeti egység eléréséért és a Libanoni Köztársaság integritá­sának megőrzéséért, a vérontás beszüntetéséért és a jelenlegi vál­ság békés eszközökkel, a libanoni nép alapvető érdekeivel összhang­ban történő rendezéséért harcol­nak.” Jordánia és Szíria Június 17-től Moszkva látta vendégül Husszein jordániai ural­kodót, aki 1967 októberében járt utoljára a Szovjetunióban. A szovjet sajtó a látogatás alkalmá­ból rámutatott, hogy Jordánia az utóbbi időben mind aktívabb sze­repet tölt be az arab népek egy­ségének erősítésében, a cionizmus és a neokolonializmus ellen vívott harcokban. A Za Rubezsom e po­litikai irányvonal kifejeződését egyebek között abban látta, hogy Jordánia kezdi mind határozottab­ban erősíteni kapcsolatait a hala­dó arab országokkal, valamint a szocialista országokkal. A Hasemita Királyság uralko­dója Moszkvában figyelemreméltó dolgokat mondott a jordániai— szíriai viszonyról: „Amellett, hogy jó előrehaladást értünk el saját erőink gyarapításában, szíriai test­véreinkkel együtt hozzáláttunk a dolgok egy minőségileg új helyze­tének kialakításához ... A Szíria és Jordánia között most megvaló­suló lépés-koordinációnak és in­tegrációnak végeredményben el kell vezetnie természetes történel­mi kapcsolatainak megszilárdítá­sához ... Teljes mértékben támo­gatjuk Szíriát humánus nemzeti erőfeszítéseiben, amelyeket a test­véri Libanonban fejt ki az ottani tragédia kezdete óta ... Meggyő­ződésünk, hogy Szíria egy szeny­­nyes összeesküvés ellen lép fel, amely a libanoni nép egységének megbontására, Libanon szétdara­­bolására irányul, s amely veszé­lyezteti ennek az országnak a biz­tonságát és függetlenségét. Nyil­vánvaló, hogy ennek az összees­küvésnek a következményei mesz­­sze túlnyúlnak Libanon határain.” Ha mindezek után­­a szovjet megítélés evolúcióját akarjuk megvizsgálni egy dinamikusan vál­tozó helyzetben, sokkal több té­nyezőt kell figyelembe venni és semmi esetre nem elhamarkodot­tam Méghozzá igen ellentmondá­sosan fejlődő tényezőket, ame­lyekkel kapcsolatban nemigen tá­maszkodhatunk kommentáló ele­mekre, csupán tényközlésre, az ál­lásfoglalások tolmácsolásának mi­kéntjére, a források szelektív megválasztására. Ha a moszkvai Pravda júniusi számait átlapozzuk, mindjárt szembeötlő, hogy a libanoni té­ma a TASZSZ-é, a szovjet hír­­ügynökségé. Jóllehet a vezető szovjet lapnak Gervandov immár bejrúti különtudósítója, ő csak a hónap második felében jelent­kezik, összesen három-négy rö­vid tudósítással, miközben a TASZSZ mindennap öt-hat liba­noni tárgyú jelentéssel szerepel­t a Pravdában, a külpolitikai ro­vat vezető helyén. Egyetlen szer­zői kommentárt hoz a lap a hó­nap utolsó hetéig, a már emlí­tett Gyemcsenko tollából — első­sorban a libanoni válság társadal­mi hátteréről. A heti nemzetközi szemlékben is csak a helyzet leg­általánosabb jegyei tükröződnek. Az elemzési alapul szolgáló TASZSZ-jelentések állandó moz­zanata a nyugati hatalmak és Iz­rael folyamatos libanoni beavat­kozásának érzékeltetése. Ugyan­csak állandó elem, hogy Szarkisz, az ország törvényesen megválasz­tott új elnöke nem láthat hozzá kötelezettségei teljesítéséhez és a rendezés hatékony előmozdításá­hoz, mert Frangio volt elnök nem hajlandó távozni. Első ízben június 5-én, da­maszkuszi keltezésű hírben jelzi a TASZSZ: „A szíriai sajtó be­számol arról, hogy a szíriai fegy­veres erők egyes alegységei Liba­non területén vannak.” Szíriai la­pokat idéz, amelyek szerint Szíria nemzeti kötelességét teljesíti a testvéri országok iránt, s humá­nus együttérzés vezérli „az arab testvérek közötti vérontás áldoza­taival szemben”. A TASZSZ ek­kor a normalizálódást emeli ki. Változó helyzetben június 7-én a TASZSZ beszá­mol arról, hogy a libanoni jobb­oldali erők vezetése katonai tá­mogatást szándékozik kérni Fran­ciaországtól — a kereszténylakta területek ellenőrzésére —, s hogy a francia deszantműveletekre egy libanoni kikötőt előkészítenek. (Előzőleg a TASZSZ ismertette Kadhafi és Bumedien elutasító állásfoglalásait.) Ugyanekkor szí­riai hivatalos forrásokra hivatkoz­va közli a TASZSZ, hogy „jelen­téktelen szíriai csapatkontingen­­sek” „hivatalos hatóságoktól ere­dő kérésre” léptek Libanon te­rületére. Hozzátette, hogy magá­ban Bejrútban összetűzésekre ke­rült sor „szíriai alegységek és el­lenzéki erők között”. Június 8-tól a TASZSZ átveszi a palesztinai hírügynökség jelen­téseit a szíriai csapatok „táma­dásairól”, majd azok „megállítá­sáról”. A június 10-i Pravdában lát napvilágot az ismert TASZSZ- nyilatkozat, amely „minden álla­mot” felhív, tartózkodjék olyan akcióktól, amelyek ellentétben állnak Libanon függetlensége, szu­verenitása, területi épsége tiszte­letben tartásának elveivel. Ugyan­akkor a TASZSZ-nyilatkozat to­vábbra is első követelményként említi a libanoni vérontás be­szüntetését. Június 11-én rövid bagdadi je­lentés közli, hogy iraki egységek ünnepélyes búcsúztatás után „el­indultak, hogy elfoglalják állá­saikat az arab fronton és teljesít­sék nemzeti kötelességüket”. A szíriai külügyminiszter Dam­asz­­kuszban tájékoztatja az arab nagy­követeket a szíriai határ felé irá­nyuló iraki csapatmozdulatokról és „kétségét fejezi ki az ilyen ak­ciók céljait illetően, az adott ve­szélyes helyzetben”. Június 13-án közli a TASZSZ Jasszer Arafat nyilatkozatát: „A PFSZ és Szíria viszonya továbbra is szilárd, bármennyire igyekez­zenek is az amerikai imperializ­mus és a cionizmus ügynökei el­érni, hogy arab fegyverek szege­­ződjenek reánk és libanoni testvé­reinkre.” Június 15-től a TASZSZ azt is jelzi, hogy szíriai tüzérség lövi a libanoni nemzeti-hazafias erők ál­lásait, ugyanakkor Szíria támogat­ja az Arab Liga Tanácsának li­banoni tárgyú döntéseit. Június 17-én a Pravdában egyenlő terje­delmű bagdadi és damaszkuszi TASZSZ-jelentés ismerteti az ira­ki—szíriai emlékirat- és jegyzék­váltást az iraki csapatok Szíria területére lépése tárgyában. PIHITYI SÁNDOR HUSSZEIN, JORDÁNIA KIRÁLYA PODGORNIJ KÍSÉRETÉBEN „Hogy mielőbb megszűnjék a vérontás Libanonban” MAGYARORSZÁG ______________19 76 2­7

Next