Magyarország, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Egyesült Nemzetek Szervezete A 32. ülésszak után A fő kérdés a leszerelés Az enyhülés légkörében . Az ENSZ legfőbb testülete, a közgyűlés, karácsony előtt befejezte munkáját. Nem érdektelenek a statisztikai adatok: a 32. ülésszak napirendjén 131 ügy szerepelt, az általános politikai vitában 142 felszólalás hangzott el, 115 külügyminiszter volt a felszólalók között, de hét államfő és hat miniszterelnök is személyesen jelent meg a közgyűlésen és lépett a szónoki emelvényre, a közgyűlés 256 határozatot hozott. Legközelebb az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése 1978 tavaszán rendkívüli ülésszakot tart, amelynek egyetlen témája a leszerelés lesz. A 32. ülésszakon is folyt vita a leszerelésről, ennek egyes részletei arra vallottak, hogy a legtöbb állam alaposan felkészül erre a rendkívüli ülésszakra. A közgyűlés vitái újból bizonyították, hogy napjainkban a nemzetközi élet legfontosabb kérdése a fegyverkezési hajsza korlátozása. A közgyűlés elé a Szovjetunió javaslatokat terjesztett a nukleáris háború kirobbanásának megakadályozásáról, a nukleáris leszerelésről, az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről. A közgyűlés döntött is a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes megtiltásáról, az ülésszak résztvevői elégtétellel nyugtázták, hogy erről a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői között tárgyalások indultak meg, amelyeken előrehaladás mutatkozik. A közgyűlés szónoki emelvényéről számos küldött üdvözölte azokat a szovjet javaslatokat, amelyeket Leonyid Iljics Brezsnyev a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai díszünnepségen terjesztett elő: mint emlékezetes, a Szovjetunió hajlandó valamennyi kísérleti atomrobbantás meghatározott időre szóló megtiltásával együtt a békés célú atomkísérletek moratóriumára. Szocialista javaslatok (Az ENSZ főtitkára, dr. Kurt Waldheim, mintegy a közgyűlésnek a leszerelés kérdéscsoportjában volt tevékenységét elemezve, hangsúlyozta, hogy a nukleáris kísérletek általános korlátozása döntően fontos része a fegyverkezési hajsza megfékezésének. Waldheim emlékeztetett arra, hogy jelenleg a világon évente több mint 300 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra. A mégoly korlátozott intézkedések is, amelyek a fegyverkezés csökkentését eredményeznék, jelentős anyagi forrásokat szabadítanának fel, ezekből jutna gazdasági segítség a fejlődő — valójában elmaradott — országoknak. Waldheim nagyra értékelte, hogy a Szovjetunió ilyen célzatú javaslatot tett a katonai költségvetések csökkentésére és arra, hogy az így felszabaduló anyagi eszközöket a gazdasági fejlesztésre fordítsák. Általában megállapítható, hogy a szocialista országok voltak mindenekelőtt a kezdeményezői a leszerelési jellegű határozatoknak, így emlékeztetni lehet arra, hogy a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság javasolta például a közgyűlésnek, hogy mondja ki a tömegpusztító fegyverek újabb típusainak és rendszereinek gyártási, illetve kifejlesztési tilalmát Még mindig a leszerelés témakörében megmaradva, a közgyűlésen újra meg újra szó volt a neutronbomba előállítását célzó amerikai tervekről. Védőkre alig találtak ezek az elképzelések, vádlókra annál inkább, számos felszólaló hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok valóban létrehozná a neutronfegyvert, ezzel csak a veszélyes és költséges fegyverkezési versenyt fokozná, ugyanakkor pedig megnehezítené a hadászati fegyverek korlátozását célzó tárgyalásokon a megállapodást. Az ENSZ-közgyűlés politikai hangulatára az nyomta rá a bélyegét, hogy a tagállamok küldötteinek nagy többsége az enyhülés folytatása mellett szállt síkra, és óva intett a békés egymás mellett élést kockára tevő kalandor koncepcióktól. Egy szovjet javaslat alapján határozatot hozott a közgyűlés a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról. Közfelkiáltással, egyhangúlag, szavazás nélkül fogadták el ezt a nyilatkozatot a küldöttek, nyíltan a közgyűlés színe előtt Kína sem tudott ellene fellépni, jellemző módon csak utólag határolta el magát attól. (A 256 határozat közül egyébként 161-et fogadott el egyhangúlag a közgyűlés.) Az ENSZ kapui ez alatt az ülésszak alatt nyíltak meg a Vietnami Szocialista Köztársaság előtt, a történelmi igazságszolgáltatás megtörtént. Az Egyesült Államok feladta a kilátástalan harcot, amelyben diplomáciai lehetőségeinek kihasználásával, a biztonsági tanácsbeli vétójával vagy a befolyása alatt álló országokra kifejtett nyomással sokáig megakadályozta a független és szocialista Vietnam képviselőjének a bevonulását az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.Az ENSZ állást foglalt a Guamszigeti lakosság önrendelkezési joga mellett. A csendes-óceáni sziget tudvalévően az Egyesült Államok egyik legnagyobb külföldi támaszpontját fogadja be. A vietnami háború idején Nixon amerikai elnök Guam szigetén hirdette meg emlékezetes doktrínáját, amely Ázsia és a Csendes-óceán térségének népeitől több erőfeszítést követel saját védelmükre. Most az ENSZ úgy fogalmazott, hogy az önrendelkezési jog gyakorlásának nem lehet akadálya az amerikaiak katonai jelenléte, ugyanakkor pedig kimondta, hogy a támaszpont további fenntartása nem egyeztethető össze az ENSZ- határozatokkal. Igazságszolgáltatás Az amerikai küldöttség utóvédharcot folytatott a 32. ülésszak egyik leglátványosabb kérdéscsoportjában is, a dél-afrikai vitában. A pretoriai rendszer apartheidpolitikájának elítélésében már az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, a néger Young is abba a táborba sorakozott fel, amely az igazságtalan és embertelen dél-afrikai gyakorlat felszámolását sürgeti. A Dél-afrikai Köztársaság elleni szankciók kérdésében azonban már korántsem mutatkozott ilyen kategorikusnak az USA (és több más nyugati hatalom) képviselője. Nem kevesebb, mint 14 határozatot hozott az ENSZ közgyűlése, amelyek mindegyike erélyes és konkrét intézkedéseket követelt a színes bőrű többséget elnyomó pretoriai kisebbségi kormány ellen. Szó volt ezekben a határozatokban a fegyverembargó kiterjesztéséről csakúgy, mint a Dél- Afrikával való bármilyen nukleáris együttműködés teljes eltiltásáról, a kötelező gazdasági szankciókról, ezek között az olajszállítások leállításáról vagy a kölcsönök folyósításának megszüntetéséről. E határozatok megszavazásától egyes nyugati államok már tartózkodtak vagy határozottan ellene is szavaztak a javaslatoknak, mondván, hogy nem hajlandók részt venni Dél-Afrika „gazdasági megfojtásában”. Elhangzott olyan indokolás is, hogy „a világszervezet nem támogathatja az egyik tagországban az erőszakos hatalomátvételt”. Mindenesetre a világ napirendjén marad az apartheid kérdése: az apartheid elleni esztendőnek nyilvánították az 1978. március 21-ével kezdődő egyéves időszakot. Rhodesia, azaz Zimbabwe dolgában is egyértelmű volt a világszervezet legfelső testületének állásfoglalása, bár a sokat reklámozott angolszász tervre hivatkozva a washingtoni és a londoni diplomácia megpróbálta befolyásolni a közgyűlést. A közel-keleti kérdés és a palesztin vita időben egybeesett Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi látogatásával és az ennek nyomán megélénkült amerikai—izraeli— egyiptomi diplomáciai tevékenységgel. De ez sem terelhette el teljesen a figyelmet a közgyűlési vitáról és az annak végén meghozott határozatokról. Elsősorban a szocialista országok küldöttei, de igen sok el nem kötelezett, harmadik világbeli ország képviselői is azt hangoztatták, hogy a Közel-Keleten csak akkor lesz igazán béke, ha visszavonják az izraeli csapatokat az 1967-ben megszállt területekről. Utaltak az utóbbi években elfogadott ENSZ-határozatokra, amelyek sürgették a palesztin nép önrendelkezési jogának elismerését, továbbá hangsúlyozták, hogy a közel-keleti békéhez a genfi konferencián keresztül vezet az út. A 23 ENSZ-tagországot tömörítő úgynevezett Palesztina-bizottság jelentését elfogadták, ez a jelentés a palesztin kérdés megoldásának alapjaként megerősítette a 31. ülésszakon jóváhagyott „szakaszos tervet”. (Ugyanekkor találkozott a világszervezet történetében először hivatalos közvetlen tanácskozás céljából Egyiptom és Izrael ENSZ- nagykövete. Ekkor nyújtotta át az egyiptomi diplomata izraeli kollégájának a kairói kormány hivatalos meghívását a Szadat által javasolt konferenciára. A kétoldalú kapcsolat az ENSZ síkján is kialakult a két ország között. A palesztin vitában újból szót kaphatott a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, amelynek álláspontját Faruk Kaddami, a végrehajtó bizottság tagja, a szervezet „külügyminisztere” ismertette. Magyar szerep Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán is aktív szerepet vállalt a Magyar Népköztársaság delegációja, amelyet az általános vita időszakában Pója Frigyes külügyminiszter vezetett. A magyar diplomáik több alkalommal adtak hangot a kormány véleményének az adott nemzetközi kérdésekben , a leszereléstől a chilei önkény elítéléséig, számos javaslatot nyújtottak be, egészen odáig, hogy kezdeményezték: a következő ülésszakon foglalkozzék a közgyűlés a nemzeti jövedelem méltányos elosztásának a gazdasági és szociális fejlődés szempontjából való jelentőségével. Kurt Waldheim a közgyűlés idején a Magyar Távirati Iroda tudósítójának nyilatkozatot adott s ebben közölte: nagyra értékeli a magyar kormány hozzájárulását az ENSZ munkájához, és méltatta a magyar ENSZ- küldöttség szerepét a nemzetközi megértés, az együttműködés elmélyítésében. PÁLFY JÓZSEF ÜLÉSEZIK AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE A 256 határozat közül 161-et egyhangúlag fogadtak el MAGYARORSZÁG • 9 7 8/1