Magyarország, 1978. július-december (15. évfolyam, 27-53. szám)

1978-12-24 / 52-53. szám

A RENDEZŐNŐ ÉS A KAMERA MUNKA KÖZBEN Kölcsönruha van rajta, oldalt gondosan összefércelve Asszonyom, ha egy teljes hétig itt állunk, akkor sem tudom kiejteni az ön nevét. — Vit­torio de Sica mondta ezt Zsurzs Évának, az 1960-as monte-carlói fesztivál Arany Nimfa díjának ün­nepélyes átadásakor. „Ejtse talán Zsorzsnak” — javasolta a rendező­nő. Sica összeráncolta homlokát, majd évődő mosollyal méltatlanko­dott: „Akkor hát miért nem írják úgy?” A trófea nyertese azután óvato­san előrenyújtotta kezét, hogy a jelenlevők észre ne vegyék: köl­­csöndíszruha van rajta, oldalt gon­dosan összefércelve, hogy fel ne tűnjön a méretkülönbség. Aztán — túl a ceremónia nehezén — a lép­csőn lefelé jövet váratlanul meg­botlott. Szinte röpült a levegőben, míg csak el nem kapta a monacói herceg két testőre. S a kamerák és a filmfelvevők mindvégig követ­ték. Diadalt aratni sem egyszerű. Hallatlanul nagy dicsőség volt, hogy a „Nő a barakkban” című tévéjáték Arany Nimfát kapott. Zsurzs Éva emlékezete mégis in­kább a félig kínos, félig mulat­ságos díjátvétel filmkockáit őrzi. Széktől az asztalig Zsurzs Éva nevét a monte-carlói díjnyerésig idehaza is csak egy szűk szakmai kör ismerte. Akkor egyszeriben a csúcson érezhette volna magát, ha szerénysége meg nem óvja az ilyen végletes érzés­től. ő azonban csak csöndes szám­vetést szereti. Pedig volt már mi­re visszatekintenie: nyolc hasznos, sőt boldog rádiós esztendőre. Sze­rette a Rádiót, s az a rengeteg ta­pasztalat, melyet 1949—1957 között itt szerzett, később sem veszett kárba. A Bródy Sándor utcai stú­diókban barátkozott meg a min­dennapos műsorkészítés üdvös fe­gyelmével. Megszokta, hogy az adás folyamatossága érdekében sokfajta, bizonyos fokig iparszerű feladatot is el kell végezni. A mun­kának csupán egy töredéke válhat százszázalékos szívüggyé; a többi része — ha még oly ,fontos is — szürkébb, észrevétlenebb, gépie­­sebb. Lelkiismeret kérdése, hogy energiáit ki hogyan osztja meg e két feladattípus között. Zsurzs Éva nem húzott éles választóvonalat a „lelkesítő” és a „másodlagos” mű­sorok közé. A felelősségvállalás — ezt vallja ma is — egy és osztha­tatlan. A televíziós „hőskor”-ból gyak­ran eszébe jut az 1958-as eszten­dő, amikor ő is „hajmeresztőén” bátor volt. Budapesten nemzetközi szakmai tanácskozást tartottak, s ehhez Deme Gábor dramaturggal együtt Zsurzs Éva készített vita­indító beszámolót. Kifejtették: mi­ben látják a tévédráma sajátossá­gait. Gondos okfejtéssel írták le, miben különbözik ez a műfaj a filmtől, a színháztól, miféle látás­módot képvisel, mifajta kifejező­­eszközöket illik (kell, lehet) hasz­nálnia. A Magyar Televízió egész addigi drámatermése 4 — azaz négy — televíziójátékból állt. A Zsurzs—Deme szerzőpár tehát a hályogkovácsok merészségével fo­galmazta meg a tévéesztétika alap­tételeit. Ma mindketten megret­tennének ettől. Az igazsághoz tartozik, hogy a szakmai biztonságérzet a hőskor­ban sem volt teljesen alaptalan. Zsurzs Éva első tévéjátéka, a Ger­gely Sándor színművéből készült „Vitézek és hősök” már meglepő erényeket mutatott fel. Pedig a képrögzítést még csak ekkortájt tanulgatták televíziósaink. Ám tény, hogy sosem dolgoztak ki annyira precízen minden egyes té­véjátékot; mint éppen akkoriban. A technika kezdetlegessége lele­ményességre késztette őket. Küsz­ködtek az eszközök „tehetetlensé­gével” — meg olykor a maguké­val. Bosszantotta őket a képernyőn viszontlátott produkció lassú tem­pója. (Amelyen, sajnos, azóta sem igen tudnak segíteni.) Zsurzs Éva viszonylag hamar rájött a ritmus­lassulás okára. Darabjait olyan próbatermekben kellett előkészíte­nie, melyeknek mérete nem egye­zett a felvétel színhelyéül szolgáló műteremével. A színész a rögzítés­kor szokatlan helyzetek és tárgyak egész sorával találta szemben ma­gát. Márpedig, ha azzal bajlódik, hogy miképpen jusson el például a széktől az asztalig, mozgása óha­tatlanul lomhább lesz. (Arról nem is szólva, hogy a kellékekkel nem tud mit kezdeni, megérinteni is alig meri őket — csupa nenyúlj­­hozzám tárgy között mozog. Me­gint csak olyan gond ez, amely napjainkig megmaradt.) Az ötvenes évek végén azonban még a szűkén méretezett stúdió is kalodába préselte a tévéjátékok szereplőit. A „Vitézek és hősök”­­ben minden négyzetcentimétert ki kellett használni. A börtönrács a stúdióajtóban épült fel, a börtön már kint a folyosón. Bulla Elma, az egyik főszereplő tenyérnyi he­lyen öltözött át. De azért ő is — csakúgy, mint partnerei: Apáthi Imre, Görbe János, Inke László, Uray Tivadar és Sinkovits Imre — kitűnő alakítást nyújtott. Ami pe­dig mai szemmel nézve külön cso­da: az operatőrök (Nagy József, Mestyán Tibor, Varga Vilmos) szorgalmasan súgtak a szereplők­nek. Kívülről tudták a darab szö­vegét! Ne csodáljuk, ha Zsurzs Éva meghatottan emlékszik vissza erre a produkcióra — s egyáltalán: erre a pályaszakaszára. Amelyet végül is a „Nő a barakkban” sikere fémjelez. Falat nem bont Később szárnyaszegetten kezdett hozzá első játékfilmjének forgatá­sához. „A felhők felett mindig süt a nap” című produkciót filmgyári stábbal vette fel, idegen munka­társakkal, akikkel eleinte gyana­kodva méregették egymást. Isme­rősei ráadásul telebeszélték a fe­jét: a MAFILM szabályai kérlelhe­tetlenek, megszegésük ezer bajjal járhat. Nagyon vigyázott minden lépésére. Oly nagyon, hogy a film cselekményéből jóformán semmire sem emlékszik, jobbadán csak arra, hogy a forgatás terepén, a Velen­cei-tónál rengeteg volt a szúnyog és a pióca. Az egész munkára rá­telepedett a szabályok okozta féle­lem. A bizalmatlanság szerencsére feloldódott; Zsurzs Éva gyorsan közös nyelvet talált első assziszten­sével, Sándor Pállal és Czabarka György akkori segédoperatőrével, Kende Jánossal — nem szólva a szerepét részint fürdőruhában el­játszó Dómján Editről. Élvezetes feladatot kínált a Gá­dor Béla írására épülő „Othello Gyulaházán” is, noha ez sem volt mentes a bonyodalmaktól. Básti Lajos, a főszereplő megnézte a díszletet, és kijelentette: „Nem tu­dom a szerepet így eljátszani, ez a fal itt borzasztóan zavar. Ügy készültem, hogy balról jövök be, akkor pedig ennek máshol kelle­ne állnia.” Zsurzs Éva — akkor már harcedzetten — nagyot fo­hászkodott. „Barátaim, ez a fal ugrik!” A díszletesek munkához láttak, szétbontották az építményt. Felvételről aznap már szó sem le­hetett. Másnap megint bejött Básti. „Igazad volt, ez a fal csakugyan jó lenne itt.”) Díszletfalat ezután nem bontatok — szűrte le a ren­dezőnő a tanulságot. A sorozatok megjelenése amo­lyan választóvonalat jelez Zsurzs Éva pályáján. Örömet lelt bennük, jóllehet minden ilyen munkája be­fejeztével megesküdött, hogy soha többé nem készít folytatásos tévé­filmet. Első ide sorolható produk­ciója, Mesterházi Lajos önálló epi­zódokból álló „Példázata” való­jában nem is „folytatásos”. De minthogy ez nyitotta a sort, és országos figyelmet keltett, a ren­dezőnő innen számítja új alkotó­periódusát. Fekete István regé­nye nyomán 1967-ben megfilme­sítette „A koppányi aga testamen­­tumá”-t. Aztán szinte egymás sar­kára lépnek az újabb és újabb munkák. Képernyőre kerül a szív­be markoló „Mondd a neved” és a mai asszonysorsot megjelenítő „Hétköznapi történet”, aztán Ker­tész Ákos benzinkútnál játszódó darabja, az „Uvegkalitka” és a si­kerek újabb hullámhegyén száz­ezreket bűvöl a képernyő elé egy kiváló Mikszáth-adaptáció, „A fe­kete város”. Ez utóbbi azt is példázza, hogy Zsurzs Évának az időjárással min­dig szerencséje volt. A produkció már-már veszélybe került, mert a lőcsei felvételek napjaira hómen­tes időt ígért a meteorológia. Mű­hóval kellett hát megrakni három teherautót, így indult útnak a forgatócsoport. Aztán hirtelen rá­tört a hideghullám. Hóförgeteg fo­gadta a filmeseket. A beavatottak utóbb gúnyosan azt mesélték, hogy „Zsurzs Éváék műhavat szállító autóoszlopa elakadt a hótorlaszok­ban”? A sorozat vetítése tovább Televíziós arcok Zsurzs Éva Hőskorban Számvetés tetézte az örömöt, valóságos dia­dalmenet volt. Az ifjú főszerep­lőt, Nagy Gábort néhány hét alatt szívükbe fogadták a nézők. A film Európa számos országába, sőt a tengeren túlra is eljutott. „Mik­száth a legjobb tévészerzőm” — ál­lapította meg a rendező, hozzátéve azt is, hogy „a mikszáthi írásmű­vészet és szerkesztésmód valami­lyen zseniális ráérzéssel a televí­zió mai lehetőségeihez igazodott”. Kiszabadított képek Utóbb látott munkái közül a „Csongor és Tünde”, sajnos, hal­ványabbra sikerült, nem váltotta valóra a benne rejlő lehetőséget. Túlságosan szerette a darabot. Vörösmarty sorai annyira rabul ejtették, hogy nem volt szíve bát­rabban megrövidíteni a szöveget. Utólag már világosan látja, hogy sok volt a 160 perc, a tévéjáté­kot feleennyi időbe kellett volna beleszorítani. Az ellenpélda: az „Őszi verse­nyek”. Krúdy írásait szintén sze­reti, de itt a kellő arányérzékkel közelített a tragikusan groteszk, leheletfinom humorú műhöz. A többletet Garas Dezső színészi já­téka és Bornyi Gyula ihletett fo­­tografálása adta a tévéfilmhez —* ezáltal teremtődött újjá a „krúdys” varázs. Szabó Magda „Abigél”-ja aztán ismét a csúcsra lendítette föl. Ez a négyrészes filmsorozat, a tele­vízióban is lehetséges műgond pél­dája. Zsurzs Évát mindmáig bánt­­ja-nyugtalanítja, hogy a tévédrá­mák — elegendő próba híján — félig nyersen kerülnek a közönség elé. Az „Abigél”-ban ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk. S ha­sonló igényességgel formálta kép­ernyőre a rendező örsi Ferenc nemrég bemutatott tévéjátékát, a „Teréz”-t, is. Zsurzs Éva életműve sokkal nyi­tottabb még, semhogy lekerekí­tett számadást készíthetnénk róla. (Most éppen Mesterházi Lajos szatirikus vígjátékán „A Zebegé­­nyiek”-en dolgozik, vitriolos gúny­nyal jelenítve meg egy szélsőséges helyzetbe került Nobel-díjas ma­tematikust.) Ami biztosra vehető: nyúljon bár abszurd élethelyze­tekhez, ezután is realista marad. Megőrizve elszántságát, mellyel a lelki elszegényedésnek hadat üzent, s amely arra sarkallja, hogy első­sorban az érzelmek felől közelít­sen emberekhez, problémákhoz. Rádiós múltját erős szál köti tele­víziós jelenéhez. Erről csak ennyit mond: „A rádióban rengeteg kép belém szorult. A tévé kiszabadí­totta ezeket. Nem teszek mást, csupán engedelmeskedem paran­csaiknak.” OCSOVAI GÁBOR MAGYARORSZÁG 1 978/52 — 53

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék