Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-24 / 25. szám
pénzről tárgyalt az országgyűlés. A pénzről, amely mint értékmérő, forgalmi- és fizetőeszköz mindenütt jelen van a gazdasági életben, biztosítja az egészséges vérkeringést és félreérthetetlenül kimutatja a legrejtettebb betegségeket is. A parlament mindkét napirendi pontja — az 1978. évi költségvetés végrehajtása és az állami pénzügyekről szóló törvény a forint szemszögéből vizsgálta a gazdasági életet. Szó sem volt azonban szűken vett financiális szemléletről. Pénzügyeink alakulása szoros összefüggésben áll az ország ipari és mezőgazdasági termelési potenciáljával, a gazdálkodás színvonalával, a nemzetközi piacon elfoglalt helyével. A költségvetés tükrében Az állami költségvetés hazánkban — és általában a szocialista országban — különlegesen fontos mutatója a gazdasági állapotoknak, mert a magángazdaság a mi társadalmi viszonyaink között sokkal szűkebb területre korlátozódik, mint a tőkés országokban, s ezért a pénzeszközök sokkal nagyobb hányada halad keresztül az államháztartáson. A büdzsében kendőzetlenül megmutatkozik, mennyire jövedelmező a vállalatok gazdálkodása, milyen a termelékenység, hogyan sáfárkodnak saját eszközeikkel, mi az, amit fejlesztésükre maguk teremtenek elő, s amit az államtól várnak. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter beszámolója ha nem is pesszimista, de egyértelműen őszinte és realista volt. Leplezetlenül feltárta a gazdasági életünkben mutatkozó visszsságokat, nem keresett mentségeket az ismétlődő hibákra, és korántsem festett rózsaszínű képet az elkövetkezendő évek várható gazdasági helyzetéről. Nehéz évnek nevezte az ideit, s ezt azért tette, mert az elmúlt három-négy évben a kétségtelen fejlődés mellett egészségtelen tendenciák is jelentkeztek a gazdaságban, amelyek az utóbbi időben összegeződtek. Az a tény, hogy a nemzeti jövedelem tavaly viszonylag alacsony volt, önmagában még nem lenne aggasztó, de az, hogy a tervezettnél is lassabban nőtt, és ennek ellenére sem javult a gazdasági hatékonyság — már egyáltalán nem volt kívánatos. A nemzeti jövedelem azonban csak összefoglaló mutatószám, mögötte a gazdálkodás legkülönbözőbb mutatószámai húzódnak meg. Az egyik leérzékenyebb szférája a gazdaságnak a külkereskedelmi mérleg. Ebben mutatkozik meg a hazai termelés színvonala, az ország exportáló képessége és ráutaltsága a külföldi szállítókra. Amint a pénzügyminiszter hangsúlyozta, a külkereskedelmi mérleg hiánya jóval felülmúlta a tavalyi évre tervezettet, s ennek kihatásai érzékenyen érintik az egész gazdaságot. (Faluvégi Lajos: „Egyensúlyi helyzetünk javulásához gyorsan növekvő kivitelre volna szükség, mégpedig úgy, hogy közben a behozatal növekedésének üteme erősen mérséklődjék, sőt átmenetileg a behozatal terjedelmének is csökkennie kellene. Ennek ellenére az ötödik ötéves terv első három évében kisebb volt a kivitelünk, mint a behozatalunk ... A hitelek és a visszafizetéssel járó kötelezettségek mértékének a megfelelő szinten tartása szükségessé teszi, hogy gazdaságpolitikánkban az egyensúlyra való törekvést elsőrendű feladatként kezeljük ...”) Közismert, hogy Magyarország gazdasága mennyire „piacérdekelt”, termékeink jelentős részét külföldre kell szállítanunk, hogy hozzájuthassunk a szükséges beruházási javakhoz és fogyasztási cikkekhez. Ilyen körülmények között a külkereskedelmi mérleg passzívuma súlyos zavarokat okozhat az ország gazdasági vérkeringésében. Ezt a passzívumot olyan jelenségek okozzák, amelyek feleslegesen terhelik az ország importját és gyengítik, korlátozzák, vagy megnehezítik az exportját. Nemcsak a pénzügyminiszter referátuma, de néhány hozzászóló is szóvá tette, hogy indokolatlan nagyvonalúság mutatkozik egyes vállalatoknál a gazdálkodásban. Számos helyen úgy akarják fejleszteni a termelést, hogy az államtól várják el annak finanszírozását, ahelyett, hogy meglévő eszközeiket ésszerűbben, szervezettebben használnák fel. (Faluvégi Lajos: „1978-ban több intézkedéssel is mérsékelni kényszerültünk a vállalati fejlesztési források növekedésének ütemét. Sok gazdálkodó szervezet ezt nem vette figyelembe, sőt többet költött, mint amenynyire fedezete volt... Ezt helytelenítjük. S azt is meg kell mondanunk, hogy vállalataink a közeljövőben sem számíthatnak arra, hogy a megtermelt tiszta jövedelemből a jelenleginél nagyobb arányban részesülnek ...”) Vállalati költekezés A felelőtlen, az „állam bácsira” támaszkodó vállalatvezetés ideje lejárt. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében felszólaló Sarlós István ezt így fogalmazta meg: „A Központi Bizottság múlt év decemberi határozata alapján a kormány intézkedéseket hozott arról, hogyan kell eljárni a tartós pénzügyi nehézségek közé került vállalatok tekintetében. Az érintett vállalatok általában nem kielégítő költséggazdálkodást folytattak, sőt, kellően meg nem alapozottan, reménybeli jövedelmekre számítva, növelték a dolgozók kereseteit, fogtak hozzá fejlesztésekhez, halmoztak fel készleteket. Amikor pedig kiderült, hogy jövedelmeikhez képest túlköltekeztek, sokan közülük az államtól, tehát a közösségtől várták a túlköltekezés finanszírozását ... Az olyan vállalatokat, amelyeknek a tevékenysége nem gazdaságos, és amelyek racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad állami támogatással üzemeltetni.” Az országgyűlés nem maradt a gazdasági élet felületén, mélyére hatolt a problémáknak, elemezte az ipar és a mezőgazdaság életében mutatkozó káros tüneteket. Ismét előkerült az évek óta napirenden lévő feladat, a termelési szerkezet korszerűsítése, s ebben a tekintetben a pénzügyminiszter bizonyos haladásról adhatott számot. (A gyógyszeripar abbahagyta több korszerűtlen termék gyártását, új termékeket vezetett be a gumiipar stb.), de nem szabad áltatnunk magunkat: a korszerűsítés még csak kezdeti eredményeket mutathat fel, korántsem általános. Sok szó esett az úgynevezett munkaerőhiányról is. Hovatovább az úgynevezett munkaerőhiány lesz a mindent igazoló, mindent megmagyarázó kifogás a gazdasági élet valamennyi szektorában. A munkaerőhelyzet — hangsúlyozták az országgyűlésen — olyan, amilyen. Nem lehet számítani újabb munkaerő-tartalékok beáramlására, ezen az úton termelést növelni vagy javítani nem lehet. Az egyedüli út a termelékenység növelése, de mivel a beruházásoknak az ismertetett pénzügyi okok miatt korlátai vannak, a termelékenységet is legfőképpen a szervezés javításával, a munkafegyelem erősítésével lehet növelni. Kétségkívül ez a fárasztóbb és gyötrelmesebb út. Számos példa bizonyítja azonban, hogy új, drága gépek munkába állítása sem hoz örvendetes változást, ha nem párosul a gépek hozzáértő gondozásával, karbantartásával, ha nincs fegyelem, ha az új berendezések mellett rossz a munkaszervezés. A szervezésben egyébként is óriási tartalékok vannak, és erre nem árt emlékeztetni hazánkban, mert nekünk, magyaroknak sajnos nem erős oldalunk a szervezés. Szó sincs azonban arról, hogy csak odalent kell jól szervezni, „odafent” minden tökéletes volna. A pénzügyminiszter önkritikusan nyilatkozott arról, hogy a központi gazdaságirányítás hibát követett el, amikor túl könnyen hagyta megszűnni a kis- és középvállalatokat, illetve belenyugodott, hogy az erő pozíciójában lévő nagyok magukba olvasszák a kicsinyeket. Ez szervezeti aránytalanságokhoz vezetett, mozgékony, hiányt pótló, jól használható egységektől fosztotta meg a magyar népgazdaságot. A bankok szemszögéből belső gondjainkkal összefüggésben szóba került az országgyűlésen az energiagazdálkodás, illetve az energiatakarékosság is. A pénzügyminiszter azt az elvet hangsúlyozta, hogy a felhasználóknak reális áron kell kapniuk az energiát és az energiahordozókat, mert csak így érzékelhetik a valóságos költségeket, ez ösztönözheti őket takarékoskodásra. A közelmúltban történt benzináremelést is tulajdonképpen ugyanez az elv vezérelte, hiszen nemcsak a gazdálkodó egységeknek, de a magánszemélyeknek is van mit tenniök az energiatakarékosságért. Az országgyűlés vitája és határozata szigorúbb, ésszerűbb, puritánabb gazdálkodásra ösztönözte az érdekelteket, az anyaggal, a munkaerővel és a pénzeszközökkel. Jól fogja segíteni ezt az átgondoltabb, a közérdekre jobban tekintő politikát a parlament által elfogadott új törvény is az állami pénzügyekről. Olyan jogszabály emelkedett törvényerőre, amely rendszerbe foglalja az állam jogait, kötelességeit és kiterjed azokra a pénzviszonyokra, amelyekben maga az állam, vagy egy állami intézmény is érdekelt. A törvény kiemelkedően fontos helyet jelöl ki a magyar bankrendszer számára az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megszilárdításában, az ésszerű vállalati gazdálkodás ösztönzésében. A népgazdaság előtt álló feladatok természetüknél fogva nem nélkülözhetik a bankok kifinomult, a jövedelmezőséget, a takarékosságot és exportot segítő eszközeinek alkalmazását. Országgyűlés Nehéz év, nyílt szó Külkereskedelem, termelés Törvény az állami pénzügyekről FALUVÉGI LAJOS PÉNZÜGYMINISZTER BESZÉL A PARLAMENTBEN Az egyedüli út a termelékenység növelése Már most gondoskodjék arról, hogy szabadsága idején is megkapja a MAGYARORSZÁG számait!