Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-24 / 25. szám
Történelem Nők szívhallgatóval „Csak főmadám lehet... ” A jelen statisztikája „A nők felforgatnák az államot, ha egyenjogúsítanánk őket a férfiakkal” — mondta 1882-ben Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter Hugonnai Vilmának, az első magyar orvosnőnek, aki Zürichben szerzett diplomájának nosztrifikálását kérte tőle. Az orvosnő nem maradt adós a válasszal: „Milyen alapokon nyugodnék az az állam — mondotta —, melyet egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyellném, ha ilyen államnak volnék a gyermeke.” Az arisztokrata származású Hugonnai Vilma, aki 18 évig tartó szívós küzdelem árán tudta csak orvosi diplomáját itthon is elismertetni, a nők egyenjogúsításáért, magasabb művelődési lehetőségégeiért folytatott sok évtizedes harcnak is kiemelkedő alakja volt. Apjának, szentgyörgyi Hugonnai Kálmán grófnak és anyjának, nemestemeski Pánczély Ritának ötödik gyermekeként 1847. szeptember 20-án Nagytétényben született. Négy évig egy budapesti felsőleányiskolában tanult. 1863-ban hazatért a nagytétényi birtokon levő szülői házba. „Mivel anyám nagyon felvilágosult aszszony volt — írja önéletrajzában —, azt kívánta, hogy folytassam továbbképzésemet, így délelőtt a háztartással kellett foglalkoznom, délután egy német nevelőnő vezetése mellett írásbeli feladatokkal, olvasással és tanulással, ami nagyon jót tett testi és szellemi fejlődésemnek.” Utazás Zürichbe 1865-ben, tizennyolc éves korában férjhez ment Szilassy György pándi földbirtokoshoz, akitől egy év múlva fia született. Házasságuk nem volt szerencsés. Az asszony a családi életben nem találta meg a helyét, meggyőződése volt, hogy a háztartás, a gyermeknevelés nem lehet életreszóló, egyedüli hivatása a nőnek. A természettudományok, a biológia érdekelte, lázas tanulási vágy emésztette. Férje mindezt nem tudta megérteni, S állandó nézeteltéréseik következtében Vilma asszony súlyos depresszióba esett. A család tanácsára Szilassy egy pesti orvoshoz vitte a feleségét, aki a harmadik vizit során megkérdezte a doktort: alkalmasnak tartja-e őt az orvosi pályára. „Sohasem ismertem erre alkalmasabb egyént” — felelte meglepetten az orons tíz a vélemény sorsdöntő fordulatot hozott Hugonnai Vilma életében. Elhatározta, hogy orvos lesz, Zürichben szerez diplomát, ott már évek óta megnyitották az egyetemek kapuit a nők előtt. Férje és családja nem akadályozták ugyan tervének végrehajtását, de közölték vele, hogy tanulását anyagilag nem támogatják. Vilma asszony pénzzé tette jelentős értéktárgyait és 1872 szeptemberében elutazott Zürichbe. Ott nyomban jelentkezett az egyetem orvosi karán, ahol hallgatóként minden további nélkül felvették. Hétévi kemény munka után, 1879. február 3-án megkapta orvosdoktori oklevelét, közben másfél évig Rosé professzor sebészeti osztályán segédorvosként dolgozott. Nyolc nappal doktorrá avatása után már Budapesten volt, és megkezdődött a sok megaláztatással járó, közel két évtizedig tartó harca diplomájának honosításáért. Többször kihallgatást kért Trefort minisztertől, aki ugyan mindig jóindulatúan fogadta, de a nosztrifikálási kérelmét következetesen elutasította. „Praktizáljon úgy, mintha diploma volna a kezei között, sem a hatóság, sem mi nem leszünk útjában” — mondta egyik alkalommal a miniszter, majd felhívta az új szülészeti kóroda vezető tanárát: „Fundáljanak egy állást Hugonnai Vilma részére a kórodén, mellyel ő is, én is meg legyek elégedve...” Az orvosegyetem tanáraival történt megbeszélése után az orvoskari dékán közölte a miniszterrel, hogy csak orvosi, vagy szülésznői állást ismerhetnek el. Segédorvos bárki csak hazai képesítéssel lehet, a főmadámi állást azonban megkaphatja Hugonnai Vilma. Ezt az ajánlatot rendkívül megalázónak érezte az orvosnő, akit nem grófnői minőségében sértett a dolog, „... mert a születési cím alárendelt előttem, de mint tudom őt, mely címet hazám nem vonhat meg tőlem ...” — írta egy feljegyzésében. „Minthogy a legkisebb kilátásom sem volt oklevelem nosztrifikálására, február 20-tól Budapesten a szülésznőképző tanfolyamot látogattam és 1879. május 19-én kaptam az oklevelet” — írta önéletrajzában. „Legfelsőbb elhatározás” 1881-ben a téli szemesztereken rendkívüli hallgatóként látogatta a budapesti orvosi klinikákat és újból kérelmezte orvosi diplomájának elismerését. Az orvosi kar már hajlandó volt új, magyar orvosi oklevelet kiadni neki, ha az előírt három szigorlaton sikerrel vizsgázik. Trefort miniszter azonban, aki semmiképpen sem akart ezen a téren precedenst teremteni, nem hagyta jóvá a kar döntését. Azt azonban engedélyezte, hogy szülésznői oklevele alapján gyermekeket és nőket kezelhessen. „A szenvedő asszonyvilág nagy bizalmat mutatott irántam — írta később —, és több család megfogadott háziorvosának.” A haladó értelmiség a kiegyezést követő évtizedekben egyre erőteljesebben követelte, hogy a magasabb fokú képzést a nők számára is tegyék lehetővé. 1895-ben Wlassics Gyula lett a kultuszminiszter, aki látva a középosztály lassú deklasszálódását és tudva azt, hogy az európai országok többségében már megnyitották a nők előtt az egyetemek kapuit, maga is ki akarta elégíteni az ilyen irányú igényeket. Avval is tisztában volt azonban, hogy a hivatalos közvélemény még nem elég érett egy ilyen reform horderejének megértéséhez. Az ügyet tehát nem vitte törvényjavaslat formájában a Ház elé, hanem — megszerezve a király jóváhagyását — legfelsőbb elhatározás formájában rendezte a kérdést. 1895. december 12-én leiratot intézett a budapesti és a kolozsvári egyetemek tanácsához. Ebben megküldte az 1895. november 18-án kelt legfelsőbb elhatározást, amely szerint az egyemek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti karára nő hallgatókat is fel lehet venni. Célszerű küzdelem A következő évben Hugonnai Vilma újból kérelmezte diplomájának nosztrifikálását. Meghívták a három kötelező szigorlatra, amelyeken sikerrel vizsgázott, s így már kiadhatták számára a magyar orvosi oklevelet. Négy nappal a harmadik szigorlat után, 50 éves korában: „1897. május 16-án került sor a nyilvános, ünnepélyes avatásra. Június 1-én jelentkeztem, hogy bejegyezzenek a gyakorló orvosok jegyzékébe; június 13-án a X. kerület orvosi elöljárósága, amely kerületben van a lakásom, bejegyzett mint gyakorló orvost... Most pedig megjegyzem, hogy az orvostudomány ápolásában kimondhatatlan boldogságot találtam és teljes kielégülést.” Az idők folyamán mintegy tizenhét társadalmi egyesület tagjaként tevékenykedett. Hosszú évtizedekig változatlan energiával foglalkozott a nőoktatás kérdéseiül, agitált egyenjogúságukért egészségügyi ismeretterjesztő előadások tömegét tartotta és ezekkel a témakörökkel foglalkozó számos cikke látott napvilágot. 1922. március 25-én, 75 éves korában szívszélhűdésben halt meg. Töredékesen hátramaradt orvosi naplóiból kitűnik, hogy betegei a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki: „utcán köszörűs, grófnő, nagybirtokos neje, napszámos felesége, szerkesztői korrektor, Ganz-gyári munkás felesége, honvéd százados, cselédlány, állás nélküli, dohánygyári munkás” stb. Megjegyzi, hogy sok esetben „eltekintett a honoráriumtól”. Hugonnai Vilma személyének és működésének jelentősége nemcsak abban van, hogy ő volt az első magyar orvosnő, hanem a nők társadalmi egyenjogúságáért írásaival, szóban és személyes magatartásával folytatott, szinte példátlanul kitartó, célszerű és erélyes küzdelmében. Elnőiesedés Végezetül pedig vessünk egy pillantást a magyar orvostársadalom mai arculatára. Lássuk, hogy napjainkban, az egyenjogúság körülményei között milyen mértékig töltenek be a nők orvosi pozíciókat. A statisztikai adatok szerint Magyarországon az orvosok száma 1977. december 31-én 27 683 volt, ebből 16 871 férfi, 10 812 nő. A gyermekgyógyászok 64,6, a szemészek 61,8, a laboratóriumi orvosok 60,2, a fogorvosok 47,4, a bőr- és nemibeteggyógyászok 49,8 százaléka tartozott a női nemhez — csak a szülész-nőgyógyászok (6,6) és a sebészek körében (7,8) voltak tíz százalék alatti arányban a nők... Nyilván nem kell különösebb statisztikai szaktudás annak megállapításához, hogy ezek az adatok az orvosi pálya, napjainkban végbemenő elnőiesedésének tendenciáját tükrözik. VAJDA GYULA HUGONNAI VILMA „Eltekintett a honoráriumtól" Megjelent a Korunk tudománya sorozat legújabb kötete. TÖRÖK ENDRE LEV TOLSZTOJ Világtudat és regényforma. 218 oldal. Ara: 21 forint AKADÉMIAI KIADÓ Budapest