Magyarország, 1979. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-24 / 25. szám

Történelem Nők szívhallgatóval „Csak főmadám lehet... ” A jelen statisztikája „A nők felforgatnák az államot, ha egyenjogúsítanánk őket a fér­fiakkal” — mondta 1882-ben Tre­­fort Ágoston vallás- és közokta­tásügyi miniszter Hugonnai Vilmá­nak, az első magyar orvosnőnek, aki Zürichben szerzett diplomá­jának nosztrifikálását kérte tőle. Az orvosnő nem maradt adós a válasszal: „Milyen alapokon nyugodnék az az állam — mon­dotta —, melyet egynéhány intel­ligens nő felforgathatna? Szégyell­ném, ha ilyen államnak volnék a gyermeke.” Az arisztokrata származású Hu­gonnai Vilma, aki 18 évig tartó szívós küzdelem árán tudta csak orvosi diplomáját itthon is elis­mertetni, a nők egyenjogúsításáért, magasabb művelődési lehetőségé­­geiért folytatott sok évtizedes harc­nak is kiemelkedő alakja volt. Apjának, szentgyörgyi Hugonnai Kálmán grófnak és anyjának, nemestemeski Pánczély Ritá­­nak ötödik gyermekeként 1847. szeptember 20-án Nagytétényben született. Négy évig egy budapes­ti felsőleányiskolában tanult. 1863-ban hazatért a nagytétényi birtokon levő szülői házba. „Mivel anyám nagyon felvilágosult asz­­szony volt — írja önéletrajzában —, azt kívánta, hogy folytassam továbbképzésemet, így délelőtt a háztartással kellett foglalkoznom, délután egy német nevelőnő veze­tése mellett írásbeli feladatokkal, olvasással és tanulással, ami na­gyon jót tett testi és szellemi fej­lődésemnek.” Utazás Zürichbe 1865-ben, tizennyolc éves korá­ban férjhez ment Szilassy György pándi földbirtokoshoz, akitől egy év múlva fia született. Házasságuk nem volt szerencsés. Az asszony a családi életben nem találta meg a helyét, meggyőződése volt, hogy a háztartás, a gyermeknevelés nem lehet életreszóló, egyedüli hi­vatása a nőnek. A természettudo­mányok, a biológia érdekelte, lá­zas tanulási vágy emésztette. Fér­je mindezt nem tudta megérteni, S állandó nézeteltéréseik követ­keztében Vilma asszony súlyos depresszióba esett. A család taná­csára Szilassy egy pesti orvoshoz vitte a feleségét, aki a harmadik vizit során megkérdezte a doktort: alkalmasnak tartja-e őt az orvosi pályára. „Sohasem ismertem erre alkalmasabb egyént” — felelte meglepetten az orons tíz a vélemény sorsdöntő fordu­latot hozott Hugonnai Vilma éle­tében. Elhatározta, hogy orvos lesz, Zürichben szerez diplomát, ott már évek óta megnyitották az egyetemek kapuit a nők előtt. Fér­je és családja nem akadályozták ugyan tervének végrehajtását, de közölték vele, hogy tanulását anyagilag nem támogatják. Vilma asszony pénzzé tette jelentős ér­téktárgyait és 1872 szeptemberé­ben elutazott Zürichbe. Ott nyom­ban jelentkezett az egyetem or­vosi karán, ahol hallgatóként min­den további nélkül felvették. Hét­évi kemény munka után, 1879. február 3-án megkapta orvosdok­tori oklevelét, közben másfél évig Rosé professzor sebészeti osztá­lyán segédorvosként dolgozott. Nyolc nappal doktorrá avatása után már Budapesten volt, és megkezdődött a sok megaláztatás­sal járó, közel két évtizedig tar­tó harca diplomájának honosítá­sáért. Többször kihallgatást kért Tre­­fort minisztertől, aki ugyan min­dig jóindulatúan fogadta, de a nosztrifikálási kérelmét következe­tesen elutasította. „Praktizáljon úgy, mintha diploma volna a ke­zei között, sem a hatóság, sem mi nem leszünk útjában” — mondta egyik alkalommal a miniszter, majd felhívta az új szülészeti kóroda vezető tanárát: „Fundál­­janak egy állást Hugonnai Vilma részére a kórodén, mellyel ő is, én is meg legyek elégedve...” Az orvosegyetem tanáraival tör­tént megbeszélése után az orvos­kari dékán közölte a miniszterrel, hogy csak orvosi, vagy szülésznői állást ismerhetnek el. Segédorvos bárki csak hazai képesítéssel le­het, a főmadámi állást azonban megkaphatja Hugonnai Vilma. Ezt az ajánlatot rendkívül meg­alázónak érezte az orvosnő, akit nem grófnői minőségében sértett a dolog, „... mert a születési cím alárendelt előttem, de mint tu­dom­ őt, mely címet hazám nem vonhat meg tőlem ...” — írta egy feljegyzésében. „Minthogy a legkisebb kilátá­som sem volt oklevelem nosztri­­fikálására, február 20-tól Buda­pesten a szülésznőképző tanfolya­mot látogattam és 1879. május 19-én kaptam az oklevelet” — írta önéletrajzában. „Legfelsőbb elhatározás” 1881-ben a téli szemesztereken rendkívüli hallgatóként látogatta a budapesti orvosi klinikákat és újból kérelmezte orvosi diplomá­jának elismerését. Az orvosi kar már hajlandó volt új, magyar or­vosi oklevelet kiadni neki, ha az előírt három szigorlaton sikerrel vizsgázik. Trefort miniszter azon­ban, aki semmiképpen sem akart ezen a téren precedenst teremte­ni, nem hagyta jóvá a kar dönté­sét. Azt azonban engedélyezte, hogy szülésznői oklevele alapján gyermekeket és nőket kezelhessen. „A szenvedő asszonyvilág nagy bizalmat mutatott irántam — ír­ta később —, és több család meg­fogadott háziorvosának.” A haladó értelmiség a kiegye­zést követő évtizedekben egyre erőteljesebben követelte, hogy a magasabb fokú képzést a nők szá­mára is tegyék lehetővé. 1895-ben Wlassics Gyula lett a kultuszmi­niszter, aki látva a középosztály lassú deklasszálódását és tudva azt, hogy az európai országok többségében már megnyitották a nők előtt az egyetemek kapuit, ma­ga is ki akarta elégíteni az ilyen irányú igényeket. Avval is tisztá­ban volt azonban, hogy a hivata­los közvélemény még nem elég érett egy ilyen reform horderejé­­nek megértéséhez. Az ügyet tehát nem vitte törvényjavaslat formá­jában a Ház elé, hanem — meg­szerezve a király jóváhagyását — legfelsőbb elhatározás formájában rendezte a kérdést. 1895. december 12-én leiratot intézett a budapesti és a kolozsvári egyetemek taná­csához. Ebben megküldte az 1895. november 18-án kelt legfelsőbb elhatározást, amely szerint az egyemek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti karára nő hallga­tókat is fel lehet venni. Célszerű küzdelem A következő évben Hugonnai Vilma újból kérelmezte diplomá­jának nosztrifikálását. Meghívták a három kötelező szigorlatra, ame­lyeken sikerrel vizsgázott, s így már kiadhatták számára a ma­gyar orvosi oklevelet. Négy nappal a harmadik szigor­lat után, 50 éves korában: „1897. május 16-án került sor a nyilvá­nos, ünnepélyes avatásra. Június 1-én jelentkeztem, hogy bejegyez­zenek a gyakorló orvosok jegyzé­kébe; június 13-án a X. kerület orvosi elöljárósága, amely kerü­letben van a lakásom, bejegyzett mint gyakorló orvost... Most pe­dig megjegyzem, hogy az orvostu­domány ápolásában kimondhatat­lan boldogságot találtam és tel­jes kielégülést.” Az idők folyamán mintegy ti­zenhét társadalmi egyesület tagja­ként tevékenykedett. Hosszú évti­zedekig változatlan energiával foglalkozott a nőoktatás kérdései­ül, agitált egyenjogúságukért e­gészségügyi ismeretterjesztő elő­adások tömegét tartotta és ezek­kel a témakörökkel foglalkozó számos cikke látott napvilágot. 1922. március 25-én, 75 éves ko­rában szívszélhűdésben halt meg. Töredékesen hátramaradt orvosi naplóiból kitűnik, hogy betegei a legkülönbözőbb társadalmi réte­gekből kerültek ki: „utcán köszö­rűs,­­ grófnő, nagybirtokos neje, napszámos felesége, szerkesztői korrektor, Ganz-gyári munkás fe­lesége, honvéd százados, cselédlány, állás nélküli, dohánygyári munkás” stb. Megjegyzi, hogy sok esetben „eltekintett a honoráriumtól”. Hugonnai Vilma személyének és működésének jelentősége nemcsak abban van, hogy ő volt az első magyar orvosnő, hanem a nők tár­sadalmi egyenjogúságáért írásai­val, szóban és személyes magatar­tásával folytatott, szinte példátla­nul kitartó, célszerű és erélyes küzdelmében. Elnőiesedés Végezetül pedig vessünk egy pillantást a magyar orvostársada­lom mai arculatára. Lássuk, hogy napjainkban, az egyenjogúság kö­rülményei között milyen mértékig töltenek be a nők orvosi pozíció­kat. A statisztikai adatok szerint Magyarországon az orvosok száma 1977. december 31-én 27 683 volt, ebből 16 871 férfi, 10 812 nő. A gyermekgyógyászok 64,6, a sze­mészek 61,8, a laboratóriumi or­vosok 60,2, a fogorvosok 47,4, a bőr- és nemibeteggyógyászok 49,8 százaléka tartozott a női nemhez — csak a szülész-nőgyógyászok (6,6) és a sebészek körében (7,8) voltak tíz százalék alatti arányban a nők... Nyilván nem kell különösebb statisztikai szaktudás annak meg­állapításához, hogy ezek az ada­tok az orvosi pálya, napjainkban végbemenő elnőiesedésének ten­denciáját tükrözik. VAJDA GYULA HUGONNAI VILMA „Eltekintett a honoráriumtól" Megjelent a K­orunk tudománya sorozat legújabb kötete. TÖRÖK ENDRE LEV TOLSZTOJ Világtudat és regényforma. 218 oldal. Ara: 21 forint AKADÉMIAI KIADÓ Budapest

Next