Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-12 / 32. szám
Véletlen bajaim hátráltatták szinte ekkoráig Munkáim 2-dik darabjának kiadását. Mely késedelmet, hogy annyival jobban kipótolhassák: két sajtón dolgoztatok, úgy hogy Sz. Mihályra mind a 2-dik csomó, t. i. a Lilla, mind a harmadik csomó, t. i. a Dorottya egyszerre ki fog jönni... — Csokonai Vitéz Mihály fordult e sorokkal az „effélékben gyönyörködő Magyar Társadalom”hoz, hogy előfizetőket toborozzon megjelenő köteteire. Felhívásának azonban nem lehetett túlságosan nagy foganatja; a levél hátoldalára ugyanis alig néhány nevet jegyezhetett fel a költő. Ám az 1802-ben értetlenségbe fulladt felhívás ma ritka becsű emlék. Csokonai számos verskéziratával, levelével együtt a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattári páncélszekrénye őrzi. Rossz előjelek Szinte elképzelhetetlen, hogyan vészelhették át több mint 170 esztendő viszontagságait a hazai felvilágosodás legnagyobb lírikusának írásai. Mindenesetre, ha a sors nem is volt túlságosan kegyes a költőhöz, az utókor a kézirataival már kíméletesebben bánt. A vaskos papírlapok ugyan megsárgultak kissé, és Csokonai tintájának színét is barnára váltotta a csaknem két évszázad, kéziratainak többsége meglehetősen épen maradt fenn. Hogy e páratlan értékű verseket, leveleket nem szórta szét az idő, abban jórészt Toldy Ferencé az érdem. Ő vállalkozott rá először, hogy — csaknem 40 évvel a költő halála után — az itt-ott kallódó, lappangó kéziratokat összegyűjtse. A gyűjtés azonban rossz előjelekkel indult, s már-már úgy tűnt, teljes kudarc fenyegeti a vállalkozást. Sárváry Pál nyugalmazott debreceni professzor „Csokonai Vitéz Mihály életrajzának töredékvonala” címmel írott válasza nem sok jót ígért: „Feladatomnak II-dik része a Csokonai netán eddig ismeretlenül maradt kéziratainak nyomozása Ezen célra nézve én az ő unokaöccsének, Csokonay Józsefnek szegénységben élő özvegyét illő jutalmak ígéretével kívántam arra indítani, hogy néha nagybátyjának netalán nála található legkisebb írásait is hozzám hozná, de azok felől, mint amik nála nem találtatnak, előre sem nyújtott reménységet...” A levéltanulmány további része ennél is szomorúbb hírről számolt be, egyszersmind egy hosszú életű legenda alapjait vetette meg. A debreceni professzor ugyanis ezt írta: „Utoljára pedig egy tisztes idős úri asszonyságtól azon leverő hírt vettem, hogy az ő szeme láttára a gyászos anya fijának minden nála található verseit holtteste mellé koporsójába záratta, bódító bújából-e vagy irigy féltékenységből-e... azt mondván: az ő munkái azok a lelkemé! hadd szánjanak vele együtt koporsóba!” E gyászos közlés Toldynak nem szegte kedvét. Egyrészt, mert sejtette, hogy az irodalmat kedvelő édesanya aligha semmisíthette így meg szeretett fia hagyatékát, másrészt egy újabb levél is érkezett címére. Ezt Hatvani Gaál László írta „Csokonai Vitéz Mihály Biographusához némely barátságos jegyzések” címmel, közölve, hogy ő a költő „minden fennlevő eredeti irományainak tulajdonos birtokosa”. Gaál László köztanító hajdan Csokonai csurgói diákja volt s követte a költőt Debrecenbe is, ahol Csokonai édesanyjának kosztosdiákja, később bizalmasa lett. Érdekes egyébként: Gaál is feljegyezte, hogy özvegy Csokonayné a Lilla-dalok eredeti prózai fogalmazványait „rész szerint fia utánni búsulása — rész szerint pedig azon félelme miatt hogy azon levelek másokat talán megbotránkoztatnának, tűzbe vetett, ’s megégetett”. A koporsóval eltemetett versekről azonban nem tett említést. (Ám a Sárváry-féle legenda egészen 1953-ig fennmaradt. Ekkor a debreceni múzeum igazgatójának vezetésével feltárták a Csokonai család sírját, ott azonban kéziratok helyett csak csontmaradványokat találtak. A debreceni egyetemi Embertani Intézetének szakemberei mindössze annyit tudtak megalapítani, hogy 1836-ban, az új síremlék alapozásakor az építőmunkások a csontokat összekeverték, de bizonyos darabok valóban a költő földi maradványaira utalhatnak. Azokat összevetették Gaál László részletes leírásával, amelyből tudjuk, hogy Csokonai mintegy 176 centiméter magas, keskeny vállú fiatalember volt. Az előkerült csigolyák kóros elváltozásai is a hátát állandóan fájlaló költőre vallanak.) Autográf kéziratok Sajnos Gaál nem írta le, hogyan került a birtokába Csokonai számos verskézirata, levélpiszkozata. Minden bizonnyal a költő anyja hagyta rá a kéziratokat, biztosabb helyen tudva azokat a köztanító barátnál, mint a család leszármazottjánál, a hétéves, József nevű unokánál. S a tanító méltó örökösnek is bizonyult. A kéziratokat készséggel adta kölcsön Toldynak, így jelenhetett meg a Kisfaludy Társaság Csokonai-kötete „számos kiadatlanokkal bővítve”. Gaál László 40 évig féltve, hűségesen őrizte a kincset, majd halálakor fiára, Gaál Ernő pesti ügyvédre hagyta, ő pedig 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Hogy miért éppen az Akadémiát választotta, nem tudni. Már csak azért sem, mert a kéziratát őrzi egy keltezetlen levélnek Kazinczy Ferenc unokaöccsétől, aki felajánlotta az örökösnek, hogy amennyiben a gyűjteményt a Nemzeti Múzeumnak juttatná, közbenjárna méltó jutalomért. („... mindent elkövetnék, hogy Csokonai írásai — miknek megmentésének érdeme az ön hazafias lelkű úr atyját illeti — méltó áron a Múzeumnak megszereztessenek”.) Az ügyvéd azonban ingyen, ajándékképen adta a becses hagyatékot az Akadémiának, amiről egy akkori ülés jegyzőkönyve így emlékezett meg: „Olvastatott Gaál Ernő budapesti ügyvéd levele, mellyel Csokonai Vitéz Mihály kéziratait, költői munkáit, úgyszintén Gaál Lászlónak, a költő barátjának Csokonai életére vonatkozó följegyzéseit az MT Akadémiának adományozta — a nagybecsű adomány köszönettel fogadtatik és az akadémiai kézirattárba helyeztetik el.” Itt először a múlt század végén vették számba a gyűjteményt, legutóbb pedig — egy évtizede — F. Csanak Dóra, a kézirattár vezetője készítette el a hagyaték teljes katalógusát, a kéziratok sorsát feltáró tanulmányával egészítve ki e jelentős munkát. A katalógus szerint az autográf kéziratok (Csokonai eredeti kézírásai) és az egykori másolatok 18 kötetben sorakoznak. Az egyik legbecsesebb kincs az úgynevezett Zöld-kódex: ez Csokonai első zsengéit, diákköri verseit tartalmazza és külön érdekessége, hogy tartalomjegyzékét a költő édesanyja állította össze. (E Zöld-kódexben található például Csokonai első ismert versének, az 1785-ben írt „Egy kies kert leírásá”-nak saját kezű lejegyzése is.) A hagyaték része — számos vers társaságában — a Dorottya kézirata és a Tempefői részint autográf, részint másolt változata és Csokonai számos műfordítása is. Irodalomtörténeti kuriózumok az egykori diáktársak, tanítványok színdarabmásolatai. Az egyik címoldalán (a kötetben, a Kultúra és az özvegy Karnyóné) ez áll: „Csokonai Vitéz Mihály: Két Víg Játékok Mellyeket ki dolgozott és Tanítványaival el is játszatott Csurgón... az 1800-dik Esztendőben — most pedig újra leírta maga számára Gentsi István, az 1806-dik Esztendőben, június első s több napjaiban.” A hagyatékhoz tartozik 106 levél is, köztük Csokonai saját kezű 15 levele s a költő életére vonatkozó több korabeli dokumentum. Olyanok, mint a jó barát, Fazekas Mihály főhadnagy Csokonai halálára írott verse vagy Sárváry és Hatvani Gaál levéltanulmányai s a Toldy-féle kiadás korrektúráinak töredéke. Személyes sorsa A kéziratok nemcsak irodalomtörténeti relikviák, hanem a tudományos kutatás „alapdokumentumai” is. A verskéziratokon valósággal nyomon követhető a költői gondolat születése-formálódása: áthúzások, javítások mutatják, miként alakította Csokonai halhatatlan költeményeit. Jó néhány kézirat személyes sorsába kínál bepillantást. Az egyik — az édesanya hétsoros töredéke — jellemét tárja fel: ....... azt mondhatom hogy soha egy szavával anynyival inkább cselekedetével, soha meg nem szomorított, minden bajait tsendesen hordozta.” Egy másik — Csokonai aprólékos költségvetése 1802-ben leégett kerti háza újjáépítésekor — a költő szerény anyagi helyzetéről tanúskodik, hiszen a munkálatokhoz csak „ócska téglát” tudott venni. Jóllehet Csokonai-kéziratok néhány más gyűjtőhelyen is találhatók, az akadémiai hagyaték mind között a legjelentősebb. Itt folytat rendszeres kutatásokat több irodalomtörténész, köztük Szilágyi Ferenc, aki az új, kritikai Csokonai-kiadást sajtó alá rendezte. Az Akadémiai Kiadó gondozásában — Julow Viktor szerkesztésében — négy éve jelent meg az ifjúkori verseket közreadó első kötet. A 71 oldalon megjelent 87 vershez Szilágyi egy 600 oldalas tanulmányt és jegyzetanyagot mellékelt: elsősorban a Gaál-féle akadémiai hagyaték kéziratai alapján részletesen kimutatta például, hogy miként változott-módosult a Kazinczyval folytatott vitákban Csokonai helyesírása. A kritikai kiadás első darabja és a várhatóan jövőre megjelenő második kötet különleges csemege az irodalombarátok számára, hiszen a verseket — különösen az autográf kéziratok esetében — teljes korabeli betűhűséggel közli. Az olvasó tehát úgy tekinthet a költeményekre, mintha az akadémiai kézirattárban őrzött eredeti Csokonai-kéziratok között lapozna. MÉSZÖLY GÁBOR Irodalmi hagyatékok A legenda vége Eltűnt írások nyomában A pesti ügyvéd ajándéka CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY SÍRJA A DEBRECENI TEMETŐBEN „Minden nála található verseit holtteste mellé koporsójába záratta" MAGYARORSZÁG TCH 19 7 9/ 3