Magyarország, 1979. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
Öt világrész száz lapjából • Öt világrész BOKASSA CSÁSZÁR LÁTOGATÁSA ... ...magánál Idi Amin tábornagynál (Die Zeit) Megdézsmált holdkőzet Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Abból a holdkőzetből, amelyet annak idején az amerikai űrhajósok hoztak magukkal Földünk útitársáról, „jelentős mennyiség” eltűnt. Ezzel az eredménnyel járt a NASA, az amerikai űrhajózási hivatal vizsgálata. A Washingtonban október elején ismeretessé vált vizsgálati jelentésből kitűnik, hogy a hiány pontosan nem állapítható meg. A NASA Földön kívüli anyagok osztálya azonban ellentmondott a belső vizsgáló bizottság megállapításainak. Bevan French igazgató szerint csupán alig egy font súlyú holdkőzet hiányzik. De nem tudta megcáfolni az ellenőröknekazt a szemrehányását,hogy az összesen 380 kilogramm súlyú kőzetet az illetékes szervek nyilvánvalóan igen gondatlanul kezelték. Kristály helyettesíti Neues Deutschland A Moszkva melletti Dublában, az Atomkutató Inézetben a szinkrofozotronnal végzett kísérletek soán új fizikai jelenséget edeztek fel. Először sikeült kísérletileg igazolni, egy a nagy energiájú lektromos részecskék, melyeket a kristályrácsíkjai közé fognak, köveik a kristály minden deoimálódását. Ilyen módon skerült egy centiméter hosszúságú hajlított szilíiumkristály segítségével gy 8 milliárd elektronvolt nergiájú, protonsugarat 2 okkal eltéríteni. Ez egyenrtékű egy megagauss erejű mágneses tér hatásával. Audósok úgy vélik, hogy a ristállyal százszor ekkora kerítésre is van mód. Az újonnan felfedezett slenség többek között agy energiájú gyorsító kifejlesztésében alkalmazató. A nemzetközi atomutató csoport, amelynek szovjet, lengyel és amerikai tudósok a tagjai, folytatja a kísérletet. A munkacsoport vezetője Eduard Zyganow, aki 1976-ban előre jelezte ezt a jelenséget. Egy mágnes eltérítő ereje különböző paraméterektől függ. Egy protonsugár körülbelül 2 fokkal történő eltérítése 1 centiméter távon hagyományos mágnesekkel technikailag nemigen valósítható meg. Ezeknek a mágneseknek az energiafogyasztása ráadásul igen nagy. 1—10 Tesla- Meter eltérítő erejű vasmágnesekre lenne szükség, amilyeneket a nagy energiájú fizikában használnak, és teljesítményük 100 kilowattól több megawattig terjed. Az ilyen mágnesek súlya néha az 1000 tonnát is eléri. Az új felfedezés tehát jelentős, de alkalmazásáig még számos nehéz kérdést kell megoldani. Elképzelhető lenne a spektroszkópiában való alkalmazás is, például a szinkrotonsugárzás kimutatására, amely elektromos töltésű részecskék eltérítésekor keletkezik, és felvilágosítást ad azok sebességéről. TI MAGYARORSZÁG 1979/43 Van-e magyarázat? France nouvelle tmmmmmmmam —tm Mire voltak jók ezek a bűncselekmények? Mire szolgált az értelmetlen borzalom? Hogy lehetett a népirtást a szocializmus eszményével „igazolni”? (A mindenütt jelenlevő „Angkar”, a borzalomkeltésnek ez a főhadiszállása „Kambodzsa Kommunista Pártjának” nevében tevékenykedett.) A Pol Pot-rendszert illető kérdések annál is inkább érdekelnek mindanynyiunkat, mivel magunk is kommunisták vagyunk. Általános magyarázatként természetesen nem hivatkozhatunk arra, hogy , „őrültségről” van szó. Minden rendszernek megvan a maga logikája. Ha ezt a logikát nem értjük, vagy túl borzalmasnak találjuk, s ezért az egészet őrültségnek minősítjük, csak megfutamodunk a probléma elől. Ez egyébként távolról sem jelenti azt, hogy a vörös khmerek mindennapi magatartásában az őrültség nem játszik szerepet. A kambodzsai fejleményeket természetesen csak úgy értenénk meg, ha megvizsgálnánk az ország múltját és legújabbkori történelmét — az egyelőre ismeretlen dokumentumok alapján, és szemtanúk vallomásainak összevetése révén. Néhány feltételezésre máris nyílik lehetőség. Először is tekintetbe kell vennünk Kambodzsa 1975 és 1979 közötti vezetőinek biográfiai adatait. Valamennyien Nyugaton, főként Franciaországban végezték tanulmányaikat, és bizonyos antiimperialista szervezetek keretében tevékenykedtek. Egyesek átmenetileg a Francia Kommunista Párt tagjai voltak. E „könyvszagú” kultúrával rendelkező emberekre a legnagyobb hatást azonban a kínai kulturális forradalom gyakorolta. A kulturális forradalom spontaneitása, erőszakossága valósággal megbűvölte a vörös khmerek fő vezetőit. Számos elméleti tézisük — elsősorban a „tabula rasa” szükségességére vonatkozó tézisre gondolunk — a Kínában bekövetkezett fejlemények közvetlen örökségének tekinthető. Letagadhatatlan, hogy a vörös khmereket a kínai modell ihlette. Pekingben tett látogatásaik alkalmával azt a maguk is több ízben hangsúlyozták. Ennek ellenére jelentős különbség mutatkozik a kulturális forradalom Kínája és Pol Pot Kambodzsába között. A vörös gárdisták terrorista túlkapásai Kínában a tömegek ellenállásába ütköztek. Ma már tudjuk, hogy a Kínai Kommunista Párt, a szakszervezetek és a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai vállvetve harcoltak a vörösgárdisták ellen, sokan életüket vesztették a harcban. Az 1966—1967-es Kína nem a nulláról indult. Kommunista pártja már negyven évi tapasztalattal rendelkezett, népének forradalmi hagyományai és politikai érzéke valóságos védőbástyául szolgált a balos túlkapásokkal szemben.. Milyen politikai és társadalmi erők szánhattak volna szembe a terrorhullámmal Kambodzsában? A régi közigazgatást likvidálták, a városok lakosságát már a győzelem utáni napokban kitelepítették. És a kommunista párt tagsága? Csak rövid ideig fejthetett ki ellenállást, a vörös khmerekétől eltérő módszerek híveit már jóval 1975 előtt üldözték, megtizedelték. A tisztogatások szüntelenül folytak. „Hanoi ügynökeinek” kizárása ürügyén a párton belül vérontástól sem mentes tisztogatásokra került sor. A kommunista párt számos harcos tagja vált a tisztogatások áldozatává. A véres offenzívának csak úgy vethettek volna véget, ha öntudatos, szervezett társadalmi erőkre támaszkodhattak volna. Erre nem nyílt lehetőség. A „demokratikus Kambodzsa” történelmének első 18 hónapjára a párton belüli elnyomás fokozódása nyomta rá bélyegét. A vörös khmerek vezetői számára 1976 végétől kezdve szabad tér nyílt „integrális kommunizmusuk” kísérletezéséhez. A helyszínen gyűjtött adatok arról tanúskodnak, hogy 1977 elejétől kezdve fokozódott a terror. Vajon ez azt jelenti, hogy a népirtást a párton belüli véres tisztogatást követően akkor indították be? Valószínű. A vörös khmerek rendszerét másrészt majdnem kizárólagosan paraszti jellege különbözteti meg. A fő állami tisztviselőktől eltekintve a vezetők többnyire teljesen analfabéta vagy alig iskolázott parasztok soraiból kerültek ki. Vietnamtól eltérően a khmer forradalmi mozgalom egyik fő gyengesége az volt, hogy a városi lakosság körében alig talált hívekre. Phnom Penh 1975- ben nem annyira a városban tevékenykedő forradalmároknak, mint inkább Lon Nol rendszere belső összeomlásának köszönhetően esett el. A vörös khmerek 1975-ös győzelme alátámasztotta annak a maoista sémának helytállóságát, hogy a végső győzelem érdekében vidéki forradalmároknak kell ostrom alá fogniuk a reakciós városokat. A vörös kmerek azonban nem akarták, nem is tudták igazgatni a városokat. Phnom Penh és valamenynyi város lakosságának rendkívül gyors ütemű kitelepítése inkább gyengeségnek, semmint szükséges intézkedésnek tűnik. Ez világlik ki a lakosságnak adott „magyarázatokból” is: „Az, ellenségmég erős, fel kell számolnunk a CIA ügynökségeinek hálózatát.” Ez hagyományos reflex volt az ismeretlennel szembeni félelemre, a megvalósítandó nagy feladatokkal kapcsolatban érzett aggodalmakra. A városoktól való félelmet a vörös khmerek ideológiájában a városlakók iránt érzett gyűlölet kísérte. Az eseményeket túlélt tanúk vallomása szerint a vörös khmerek a városokat általában a korrupció, a rothadás, a külső hatalmakkal szembeni meghátrálás melegágyának tekintették. Ez ad magyarázatot egyébként az értelmiségiek fizikai megsemmisítésére is. „Laboratóriumotok— mondták a vörös khmerek az értelmiségieknek — az erdő, hivatali helyiségetek a rizsföld.” A városok által megrontott társadalmat csak a vidék tisztíthatja meg. Ennek megfelelően a kényszermunkát nemcsak a maximális kizsákmányolás, hanem az ember forradalmasítása érdekében is rendelték el. Akik kimerültségük következtében nem bírták a munkát, csak arról tettek tanúságot, hogy nem alkalmasak arra az életre, amelyet a kialakítandó eszményi társadalom mindenki számára biztosít. Ha éhen pusztultak, vagy betegségek áldozatává váltak, ezt a társadalmi igazságszolgáltatás jogos formájának tekintették. A természetes szelekció következtében csak az „értékesebb” rétegek maradnak meg, ezek részesülnek a megígért boldogságban. Az aranykor, a középkori millenarizmusba vetett remény a hagyományos paraszti ideológia egyik tipikus megnyilvánulása. Szerephez jutott a rendszerben a féktelen idegengyűlölet és nacionalizmus is. Ebben a vonatkozásban természetesen Kína kivételnek számított. Kína volt Kambodzsa egyetlen külvilágra nyíló ablaka. Minden más országgal szemben hermetikusan elzárkózott. Számtalan tanúvallomás bizonyítja, hogy a vörös khmer vezetők nacionalizmusa nem ismert határt „A jövőben mindenre képesek leszünk saját erőnkből, nem lesz szükségünk külföldi segítségre. Népünk hatalmas, fényes jövő áll előttünk.”