Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-16 / 11. szám
Sport Ballada Milliós álom Ali Afrikában is. Green az egyik chicagói városi gimnáziumban végzett. A többi között az izgatta, milyen szerepük volt a fekete lövészeknek az amerikai polgárháborúban. 1977-ben már ott tartott, hogy bekopogtat az egyik kiadónál, de meggondolta magát, és hirtelen elhatázással Muhammad Alihoz vitte a kéziratot, ő mindenben segíthet, ha akar, gondolta, hisz ő „az isten”. „Ide figyelj, Kent — mondta neki Ali. — Én nem akarlak szédíteni. Hagyd a francba ezt az egészet. Naponta húszan jönnek hozzám ilyen hülyeséggel. De mondok neked valami mást: állj ki ellenem! Végül is a egyetlen bunyós vagy az egész világon, aki megvert ... Egymilliót besöpörhetnél.” Greennek leesett az álla. Bámult rá meg az egyik segédjére, John Alira, aki ott állt mellette. Halál komolyak voltak. — Viccelsz? Mert ha nem, hát tudd meg, hogy tíz Muhammaddal is megverekszek egymás után egymillióért. De aztán átvillant az agyán, hogy ez az ember tényleg nem tréfál, hiszen nem akadt még egyetlen bokszoló sem, aki megverte, és akit nem hívott volna ki újból, hogy lemossa a gyalázatot, feledtesse — leginkább saját magával — a vereséget. Úgy látszik „zárás előtt” végezni akart vele, a legrégibb „kísértetével” is. A világgal egy nagy tévéshow keretében tudatták az eseményt. Ali edzőtermébe vitték a kamerákat a chicagói 5-ös csatorna riporterei. Green mellett apja meg menedzsere, Clarence Griffin állt. Amint Green belépett a terembe, Ali nekiugrott: „Itt van ez a nigger, az egyetlen a világon, aki kiütött. Ezt akarom elkapni, mielőtt végleg lelépek.” Hihetetlen gyötrelmek közepette kezdte formába hozni magát Green. Inni soha nem ivott, de a tévészereplés után végzett a cigarettával is. Időnként baseballozott, dehát ez más, mint odaállni a világ szeme láttára Ali elé a ringbe. Egyébként is hét egész év telt el azóta a Miami Beach-i hecc óta. Másnap elkezdett futni az utcákon. Két háztömb után elfogyott a levegője. Kétségbe volt esve. De nem adta föl. Az asszony meg a négy gyerek úgy nézett rá, mint a csodatevőre. Lesték minden pillantását. S az „öreg” is beszállt: ő lett az edzője. Griffin ütött-kopott edzőterme pedig a helyiség, ahol izzadni kezdett. Hajnali ötkor már futott, s ez a mozgás lassacskán három órányira nyúlt. Délben egy óra edzés, egy fél óra homokzsák, utána — könnyítésnek — szabadgyakorlatok, majd jöttek az edzőpartnerek. Úgy számított, hogy valamikor 1978-ban lesz a mérkőzés, bár Ali igen szűkszavú lett, ha részletekre terelődött a szó. Csak annyit mondott, hogy szerdai napon és a városi stadionban akar mérkőzni, mint azon a régi találkozójukon. És hogy feltétlenül ugyanazt az öltözőt is akarja. Green eleinte 15 menetre gondolt, de aztán letett róla, hiszen a Boksz Világszövetség előírása szerint világbajnoki kihívásról nem lehetett szó, tehát maradt a tízmenetes kihívásos küzdelem Ali hivatalos visszavonulása után. Úgy számolta, hogy 1978. február 12-én Ali biztosan megveri Leon Spinkset, és ezzel búcsúzik. Ali készült is, de nem a mérkőzésre. Azt félvállról vette. Aztán tizenöt menetben simán kikapott. Visszavonulásról persze, hallani sem akart. Greennek Ali ígéretén kívül semmi nem volt a kezében, ami a világbajnokot kötelezte volna a találkozóra. Időnként el is mélázott ezen, de elhessegette magától kétségeit, edzett, edzett és edzett. Igaz, annak nem örült, amikor az egyik lapban azt olvasta, hogy „Ali hullákat ás ki a földből, hogy legyen kivel verekednie, ha nyugdíjba megy...” Veresége után egy héttel, mint az várható is volt, Spinkset szeptember 15-ére kihívta visszavágóra. Akkoriban invitálta vacsorára az egyik vendéglőbe az öreg meg a fiatal Greent, utóbbit nagyon kérte, hogy másnap edzzenek együtt, és vívjanak egy edzőmérkőzést is az ő termében, szigorúan zárt ajtók mögött. „Én előttem még senki nem volt háromszoros nehézsúlyú világbajnok. Látni akarom, mit tudok te ellened, mielőtt megint megverekszem Spinksszel.” És Green kiállta a próbát. Túl jól. A harmadik menetben Ali megingott. És abbahagyta. „Ennek a niggernek még mindig van ökle” — csóválta a fejét az öreg Green előtt. Kent meg azt tapasztalta, hogy Ali is a húsz év előtti: ha valakinek sikerül „bebújnia” az öklei közé, akkor bajba kerül. A Spinks-mérkőzés miatt úgy számolták, hogy 1979 nyara előtt az Alin Green kihívásosra nem kerülhet sor. Ezért a családi tanács úgy döntött, hogy Kent vegyen ki négyhónapos fizetés nélküli szabadságot. Az asszony titkárnői fizetéséből, meg az öreg megtakarított pénzéből fedezik majd a költségeiket: a háztartást, az edzőtermet, a partnereket, meg mindent, ami még a felkészüléssel járt. Erre az egy lapra tettek föl mindent. Ali azonban mintha egyre jobban húzódozott volna a találkozótól. Green kénytelen volt meghosszabbítani a szabadságát. Nagynehezen aztán aláírt valami szerződésféleséget, hogy amennyiben Green talál pénzembereket, hajlandó megmérkőzni vele. Sőt, egy megbízottját, Ernie Terrellt (akit egyébként 1967-ben 15 menetes küzdelemben megvert) megbízta, szerezzen támogatókat. A ringet azonban elhanyagolta. Júliusban kiállt egy bemutatóra, de inkább valcerezett, mint bokszolt, ami a pénzelőknek 106 000 dollárjukba került. Nem volt valami kedvcsináló az üzletemberek számára ... Alaposan csökkent a tervezett találkozó sportbeli és pénzbeli érdekessége egyaránt. A millió lassan álom maradt, és szeptember elején Green már örömmel vette volna a 300 000-et is, amit Terrell akkor ígért kettejüknek, ha sikerül megszereznie egy kisebb chicagói stadiont, a Rosemont Horizont, ahová háromezren azért beférnek. Csakhogy augusztus 13-án renoválás közben, a stadion beomlott, öt munkás maradt a romok alatt. Vissza hát a városi stadionba, amelynek bérlője, Arthur Wirtz azonban utálta a bokszot, és ötvenezret kért az estéért. Igaz, ha a húszezer hely kétharmadának jegyeit eladják átlag 20 dollárért, akkor már nincs baj. Tovább már nem is számoltak, s jött a szeptember 24-i sajtókonferencia az Ambassador-szállóban. A lapoktól, televíziós társaságoktól, sőt a filmhíradóktól is mindenki ott nyüzsgött. Green őszinte hálával a szívében ölelgette apját a kamerák előtt, s köszönte Alinak is a nagy lehetőséget. De azért „be is tartott neki”, mikor egy kérdésre, milyen is volt az az 1958-as találkozó, azt mondta, hogy „életem legkönnyebb mérkőzése”. Nagy derültség, és Ali „bepörgött”. (Hogy igazán-e, azt nála sose tudni.) „Most majd szétverem a pofádat. Elegem volt ebből a fekete »kísértetből«. Fölszámolom. Megalázom. Megsemmisítem ...” Green csak mosolygott. De aztán hosszú időre eltűnt az arcáról minden mosoly. Jött a szervezők részletes költségvetése, és kiderült, hogy alig ötvenezer marad neki. Alinak ez már tízóraira is kevésnek látszott. A Green család azonban kénytelenkelletlen beletörődött, mert legalább költségeik megtérültek volna. Két fiatal öklözőpár mérkőzött volna ugyanis előttük, akiknek a költségei alaposan csökkentették volna a nekik járó összeget. Aztán az egyik, a legnépszerűbb fiatal öklözők egyike, bizonyos Luke Capuano megsérült, és le kellett mondania a részvételről. Mint a dominósor kezdett összeomlani az egész tervezet. A végén nem maradt más, mint elhalasztani a rendezvényt. Ali azonban — ügyvédjén keresztül — üzent: semmiféle halasztásba nem egyezik bele. Vagy november 8-a, vagy törölni kell a találkozót. Kegyetlen döntés volt. Greenék egyszerűen nem érték föl ésszel, nem tudták elképzelni, hogy annyi erőfeszítés, annyi pénz után, szinte minden megtakarított garasuk kárba vesszék. És Green voltaképpen még ma sem hiszi el, ami történt, hiszen Alinak megvan a hatalma és a pénze ahhoz, hogy azt tegye, amit akar. „Talán fél kiállni ellenem?” — mereng el még talán ma is naponta többször. Az Alit tisztelő sportbarátok pedig úgy érzikk, hogy őket is cserben hagyták. Egyrészt embertelennek tartják azt a módszert, ahogyan Ali „padlóra küldte” Greent, másrészt nem értik, vajon hogyan állhatott a volt bajnok Carter szolgálatába, hogyan vállalhatta az olimpiai bojkott pártfogolásában a „kerítő” szerepét. Mint ismeretes, Ali februárban öt afrikai országban próbált híveket szerezni Carter tervéhez, de küldetése kudarcba fulladt, a vasöklű királyt a diplomácia ringjében kiszámolták ... GREEN NYILATKOZIK A TÉVÉNEK Ali „bepörgött" MAGYARORSZÁG 1980/11