Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-06 / 1. szám

MAGYARORSZÁG 1980/1 Az iráni válság továbbra is nem csökkenő világpolitikai veszélyekkel terhes és a krízis mindkét gócpontján fokozó­dik a már hetek óta megfigyel­hető belpolitikai nyomás. Ez ter­mészetesen Washingtonban és Te­heránban igen különböző módon nyilvánul meg. Az amerikai vál­tozások lényege az, hogy az iráni válság az egyébként is keménye­dő amerikai tömeg­hangulatot még jobban kiélezte. Hozzájárult az úgynevezett „Vietnam-komplexus” elsöpréséhez, és ahhoz, hogy az amerikai közvélemény egy erőtel­jesebben fegyverkező, bizonyos gócokon intervencióra is kész po­litikai kurzust ismét elfogadjon. A másik gócponton, Teheránban vi­szont a belpolitikai küzdelem éle­ződése mutatkozik meg. Ez össze­függésben van azzal, hogy Kho­meini irracionális-misztikus alapo­kon nyugvó és naiv tömegeket hatásosan mozgató tényleges ve­zető pozíciója ellenére az ország­ban egységes, felismerhető vona­lat követő és nemzetközi tárgya­lások vitelére alkalmas politikai vezetésről továbbra sem lehet be­szélni. Jan. 25.: „elnökválasztás” December 19. Ghatbzadeh iráni külügyminiszter nyilatkozik a Wa­shington Postnnak, Khomeini pe­dig beszédet mond. A két nyilat­kozat ellentétes elemeket tartal­maz. A külügyminiszter szerint „segítené a túszügy rendezését, ha az USA hivatalosan kivizsgálná a volt sah által elkövetett bűntet­teket”. A külügyminiszter ezzel kapcsolatban nem beszélt a sah kiadatásának követeléséről. Kho­meini beszédében viszont tovább­ra is ragaszkodik a volt uralkodó kiadatásához. Közben Teheránban találgatások kapnak lábra a január 25-re kiírt elnökválasztással kapcsolatban. A legesélyesebb jelöltek között em­lítik Behesti aj­atal­lah­ot, a for­radalmi tanács titkárát, Baniszadr gazdasági minisztert, akit koráb­ban lemondattak külügyminiszteri tisztségéről, valamint Manadi el­lentengernagyot, a haditengerészet főparancsnokát. Nyugati jelentések még Bazar­­gan, lemondatott miniszterelnök nevét is megemlítik. Az elfogadott alkotmány szerint az elnöki tiszt­ségnek nincs különösebben nagy jelentősége, miután a tényleges hatalom egy „szellemi vezető” ke­zében lenne, aki az adott helyzet­ben egyelőre aligha lehet más, mint Khomeini. Megfigyelők sze­rint az elnökválasztással kapcso­latban felmerült személyi kombi­nációk inkább arra vonatkoznak, hogy milyen csoportok kívánják megerősíteni befolyásukat az agg nemzetvezető környezetében. December 20. Washingtoni érte­sülések szerint az amerikai poli­­ti­ka mindenekelőtt azt igényli szövetségeseitől, hogy ne fizesse­nek az iráni olajért szabadpiaci árat, olajszámláikat csak dollárban egyenlítsék ki, ne nyújtsanak Iránnak további hiteleket és tilt­sák meg fegyveralkatrészek szál­lítását. Az iparcikkekre vonatkozó teljes kereskedelmi embargótól a jelek szerint az USA legfontosabb szövetségesei továbbra is húzódoz­nak. Közben Teheránban Kho­meini üres fenyegetésnek nevezi az amerikai katonai beavatkozás­ról elterjedt híreket, amelyeknek csak megfélemlítési céljuk van. December 21. Carter amerikai elnök bejelenti, hogy az amerikai kormány ismét kéri a Biztonsági Tanács összehívását és rendszabá­lyokat fog igényelni Irán ellen. December 22. Teheránban köz­ük: amerikai keresztény egyházi személyiségek számára lehetővé teszik, karácsonykor a nagykövet­ségen fogva tartott túszok meglá­togatását. Nyilvánosságra hozzák, hogy Iránban letartóztatták Ente­­zam volt kormányszóvivőt, aki legutóbb Irán nagykövete volt a skandináv országokban. Azzal vá­dolják, hogy „Khomeini terveiről tájékoztatta a CIA ügynökeit”. En­­tezam egyben az első olyan volt kabinetmi­nisztere az új rezsim­nek, akit börtönbe vetettek. December 23. Waldheim ENSZ- főtitkár ötoldalas jelentést küld a Biztonsági Tanács 15 tagjának. Kifejti, hogy nincs remény az amerikai túszok gyors szabadon bo­csátására. Ennek érdekében tett felhívásaik, köztük a Kihomeini­­nek küldött személyes karácsonyi üzenet a jelek szerint nem járt eredménnyel. Ugyanezen a napon Teheránban Bazargan volt minisz­terelnök hivatalosan is bejelenti: jelöltként óhajt indulni a január végén tartandó elnökválasztáson. Karácsonytól... December 24. Hírek kelnek szárnyra a túszok sorsáról. Bani­szadr gazdasági miniszter nyilat­kozik, hogy esetleg három túszt szabadon engednek a közeljövő­ben. A francia hírügynökség tud­ni véli, hogy az 50 túszt átszál­lították az amerikai nagykövet­ségről egy Teherántól 6 kilométer­re levő börtönbe. Ghatbzadeh kül­ügyminiszter ugyanakkor egy te­­heráni lapnak úgy nyilatkozik, hogy Khomeini utasítására néhány amerikai túszt „karácsony tiszte­letére” szabadon bocsátanak. December 25. Khomeini leváltja a fegyveres erőik vezérkari főnö­két és helyébe egy nyugállomány­ból visszahívott tábornokot he­lyez. A személycsetét hivatalosan nem indokolják meg. December 26. Mint a tények mu­tatják, a karácsonyi ünnepek al­kalmából nem került sor a túszok szabadon bocsátására. Három ame­rikai lelkésznek megengedik, hogy meglátogassák a túszokat, és ka­rácsonyi egyházi szertartást tart­sanak számukra. December 27. Az iráni külügy­miniszter újabb nyilatkozatot tesz. Felháborodását fejezi ki Entezam volt miniszterelnök-helyettes letar­tóztatása miatt, aki jelenleg a külügyminisztérium alkalmazottja volt, s akit az ő megkérdezése nél­kül, törvénytelenül tartóztattak le. Ugyanezen a napon Bazargan egy sajtóinformáció szerint visszavonja jelölés­ét a januári elnökválasztá­sokon. Az a három amerikai pap, aki­nek megengedték, hogy karácsony­kor egyházi szertartást tartson a túszoknak, távozik Iránból. Nyilat­kozatukban felvetik, hogy hét túsz „hiányzik”. Az eddig ismert adatok szerint a túszok száma 50, a papok viszont csak 43-mal találkoztak. A nagykövetség megszállói nyi­latkoznak. Eszerint a hiányzó hét túszt a papok azért nem látták, mert azok nem kívántak részt venni a karácsonyi vallási szertar­táson. Az esti órák­ban ellentétes nyi­latkozatok hangzanak el vallási vezetők részéről a túszüggyel kapcsolatban. Behesti ajatollah, akit a rezsim egyik legfontosabb személyiségének tartanak, kijelen­ti, hogy a túszokat szabadon kel­lene bocsátani. Montazeri ajatol­­lah, Teherán vallási vezetője úgy véli, hogy vádlottként az amerikai kormányt kellene nemzetközi es­küdtszék elé állítani és ez esetben a túszokat nem vádlottként, ha­nem tanúként hallgatnák ki. Szilveszterig December 28. Kétheti viszonyla­gos nyugalom után újból véres összetűzések voltak Tabrizban, irá­ni Azerbajdzsán legnagyobb vá­rosában. A harcok továbbra is a Khomeinihez hű „iszlám forradal­mi gárdisták”, valamint a veze­tőjüknek Sari'atmadari ajatollahot tekintő felkelők között robbantak ki. Közben Teheránban közölték, hogy Nagy-­Britannia indokolás nélkül visszahívta Iránból teherá­­ni nagykövetségének teljes sze­mélyzetét. December 29. A Biztonsági Ta­nács zárt ajtók mögött nem hiva­talos megbeszéléseket folytatott a túszügyről. Az amerikaiak lemon­danak korábbi szándékukról, amely szerint a tanács legköze­lebbi ülésén megkísérelték volna gazdasági szankciók elfogadtatá­sát. Erre részben azért került sor, mert igen nagy a „harmadik vi­lág” néhány országának ellenállá­sa és Waldheim főtitkár felaján­lotta, hogy hajlandó Teheránba utazni. Még mielőtt a tanács megkezde­né szombat éjszakai ülését, az iráni külügyminiszter kijelentet­te, hogy ha a Biztonsági Tanács Irán-ellenes határozatot hoz, a tú­szokat nem tanúként és nem nem­zetközi esküdtszék előtt hallgatják ki, hanem iszlám bíróság elé ál­lítják. December 30. Teheránban a Khomeini részvételével megtartott tanácskozásokon hozzájárulnak Waldheim ENSZ-főtitkár látogatá­sához. Nem nyilatkoznak azonban hivatalosan arról, hogy sor kerül­het-e az ENSZ-főtitkár és Kho­meini találkozására. Közük, hogy Waldheimet nem közvetítőnek, ha­nem tájékozódó látogatónak tekin­tik. Közben Waldheim már elin­dult Irán felé. Útját Párizsban megszakította, s ekkor meglehe­tősen borúlátóan nyilatkozott kül­detésének kilátásairól. A BT határozata December 31. A Biztonsági Ta­nács határozatot hoz a túszügy­ben. A tizenegy szavazattal négy tartózkodás mellett elfogadott kompromisszumos határozat úgy intézkedik, hogy Waldheim főtit­kár próbálkozzék közvetítéssel, kudarca esetén viszont a Biztonsá­gi Tanács január 7-én ismét össze­ül, hogy „hatékony rendszabályo­kat” fogadjon el Irán ellen. (Az ENSZ-alapokmány egyes pontjai lehetővé teszik, hogy a tagállamok részben vagy egészben megszakít­sák hírközlési, illetve gazdasági kapcsolataikat olyan országokkal, amelyek a Biztonsági Tanács meg­ítélése szerint „veszélyeztetik a világbékét”.) Egyébként a határo­zathozatal során a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kuvait és Bangla­des tartózkodott a szavazástól. Január 1. A TASZSZ iroda je­lenti, hogy huligánok egy csoport­ja provokációt hajtott végre a Szovjetunió teheráni nagykövetsége ellen. A csoport behatolt a nagy­­követség területére, de a diplomá­ciai képviseletet őrző iszlám for­radalmi gárdisták eltávolították őket onnan. A huligánok nem vol­tak hajlandók közölni nemzetisé­güket. Mint a TASZSZ jelentése megállapítja, feltételezhető, hogy a csoport tagjai között Afganisz­tánból szökött, az afgán forra­dalommal szemben ellenséges sze­mélyek is voltak. Irán-dosszié Zsákutcában? Ellentmondó nyilatkozatok Az ENSZ-főtitkár küldetése SZADEK GHOTBZADEH HURT WALDHEIM Waldheim kudarca esetén a Biztonsági Tanács január 7-én összeül

Next