Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-06 / 1. szám
MAGYARORSZÁG 1980/1 Az iráni válság továbbra is nem csökkenő világpolitikai veszélyekkel terhes és a krízis mindkét gócpontján fokozódik a már hetek óta megfigyelhető belpolitikai nyomás. Ez természetesen Washingtonban és Teheránban igen különböző módon nyilvánul meg. Az amerikai változások lényege az, hogy az iráni válság az egyébként is keményedő amerikai tömeghangulatot még jobban kiélezte. Hozzájárult az úgynevezett „Vietnam-komplexus” elsöpréséhez, és ahhoz, hogy az amerikai közvélemény egy erőteljesebben fegyverkező, bizonyos gócokon intervencióra is kész politikai kurzust ismét elfogadjon. A másik gócponton, Teheránban viszont a belpolitikai küzdelem éleződése mutatkozik meg. Ez összefüggésben van azzal, hogy Khomeini irracionális-misztikus alapokon nyugvó és naiv tömegeket hatásosan mozgató tényleges vezető pozíciója ellenére az országban egységes, felismerhető vonalat követő és nemzetközi tárgyalások vitelére alkalmas politikai vezetésről továbbra sem lehet beszélni. Jan. 25.: „elnökválasztás” December 19. Ghatbzadeh iráni külügyminiszter nyilatkozik a Washington Postnnak, Khomeini pedig beszédet mond. A két nyilatkozat ellentétes elemeket tartalmaz. A külügyminiszter szerint „segítené a túszügy rendezését, ha az USA hivatalosan kivizsgálná a volt sah által elkövetett bűntetteket”. A külügyminiszter ezzel kapcsolatban nem beszélt a sah kiadatásának követeléséről. Khomeini beszédében viszont továbbra is ragaszkodik a volt uralkodó kiadatásához. Közben Teheránban találgatások kapnak lábra a január 25-re kiírt elnökválasztással kapcsolatban. A legesélyesebb jelöltek között említik Behesti ajatallahot, a forradalmi tanács titkárát, Baniszadr gazdasági minisztert, akit korábban lemondattak külügyminiszteri tisztségéről, valamint Manadi ellentengernagyot, a haditengerészet főparancsnokát. Nyugati jelentések még Bazargan, lemondatott miniszterelnök nevét is megemlítik. Az elfogadott alkotmány szerint az elnöki tisztségnek nincs különösebben nagy jelentősége, miután a tényleges hatalom egy „szellemi vezető” kezében lenne, aki az adott helyzetben egyelőre aligha lehet más, mint Khomeini. Megfigyelők szerint az elnökválasztással kapcsolatban felmerült személyi kombinációk inkább arra vonatkoznak, hogy milyen csoportok kívánják megerősíteni befolyásukat az agg nemzetvezető környezetében. December 20. Washingtoni értesülések szerint az amerikai politika mindenekelőtt azt igényli szövetségeseitől, hogy ne fizessenek az iráni olajért szabadpiaci árat, olajszámláikat csak dollárban egyenlítsék ki, ne nyújtsanak Iránnak további hiteleket és tiltsák meg fegyveralkatrészek szállítását. Az iparcikkekre vonatkozó teljes kereskedelmi embargótól a jelek szerint az USA legfontosabb szövetségesei továbbra is húzódoznak. Közben Teheránban Khomeini üres fenyegetésnek nevezi az amerikai katonai beavatkozásról elterjedt híreket, amelyeknek csak megfélemlítési céljuk van. December 21. Carter amerikai elnök bejelenti, hogy az amerikai kormány ismét kéri a Biztonsági Tanács összehívását és rendszabályokat fog igényelni Irán ellen. December 22. Teheránban közük: amerikai keresztény egyházi személyiségek számára lehetővé teszik, karácsonykor a nagykövetségen fogva tartott túszok meglátogatását. Nyilvánosságra hozzák, hogy Iránban letartóztatták Entezam volt kormányszóvivőt, aki legutóbb Irán nagykövete volt a skandináv országokban. Azzal vádolják, hogy „Khomeini terveiről tájékoztatta a CIA ügynökeit”. Entezam egyben az első olyan volt kabinetminisztere az új rezsimnek, akit börtönbe vetettek. December 23. Waldheim ENSZ- főtitkár ötoldalas jelentést küld a Biztonsági Tanács 15 tagjának. Kifejti, hogy nincs remény az amerikai túszok gyors szabadon bocsátására. Ennek érdekében tett felhívásaik, köztük a Kihomeininek küldött személyes karácsonyi üzenet a jelek szerint nem járt eredménnyel. Ugyanezen a napon Teheránban Bazargan volt miniszterelnök hivatalosan is bejelenti: jelöltként óhajt indulni a január végén tartandó elnökválasztáson. Karácsonytól... December 24. Hírek kelnek szárnyra a túszok sorsáról. Baniszadr gazdasági miniszter nyilatkozik, hogy esetleg három túszt szabadon engednek a közeljövőben. A francia hírügynökség tudni véli, hogy az 50 túszt átszállították az amerikai nagykövetségről egy Teherántól 6 kilométerre levő börtönbe. Ghatbzadeh külügyminiszter ugyanakkor egy teheráni lapnak úgy nyilatkozik, hogy Khomeini utasítására néhány amerikai túszt „karácsony tiszteletére” szabadon bocsátanak. December 25. Khomeini leváltja a fegyveres erőik vezérkari főnökét és helyébe egy nyugállományból visszahívott tábornokot helyez. A személycsetét hivatalosan nem indokolják meg. December 26. Mint a tények mutatják, a karácsonyi ünnepek alkalmából nem került sor a túszok szabadon bocsátására. Három amerikai lelkésznek megengedik, hogy meglátogassák a túszokat, és karácsonyi egyházi szertartást tartsanak számukra. December 27. Az iráni külügyminiszter újabb nyilatkozatot tesz. Felháborodását fejezi ki Entezam volt miniszterelnök-helyettes letartóztatása miatt, aki jelenleg a külügyminisztérium alkalmazottja volt, s akit az ő megkérdezése nélkül, törvénytelenül tartóztattak le. Ugyanezen a napon Bazargan egy sajtóinformáció szerint visszavonja jelölését a januári elnökválasztásokon. Az a három amerikai pap, akinek megengedték, hogy karácsonykor egyházi szertartást tartson a túszoknak, távozik Iránból. Nyilatkozatukban felvetik, hogy hét túsz „hiányzik”. Az eddig ismert adatok szerint a túszok száma 50, a papok viszont csak 43-mal találkoztak. A nagykövetség megszállói nyilatkoznak. Eszerint a hiányzó hét túszt a papok azért nem látták, mert azok nem kívántak részt venni a karácsonyi vallási szertartáson. Az esti órákban ellentétes nyilatkozatok hangzanak el vallási vezetők részéről a túszüggyel kapcsolatban. Behesti ajatollah, akit a rezsim egyik legfontosabb személyiségének tartanak, kijelenti, hogy a túszokat szabadon kellene bocsátani. Montazeri ajatollah, Teherán vallási vezetője úgy véli, hogy vádlottként az amerikai kormányt kellene nemzetközi esküdtszék elé állítani és ez esetben a túszokat nem vádlottként, hanem tanúként hallgatnák ki. Szilveszterig December 28. Kétheti viszonylagos nyugalom után újból véres összetűzések voltak Tabrizban, iráni Azerbajdzsán legnagyobb városában. A harcok továbbra is a Khomeinihez hű „iszlám forradalmi gárdisták”, valamint a vezetőjüknek Sari'atmadari ajatollahot tekintő felkelők között robbantak ki. Közben Teheránban közölték, hogy Nagy-Britannia indokolás nélkül visszahívta Iránból teheráni nagykövetségének teljes személyzetét. December 29. A Biztonsági Tanács zárt ajtók mögött nem hivatalos megbeszéléseket folytatott a túszügyről. Az amerikaiak lemondanak korábbi szándékukról, amely szerint a tanács legközelebbi ülésén megkísérelték volna gazdasági szankciók elfogadtatását. Erre részben azért került sor, mert igen nagy a „harmadik világ” néhány országának ellenállása és Waldheim főtitkár felajánlotta, hogy hajlandó Teheránba utazni. Még mielőtt a tanács megkezdené szombat éjszakai ülését, az iráni külügyminiszter kijelentette, hogy ha a Biztonsági Tanács Irán-ellenes határozatot hoz, a túszokat nem tanúként és nem nemzetközi esküdtszék előtt hallgatják ki, hanem iszlám bíróság elé állítják. December 30. Teheránban a Khomeini részvételével megtartott tanácskozásokon hozzájárulnak Waldheim ENSZ-főtitkár látogatásához. Nem nyilatkoznak azonban hivatalosan arról, hogy sor kerülhet-e az ENSZ-főtitkár és Khomeini találkozására. Közük, hogy Waldheimet nem közvetítőnek, hanem tájékozódó látogatónak tekintik. Közben Waldheim már elindult Irán felé. Útját Párizsban megszakította, s ekkor meglehetősen borúlátóan nyilatkozott küldetésének kilátásairól. A BT határozata December 31. A Biztonsági Tanács határozatot hoz a túszügyben. A tizenegy szavazattal négy tartózkodás mellett elfogadott kompromisszumos határozat úgy intézkedik, hogy Waldheim főtitkár próbálkozzék közvetítéssel, kudarca esetén viszont a Biztonsági Tanács január 7-én ismét összeül, hogy „hatékony rendszabályokat” fogadjon el Irán ellen. (Az ENSZ-alapokmány egyes pontjai lehetővé teszik, hogy a tagállamok részben vagy egészben megszakítsák hírközlési, illetve gazdasági kapcsolataikat olyan országokkal, amelyek a Biztonsági Tanács megítélése szerint „veszélyeztetik a világbékét”.) Egyébként a határozathozatal során a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kuvait és Banglades tartózkodott a szavazástól. Január 1. A TASZSZ iroda jelenti, hogy huligánok egy csoportja provokációt hajtott végre a Szovjetunió teheráni nagykövetsége ellen. A csoport behatolt a nagykövetség területére, de a diplomáciai képviseletet őrző iszlám forradalmi gárdisták eltávolították őket onnan. A huligánok nem voltak hajlandók közölni nemzetiségüket. Mint a TASZSZ jelentése megállapítja, feltételezhető, hogy a csoport tagjai között Afganisztánból szökött, az afgán forradalommal szemben ellenséges személyek is voltak. Irán-dosszié Zsákutcában? Ellentmondó nyilatkozatok Az ENSZ-főtitkár küldetése SZADEK GHOTBZADEH HURT WALDHEIM Waldheim kudarca esetén a Biztonsági Tanács január 7-én összeül