Magyarország, 1980. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-11 / 19. szám
Halálhajónak is nevezhette volna az irodalomtörténet azt a luxusgőzöst, mellyel a Nyugat-alapító Fenyő Miksa 1953- ban — Párizsból New Yorkba költözve — átszelte az óceánt. Ütközően ugyanis — mint 1960-ban, Kanadában megjelent följegyzéseiben megemlítette — egyik poggyásza valahogyan elkallódott. Fájdalom, az eltűnt bőrönd nem ruhaneműt, hanem több száz Adykéziratot tartalmazott. Az irodalmárok — nem tehetvén egyebet — beletörődtek a pótolhatatlan veszteségbe. Tíz esztendővel Fenyő följegyzéseinek megjelenése után azonban váratlanul „előbukkant” az elveszettnek hitt, titokzatos bőrönd. A Petőfi Irodalmi Múzeum Nyugat-kiállítására hazalátogató Fenyő Miksa bevallotta: a végzetes kéziratkalandból egyetlen szó sem igaz. Az egész rémtörténetet csupán azért fundálta ki, hogy megkímélje magát az esetleges zaklatásoktól. Valójában ötven esztendőn át féltő gonddal őrizte a gazdag gyűjteményt, amely végül is hagyatékával együtt (benne Ady 98 verskézirata, 15 prózai fogalmazványa, 117 levele) méltó helyére, a magyar irodalom múzeumába került. Vihar után A Petőfi Irodalmi Múzeumban évente megforduló tízezrek csak a tárlókban bemutatott emlékeket és fotókat láthatják, azt már kevesen tudják, hogy a múzeum a magyar irodalom egyik leggazdagabb kéziratgyűjteményének birtokosa. összesen mintegy 250 000 kéziratot őriz a kézirattár (egy levéltöredék vagy egy több száz oldalas regényfogalmazvány egyaránt egy-egy darab kéziratnak számít). Maga a kéziratgyűjtés nem túlságosan régi keletű hazánkban. Néhány műgyűjtő csupán a XIX. század elején kezdett érdeklődni az irodalmi kéziratok iránt. Később a gyűjtésbe irodalomtudósok és kortárs barátok is bekapcsolódtak. Toldy Ferenc és Zádor György jogász például Csokonai és Vörösmarty kéziratait igyekezett megmenteni a szétszóródástól. (E magánkezdeményezések vetették meg az alapját a Nemzeti Múzeum kézirattárának , amely később az Országos Széchényi Könyvtár birtokába került és a Magyar Tudományos Akadémia és az Egyetemi Könyvtár kéziratgyűjteményeinek.) Mindhárom intézmény tetemes anyaggal rendelkezett már, amikor a Petőfi Társaság kutatni kezdett a Petőfi-kéziratok, relikviák és dokumentumok után. Bár a Társaság kissé elkésett — a Petőfi-hagyaték zöme ekkor már a költő öccse révén a Nemzeti Múzeum birtokába jutott —, azért néhány ritka becsű ereklyére még sikerült rábukkanniuk. A gyűjteménybe került például a „A XIX. század költői”, a „Tigris és hiéna” fogalmazványa, valamint a két eredeti példányban fennmaradt „Nemzeti dal” egyik kézirata. A Társaság gondoskodott a gyűjtemény méltó elhelyezéséről és bemutatásáról. Megvásárolták a Bajza utca 21. számú Feszty-villát, ahol 1909-ben megnyílt — a mai irodalmi múzeum előfutáraként — a Petőfi-ház. Ez az elegáns villa különben arról is nevezetes, hogy csaknem egy évtizeden át itt élt Jókai Mór, így aztán szinte magátólkínálkozott a lehetőség: a Petőfi-ház váljék a Jókai-kéziratok, -relikviák gyűjtőhelyévé is. A Jókai-hagyaték egy része azonban jókora vihar után került csak ide. Jókai ellen — élete alkonyán — valóságos hadjárat indult, amiért, lelépve babérkoszorús „nemzeti trónjáról”, feleségül vette a szegény sorsú, ifjú színésznőt, Nagy Bellát. Az agg író és hitvese intrikák pergőtüzébe került (Magyarország, 1974/13—20. szám). Jókai halála után a háborúság nyíltabb lett: az író örökbe fogadott unokája, Feszty Árpádné Jókai Róza sietve megtámadta a végrendeletet, amely szerint az egyetlen és általános örökös Nagy Bella. Keresetét a bíróság ugyan elutasította, mégis elért annyit, hogy a „méltatlan” örökös miatt a „nemzet elfordult” Jókaitól. Nagy Bella hiába ajánlotta föl a páratlan értékű hagyatékot, sem a magyar kormány, sem a Tudományos Akadémia nem mutatott érdeklődést iránta. A Nemzeti Múzeum, sőt a Petőfi Társaság is elzárkózott, pedig Jókai 28 éven át volt a Társaság elnöke. Az özvegy már a külföldi értékesítés gondolatával is foglalkozott, a bécsi Dorotheum csak azért nem kapta meg 200 000 koronáért a hagyatékot, mert végül gróf Zichy Jenő kultuszminiszter közbenjárására sikerült lecsillapítani a háborgókat, így a kéziratok és emléktárgyak egy része a Petőfi-házba került, a többi pedig az özvegy ajándékaként a Nemzeti Múzeumba. Tetemes késéssel A Petőfi-ház örököse, a Petőfi Irodalmi Múzeum később újabb anyagokat is kapott. Amikor Nagy Bella 1947-ben, 70 éves korában Londonban elhunyt, megmaradt kincseit — számos Jókai-kéziratot, ritka családi fotót s a viharos házasság történetét feltáró emlékiratát — öccsére bízta, aki 1975-ös végrendeletében mindezt a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta. Ezek a mai géppapír felényi, mindkét oldalán lila tintával teleírt lapok a legkülönbözőbb helyekről, gyakran különös dedikációkkal kerülnek elő, arról is tanúskodva, hogy a sok regénykéziratot őrző Jókai-dédunoka, Feszty Masa meglehetősen könnyelműen bánt kincseivel: egy-egy kellemes kávédélután emlékére „A kőszívű ember fiai” vagy az „Egy az isten” kéziratkötegéből kiemelt néhány lapot, és dedikálva átnyújtotta vendégének. A felszabadulás után a költő igazi szellemétől eltávolodott Petőfi Társaságot feloszlatták, a Petőfi-ház azonban továbbra is változatlan maradt. Sőt, gyűjteménye József Attila hagyatékával egészült ki. A József Attila-kéziratok zömét a költő özvegye, Szántó Judit őrizte, akit 1949-ben — József Jolánnal együtt — a közoktatásügyi minisztérium azzal bízott meg, hogy gyűjtse össze az országban fellelhető többi, lappangó kéziratot is. A minisztérium rádió- és sajtófelhívásai nyomán számos kincs bukkant elő, igaz, ezeket akkor nem vették leltárba, így ma már nehéz megállapítani, hogy az akciónak mely kéziratok megmentése köszönhető. Az esetenkénti újabb szerzeményekkel együtt — mint az a József Attila összes kéziratát és levelét lelőhely szerint feltüntetni szándékozó, készülő, hatalmas múzeumi katalógusból kitűnik — az ismert 2300 József Attila kéziratból 2000 (vers, levél, töredék) az itteni kézirattárban található. Közöttük például a „Hazám”, a „Tiszta szívvel” tintaceruzával írott fogalmazványa, a „Nagyon fáj” még cím nélküli piszkozata, „A város peremén” piros ceruzával javítgatott első gépirata. S itt őrzik a „Thomas Mann üdvözlése” kétoldalas, ceruzaírásos fogalmazványtöredékét is, melynek külön érdekessége, hogy a papíron, a vers mellett, matematikai képletek sorakoznak: verselés közben, talán pihenésként, frissíthette magát egy kis matematikai agytornával József Attila. Ugyancsak e kézirattár büszkélkedhet a legnagyobb Ady-gyűjteménnyel: 240 vers-, 50 cikk- és 3 novellakézirat, valamint 453 Ady-levél alkotja a felbecsülhetetlen értékű anyagot. Pedig a múzeum csak tetemes késéssel kapcsolódhatott be a gyűjtésbe. Ady halála után a kéziratokat sokáig a család őrizte, és csak a harmincas évek végén, Ady Lőrincné elhunytával, kerülhetett közgyűjteménybe. Ekkor a hatalmas hagyaték egy része, az úgynevezett érmindszenti levelesláda számos darabja (a költő a hozzá írott leveleket elolvasás után rendre hazaküldte édesanyjának, aki összegyűjtötte és megőrizte őket) az Országos Széchényi Könyvtár és a Tudományos Akadémia birtokába jutott. A Petőfi Irodalmi Múzeum csak 1954-ben — mint a forradalmi klasszikusok emlékeinek gyűjtője — kezdhette a szerzeményezést, s mindjárt megvásárolta Steinfeld Nándornétól férjének, Ady önkéntes titkárának 51 levelet tartalmazó Ady-gyűjteményét, majd Bölöni György igen gazdag anyagát. (A barát Bölöni, a Világ egykori munkatársa a nyomdából rendszeresen visszakérte az Ady-kéziratokat és száznál több levéllel együtt őrizte meg őket az utókornak.) Néhány év múlva újabb jelentős vásárlás következett: az író-könyvgyűjtő kortárs, Szalay József hajdani szegedi rendőrkapitány leányától megvették Ady 41 versének (köztük a „Vér és arany”, „A fekete zongora”) kéziratát, sok cikkét és levelét, továbbá a Csinszkahagyaték egy részét is. Később Márffy Ödön festőművésztől ide került a Csinszka-hagyaték másik része, Ady Boncza Bertához írt 28 levelével, majd Ady Lajos örökösétől félszáz Léda- és Csinszkalevelet vásároltak meg. Ezután 14 verskézirat került elő Gellért Oszkár hagyatékából; végül pedig tíz esztendővel ezelőtt — Vezér Erzsébet fáradozásának is köszönhetően — megszerezték a rejtélyes sorsú Fenyő Miksa-hagyatékot. Senki se láthassa Az óriási Ady-gyűjtemény azóta is gyarapodott egy-egy levél felbukkanásával, de eredeti versfogalmazványra már nemigen lehet számítani. Már csak azért sem, mert a költő ugyancsak fittyet hányt a késeiekre: „Frászt az utókornak”! felkiáltással rendre megsemmisítette a versek piszkozatait, hogy — hiú ember lévén — alkotói vajúdásait senki se láthassa. Így mintegy 1400 versének mindössze 20 eredeti fogalmazványa maradt fenn. A többi verskézirat vagy a nyomda számára készült saját kezű változat vagy úgynevezett „álkézirat”. Ady ugyanis nemegyszer megtette, hogy kávéházi asztalhoz ülve zsebeiből előkotorta tucatnyi kis ceruzacsonkja egyikét, s valamelyik versét „letisztázva”, ilyen kézirattal fizetett a kapucínerért vagy egy-egy hódoló rajongásáért. A kézirattár e hatalmas „alapgyűjteménye” a közelmúltban újabb értékkel gyarapodott: megszerezték Móricz Zsigmond hagyatékát ... (Folytatjuk.) MÉSZÖLY GÁBOR Irodalmi hagyatékok Kéziratkaland Verssel kifizetett kapucíner Jókai könnyelmű dédunokája JÓZSEF ATTILA-VERS KÉZIRATA Váratlanul „előbukkant” az elveszettnek hitt bőrönd