Magyarország, 1980. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

U­takról, közlekedésről, jármű­vekről szóló leveleket köz­lünk ezen a héten összeállí­tásunk elején. Egy kevés hely azért marad egyéb témák számára is. „Az M3 autópálya megnyitásá­val Hatvan eléggé a sajtó reflek­torfényébe került. A Magyarország 1980/45. számában teljes oldalt szentelnek neki. Más lapokkal együtt önök is téveszméket terjesz­tettek a város elnevezésével kap­csolatban. Cikkük szerzője ezt ír­ja: »Hatvanról mindenki tudja, milyen messze van a fővárostól, a város neve árulkodik. Most már ez sem igaz, ez is mehet a régi hiedelmek világába. Az október 31-i útavatás óta Hatvant akár Negy­venötnek lehetne hívni, ugyanis az autópálya a Budapest—Hatvan kö­zötti távolságot 44,9 kilométerre csökkentette.« Bizony, itt is el kell oszlatni néhány »régi hiedelmet«. A francia forradalom idején, 1790- ben az Alkotmányozó Nemzetgyű­lés megbízta a Francia Tudomá­nyos Akadémiát a hosszegység meghatározásával. Ennek nyomán készítették el a méter prototípusát. 1875-ben nemzetközi egyezményt kötöttek a méter bevezetésére, ez az egyenlítő negyvenmilliomod ré­sze. Nálunk a méter használatát az 1876. II. tc. tette kötelezővé. Hatvan ugyan a régi főút 60-as kilométerkövénél fekszik, de a városnévnek semmi köze ehhez, hiszen sokkal régebbi, mint a mé­ter, illetve a kilométer fogalma. Már a XIII—XIV. században me­zőváros, Hatuan néven említik az oklevelek. 1444-ben Nagy-Hatvan­nak hívják. 1525-ben országgyűlés volt itt. Számos jelentős esemény színhelye volt a város, amelynek vezetői tudomásom szerint a to­vábbiakban sem tervezik, hogy Negyvenötnek kereszteljék át.” KODMÖN FERENC, HATVAN „Felháborító, hogy minden új­ságíró Hatvan nevét a Budapest­től mért kilométerek számából származtatja. Hatvan már ezen a néven szerepelt az 1322-es pápai tizedjegyzékben, amikor a­ méter­nek még híre-hamva sem volt. Ar­ról is lehetne vitatkozni, hogy he­lyes volt-e az autópályák közül először az M7 balatoni utat épí­teni, és utána az M3-at. Az M7 ugyanis minden nyári hétvégén zsúfolt, ez igaz. Az M3 pedig­­ állandóan zsúfolt.” ÁRVAI ANDRÁS, EGER „Mint régi motoros és újdon­sült autós, érdeklődéssel olvastam a »Szelíd motorosok« című cikket a Magyarország 1980/46. számában. A szerző helyesen állapítja meg, hogy bár a motorosok számszerűen többen vannak, mint az autósok, mégis a közlekedés és az ehhez kapcsolódó háttéripar mostoha­­gyermekeinek számítanak. A to­vábbiakban azonban ezt írja: »Vá­rosi vagy országúti csúcsforgalom idején is vérlázító tud lenni, mi­kor a csigalassúsággal centiző autók között szemtelenül ügyeske­dik a motoros, kihasználva, hogy járműve keskeny ...« Emögött az autósoknak az az ostoba, primitív reakciója húzódik meg, hogy ha én nem mehetek, ne menjen más se. Az Autó-Motor már évekkel ezelőtt megírta: nálunk sokkal fej­lettebb motorizációjú országokban mindenki természetesnek veszi, hogy a motoros járműve adottsá­gait kihasználva közlekedik. Tehát megy ott is, ahol az autó nem fér el.” NÉMETH LÁSZLÓ, VASVÁR „Évek óta rendszeres olvasója vagyok lapjuknak, s éppen ezért bosszant, ha elkerülhető és elemi hibákat találok benne. Az 1980/38. számban a kerékpárversenyekről írva a szerző azt állítja, hogy a XIX. század végén egy amerikai versenyzőnek sikerült elérnie a bűvös mérföldes távolságot egy perc alatt. A versenyzőt a cikkíró nem nevezte meg, nem is nevez­hette meg, hiszen a mai napig sem született olyan kerékpáros, aki egy perc alatt 1609 métert meg tudna tenni. A legnagyobb sebes­ség, amit kerékpáros mintegy 200 méteres szakaszon el tud érni, át­számítva óránként 71 kilométer. Teljes lehetetlenség, hogy­­világ­szerte ma már ennek kétszeresét teljesítik«, hiszen csak jobb gép­kocsik tudnak óránként 142 kilo­méteres sebességgel haladni.” NAGY ANDRÁS, VESZPRÉM MIA Magyarország 1980/44. szá­mában olvasom, hogy a görög har­cos a marathoni győzelem után így szólt: »Vigadjatok, mert mi is vigadunk!« E szavak után meg­halt. Én az iskolában azt tanul­tam, hogy a harcos »Győztünk !«-et kiáltott. A História című új, tör­ténelmi folyóirat olimpiai külön­­számában ez áll: »... a harcos az első polgárnak így szólt: Üdvözöl­lek! Mi győztünk!«. Az említett lap egyébként kétségbe vonja az egész legenda valódiságát, nagyon is­­hihető érveket hozva fel. Ilyen például, hogy a hős a különböző forrásmunkákban különböző neve­ken szerepel, továbbá, hogy a ka­tona a távot teljes fegyverzetben, azaz negyven kilogrammot cipel­ve tette meg, de miért volt erre szükség, nem volt az egész görög hadseregben egyetlen ló sem? — kérdezi a cikkíró. Úgy látszik, olyan legendát erőltetünk, amely­nek igen bizonytalan az eredete.” SZAKÁCS GÁBOR, BUDAPEST „Több hibás információ szerepel a Magyarország 1980/43. számában, a »Száll a madár fészkére« című cikkben. Európa egyetlen túzok­rezervátuma nem a Hortobágyon és Pusztaszeren van — mint a szerző állítja —, hanem a Békés megyei Dévaványán. Az sem fedi a valóságot, hogy a túzok húsa ehetetlen. Bár kicsit száraz, de ízletes. Sohasem élt a túzok tö­megesen Magyarországon. Az ATE Vadbiológiai Kutató Állomás 1976- ban az egész országban 3155 pél­dányról tudott. A Békés megyei állomány 1300-ra tehető. A pász­torok túzokfogása pedig úgy tör­tént, hogy hideg ólmos eső fagyott a madarak tollára, így nem tud­tak elrepülni, és lóháton űzve be­terelték a túzokcsapatokat az ál­latok karámjába. A legbosszantóbb tévedés eloszlatására pedig szeret­ném közölni, hogy elképzelhetet­len a túzok felhasználása baromfi­nemesítésre, mert nem lehet gene­tikailag »keverni« baromfifélékkel a túzokat.” DR. CSIZMAZIA GYÖRGY ADJUNKTUS, SZEGED „Szeretnék kiegészítést fűzni Fürjes József olvasótársamnak az 1980/45. számban megjelent leve­léhez. Érthetetlen számomra, hogy ha a Budapesti Csokoládégyár igaz­gatója emlékszik egy 1958-as hu­­moreszkre, miért nem emlékszik az egykori termék nevére. Bucsok nevű csokoládé igenis volt. Külön­böző állatfigurákat készítettek ezen a néven, ezeket az alufólia burko­laton kívül színesre festett para­­finréteggel vonták be. Ezáltal a figura porcelánszerű hatást keltett. Gondolom, azzal a céllal készült ez a termék, hogy így eltarthatóbb lesz, erre utalt a talpán levő cím­kén a szavatossági idő is.” KONCZ GÁBOR, NYÍREGYHÁZA „Megdöbbentem, amikor lapjuk­ban a Budapesti Csokoládégyár igazgatójának levelét olvastam. Az 1980/42. számban az igazgató ki­jelentette, hogy Bucsok nevű cso­koládé nem volt. Sokan vagyunk, akik emlékszünk erre a rosszul sikerült elnevezésre. A melléfogás azonban nem olyan szégyen, mint annak »ex katedra« tagadása. Eh­hez hasonló volt megdöbbenésem, amikor a Hét című tévéműsor egyik adásában a kaposvári lakás­szövetkezetet felszámoló bizottság , elnöke nem átallotta azt állítani, hogy »a felelősség elévült«. Létez­het egyáltalán ilyen? És különö­sen hat év után? Régi szólás­­mondás, hogy akinek hivatalt ad az úristen, annak észt is ad hozzá. No de felelőtlenséget, lelkiismeret­lenséget is ad?” SOMODI FERENC, PÉCS „Az 1980/42. számban »Hétköz­nap« címmel jelent meg cikk az NSZK-ról. A szerző foglalkozik az úgynevezett Mittbestimmungs­­rechttel. Írja, hogy két ilyen tör­vény van, az első, az 1951-es, a nagykoalíció időszakában született és a vasasszakszervezet harcának eredményeképpen bizonyos egyen­súlyi helyzetet értek el a vállala­tok felügyelő bizottságaiban a munkások és a tőkések képviselői között. Egyik észrevételem, hogy ekkor nem volt nagykoalíció. Ez az NSZK-ban mindössze egyszer volt, 1966—1969 között, amikor a náci múltú Kurt Georg Kiesinger volt a CDU-párti kancellár, Willy Brandt pedig, mint a szociálde­mokrata párt vezetője, alkancel­­lár és külügyminiszter. 1951-ben az első Adenauer-kabinet kor­mányzott, ez a CDU—CSU, a Sza­baddemokrata Párt és a Demok­rata Párt képviselőiből állt. Ez utóbbi kis töredékpárt volt, úgy tudom, de később beolvadt a Sza­baddemokrata Pártba. Másik ész­revételem az, hogy a Világtörténeti Kislexikon szerint az NSZK-ban az alkotmányban biztosított alap­vető demokratikus jogokat hama­rosan szűkítették, így az 1952. ok­tóber 11-i üzemi alkotmánytör­vénnyel is. Tehát az említett tör­vényt nem 1951-ben hozták és az nem volt pozitív.” DR. LAKATOS GYÖRGY, BUDAPEST „Teljesen egyetértek az 1980/44. számban megjelent »Nosztalgia 80« című cikk szerzőjével. A mozik­ban ma szívesebben nézik a mű­vészi értékű régi filmeket, ame­lyeket évtizedek múltán sem felej­tenek el. Régebben sokat jártam moziba, de most idegenkedek tő­le. Sajnos, majdnem minden film­ben szeretkeznek, és már olyan magyar film is volt, amiben leve­zettek egy szülést. Vannak dol­gok, amelyek szerintem nem tar­toznak a nagyközönség elé. Ne fe­ledkezzünk­ meg az ifjúság neve­léséről sem. A kifogásolt témák helyett olyan műveket kell bemu­tatni, amelyek kulturált magatar­tásra, hazafiságra és munkaszere­tetre nevelik a fiatalokat.” KÖKÚT­ JÓZSEFNÉ, BUDAPEST­­„Anyanyelvem a legdrágább örök­ségem, és ha olyasmit olvasok, ami vét a szép és helyes beszéd ellen, Reményik Sándor intelme jut eszembe: »E drága nyelvet porrá ne törjétek!« Ezért hívom fel fi­gyelmüket néhány nyelvbotlásra. Ezeket a Magyarország 1980/36. számából írtam ki. 4. oldal: »Szá­dat megbocsáthatatlan sebet ej­tett«. A sebet megbocsátással alig­ha lehet gyógyítani. Ugyanott: »Az óriási költségeket felemésztő kurd háborúk«. Sajnos, a háborúk nem emésztik fel, inkább­­ növelik a költségeket. 8. oldal: » ... akivel az elnöki palotának még fogolyként is számolnia kellett«. Eszerint sze­gény elnöki palota fogoly volt? Ugyanott: » ... a támadások célja esetleges újraválasztásának meg­akadályozása«. Azt hiszem, Suharto inkább attól félt, hogy a támadá­sok esetlegessé teszik újraválasz­tását. 11. oldal: »...csak akkor voltak hajlandók visszatérni, ha a rendőri erőket épp úgy vissza­vonják, mint a haditengerészet egységeit«. De hiszen a haditen­­­­gerészet egységeit nem vonták vissza, mit akarnak hát tulajdon­képpen azok a halászok? 13. ol­dal: »...ádáz harc a légitársasá­gok között a két kontinenst össze­kötő koncból való részesedés meg­szerzéséért«. Csuda egy konc le­het, ami két kontinenst köt ösz­­sze!” KRIZSOVÁNSZKY LÁSZLÓ, Kolozsvár-napoca Budapest 62. Pf. 634, 1396 Mégsem Negyvenöt! Motorok és kerékpárosok Újabb Bucsok-levelek A MAGYARORSZÁGI TÚZOK Lóháton űzve beterelték a karámba MAGYARORSZÁG 1980/48

Next