Magyarország, 1981. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-05 / 27. szám
A francia nemzetgyűlési választások másnapján ültek a padokba az érettségizők Párizsban, hogy többek között ilyen kérdéseket dolgozzanak fel az írásbeli során: „Lehet-e valakinek igaza a tényekkel szemben?” „Miért szükséges a történelem ismerete az állampolgár számára?” „Milyen értelemben feltétele és célja a demokráciának az emberek közötti egyenlőség?” Az ilyen feladatok nem nélkülözték az időszerűséget. Mint ahogyan az érettségi, a „bacho” idei lefolyása sem volt mentes egy olyan, különben szokásos incidenstől, amely azonban az idén egy másik, a politikai életben mostanában sokat emlegetett aggodalomra utalt. Nantes városában állítólag kiszivárgott, hogy mik lesznek az érettségi tételek. Egyes szülők panaszt tettek, a vizsgálat megindult. Futárcsomagban A sanda célzások ezzel kapcsolatban a Mauroy-kormány tevékenységére vonatkoztak: meg lehet-e őrizni a titkokat a kommunista miniszterek elől.? A Le Monde gunyoros miniglosszában vázolta a várható veszélyeket: „Eredete tehéntej... Stop ... Zsírtartalom 45 százalék ... Stop ... Gyártási hely Normandia ... Stop ... Kódneve Camembert... Stop ... Mintapéldány futárcsomagban ... Stop...” A glossza szerzője szerint ez a francia kormány minisztertanácsi ülése után „a Kreml kémjei” által elküldött első távirat szövege.. Pierre Mauroy a Le Point című hetilapnak nyilatkozott erről a „problémáról”, mondván, hogy a kommunista miniszterek tárcáinál nem vetődik fel az államtitok kérdése, ő egyébként nem lát semmilyen okot arra, hogy megkülönböztetést tegyen a miniszterek között. Nemcsak a francia jobboldalon ismételgetik a „titokkiszivárgás” lehetőségét, nem csupán Bonnet volt belügyminiszter indított ezen az alapon kampányt a kormány és benne a kommunista miniszterek ellen. Az Egyesült Államokban a jelenlegi elvakult kommunistaellenesség és az újraéledő „boszorkányüldözési” kedv kapva kap a vádon. George Bush alelnök, majd nyomában Alexandr Haig külügyminiszter is hangoztatta, milyen gondokat okoz számukra és az USA számára a párizsi kormányban a kommunista jelenlét. Az Elysée-palota új ura, az új párizsi kormányfő és az új külügyminiszter egyformán igyekezett visszautasítani az amerikaiés a hazai reakció által felvetett) vádat. Persze, más-más stílusban. Kétségtelen, hogy a francia polgárnak kevéssé tetszik, ha az óceánon túlról ilyen beavatkozási kísérletek történnek az ország belügyeibe. Megintcsak a l’Humanitét idézhetjük: az amerikai állásfoglalások ingerültséget keltettek különböző, egymással ellentétes politikai nézetű rétegekben. Reagannek sikerült felidézni a franciákban a nemzeti büszkeség reflexét .........A választásokon az ország egy baloldali többség mellett nyilatkozott meg. Egyetlen külföldi államra semtartozik, hogy kétségbe vonja ezt a döntést, még ha szövetséges is!” A Francia Kommunista Párt központi lapja hozzáfűzi még, hogy akommunisták békében és barátságban kívánnak élni az amerikai néppel. A szocialistákkal együtt a kommunisták vállalják Franciaország nemzetközi politikáját, amely a szövetségeinek a tiszteletben tartása mellett a békére és a fokozatos leszerelésre irányul, az erőegyensúly biztosításával. Ez pedig nemcsak a francia népnek az érdeke, hanem az amerikaié is. Mitterrand elnök a Nièvre megyei kisvárosban, Sain-Brissonban újságírókkal elbeszélgetve kijelentette, hogy Franciaország „jó szövetségese” az Egyesült Államoknak. Mindkettejüknek vannak olyan közös érdekei, amelyek nem függenek a pillanatnyi helyzettől. De — tette hozzá — „az amerikaiak távol élnek tőlünk”. Az Egyesült Államokban nem értik meg, hogy mi megy végbe Franciaországban. „Meghatároztam egy politikát és magam mellé veszem mindazokat, akik ezt elfogadják és akik hajlandók rám is szavazni. Miért akarná bárki is, hogy őket távol tartsam magamtól?” Nyolc és fél millióan A francia köztársasági elnök a tréfálkozás közben odáig ment el, hogy azt mondta: „Az áll az újságban: Reagan haragszik. No és? Reagan tüsszent. No és? Nem fogom magam azért mindjárt vigyázzba vágni.. Pierre Messmer, De Gaulle tábornok egykori miniszterelnöke és hosszú ideig hadügyminisztere „teljességgel elfogadhatatlannak” minősítette az amerikai ellenvetést a kommunista miniszterek jelenlétével kapcsolatban. „Mint gaulleista”, nem hagyhatja szó nélkül bármilyen idegen ország vezetőinek beleszólását abba, hogy milyen legyen Franciaország kormánya. Az amerikai és a nemzetközi reakció nyomásának kísérletét vélték felfedezni néhány napon át a párizsi tőzsde alakulását figyelő pénzügyi szakemberek, politikusok és publicisták. A frank árfolyama egyre esett, a dolláré pedig párizsi viszonylatban rekordmagasságba szökött, aztán — „minden csoda három napig tart” jelszóval — alábbhagyott a frank elleni támadás. A kulisszák mögött minden bizonnyal nagyarányú akciókba kezdett az új kormány, amely, miután megvetette lábát magában az országban, megpróbál megtámaszkodni Európában is. Jó alkalom volt erre a nyugat-európai csúcstalálkozó. Mitterrand a luxemburgi Kirchbergen magasodó toronyépületben találkozott a nyugatnémet kancellárral, az angol miniszterelnök asszonnyal, az új olasz kormányfővel, a Benelux államok miniszterelnökeivel, valamint a dán és a görög kormányfőkkel. (Az írországi a legutóbbi választás után kialakult zavaros belpolitikai helyzet miatt nem ment el.) Mitterrand ez alkalommal mutatkozott be közös piaci kollégái előtt. Kifejtette a francia kormány új gazdaságpolitikáját, amely a teljes foglalkoztatottság elérését célozza, meg akarja fékezni az inflációt, növelni kívánja a keresletet és a beruházásokat. A francia elnök megértést és támogatást kért a közös piaci partnereitől, ugyanakkor megígérte, hogy Franciaország mindent megtesz a nyugat-európai integráció elmélyítéséért. Luxemburgban a közös piaci állam- és kormányfők ülésezése közben a nyugat-európai országok szakszervezeti küldöttei és vezetői utcai megmozdulásokon adtak hangot követelésüknek, hogy az európai közösség minél hamarabb keressen megoldást a munkanélküliség súlyos problémájára. Napjainkban már a hivatalos adatok szerint is nyolc és fél millióhoz közeledik a munkanélküliek száma a Közös Piac országaiban! A francia példa most kétségtelenül elgondolkoztatja a közös piaci országok közvéleményét. Párizsban valóban sokat tesznek a dolgozók érdekében. A Francia Kommunista Párt központi bizottságának ülésén a legfontosabb feladatként azt jelölte meg, hogy fokozatosan meg kell oldani a különböző társadalmi problémákat, amelyek a dolgozók és családjaik életében jelentkeznek. E téren is elsőbbséget kell biztosítani a foglalkoztatottság kérdésének. Az FKP szerint a következő teendő az ország gazdasági,technikai, tudományos és kulturális potenciáljának megvédése, aktivitásának fellendítése. Ezt követően a francia kommunisták a dolgozók és az állampolgárok demokratikus jogainak a biztosítását és kiterjesztését tartják szükségesnek, avégből, hogy azok részt vehessenek a társadalmi élet különböző területein meghozandó döntésekben. Az FKP központi bizottsága az állam, az intézmények, a politikai élet demokratizálását kívánja és a hatalom decentralizálását. A választások során az arányos képviselet elvét szeretné érvényesíteni. Végül a feladatok utolsó elemeként az FKP küzdeni fog a leszerelésért és a békéért a kormányon belül éppúgy, mint az országban. Az FKP központi bizottsága egyébként az ülésen döntött arról, hogy a jövő év elején rendezi meg a párt soron következő kongresszusát, amelynek előkészítéséhez már most októberben hozzálátnak. Széles körű, elmélyült és komoly vitát nyitnak a központi bizottság által kidolgozandó dokumentumról. A központi bizottság ülésén természetesen máris elemezték az elnökválasztás és a törvényhozási választások eredményét, a kommunista jelöltek szereplését. Senki sem titkolja a francia kommunisták soraiban, hogy a 44 képviselő a Bourbon-palotában, bizony, sokkal kevesebb, mint az addig volt 86, s hogy az 1978-as választásokon elért szavazataránynál a mostani négy százalékkal kevesebb. Természetesen ebben része van a választási rendszernek is, hiszen, ha az arányos képviseleti elv alapján rendezték volna a választásokat, akkor most is mintegy 80 kommunista képviselő foglalna helyet a Bourbon-palotában. Történelmi példák De a politikai érettség szempontjából is fontos szembenézni a tényekkel, mint ahogyan azt az idei érettségi tételek között olvasni lehetett. És megintcsak a mai francia helyzet, az új kormány létrejötte igazolja azt az érettségi tételt is, hogy szükséges a történelem ismerete az állampolgár számára ... A baloldali sajtó napjainkban felidézi az 1936-os népfront eredményeit csakúgy, mint a második világháborút követő első időkben a kommunista minisztereket is magában foglaló De Gaulle-kormány tevékenységét. De természetesen a történelmi ismeretekhez hozzá tartozik az is, ahogyan 1947-ben kiszorították a kormányból a kommunistákat. Egy szocialista miniszterelnök kormányából. Amerikai nyomásra. Viszont a történelem sohasem ismétli meg önmagát, ugyanott, ugyanolyan formában. PÁLFY JÓZSEF Franciaország Érettségi tételek Amerikai nyomás és válasz Bemutatkozás a Közös Piacon SCHMIDT ÉS MITTERRAND A KÖZÖS PIAC ÜLÉSÉN „Reagan tüsszent. No és?" 5 MAGYARORSZÁG 1981/27