Magyarország, 1984. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1984-09-02 / 36. szám
Sok Közös Piac-beli ország vezetőinek álmát valósította meg nemrégiben két szomszéd, Helmut Kohl és Francois Mitterrand. A nyugat-európai egység, legalábbis az a része, mely rajtuk múlt, általuk már valóra vált. Elhatározták és véghez is vitték, hogy az egymás között húzódó határ 32 átkelőhelyén eltörölték a vámvizsgálatot. A személygépkocsik szélvédőjére ragasztott zöld E-betű, gyakorlatilag megállás nélküli áthajtást szavatol egyik országból a másikba. Egy kikötés van csupán: az autóban csak a közös piaci tagországok állampolgárai ülhetnek. A döntés gyors volt és rajtaütésszerű. Kohl nem kis kajánsággal regnált a tényre, hogy a belügy- és pénzügyminisztérium vezető alkalmazottai az újságokból értesültek a hírről. Még Friedrich Zimmermann belügyminiszter is kénytelen volt elismerni, hogy semmit sem tudott az ügyről. A ma már leginkább „határegyesítő”-ként emlegetett két államfő azonban további meglepetéseket is tartogat. A lépcsőzetes terv második felében azt a szándékot is megfogalmazták, hogy 1986 végéig megtesznek mindent azért, hogy a személy- és teherforgalomban (!) teljesen megszűnjön az ellenőrzés. Alighogy nyilvánosságra került a megegyezés, a belgák és a luxemburgiak is késznek mutatkoztak Bonn-nal, hasonló témájú tárgyalásokra. Az a tény pedig, hogy a Közös Piac-tag Olaszország és az NSZK között éppen a kívülálló Ausztria terül el, szinte mellékes körülmény. Fred Sinowatz kancellár ugyanis lelkes pártolója az ötletnek, olyannyira, hogy az NSZK és Ausztria közötti személyforgalomban már életbe is léptette a könnyítéseket. Sőt, táviratban javasolta Craxi olasz és Schlumpf svájci államfőnek, kövessék példáját. Karnyújtásnyira került tehát a Közös Piac országainak 1958-as római szerződésének egyik kitétele, mely szerint el kell hárítani az akadályokat a tagországok közötti szabad személy, szolgáltatás- és tőkemozgás elől. Fölösleges lenne tagadni, hogy egy általános állampolgári vágyat fogalmaz meg a határsorompók nélküli közlekedés, a szabadabb mozgás, az emberek közelebb kerülése egymáshoz. Most mindez zöld utat kap ezzel a tíz centiméter átmérőjű zöld E betűvel? A Kohl kancellárra zúduló kritikáknak mindenesetre zöld utat adott. A „határok nélküli Európa” elmélete ellenzékre talált, méghozzá rendkívül széles palettán. Fölzúdultak sokan, a politikai ellenzéktől, a Kohlt egyébként mindig támogató rendőrtisztviselőkig. Az erős ellenérzések fölöttébb meglepték a kancellárt, hiszen az egységes Európa eszméje politikailag mindig népszerű idea volt a kontinensen. Amire sem Kohl, sem Mitterrand nem gondolt, a nyitott határok nem feltétlenül teremtenek idillikus légkört. A nyugatnémet rendőrség például úgy vélekedik, hogy ez a lehetőség szinte invitálja a kábítószercsempészeket, hiszen gyakorlatilag száz százalékra nőtt az átcsúszás lehetősége. A csempészek kockázata csökkent, a piac pedig egyre terebélyesebb. Már a túladagolás okozta halálesetek száma is elrettentő. Az elmúlt évben 472-en haltak meg az NSZK-ban, 190-en Franciaországban. S logikus a következtetés, ha szabadabb az út, több lesz a kábítószer a piacon, nő a fehér pestis áldozatainak száma. Vannak első pillantásra meglehetősen körmönfont ellenvélemények is. Vannak, akik Kohlt azzal vádolják, hogy a határon tett engedmények ürügyül szolgálnak a rendőrség országon belüli szerepének erősödéséhez. Erre a támadásra adhatott okot Zimmermann belügyminiszter, aki annak lehetőségét vizsgálja, hogyan ellenőrizhetnék alaposabban az állampolgárokat. Kohl pedig lehet, hogy nem akart mást, mint a megerősített rendőrség létével megbékíteni az úgynevezett „törvényesség és rend”-párti csoportokat, akik ellenzik az új határrendszert. Még a kancellár saját koalícióján belül is úgy ítélik meg, hogy a határok megnyitása visszalépés a bűnözés elleni harcban. És el kell ismerni, hogy ebben van valami. Hivatalos adatok szerint ugyanis, az NSZK-ban a letartóztatottak 60 százalékát a határokon csípték fülön. A támadások nem maradtak hatástalanok, mert Kohl engedményekre kényszerült. A határokon szolgálatot teljesítő rendőröknek jogukban áll megállítani és átkutatni a gépkocsikat. Növelni fogják a határövezetben működő, úgynevezett mozgó ellenőrző pontok számát, ahol szúrópróbaszerűen megvizsgálhatják az áthaladó gépkocsikat. Ennek a megoldásnak, úgy tűnik, örülnek a rendőrök, hiszen a váratlan rajtaütés nagyobb sikerrel kecsegtethet. A Zöldek viszont egyáltalán nem örülnek, ők ebben a lépésben a személyi szabadságjogok súlyos megsértését látják. A határállomásokon átrobogó utasok igencsak csodálkozhatnak, ha szó szerint veszik a szabad utat. Aki úgy hajt át a határon, hogy szinte szétspricceli az ott álló rendőrtisztviselőket, 5000 márkára büntethető. Aki pedig nem tudatosítja magában, hogy a zöld E betű csak azt jelzi a vámosoknak, hogy az illető autó EGK-országból jött és nincs elvámolni valója, szintén ráfizethet, fennakadhat a szúrópróbán. A meglehetősen fölkavart kedélyek azonban még egy ideig háborogni fognak, sőt új ellenzők sora is várható. Kohl kancellár ugyanis szeretné tartani magát a megállapodásban megfogalmazottakhoz, és a személyforgalom mellett a teherforgalmat is liberalizálni akarja. A zöld E betű rákerülne a kamionokra is. Az elható Közös Piac Zöld út? Érvek és ellenérvek rázás alapja elég egyszerű. Európában a határokon veszteglő, várakozó kamionok állásideje körülbelüli becslések szerint évente 800 millió dollárbakerül. Ez év elején Ausztria és Olaszország között a kamionosok lezárták a Brennerhágót, hogy így protestáljanak az időfaló és fáradságos határvizsgálatok ellen, ők biztosan üdvözlik majd, ha Kohl terve valóra válik. Nem így viszont a nyugatnémet kamionosok, ők kézzel-lábbal tiltakoznak az átmenőforgalom könynyítése ellen. Attól félnek ugyanis, hogy hátrányba kerülnek a Benelux-államok kamionosaival szemben, akik kevesebbet fizetnek az üzemanyagért és kedvezőbbek a vámelőírásaik, s ezzel elhalászhatják a fuvarokat nyugatnémet kollégáiktól. Jelenleg egy kvótarendszer szabályozza az NSZK- ban működő Benelux kamionosok mozgását. Ha a határellenőrzés megszűnik, a kvóta betarthatatlanná válik. Ez az oka annak, hogy a nyugatnémet fuvarozók úgy érzik, Kohl terve összeomlásba sodorja a honi szállítmányozási ipart. Félretéve azt a feltételezést, hogy a nyitott határok körüli felzúdulás jókora része Kohl személye körüli elégedetlenségeket takar, el kell ismerni, hogy az ellenzék egy részének van némi igazsága. A megoldás, mint már oly sokszor, most is valahol középúton keresendő. Már a pártolók is belátták, hogy némi finomításra van szükség. A jövő nem a visszalépés, hanem a bajok orvoslása. Mert annak még az ellenzők sem örülnének, ha a végén azt kellenebejelenteni, hogy a „műtét sikerült, a beteg meghalt”. KÁBÍTÓSZER-KUTATÓ KUTYA EGY NSZK HATÁRÁLLOMÁSON A döntés gyors volt és rajtaütésszerű . Az új nevű afrikai ország, Bourkina-Fasso (a volt Felső-Volta) új történetének egyik gyászos eseménye a július 19-i merénylet volt. Az egyik áldozat, a vezérkari főnök helyettese, Sawadogo őrnagy Párizsba került, a híres Valde-Grâce katonai kórházba, de itt sem tudták az orvosok megmenteni az életét. (Le Monde) ■ Az NSZK Észak-Rajna-Vesztfália tartományának iskoláiban a lányok testnevelési óráikon kisasszonyfutballt is játszhatnak, mert a labdarúgást felvették a lányok testnevelési tanrendjébe. (DDP) ■ Nava Russo, izraeli szociális gondozónő érzékletesen tudja kimutatni, hogy hazájában 11 év alatt mekkora lett az infláció. Három hetilapot vásárolt a minap, valamint kislányának egy homokozó vödröt, kis műanyaglapáttal, s fizetett mindezért 2900 sékelt, pont annyit, amennyibe 1973-ban a háza került. (Süddeutsche Zeitung) ■ Belecsapott a villám az esernyőbe Nyugat-Berlin egy utcáján, s az esernyőt tartó 40 esztendős férfi életveszélyes égési sebekkel került kórházba. (DPA) ■ Angel Edmundo Salano, Costa Rica belügyminisztere szintén megengedett magának egy tréfát: amerikai újságírókkal közölte, hogy egy várható puccs miatt a hadsereget riadókészültségbe helyezték. A fontos információ birtokába juttatottak csak később jöttek rá, hogy a Costa Rica-i fegyveres erőket 1968-ban feloszlatták. (AP) ■ III. Rainier hercegnek, a kis HÍRHALOM Monaco uralkodójának nem sikerült megakadályoznia, hogy a Paris-Match címlapsztoriban be ne számoljon kisebbik leányának, Stéphanienak Alain Delon fiával való flörtjéről. A hercegi családnak azért kínos az eset, mert a 19 éves Stéphanie eddig ifjabb Jean Paul Gelmondóval, a másik híres francia filmszínész fiával járt. A párizsi bíróság nem minősítette a magánéletbe való beavatkozásnak a hetilap képes riportját, mert csupa, nyilvános helyen felvett képet tartalmazott. A franciák most két táborra oszlanak: egy részük a Delon-csemete oldalán, más részük a Belmondo-gyerek oldalán látja szívesebben a monacói herceglányt. (France-Soir) ■ Még az NSZK-ban is kevesebben mennek nyaralni egyrészt a romló gazdasági helyzet, másrészt a bizonytalan időjárás miatt. A nyár eleji sztrájkhullám is visszavetette az idegenforgalmat. 1982-ben még a nyugatnémet családok 70 százaléka kerekedett útra a nyáron, tavaly már csak 67, az idén pedig 62 százalék. (Die Welt) ■ Japán is vásárol szovjet földgázt. Szovjet—japán megállapodás jött létre, amelynek alapján évente 3 millió tonna cseppfolyósított földgázt szállít a Szovjetunió. A Szahalin-szigetek környékén négy tengeri kút és egy 230 kilométer hosszú csővezeték építésében is részt vesznek japán cégek. (Nihon Keizai)