Magyarország, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-22 / 51-52. szám

Minden kornak megvoltak a maga vámszedői, akik ki­használták az emberek jó­hiszeműségét, hiszékenységét. Ez­zel a témával foglalkozik az az érdekes könyv, melyet a Szé­chényi Könyvtár őriz. Georg Paul Henn­­oburgi tanácsos írta 1730-­­ban (Carlsberg). Címe: Betrugs Magazin, azaz Csalások magazinja. Ez a könyv 10 év alatt 4 kiadást ért meg, vagyis úgy látszik , népszerű volt. Körülbelül 1000 ol­dalon adja meg a szerző a kora­beli csalási módszereket, éspedig mintegy 400 foglalkozás területé­ről. Pékek kalitkában A bevezetőben azt mondja Horn tanácsos úr, hogy célja nem a csalók „ismereteinek bővítése”, hanem szeretné, ha a csalók „el­szégyellnék magukat”, látván, hogy leleplezték őket, és ezért csalásai­kat abbahagyják ... Milyen naivi­tás! Hiszen a csalás az emberi történelemben szinte kezdettől fogva ismert tevékenység, és bár mindenkor tiltották és szigorúan büntették a csalókat, ma is meg­vannak — sőt új meg új színben és változatban folytatják mester­ségüket. Igaz, hogy ma az egyes csalásokat ir­ásképpen nevezik, mint régebben­, de lényegében ugyanazok a visszaélések, akár ár­drágításról, akár­­ pedig „tiltott áremelésről” essék szó ... Különösen az élelmiszer körül voltak csalások, és ezeket a ható­sági szigor sohasem tudta telje­sen kiirtani. Az állam minden­kor és mindenütt igyekezett az elemi ellátáshoz szükséges kenye­ret kellő mennyiségben és előírt súlyban a lakosság rendelkezésére bocsátani. Ezért rendszeresen el­lenőrizték a kenyér súlyát és mi­nőségét, sőt gyakran i magát a „jó” ellátást is. (A rómaiak jelszava az volt: „panem et circenses”, azaz kenyeret és szórakozást kell biz­tosítani a népnek, hogy a belső békét fenn lehessen tartani...) A szigorú ellenőrzésre jó példa a 15. századból való­­Budai Jog­szabály Gyűjteménynek az az elő­írása­, hogy azt a péket, aki az előírtnál könnyebbre süti a ke­nyeret, meg kell a Dunában már­tani, azaz kalitkában a vízbe en­gedni ... Hasonló esetről tesz tanú­ságot az NSZK-beli Rothenburg­­ban őrzött és emelőkarral a le­vegőbe emelhető kalitka, melybe a súlycsont­ítást végző péket ül­tették és közszemlére egy napig a levegőben tartották. De még a múlt század közepéről is van ilyen adatunk: egy Isztambulban járt angol utazó írja, hogy az egyik pékhez beléptek a hatóság em­bere, hogy a forgalomba kerülő kenyerek súlyát és minőségét el­lenőrizzék. Minden darabot meg­vizsgálták és külön tették azokat, melyek sületlenek, égettek voltak vagy nem volt meg az előírásos súlyuk. Mivel pedig eze­k aránya meghaladta a helyi hatóság által megtűrt mértéket, a péket meg­ragadták, és a­­magaikkal hozott kampósszeggel a fülénél fogva az üzlet ajtajához szegezték. Onnan csak este szabadították ki, addig viszont a boltot teljesen kiürítette a beengedett lakosság ... Nálunk is majdnem minden szakmának megvoltak a hatósági minőségellenőrei. Így például a sörkészítőik és korcsmárosok te­vékenységét a ,,’Bierwieserek” vizsgálták, és ha megálllapították, hogy az árusított sör nem friss vagy a minősége nem megfelelő (hiányzik belőle például az elő­írásos fűszerek egy része vagy idegen anyagot tartalmaz), kiön­tötték és a készítőt súlyosan, meg­büntették, engedélyét bevonták. A Csalások magazinja felsorol­ja a szakmai visszaéléseket, me­lyekkel a lakosságot megkárosít­ják, és ezzel óvatosságra inti a vásárlókat. Érdekes, hogy a fel­sorolásban szereplő hiányosságok, csalások ma is nagyrészt megta­lálhatók. A bűnösöket ima is meg­büntetik, de a csalásokat teljesen megszüntetni ma sem tudják . .. Néhány érdekesség a 18. századi csa­ládtíp­usok­ból. A pékek csalási listájából: köny­­nyebb a kenyér, mint amit a ha­tóság megkövetel. A régi zsemlét felmelegítik, és frissként árusít­ják. A sütésre belhozott házike­nyér tésztájából sütés előtt, mér­legelésikor lelopnak egy darabot és a kisebb súlyt számolják el. A péksüteményeikből hiányoznak a megszokott anyagok, azokat „ki­­sipórolják” stb. A sörfőzők a sör­­készítésnél kevesebb fűszert hasz­nálnak fel, mint ami kötelező vagy a drágább fűszerek helyett olcsóbbakat tesznek bele. Többib a keverékben a víz, mint amennyi szükséges. Ezzel a hígítással nö­velik a sör mennyiségét. Más né­ven és áron hozzák forgalomba a silányabb minőségű sert, egész­ségre káros anyagokat tesznek a sertébe, a főzőshelyiségbe érkező anyagok egy részét ellopják az ott dolgozók, így a serm­inőség gyen­gébb lesz stb. Serfőző, kávés, kocsmáros A serkocsmárosok (sermérők) csalásai: felhígítják a kapott sert, hogy többet mérhessenek ki az italból. A sereshordóba bükkfa­hamut, sót stb. tesznek, hogy az sűrűbb legyen, a romlott serbe hamut, juhibelet és más utálatos dolgokat tesznek, hogy ezzel azt „feljavítsák” és eladhatóvá tegyék. A kötelezőnél kisebb űrtartalmú mércét használnak a kimérésnél. Az üzlet megnyitásaikor nagyobb mércét használnak, de később ki­cserélik az előírtnál kisebbre. Sok habbal mérik ki a sert. Többet számolnak a részeg vendégeknek, mint amennyit azok fogyasztot­tak. Hazai sert külföldi sörként árusítnak (elkeverik) st­b. A­­pálinkamérők is hasonló csa­lásokkal dolgoztak: jó minőségű gabonapálinka helyett olcsóbbat árusítottak a drágább áron. A pá­linkát borssal, különféle gyöke­rekkel színezték, hogy a valósá­gosnál jobbnak tűnjék fel. A gyenge pálinkába cukrot, mézet tettek és ezáltal a minőségét meg­hamisították. Gyakran használtak hamis mércéket a kiadagolásához. A pincéreknél a leggyakoribb csalási módszerek ezek voltak: a rájuk bízott­­borokba beleittak vagy ezekből másoknak eladtak és a hiányzó bort vízzel pótolták. A bort drágábban számolták el, ugyanígy az ételeket is és a kü­lönbözetet saját imáguk tették zsebre. A vendégtől ellepett bor­ral megvesztegették a szakácsot, hogy tőle titokban, elszámolás nél­kül ételeket, húst kapjanak. Az olcsóbb borokat különféle szerek­kel meghamisították és drágábban adták el. Saját vendégeik, bará­taik fogyasztását is más vendégek­kel fizettették meg. A szakácsok csalásaiból­ a fel­dolgozásra kapott húsmennyiség egy részét ellopták és elvitték,­­hogy eladják másoknak. Több húst kértek a főzéshez, mint amennyire ténylegesen szükségük volt és a felesleget eladták. A pincérekkel összejátszottak és a tőlük kapott (lopott) borért cse­rébe ételt adtak. Mesterségük tit­kait, fogásait nem adták át mun­katársaiknak. A cukrászok sem maradtak ki a listából. Csalási szokásaik ezek voltak: a kiadott cukorból ellop­tak, helyette krétaport kevertek bele. A marcipánt nemcsak man­dulából készítették, hanem e célra imás magvakat is felhasználtak és a masszát mandulamarcipánnak adták el. A kínált friss és jó sü­temény helyett a vevőnek állott, régi süteményt csomagoltak be. A süteményeket megfestették, hogy a valóságosnál jobbnak és szebb­nek tűnjenek fel stb. A kávé- és teakereskedők legis­mertebb csalásai: a tealevelek közé szárított káposztaleveleket csempésztek. A már egyszer ki­főzött teát megszárították és bele­tették a még nem használt teába, így árusították. Ugyanabból a tea­­tartályból az egymás után jövő vevőknek más-más­féle teát mér­tek ki. A nyers kávéba babsze­meket csempésztek, együtt pörköl­ték a­ keveréket és friss kávénak adták el. A drágább kávé helyett olcsóbb kávét adtak el a drága árában. A pörkölt és megdarált kávéba szénport kevertek, ezzel növelték annak a súlyát. A kávé­hoz járó cukorba lisztet kevertek. A forgalom növelésére „közönsé­ges” nőszemélyeket alkalmaztak, hogy ily módon emeljék üzleteik forgalmát. A biliárdasztal fölé hamisan működő homokórát tet­tek, hogy ilyen módon nagyobb használati díjat számolhassanak el. A fogadósok, kocsmárosok csa­lásaiból­­ a vendégnek kevesebb és gyengébb minőségű ételt ad­tak, mint amit az kért. Leloptak a társaságoknak kihozott étel­ből. Az italokba olyan anyagokat ke­vertek, melyek szomjúságot okoz­nak, hogy így fokozzák a fogyasz­tást. A jó minőségű bor helyett, ha a vendég már részeg­­et, gyen­gébbet hoztak, de a drágábbat számították fel neki. A részeg vendéggel az el nem tört poha­rakat, edényeket is megfizettették. És manapság ? Nincs új a nap alatt — jut eszünkbe az ókori mondás, ha a régi élelmiszercsalások listáját ol­vassuk. Elegendő, ha az ausztriai borbotrányt említjük, de talán ne­m is kell a szomszédiba men­nünk. Ha a nyári KÖJÁL- és KN­BB-vizsgálatokra gondolunk a Balatonnál, még azt is hozzáte­hetjük: nem volna felesleges ol­vasni,no egy Csalások magazinja napjainkból sem. RUDNAY JÁNOS Művelődéstörténet Így csaltak régen Élelmiszer-hamisítások Semmi sem új a nap alatt A KERESKEDELEM ALLEGÓRIÁJA (XVI. SZÁZAD) Fülénél fogva az üzlet ajtajához szegezték MAGYARORSZÁG 1985/51 — 52 I .

Next