Magyarország, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-05 / 40. szám
z alig tipegő baba csokoládét szed le az üzlet polcáról. Anyja rászól: „Tedd viszsza szépen!” „Vigyük igaza, szeretném” — így a gyerek. — „Most nincs rá pénzünk, majd másodikon kap anyu fizetést, akkor megvesszük.” Valahogy így zajlik le a gyermek első találkozása a pénzzel. Bár úgy tartják, hogy a gondtalan gyermekkor fogalmához az a tény is hozzátartozik, hogy a gyermek nem ismeri a pénzgondokat. Ám így vagy úgy, a pénz árnyékában nő fel, hallja, amit a felnőttek beszélnek, a boltban pénzért vásárolnak, és olykor már átéli annak a csalódásnak a keserűségét is, hogy az áhított hol , mi nem lehet az övé, mert nincs miiből megvenni. Államiak gondja * 1 A pénz nem öröktől való dolog, a társadalmi fejlődés egy bizonyos fokán vált szükségessé és szerepét, funkcióját megérteni gyermekfejjel bizony nem könynyű. Nem is mindig sikerül zökkenőmentesen. Állami gondozottak nevelői a megmondhatói, mennyi gondot okoz a születésétől intézetben élő gyermekekkel megértetni a dolgok valóságos értékét, ők, akik kenyeret jóformán csak szeletelve látnak, és természetesnek tekintik, hogy az asztalon találják, még kamaszkorukban is nehezen fogják föl, hogy a kenyérért boltba kell menni, és csak az vásárolhat belőle, akinek pénze van rá. Pszichológusok vitatják a gyermek és a pénz kapcsolatának jellegét. Sokan azt tartják, eleinte ugyanúgy viszonyul cseréhez, pénzhez a gyermek, akár az ősember. Jean Piaget svájci pszichológus a fentieket cáfolta: „A gyermek korántsem úgy reagál a számára új, ismeretlen dolgokra, akár egy labirintusba helyezett egér, hanem sokkal inkább úgy, mint egy kis fölfedező, aki lépésről lépésre tárja föl az őt körülvevő valóság törvényeit. Tucatnyi problémával kerül szembe, amelyet a rá jellemző színvonalon old meg. Így ismerkedik meg egyebek közt a pénz fogalmával is.” Érdekes vizsgálatsorozatot végeztek a padovai egyetem fejlődéspszichológusai e tárgykörben. Olyan helyzetekben tették próbára a gyermekeket, amelyekben azok felváltva játszhatták el az eladó és a vevő szerepét. A kísérlet hat éven át tartott, mert a tesztet ugyanazokkal a gyermekekkel évente megismételték. A vizsgálat azt bizonyította, hogy a pénz szerepét hat jól elkülöníthető részben értik meg a gyerekek. Íme: 1. A hároméves gyermek színesen utánozza a felnőtteket, így foltos-verőst is játszik, és egyálalán nem zavarja,hogy valójáén nem érti, mit csinál. Csak azt átja, hogy mamája az üzletben érmeket, bankókat tologat ideoda. A dolgok ok-okozat összefüggését nem ismeri föl. 2. A négyéves gyerek már sejt, hogy aki valamilyen dolgot meg akar venni, annak föltétlenül pénzt kell adnia érte. Ám a különböző pénzfajták és értékük kött nem tud különbséget tenni. Ez ő elgondolásuk szerint bármiyen áruért, bármilyen pénz adható. 3. Az ötéves gyermek már azt is üti, hogy nem akármilyen pénze van szükség a vásárláshoz. Ráön, hogy nem vásárolhat meg mindegyikkel mindent. Tipikus jelnet, hogy a vevőt játszó gyermek például csokoládét kér, és az eladó azt mondja: „ezért nem jár, adjál jobb pénzt”. Nem azt mondja :„többet”, azt mondja „jobbat”, hiszen a valóságos értéket még nem ismeri. Számára a „jobb” pénzt egy fényesen csillogó érme jelenti, a csúnya, gyűrött papírbankóval szemben. 4. Hatéves korban már felismeri: van amire kevés a pénze, van amire elég, van amire sok. Azt viszont nem érti világosan, mi van akkor, ha nagyobb pénzzel fizet, mint amennyit az áru ér. Ha a játék szerinti eladót megkérdik, miért ad vissza pénzt vevőjének, igen meglepő választ ad: nem azt mondja „több pénzt adott és ez visszajár”, hanem azt, hogy „legyen neki miből vásárolni máskor is”. 5. A hétévesek már iskolások, ők már értik, hogy az áruk ára öszszefügg a különféle pénzek értékével. Már korrekt módon játszanak. A pénzért az értéknek megfelelő árut ad a boltos, de viszszajáró pénz helyett inkább azt ajánlja: ez túl sok pénz egy tábla csokira. Vegyél kettőt, ezért anynyi jár. 6. Nyolc-kilenc éves korban jut el odáig szellemi fejlődésében a gyermek, hogy pénz és áru bonyolult összefüggéseit teljes egészében fölfogja. Az iskolai számtanórák meg a személyes tapasztalatok (gyakran megy egyedül vásárolni) is segítik, hogy már a visszajáró pénz fogalma se jelentsen többé gondot. Gyűjti vagy elkölti Sok szülőben és pedagógusban vetődik föl a kérdés mindezek ismeretében — írja az Eltern című lap — adjunk-e egyáltalán pénzt a gyermek kezébe az említett életkort megelőzően? A válasz: mindenképpen igen. Attól kezdve, hogy a gyermek iskolás lesz, a rendszeres heti zsebpénz igen fontos szerepet játszik abban, hogy végül olyan felnőtt váljék belőle, aki tud bánni a pénzzel. Sok szülő úgy gondolja, amúgy is elég követelődzőek, elkényeztetettek a mai gyerekek, kár ezt még pénzjutalommal is fokozni. Igen ám, de a zsebpénz nem jutalom. Fontos hangsúlyozni, hogy nem lehet egy kalap alá venni a rendszeresen „folyósított” heti apanázst, illetve a jutalmul adott tízest, húszast vagy ötvenest amit a jó feleletért, ötösért vagy azért kap a gyerek, mert este magától elrakta a játékait. Ez utóbbi ugyanis pedagógiailag mélységesen helytelen. Ha egy gyermek megtanulja a leckéjét és rendesen viselkedik, ezzel csupán a tőle elvárható magatartást tanúsította, amiért járhat szóbeli dicséret, simogatás vagy puszi — de semmiesetre sem pénz. A zsebpénz ezzel szemben arra szolgál, hogy a gyermek később az életben boldogulni tudjon. Egy akármilyen kis összeg (az életkorral különben növelhető), amit tulajdonosa tetszés szerint elkölthet vagy flélrtéhet és öszszegyűjthet, fontos tapasztalatokat eredményez. Érdekes megfigyelni a különböző típusú gyermekek milyen más jellembeli tulajdonságokat mutatnak a pénzzel kapcsolatban. Van, aki már nyolcévesen is egy valóságos kis Harpagon, fogához veri a garast, hónapokon át spórol, inkább gyalogol, de a villamospénzt is félrerakja, hogy végül megvehesse a színes ceruzakészletet, a márkás edzőcipőt, esetleg a biciklit, ami éppen a szíve vágya és amire egyáltalán összegyűjthető a pénz. Az önzetlen típus merőben más, ő is szigorúan takarékoskodik ugyan, de soha sem magának. Szüleinek, testvéreinek, barátainak vásárol — olykor komoly pénzekért — névnapi, születésnapi vagy éppen karácsonyi meglepetést. A könnyelmű, ha megkapja járandóságát, azonnal elfagyizza vagy rágógumira költi, igaz, szívesen vendégül látja vagy megkínálja fojrásait is. Nagyon jellemző megfigyelni, ki mire költi a zsebpénzt. Kisiskolások számára a legcsábítóbb terep a papírüzlet és a cukorkabolt. Vannak azonban kirívó esetek is. A népszerű tévétornász kislányok egyikét — mert hajlamos volt a gyerek a hízásra — édesanyja diétára fogta és eltiltotta az édességtől. A gyerek saját bevallása szerint — ezekben a nehéz hónapiakban — minden zsebpénzét a sarki bisztróban költötte el: túrósparancsintára! Meglepődött az a mama is, akinek kilencéves kislánya — sok heti zsebpénzén — kék szemfestéket vásárolt magának, mondván: tudom, most még kicsi vagyok ahhoz, hogy használjam, de ha nagylány leszek, milyen jó lesz. Királyi összeg A zsebpénz végül is olyan élettapasztalatot ad, hogy az embernek nem teljesül minden vágya, hiszen a pénz sem áll korlátlanul rendelkezésére.. El lehet ugyan költeni könnyelműen, de ez nem jó dolog, be lehet viszont osztani és mindenekelőtt különbséget lehet tenni fontos és nem fontos dolgok között. Újabb kérdés: mennyi legyen a zsebpénz? Semmi esetre se legyen túl sok, ne okozzon gondot a családi költségvetésben, de még a tehetősebb családok se túlozzák el mértékét, mert ez az iskolán belül csak áldatlan versengéshez vezet. Az Eltern című nyugatnémet lap megjegyzi, hogy az angol királyi család a 19 éves Edward hercegnek havi 3000 márkának megfelelő zsebpénz adott (1 márka nagyjából 20 forintnak felel meg). Az újság ezután saját — kevéssé királyi összegű — zsebpénz tipjeit adta közre. Miután hazai apanázs ötletre nem leltünk, íme az Eltern javaslatai: a 6—7 évesnek heti 3 márka, 8—9 évesnek heti 5 márka, 10—11 évesnek havi 18 márka, 12—13 évesnek havi 23 márka, 14—15 évesnek havi 28 márka, 16—18 évesnek havi 38—70 márka a család anyagi helyzetétől függően És végül még valami. A zsebpénz sok mindenre jó, csak egyre nem. A leggavallérosabb illetménnyel sem lehet helyettesíteni a gyermekkel együtt töltött időt, a vele való játékot, a beszélgetést, a közös családi programot. Ez utóbbiak értéke viszont sem forintban, sem márkában nem mérhető. BEDECS ÉVA Neveléslélektan Bánni a pénzzel Mire jó a zsebpénz ? Nehezen érthető fogalom FONTOS PILLANAT: AZ ELLENŐRZÉS Sok heti zsebpénzén kék szemfestéket vett