Magyarország, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-05 / 40. szám

z alig tipegő baba csokoládét szed le az üzlet polcáról. Anyja rászól: „Tedd visz­­sza szépen!” „Vigyük igaza, sze­retném” — így a gyerek. — „Most nincs rá pénzünk, majd másodi­kon kap anyu fizetést, akkor meg­vesszük.” Valahogy így zajlik le a gyer­mek első találkozása a pénzzel. Bár úgy tartják, hogy a gondta­lan gyermekkor fogalmához az a tény is hozzátartozik, hogy a gyermek nem ismeri a pénzgon­dokat. Ám így vagy úgy, a pénz árnyékában nő fel, hallja, amit a felnőttek beszélnek, a boltban pénzért vásárolnak, és olykor már átéli annak a csalódásnak a ke­serűségét is, hogy az áhított hol , mi nem lehet az övé, mert nincs miiből megvenni. Államiak gondja * 1 A pénz nem öröktől való do­log, a társadalmi fejlődés egy bi­zonyos fokán vált szükségessé és szerepét, funkcióját megérteni gyermekfejjel bizony nem köny­­nyű. Nem is mindig sikerül zökkenő­­mentesen. Állami gondozottak ne­velői a megmondhatói, mennyi gondot okoz a születésétől intézet­ben élő gyermekekkel megértet­ni a dolgok valóságos értékét, ők, akik kenyeret jóformán csak sze­letelve látnak, és természetesnek tekintik, hogy az asztalon talál­ják, még kamaszkorukban is ne­hezen fogják föl, hogy a kenyé­rért boltba kell menni, és csak az vásárolhat belőle, akinek pén­ze van rá. Pszichológusok vitatják a gyer­mek és a pénz kapcsolatának jel­legét.­ Sokan azt tartják, eleinte ugyanúgy viszonyul cseréhez, pénzhez a gyermek, akár az ős­ember. Jean Piaget svájci pszichológus a fentieket cáfolta: „A gyermek korántsem úgy reagál a számára új, ismeretlen dolgokra, akár egy labirintusba helyezett egér, ha­nem sokkal inkább úgy, mint egy kis fölfedező, aki lépésről lépésre tárja föl az őt körülvevő valóság törvényeit. Tucatnyi problémával kerül szembe, amelyet a rá jel­lemző színvonalon old meg. Így ismerkedik meg egyebek közt a pénz fogalmával is.” Érdekes vizsgálatsorozatot vé­geztek a padovai egyetem fejlő­déspszichológusai e tárgykörben. Olyan helyzetekben tették próbá­ra a gyermekeket, amelyekben azok felváltva játszhatták el az eladó és a vevő szerepét. A kísér­let hat éven át tartott, mert a tesztet ugyanazokkal a gyerme­kekkel évente megismételték. A vizsgálat azt bizonyította, hogy a pénz szerepét hat jól el­különíthető részben értik meg a gyerekek. Íme: 1. A hároméves gyermek szí­nesen utánozza a felnőtteket, így foltos-verőst is játszik, és egyál­­alán nem zavarja,­­hogy valójá­én nem érti, mit csinál. Csak azt átja, hogy mamája az üzletben érmeket, bankókat tologat ide­­oda. A dolgok ok-okozat összefüg­­gését nem ismeri föl. 2. A négyéves gyerek már sej­­t, hogy aki valamilyen dolgot meg akar venni, annak föltétle­­nül pénzt kell adnia érte. Ám a különböző pénzfajták és értékük kött nem tud különbséget tenni. Ez ő elgondolásuk szerint bármi­­yen áruért, bármilyen pénz ad­ható. 3. Az ötéves gyermek már azt is üti, hogy nem akármilyen pénz­­e van szükség a vásárláshoz. Rá­­ön, hogy nem vásárolhat meg mind­egyikkel mindent. Tipikus je­­lnet, hogy a vevőt játszó gyer­mek például csokoládét kér, és az eladó azt mondja: „ezért nem jár, adjál jobb pénzt”. Nem azt mondja :„többet”, azt mondja „job­bat”, hiszen a valóságos értéket még nem ismeri. Számára a „jobb” pénzt egy fényesen csil­logó érme jelenti, a csúnya, gyű­rött papírbankóval szemben. 4. Hatéves korban már felisme­ri: van amire kevés a pénze, van amire elég, van amire sok. Azt viszont nem érti világosan, mi van akkor, ha nagyobb pénzzel fizet, mint amennyit az áru ér. Ha a játék szerinti eladót megkérdik, miért ad vissza pénzt vevőjének, igen meglepő választ ad: nem azt mondja „több pénzt adott és ez visszajár”, hanem azt, hogy „le­gyen neki miből vásárolni máskor is”. 5. A hétévesek már iskolások, ők már értik, hogy az áruk ára ösz­­szefügg a különféle pénzek érté­kével. Már korrekt módon játsza­nak. A pénzért az értéknek meg­felelő árut ad a boltos, de visz­­szajáró pénz helyett inkább azt ajánlja: ez túl sok pénz egy tábla csokira. Vegyél kettőt, ezért any­­nyi jár. 6. Nyolc-kilenc éves korban jut el odáig szellemi fejlődésében a gyermek, hogy pénz és áru bonyo­lult összefüggéseit teljes egészé­ben fölfogja. Az iskolai számtan­órák meg a személyes tapasztala­tok (gyakran megy egyedül vá­sárolni) is segítik, hogy már a visszajáró pénz fogalma se je­lentsen többé gondot. Gyűjti vagy elkölti Sok szülőben és pedagógusban vetődik föl a kérdés mindezek is­meretében — írja az Eltern című lap — adjunk-e egyáltalán pénzt a gyermek kezébe az említett életkort megelőzően? A válasz: mindenképpen igen. Attól kezdve, hogy a gyermek is­kolás lesz, a rendszeres heti zseb­pénz igen fontos szerepet játszik abban, hogy végül olyan felnőtt váljék belőle, aki tud bánni a pénzzel. Sok szülő úgy gondolja, amúgy is elég követelődzőek, elkényezte­tettek a mai gyerekek, kár ezt még pénzjutalommal is fokozni. Igen ám, de a zsebpénz nem ju­talom. Fontos hangsúlyozni, hogy nem lehet egy kalap alá venni a rendszeresen „folyósított” heti apanázst, illetve a jutalmul adott tízest, húszast vagy ötvenest amit a jó feleletért, ötösért vagy azért kap a gyerek, mert este magától elrakta a játékait. Ez utóbbi ugyanis pedagógiai­lag mélységesen helytelen. Ha egy gyermek megtanulja a leckéjét és rendesen viselkedik, ezzel csupán a tőle elvárható magatartást ta­núsította, amiért járhat szóbeli dicséret, simogatás vagy puszi — de semmiesetre sem pénz. A zsebpénz ezzel szemben arra szolgál, hogy a gyermek­­ ké­sőbb az életben boldogulni tudjon. Egy akármilyen kis összeg (az életkorral különben növelhető), amit tulajdonosa tetszés szerint elkölth­et vagy flélrtéhet és ösz­­szegyűjthet, fontos tapasztalatokat eredményez. Érdekes megfigyelni a külön­böző típusú gyermekek milyen más jellembeli tulajdonságokat mutatnak a pénzzel kapcsolatban. Van, aki már nyolcévesen is egy valóságos kis Harpagon, fogához veri a garast, hónapokon át spó­rol, inkább gyalogol, de a villa­mospénzt is félre­rakja, hogy vé­gül megvehesse a színes ceruza­készletet, a márkás edzőcipőt, esetleg a biciklit, ami éppen a szíve vágya és amire egyáltalán összegyűjthető a pénz. Az önzetlen típus merőben más, ő is szigorúan takarékoskodik ugyan, de soha sem magának. Szüleinek, testvéreinek, barátai­nak vásárol — olykor komoly pénzekért — névnapi, születés­­napi vagy éppen karácsonyi meg­lepetést. A könnyelmű, ha megkapja já­randóságát, azonnal elfagyizza vagy rágógumira költi, igaz, szí­vesen vendégül látja vagy megkí­nálja fojrásait is. Nagyon jellemző megfigyelni, ki mire költi a zsebpénzt. Kis­iskolások számára a legcsábítóbb terep a papírüzlet és a cukorka­bolt. Vannak azonban kirívó ese­tek is. A népszerű tévétornász kis­lányok egyikét — mert hajlamos volt a gyerek a hízásra — édes­anyja diétára fogta és eltiltotta az édességtől. A gyerek saját be­vallása szerint — ezekben a nehéz hónapiakban — minden zsebpénzét a sarki bisztróban költötte el: tú­­rósparancsintára! Meglepődött az a mama is, aki­nek kilencéves kislánya — sok he­ti zsebpénzén — kék szemfesté­ket vásárolt magának, mondván: tudom, most még kicsi vagyok ahhoz, hogy használjam, de ha nagylány leszek, milyen jó lesz. Királyi összeg A zsebpénz végül is olyan élet­­tapasztalatot ad, hogy az ember­nek nem teljesül minden vágya, hiszen a pénz sem áll korlátlanul rendelkezésére.. El lehet ugyan költeni könnyel­műen, de ez nem jó dolog, be le­het viszont osztani és mindenek­előtt különbséget lehet tenni fon­tos és nem fontos dolgok között. Újabb kérdés: mennyi legyen a zsebpénz? Semmi esetre se legyen túl sok, ne okozzon gondot a csa­ládi költségvetésben, de még a tehetősebb családok se túlozzák el mértékét, mert ez az iskolán belül csak áldatlan versengéshez vezet. Az Eltern című nyugatnémet lap megjegyzi, hogy az angol királyi család a 19 éves Edward herceg­nek havi 3000 márkának megfe­lelő zsebpénz adott (1 márka nagyjából 20 forintnak felel meg). Az újság ezután saját — kevéssé királyi összegű — zsebpénz tip­­jeit adta közre. Miután hazai apa­názs ötletre nem leltünk, íme az Eltern javaslatai: a 6—7 évesnek heti 3 márka, 8—9 évesnek heti 5 márka, 10—11 évesnek havi 18 márka, 12—13 évesnek havi 23 márka, 14—15 évesnek havi 28 márka, 16—18 évesnek havi 38—70 márka a család anyagi helyzeté­től függően És végül még valami. A zseb­pénz sok mindenre jó, csak egyre nem. A leggavallérosabb illet­ménnyel sem lehet helyettesíteni a gyermekkel együtt töltött időt, a vele való játékot, a beszélge­tést, a közös családi programot. Ez utóbbiak értéke viszont sem forintban, sem márkában nem mérhető. BEDECS ÉVA Neveléslélektan Bánni a pénzzel Mire jó a zsebpénz ? Nehezen érthető fogalom FONTOS PILLANAT: AZ ELLENŐRZÉS Sok heti zsebpénzén kék szemfestéket vett

Next