Magyarország, 1988. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-06 / 19. szám
Termelés Bányák és kérdőjelek Szanálás vagy felszámolás ? Különböző számítási módok ! A hat szénbányászati vállalat közül több veszteséges. Eddig hárommal szemben kezdődött meg a csődeljárás. Kettőnél — a mecseki és tatabányai szénbányáknál — a folyamat szanáláshoz vezetett, azaz az állam megelőlegezte a talpraálláshoz szükséges pénzt. A milliókat természetesen nem ellenszolgáltatás nélkül adta, hanem igen szigorú és konkrét feltételekhez, tennivalókhoz kötötte. A harmadik a Nógrádi Szénbányák. Vele szemben a Budapest Bank Rt. néhány hete kezdeményezte az eljárást. Kapolyi László kormánybiztos sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az ipar vezetői Nógrád eseteiben is a szanálást tartják kívánatosnak. A Mecsekben Szükségünk van-e a hazai szénre vagy sem? — teszik fel a kérdést egyre gyakrabban a bányászok és a kívülállóik. Természetesen igen, kiegyensúlyozott energiaellátásunk fontos része a hazai széntermelés. Csakhogy! Nem mindegy, hogy mennyi szénre van szükségünk, és hogy miilyen áron. Ezt illetően a szakemberek válaszai is ellentmondásosak, sőt ütköznek. Különösen éles a vita a tartósan veszteséges vállalatokkal kapcsolatban. Általában így együtt, „a veszteségesek”-ként említik őket, holott igen különböző természeti körülmények között dolgoznak, kritikus helyzetükhöz az azonosságok mellett — gazdasági szabályozók, maximált szénár stb. — különféle okok vezettek. A Mecseki Szénbányák termelése látványos növekedés után a hatodik ötéves terv időszaka alatt rohamosan csökkent, 1980-hoz képest 1986-ra a kétharmadára esett vissza. Eközben termelési költségei nőttek, a szén maximált ára nem fedezte a különbéözetet, ami szükségszerűen veszteséghez vezetett. De miért csökkent a termelés? Ismert, hogy ebben az időszakban a mecseki bányákban emberéleteket követelő tragikus balesetek történtek. Ugyanakkor a vállalat termelési kapacitásának 20 százaléka is kiesett. Továbbá: miközben a vállalati kiszolgálatok létszáma duzzadt, a vájároké öt év alatt 1500- zal csökkent. Nem kedveznek a termelésnek a geológiai viszonyok sem: a terepek meredek dőlésűek és gyakoriak a továbbhaladást gátló vetők (kemény meddő kőzetek). Ezzel magyarázzák a vállalat vezetői azt a negyedik veszteségforrást, amelyet a külső szemlélő a vállalat irányítóinak számlájára ír, elmaradtak a szükséges műszaki fejlesztések. A munkák zöme nincs gépesítve, az országban a mecseki bányákban a MAGYARORSZÁG 1988/19 legmagasabb a kézi fejtés aránya. Az úgynevezett liászprogram, központi segítséggel, éppen ezen segíthet, ám a népgazdaság egészében bekövetkezett változások hatására a kormányzat kénytelen volt átütemezni a liászprogramra szánt pénzt, vagyis a program csak késve és részlegesen valósulhat meg. A Mecseki Szénbányák szanálási eljárása — ahogy arról a napilapok tudósítottak — január végén fejeződött be. A szakértői bizottság megállapította, hogy a bánya jövőjét sem a termékei iránt meglevő állandó kereslet — egyedül itt bányásznak az országban kokszolható szenet —, sem pedig termékeinek összetétele nem kérdőjelezi meg. Szerkezetváltásra azonban itt is szükség van, kibontakozási programjuknak nagyon is fontos része a veszteséges aknák szénkészleteinek gyorsított lefejtése, majd az aknákbezárása, ezzel párhuzamosan másutt a termelés fokozása. Éppen a szerkezetváltással kapcsolatban alakult ki vita az ipari tárca, valamint a vállalat korábbi vezetősége között: a mélyműveléstkell-e fokozni — azaz a koksztermelést, s így csökkenteni a veszteségeket —, vagy a kisebb ráfordítással megkezdhető külszíni fejtéseket? Ez utóbbi ellen szól, hogy nem a tervezettnek megfelelően nő az igény a lignit iránt, és a Mecsekben a legnagyobb lignitmező lakott település alatt húzódik. Külső-belső okok A Nógrádi Szénbányákról évekig, még tavaly is csak elismeréssel szóltak a nyilvánosság előtt. Így azután sokakat meglepett, hogy a Budapest Bank Rt. tartós fizetésképtelenség miatt megindította az eljárást a vállalattal szemben. A pénzügyi egyensúly részben a vállalaton belül súlyos mulasztások miatt billent meg, amihez egy sor külső ok is hozzájárult. Néhány ezek közül: a múlt évben a nógrádiak nem kapták meg azt a központi támogatást, amit korábban megígértek nekik — ugyanis az ipari tárca, más bányavállalatoknak is juttatott a pénzből —, és ez éppen akkor alakult így, amikor a termelésük is lecsökkent. Ez utóbbihoz több műszaki probléma és a szénkutatások lelassulása vezetett. Végül is tartozásaik napról napra nőttek, s bár a vállalat megkísérelte helyzetét a saját erejéből — szervezeti, gazdaságtechnikai megoldásokkal — rendezni, túlságosan is óvatosan lépkedett. Az okok és — ha van ilyen — a kibontakozási lehetőségek feltárása azonban az eljárást lefolytató bizottság feladata lesz. A Tatabányai Szénbányák jogutódjaként a múlt év decemberében jött létre a Tatabányai Bányák Vállalat. Kiegészítő tevékenységeiből is több önálló vállalat alakult. A bányászati cég 1983- tól küzd súlyos pénzügyi zavarokkal, ezért a gazdasági kormányzat többször foglalkozott vele. Legutóbb a szanálási szerződésben rögzítették a további működés feltételeit, amit azonban — várhatóan — a közeljövőben felül fognak vizsgálni. A tatabányaiak helyzetéről igen sok tájékoztatás látott napvilágot. Emlékeztetőül: a hoszszabb távon működtetendő sket bányaüzemében — Mánybam és Nagyegyházán — gyakoriak a vízbetörések, ezért a mányi aknában a legoptimistább jóslatok szerint is csak 1992-ben indulhat meg a normás termelés. A gyakori vízkiemelés veszélybe sodorta a térség karsztvízháztartását, sőt a budai mélyvízforrásokat is. Az eredetileg energetikai szén termelésére nyitott eocénbányák időközben más feladatot kaptak — a lakosságnak lenne ugyanis inkább szüksége jobb minőségű szénre. A bányák gazdaságossága és a bányászok emberfeletti erőfeszítései — két különböző dolog! Ezt azért nagyon fontos hangsúlyozni, mert a bányászat amúgy is súlyos létszámgondjait a félreértések csak nehezíthetik. Akkor tehát, amikor a veszteséges, sőt tartósan veszteséges bányák szénkészletének gyorsított lefejtéséről, majd a bányák esetleges bezárásáról hoznak döntést, nem a bányászok munkájával szemben rajzolódnak ki a kérdőjelek. (S természetesen senki nem vonja kétségbe a többi bányában tett erőfeszítések szükségességétés jelentőségét!) Hogy a fent említett vállalatok termelik vagy fogyasztják-e a nemzeti jövedelmet, az függ a gazdasági szabályzattól, az ország összes energiaigényétől, az energiahordozók világpiaci árától — attól például, hogy mibekerül a tőzsdén egy hordó kőolaj. S ebből kiindulva számítják ki a szakemberek, hogy mennyi szénre van szükség, és milyen áron érdemesebb kitermelni, mint helyette külföldről vásárolni. A szénbányászati helyzetét az Állami Tervbizottság legutóbb 1986 júliusában tekintette át. Azóta az ágazat műszaki-gazdasági helyzete romlott, annak ellenére, hogy az elmúlt két évben a kormányzat mindent adott a bányavállalatoknak, amit az ÁTB jóváhagyott. Tehát dotációt, kiemelt bérezést, áremelést. „Nem biztosította azonban azokat a szigorú közgazdasági feltételeket, amelyek kényszerítették volna a bányavállalatokat ígéreteik betartására” — fogalmazta meg kétségeit a gazdasági szakember a nem nyilvános tanácskozáson. Rendkívül éles a szakmai vita arról, hogy mi az olcsóbb: a veszteséges bányák finanszírozása vagy az importenergia? Az ipari tárca számításai szerint a hazai szén, még ha veszteséges is, olcsóbb, mint akülföldi energiahordozó. (Hiszen a szén helyett nem feltétlenül szenet kellene behoznunk, hanem például szénhidrogéneket.) A másik nézőpont képviselői — így például az Országos Tervhivatalban — azt állítják, hogy a tatabányai és a nógrádi bányák költségei igenis magasabbak, mintha külföldről szereznénk be az ő kieső termelésüket pótló energiát! Drágább a behozatal ? Miként vezethetnek a szakemberek számításai különböző eredményekhez? Úgy, hogy míg az egyik oldalon figyelembe veszik a bányakárokra, a bányászati lakásépítésre fordított összegeket és a többi kiegészítő költségeket is, a másik oldalon csak a szigorúan vett termelési ráfordításokkal kalkulálnak. Az egyik oldalon kalkulálják az importszén szállítási költségeit is, a másik oldalon nem, hiszen a szállítási költségeket energiahordozónként más és más módon számítják, az egyik fél maximált árakon, a másik fél átlagárakon számol és így tovább ... A vita jelzése azért fontos, mert így érzékelhetjük, hogy mennyire nem lehet egyértelműen válaszolni az alapvető kérdésre: milyen mennyiségben és milyen áron van szükség a hazai szénre? A veszteséges bányáknál ma 5-6000-ren dolgoznak. Ha a gazdasági számítások végül a bányák felszámolását igazolnák, a bányászok átmenetileg nem tudnának elhelyezkedni, hiszen nincs lehetőség az egyik térségiből a másikba való átköltöztetésükre és helyben is időbe telik, amíg más szakmát tanulnak. Viszont az is igaz, hogy az ő érdekeiket sérti a legjobban, ha rendkívüli áldozataik nincsenek arányban az így nyert produktummal. A „szükséges rosszak” közül kell tehát a legcélravezetőbb megoldást kiválasztania a gazdasági irányításnak! ELLER ERZSÉBET SZÉNSZÁLLÍTÁS (MECSEKI BÁNYA) Termelik vagy fogyasztják felvesz vezető jogtanácsost Jelentkezni lehet a személyzeti vezetőnél, cím: Budapest XI., Bocskai út 90.