Magyarország, 1988. július-december (25. évfolyam, 27-53. szám)
1988-12-09 / 50. szám
Dosszié Bányásztragédiák Germinal, Fekete gyémántok Egy évtized fekete krónikája Gyorshírben jelentette a rádió vasárnap délben, hogy a Dorogi Szénbányák lencse-hegyi bányájában robbanás történt. Az ország lakossága megrendülten fogadta a tragikus hírt: a bányarobbanás 11 halálos és 28 sebesült áldozatot követelt. Amikor cikkünk nyomdába kerül, még reménykedünk, hogy nem emelkedik tovább a halálos áldozatok száma, hogy sikerül megmenteni az életnek azt a két bányászt, akit életveszélyes állapotban szállítottak kórházba. A bányászat veszélyes szakma. Jó szerencsét! — köszönnek a bányászok a felszínen és a mélyben egyaránt: a föld alatti munkához hivatástudat és — szerencse kell. Örök harc a természettel, az emberre állandóan leselkedő veszélyekkel: a sújtóléggel, a váratlanul betörő vízzel, az omlással. S olykor az emberi gondatlansággal is. Az első jelentések szerint Lencse-hegyen az utóbbi okozta a szerencsétlenséget: olyan robbantást végeztek vasárnap délelőtt a föld alatt, amelyhez nem kaptak engedélyt a legilletékesebb szakembertől, a bánya főmérnökétől. Mindig voltak bányaszerencsétlenségek, ezek története egyidős magával a bányászattal. Elég utalni két, sokak által ismert regényre: Émile Zola a Germinalban, Jókai Mór a Fekete gyémántokban örökítette meg a bányászok nehéz életét és az őket fenyegető veszedelmeket. Ezúttal csupán a legutóbbi évtized — s azon belül is csak az itthon történt — bányaszerencsétlenségekről emlékezünk meg, kegyelettel adózva a mostani és a korábbi áldozatoknak. Tatabánya, Komló, 1978 1978. február 16., az MTI jelenti: „A tatabányai XII/A aknában robbanás történt, amelynek következtében 26' bányász életét vesztette.1' Február 18., Népszabadság: „A bányamentők még nem találták meg az omlásba került kilenc bányászt.” A lapok beszámoltak arról is, hogy Fock Jenő miniszterelnök, Havasi Ferenc, a kormány elnökhelyettese és Simon Pál nehézipari miniszter felkereste a szerencsétlenség színhelyét és a kórházban ápolt sérülteket. Február 19-én ugyancsak a Népszabadság közli: „Két irányból próbálják áttörni a leomlott frontfejtést a tatabányai XII/A aknában”. Február 22.: „Három bányász holttestét megtalálták Tatabányán. " Nehéz körülmények között folytatják munkájukat a bányamentők." Erről az igen súlyos bányaszerencsétlenségről április 5-én adtak ki közleményt, amelyben megállapítják: „A szerencsétlenséget sújtó légrobbanás okozta, amelynek erő- és lánghatása, a munkahely beomlása, a mérgező szénmonoxidgáz feldúsulása, a beálló oxigénhiány 26 bányász halálát okozta.” 1978. december 8-ra virradó éjjel Komlón, a Zobák akna II. szintjén gázkitörés következtében omlás keletkezett, amely hat bányász halálát okozta. Közülük a legfiatalabb 29, a legidősebb 44 éves volt. Népszabadság, december 9.: „A mintegy 20 000 köbméter metán 200-250 tonna szenet és meddőt dobott ki a szénfalból, eltemetve a kitörés közelében dolgozó bányászokat.” Lázár György miniszterelnök és Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes a helyszínen fejezte ki részvétét a tragédia áldozatai hozzátartozóinak. Másfél hónappal később, 1979. január 27-én ismét Komlón történt bányaomlás, ezúttal robbantás utáni biztosítás közben. Itt egy bányász a helyszínen, egy másik kórházba szállítás után halt meg. 1979 különösen szomorú év volt a bányászatban. Március 28-án — mint az MTI jelentette — „a mecseki szénbányák komlói Béta bányaüzemében a 10. számú széntelepen művelt fejtésen a késő esti órákban kőzetomlás történt, amelynek következtében hat bányász a fejtésben rekedt.” Bár a mentés azonnal megindult, a hat ember már csak holtan került elő az omlás alól. Lencsehegy először Október 21-én a mecseki ércbányák 4. számú bányaüzemében robbantás során történt — szerencsére halálos áldozatot nem követelő — baleset. Négyen sérültek meg, közülük ketten súlyosan. November 24-re virradó éjszakán ismét Tatabánya volt bányaszerencsétlenség színhelye. A lezúduló széntömeg négy embert temetett maga alá, ám — csodával határos módon — egyikük sértetlen maradt, egy másik, fiatal vájár súlyos sérüléseket szenvedett. Két társuknak azonban csak a holttestét találták meg a szén alatt. 1980 bányabaleseti krónikája ismét Komlóval kezdődött. Március 20-án hajnalban, feltárás közben bányaomlás történt a — korábbiakban már említett — Béta bányaüzemben. Ketten vesztették életüket. Május 9-én pedig ugyanaz a Lencse-hegy szerepel tragikus hírrel, ahol a mostani szerencsétlenség történt. Az MTI-t idézzük: „A Dorogi Szénbányák lencse-hegyi bányájának délnyugati mezejében omlás történt. A bányamezőben dolgozó 14 bányász közül nyolc kimenekült, illetve kimentették, közülük hármat kórházba szállítottak.” Az omlás mögött rekedt hat bányász közül egynek a holtestét még aznap, a másik ötét csak május 13-án találták meg. Hajnali balesetek 1981-ben az első szerencsétlenség januárban volt, ugyanott, ahol 15 hónappal korábban, a mecseki ércbányák 4. számú üzemében. Ez azonban az előzőnél tragikusabban végződött: az omlás alatt két bányász lelte halálát. Nyáron, csaknem közvetlenül egymás után két bányászszerencsétlenség történt, mindkettő Baranyában. „Július 28-án hajnalban a Mecseki Ércbányászati Vállalat II. üzemében anyagmentés közben hirtelen főtőomlás következett be, és több tonna kőzet zúdult alá. A munkát vezető csoportvezető vájártársai még idejében el tudtak menekülni, őt azonban fogva tartotta az omlás. Még élt, amikor kiszabadították, de a helyszínre érkező mentők már csak a halál beálltát állapíthatták meg.” (MTI-jelentés.) Augusztus 8-án hajnalban a komlói Zobák bányaüzemben kitört és robbant a gáz. Mintegy 650 méter mélységben — mint az MTI-jelentésből kiderül — a biztonságos munkavégzéshez szükséges, úgynevezett provokációs robbantást hajtottak végre. Ezt követte a nagy erejű gázkitörés, amely két halálos áldozatot követelt, egy bányász szén-monoxid-mérgezést, kettő könnyebb égési sérülést szenvedett. A sok tragédiát látott bányászok 1981-et „szerencsés évnek” tartják, noha öt társuk életét vesztette. Ám — sajnos — más években ennél jóval több áldozat is volt. 1982. január 19-én hajnalban (munkapszichológusoknak érdemes volna kutatni, miért történik olyankor a legtöbb bányabaleset) a Mecseki Ércbányászati Vállalat 3. számú üzemében a leomlott kőzet — egy hatalmas kőtömb — egy vájár halálát okozta. Ugyanennek a vállalatnak 1. üzemében október 22-én keletkezett kőzetomlás, amely két bányász életébe került. Március 2-án Várpalotán, az S—II. bányában egy automatikus szállítószalag okozott halálos végű balesetet. Augusztus 8-án ismét a Mecsekből jött szomorú hír: a Zobák akna 12. számú széntelepén — a korábban keletkezett bányatűz lokalizálása közben — sújtólégrobbanás történt, egy halálos áldozatot, két súlyos és öt könnyebb sérülést követelve. Az év utolsó bányászáldozata komlói volt: elnyelte az iszapos szén, csak holttestét találták meg. Márkus-hegy: 37 halott Különösen gyászos év volt 1983. június 3-án történt az első eset, amely azonban — szerencsére — még sérülést sem okozott: a Borsodi Szénbányák fekete-völgyi bányájában vágattűz keletkezett, de azt sikerült gyorsan eloltani. Ám június tragikus „rekordot” hozott mégis. Az Oroszlányi Szénbányák Márkus-hegyi bányájában 1983. június 22-én hajnalban sújtólégrobbanás történt. Az éjszakai műszakot teljesítő 204 bányász közül 36 a helyszínen, egy napokkal később a kórházban halt meg, öten súlyos, tizenketten könnyebb sérüléseket szenvedtek. A halálos áldozatok közül négy lengyel állampolgár volt. (Decemberben a megyei bíróság 4 és fél évi szabadságvesztésre ítélte a főaknászdiszpécsert, akinek gondatlansága közrejátszott a szerencsétlenség előidézésében.) Ugyancsak 1983 júniusában volt a komlói bányában is robbanás, amely hét halálos áldozatot követelt. (Az ezért felelősnek talált aknászt másfél évi — három évre felfüggesztett — fogházbüntetésre ítélte a megyei bíróság.) A hónap végéna Dorogi Szénbányák sárisápi üzemében egy bányász omlás következtében halt meg. Sok jel mutat arra, hogy a legveszélyesebb bányák a Mecsekben vannak. 1984 februárjában, márciusában és júniusában, majd 1985 márciusában, 1986 februárjában és szeptemberében, 1987 januárjában, júniusában és novemberében a Mecseki Szénbányáik különböző aknáiban történtek szerencsétlenségek. Ezek közül a legsúlyosabb az 1986. február 20-i volt, ennek hat halálos áldozata közül négy lengyel állampolgár. S végül: az idén az ősz folyamán történtek bányászszerencsétlenségek, bár kevesebb áldozatot szedtek, mint a mostani, lencsehegyi. Október 22-én Ajkán két, november 9-én Dudaron egy és november 24-én a mecseki Béta aknának szintén egy halottja volt a bányában történt tragédiának. A hősi halott bányászokat csütörtökön temették. Az első vizsgálatok alapján kettő kivételével szénmonoxid-mérgezés áldozatai lettek — egy megfelelő lélegzőkészülékkel, ha sérülten is, de megmenekültek volna. 24 MA GYA RORSZÁG 1988/50