Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
MAGYARORSZÁG 1989/20 0T ITT I IT TTT Egy ellentmondásos életpálya végett Ifjonúl Mi lesz Kádár János helye Magyarország történetében? Ennek a férfinak az életpályája kivételes, nem hasonlít senkiéhez azok közül a különböző vezetők közül, akik főszerepet játszottak Kelet-Európában 1945 óta. Kádár János sok honfitársa szemében áruló volt, mielőtt még valóságos bálvánnyá vált, aztán ma megint rossz hírét keltik. Közepes testmagasságú, a sötét haja megritkult, amikor betöltötte az ötvenet, arcát átható kék szemei világítják meg, s mindig valami mély szomorúság árad belőle. Egyszerűségéről volt híres, keresetlen azöltözködése, s a magyarok többségével ellentétben megvetette a dús étkezést és az alkoholt, de nem így a cigarettát, s megelégedett egy szerény lakással. Több mint egy évtizedig tartó illegalitás után 1944. december 21-én megtudja, hogy a már felszabadult Debrecenben megalakult egy új magyar kormány, amely valamennyi, eddig illegalitásba kényszerített párt képviselőiből áll. Azok a személyek, akik abban a kommunista párt nevében foglaltak helyet, mint egykori száműzöttek, éppen akkor tértek vissza Moszkvából. A harcban edzett pártmunkás számára, s Kádár János ezzé vált, megkezdődik a „törvényes” munka. Első feladata újjászervezni a romokban heverő Budapest rendőrségét. Három hónappal később már ő irányítja a főváros pártapparátusát. Az 1946 szeptemberi pártkongresszuson Kádár Jánost főtitkárhelyettessé választják. Legjobb barátját, az illegalitás éveiben volt bajtársát Rajk Lászlónak hívják. Magyarországon a „moszkoviták” — Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József, ez a „sztálini négyesfogat” — a párt igazi főnökei. 1948-ban, miután a szociáldemokrata pártot elnyerte a kommunista párt (amelyet ezután a Magyar Dolgozók Pártjának neveznek), Kádár János a Politikai Bizottság tagja lesz és a három főtitkárhelyettes egyike. 1948-ban Rajk Lászlónak fel kell adni a belügyminisztériumot, amely kommunista rendszerben kulcsposzt, az érezhetően kevésbé fontos külügyminisztériumért cserébe. Kádár János lép a helyébe. Mindszenty bíborost 1948 decemberében tartóztatják le, majd Rajk László következik. Kádár János számára a Rajk-ügy minden bizonnyal személyes tragédia, az első személyes tragédia. Ő az, aki régi barátjaként meglátogatja a börtönben és — ha hinni lehet volt foglyok vallomásainak — meggyőzi Rajkot, hogy „a kommunista mozgalom érdekében” tegyen „teljes beismerő vallomást”. 1950 júniusában a „Titoellenes” kampány kiszélesedik. Kádár János is elhagyja a belügyminiszteri posztot, de 1951 februárjában, a pártkongresszuson megőrzi politikai bizottsági tagságát és központi bizottsági titkári tisztét. Május hónapban letartóztatják. „Kemény megpróbáltatásokon mentem át” — mondja csupán, amikor a 60-as években megkérdezik pályafutásának erről a fájdalmas szakaszáról. „Mi a legszörnyűbb egy ember életében? Szenvedni barátaitól, vagy ellenségeitől? Börtönben lenni Horthy vagy Rákosi alatt? A legrosszabb kételkedni az enyéimben. Horthy elvette a fizikai szabadságomat, Rákosi elvette ráadásul az erkölcsi szabadságomat” — mondja aztán François Mitterrand-nak, 1976-ban, amikor a francia szocialista párt első titkára látogatást tesz Budapesten. 1954-ben, egy évvel Sztálin halála után, a politikai foglyokat (főképp a régi kommunista harcosokat) fokozatosan és csöndben szabadon engedik. Kádár János új karrierje Budapest XIII. kerületében kezdődik. Megmarad meggyőződéses kommunistának. A magyar munkásosztály eme fellegvárában egy sztálinista apparatcsik helyébe lép a pártszervezet élén. 1955-ben Pest megye első titkára, az ország legfontosabb megyéje ez. 1956 júliusában Rákosi Mátyásnak, a „magyar Sztálinnak” távoznia kell a hatalomból. A „személyi kultusz korszakának” rehabilitált áldozatai ismét a színre lépnek. Az új vezetésben Kádár Jánost a Politikai Bizottság tagjává választják és a központi bizottság titkárának. A vezetés megoszlik a „sztálinisták” és Nagy Imre hívei között. Előbbiek a vezérük veresége ellenére is igyekeznek megkapaszkodni. Nagy Imre a megújhodás jelképe, 1955 márciusában állították félre és vádolták meg „jobboldali elhajlással”. Kádár inkább a „liberálisokkal” látszik rokonszenvezni. „Népünk egy dicsőséges felkeléssel megdöntötte a Rákosi-rendszert. Kivívta hazánknak a szabadságot és a függetlenséget, ami nélkül nem létezik szocializmus. Bizonyossággal mondhatjuk, hogy azok, akik ezt a felkelést előkészítették, a mi sorainkból valók.” Az az ember, aki a budapesti rádióban 1956. november elsején ezt a véleményt formálta meg, Kádár János volt, október 25-e óta a párt első titkára és az újra miniszterelnökké lett Nagy Imre nemzeti kormányának tagja.Két nappal a felkelés kirobbanása után Kádár János váltotta fel a második számú sztálinistát, Gerő Ernőt, a párt élén. A történelmi napok alatt — miközben a magyarok ellenálltak a szovjet harckocsiknak — mindvégig támogatta a kormány intézkedéseit, így az egypártrendszernek véget vető döntést vagy Magyarország kivonását a Varsói Szerződésből... November elsején a fegyverek elhallgatnak Budapesten. A szovjet csapatok visszavonultak és minden jel arra vall, hogy sikerült „a lehetetlen forradalom”. De a szocialista munkáspárttá átkeresztelt párt első titkára az éjszaka eltűnik. Miután a rádióban köszöntötte „a nép hősies felkelését, távozik a Parlamentből Münnich Ferenccel a spanyol polgárháború egykori harcosával, a kommunista mozgalom veteránjával együtt. A szovjet nagykövetségen volt rövid tartózkodás után katonai repülőgépen Ungvárra mennek, a kárpátaljai kisvárosba. Ez alatt Hruscsov konzultál a szövetségeseivel. Támogatásukat akarja megszerezni egy új katonai akcióhoz, hogy végezni lehessen az „ellenforradalommal”. Egyedül Tito marsall, akivel Brioni szigetén találkozik, nem hisz abban, hogy a harckocsik visszatérése lenne a magyar válság legjobb megoldása. És a jugoszláv elnök javasolja egy új kormány létrehozását, amelyet Kádár János vezessen. 1956. november 4-én 5 óra 5 perckor, mielőtt még a törvényes kormány elnöke, Nagy Imre bejelentené a budapesti rádióban a második szovjet beavatkozást, egy másik rádió arról tájékoztatja a magyarokat, hogy megalakult egy „forradalmi munkásparaszt kormány” Kádár János elnökletével, aki a szovjet csapatok segítségét kéri, hogy legyőzzék „a reakciós erőket”. Kádár János honfitársai nagy többsége szemében új „Quisling”, „a megszálló lakája”, aki posztját a nemzeti felkelés letörésére érkezett szovjeteknek köszönheti. Akkor még semmi sem engedte feltételezni, hogy a párt első titkára egy napon az ország vitathatatlan vezetője lesz, aki Kelet- Európában leginkább eltávolodik a sztálinizmus gyakorlatától. A „kádárista rezsim” az elnyomással kezdődik. A legismertebb áldozat Nagy Imre. November 4-én a miniszterelnök és kísérete Jugoszlávia budapesti nagykövetségén talál menedéket. A hónap végén a szovjetek őket Romániába szállítják, hogy aztán a legnagyobb titokban 1957. szeptemberében viszszahozzák Budapestre. 1958. június 17-én a magyar Igazságügyi Minisztérium hivatalos közleménye adja hírül Nagy Imre és „csoportja” több tagjának elítélését és kivégzését. Új rejtély Kádár János életében: mi volt a felelőssége ebben az ügyben? Bárhogyan is volt, újra úgy jelenik meg, mint egy idegen hatalom cinkosa. Gyilkosnak titulálják. De nemsokára megváltozik vele kapcsolatban a hangnem. Vége az elnyomásnak. Valóban, Nagy Imre likvidálását a „normalizácó” követi, amely a magyar változatában fokozatos „liberalizációban” jut kifejezésre. 1961-ben Kádár kiadja a jelszót: „Aki nincs ellenünk, velünk van!” Ez a kinyújtott kéz politikája, amolyan modus vivendi ajánlata. A nép alkalmat lát ebben arra, hogy megalkudjon a rendszerrel, amelyet el kell fogadnia, Kádár János pedig, úgy látszik, elismeri, hogy nem lehet a végtelenségig csak az erőre támaszkodni, ha kormányozni akar. Lassacskán csatlakoznak hozzá gazdasági szakértők, valamint értelmiségiek, párttagok és pártonkívüliek. Az amnesztiák révén az „ellenforradalmi” perekben elítéltek visszanyerik szabadságukat. Hivatalosan kétfrontos harcról van szó: a „szektásság” és a „revizionizmus” elleniről. Kádár János ekkor elsőosztályú manőverezőnek mutatkozik meg. Így sikerül neki politikailag túlélnie védelmezőjét, Nyikita Hruscsovot és a többi szovjet vezetőt is, akik őt követték. 1968-ban a magyar elsőszámú vezető rokonszenvezik „a szocializmus megújhodásával” Csehszlovákiában, de megsokszorozza figyelmeztetéseit is. Több alkalommal hívja fel a figyelmét „barátjának és elvtársának”, Alexander Dubceknek „egy túl gyors liberalizálás veszélyeire”. Közvetítőként is akart szolgálni Prága és Moszkva között, de hasztalan. A „prágai tavasz” tragikus vége egybeesett a magyar gazdasági reform tényleges elindulásával. Általában az 1968 óta elért eredmények pozitívak. A nehézségek mégis megjelentek nemrég a jövedelmek terén mutatkozó egyenlőtlenségek súlyosbodásával, ami szociális feszültséget teremtett, az ipar technológiai elmaradásával és a világgazdasági válság egyre érezhetőbb visszahatásaival. A reformot aztán egymást követő „korrekciók” alá vették. 1987 szeptemberében nadrágszíjmeghúzási programot fogadtak el, amelyet aztán decemberben a kormány mélyreható átalakítása követett. Természetesen, Kádár János csatlakozott mindeme döntésekhez, de a párt élénléte végül is féknek minősült a szükséges változások végrehajtásában. Miután Magyarország karizmatikus vezetője lett, az egész világ államférfiainak kivételezett tárgyaló partnere, honfitársai közül sokan a végén azt kívánták, hogy az „öreg” adja át a helyét. Egészségi állapotára hivatkozva a főtitkár már 1973- ban arra gondolt, hogy visszavonul. Thomas Schreiber RADAR-PORTRÉ EGY FINN HETILAPBAN 14 éves korában otthagyta az iskolát s öt világrész száz lapjából • Öt világrész