Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-09 / 23. szám

I­rán gyászol. Nem sokkal a gyomorvérzés miatt végre­hajtott műtét után, orvosi je­lentés szerint szívelégtelenség kö­vetkeztében meghalt Ruhollah Khomeini ajatollah, aki az ellent­mondásos iráni vallási fordulatot karizmatikus politikusként vezet­te, és a közép-keleti országot val­lási erőcentrummá téve jelentős mértékben próbálta az általa kép­viselt politikai irányvonalat a ha­tárokon kívül is népszerűsíteni. A sah 1979-es bukása, majd az ezt követő politikai és gazdasági át­rendeződés — az amerikai befo­lyás jelentős csökkenése, vala­mint a második olajárrobbanás­t, a hatalmi vákuum olyan stabili­táshiányt okozott, amely a közép­keleti régión kívül máig érezteti hatását. A kérdés az, hogy az egy­értelmű vallási vezető, Khomeini halála után várható belső hatalmi harc újból vákuumot teremt-e? Khomeinit a megannyi bukta­tóval és ellentmondással teli, de politikai-hatalmi szempontból még­is győztes útján sokféle jelzővel illették. Hasonló módon megosz­lottak a vélemények magáról az iráni átalakulás jellegéről is. A polgári sajtó elsősorban a hata­lom megtartása során alkalmazott véres módszereiből kiindulva a társadalmi fejlődés szempontjából retrográdnak minősítette a pap­ság megjelenését a politika szín­padán. (Jellemző a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung nekrológja, illetve annak címei. A lap fél­clmében ezt írta: „Ruhollah Kho­meini véres működése.” A főcím: „Egy ember, akiben mindenki csalatkozott.” A cím alatti vas­tagon szedett sor pedig: „Hogyan vált a sah hatalmát forradalmá­val megtörő ajatollah kegyetlen vallási fanatikussá?”­ A világ több pontján — ahol a politikai ese­ményeket az Egyesült Államok pozíciójában bekövetkezett romlás szempontjából vizsgálják . Kho­meini 1979-es fellépését továbbra is „forradalmi” cselekménynek mi­nősítik. De ki is volt a mindenképpen világpolitikai formátumú ajatol­lah? Khomeini 1902-ben született (egyes jelentések szerint 1900- ban), vallásos családból szárma­zott, édesapja neves teológus volt. Khomeini a­­síiták szent városá­ban, Kumban tanult, de a vallási hierarchiában való előrelépésében jelentős szerepet játszott házas­sága is. 1927-ben ugyanis egy hí­res iráni ajatollah család lányát vette feleségül, és így lehetősége nyílt arra, hogy­­a teológia elitjei közé kerüljön. (Khomeini mind­végig monogám volt. Egyik lánya elmondása szerint feleségét min­dig a legnagyobb tisztelettel vette körül, soha még egy pohár vizet sem kért tőle. Házasságából két fia és három lánya született.) Tíz év m­úlva már saját tanát terjesztette, amely az iráni síita és a szunnita fundamentalizmus különleges keveréke. Ez a rend­szer a későbbiek folyamán tovább kristályosodott és vezérlő eszmé­jévé vált annak a Khomeininek, aki a hatvanas évektől kezdve egyre markánsabban jelent meg országának nemcsak vallási, ha­nem poliitikai térképén is.­­El­képzelése szerint az államban a világi és az egyházi keret egysé­ges egészet alkot. A végrehajtó hatalmat uralják a hittudósok, a törvény egyedüli forrása pedig az iszlám jog. Khomeini ezt a jogász­­teológusi kormányzást uralkodása egészében megtartotta.) A vallási vezető az ötvenes évek elején egy igen jól szervezett il­legális síita mozgalom egyik irá­nyítójaként lépett be az iráni po­litikát formáló személyiségek tá­borába. Rövid tíz év leforgása alatt egyre jelentősebb támogatói kört maga mögé állítva fordult szembe a sahhal, valamint azzal a ténnyel, hogy Reza Pahlavi amerikai kapcsolatrendszere lévén „elárulja a hazát” és annak ve­zérlő elvét, az iszlámot. Iszlám harcosaival 1963 júniusában Kum­ban robbantotta ki azt a felke­lést, amellyel el akarta söpörni a sah uralmát. Ekkor azonban még a tömegek nem álltak melléje, így a hadsereg elfojtotta a felke­lést. Khomeinit elfogták, de mi­után ekkor már az úgynevezett nagy ajatollah­ok hetes csoportjá­ba tartozott, és így a sah szá­mára is sérthetetlennek találta­tott, a kivégzés helyett kiutasítot­ták az országból. 1975-ig rövid időt Törökországban majd Irak­ban töltött, majd 1977-ben Fran­ciaországba toloncolták. Győzelmes visszatérésének az oka a sah­ által meghirdetett „fe­hér forradalom” gazdasági össze­omlása, valamint az a tény volt, hogy az amerikaiak helytelenül ítélték meg iráni szerepvállalásuk jövőjét. Az 1978 januárjában kez­dődött tömegtüntetések egy év múlva elsöpörték a sah rendsze­rét és a hatalom csúcsára emel­ték Khomeini ajatollahot. Az agg politikusnak ekkor már a hata­lom megtartása volt a fő cél, és ennek érdekében a politikai fon­dorlat teljes fegyvertárát beve­tette. E kegyetlen hatalmi logika egyenes következménye volt, hogy először a kereskedő réteg által támogatott konzervatív, Nyugat­barát erőket kellett felszámolnia. Vezetőjük Bazargan miniszterel­nök volt. Gyakorlatilag a kor­mányfő lejáratására kezdett kho­meini az amerikai nagykövetség elfoglalásának rendkívül kockáza­tos politikai pókerjátszmájába. Mint ismeretes, az ötven ameri­kai nagykövetségi alkalmazottat 444 napig tartották túszként fog­va, a diplomácia legalapvetőbb szabályainak fittyet hányva és ez­zel a reálisan gondolkodó világ ellenszenvét kiváltva. (Khomeini ezek után a liberális vezetőként ismert Baniszadr köztársasági el­nököt és követőit szorította ki a hatalomból, eszközeiben ezúttal sem válogatott. Az 1980 szeptem­berében kirobbantott­­ iraki iráni háború tényét politikai elem­zők joggal hozták összefüggésbe a Teheránban folyó belső hatalmi harccal. Kétségtelen, hogy nem sokkal a háború kitörése után előbb Baniszadr volt kénytelen elmenekülni az országból, majd két év múlva azok a politikai cso­portok is megszűntek létezni, amelyek 1980-ban taktikai szövet­ségre léptek Baniszadr elnökkel: a kommunisták és a népi feda­­hm­ok.) Az iraki iráni háború elhúzó­dását is összefüggésbe hozták az­zal, hogy az iráni papság gya­korlatilag az állandó harckészült­ség konzerválásával politikai ve­zető szerepét próbálta megtartani. A háború befejeződése után azon­ban egyre inkább nyilvánvalóvá vált: Iránnak újabb hatalmi harc­cal kell szembenéznie attól a pil­lanattól kezdve, amikor a fanati­zált vallási tömegek megkérdő­jelezhetetlen vezetője, Khomeini ajatollah lelép a történelem szín­padáról. Most érkezett el a pil­lanat. Ezért a Teheránra rásza­kadt mélységes gyász mögött már­is fölsejlik­­a hatalmi konfrontá­ció lehetősége. A vallási radika­lizmust ellenző, pragmatikusnak mondott Ali Hamenei — 49 éves — lett Khomeini utóda. A temetés előtti napon a tehe­­ráni rádió részleteket ismertetett az ajatollah politikai-vallási vég­rendeletéből, melyben Khomeini arra buzdítja a világ muzulmán­jait, hogy az általa tíz éve ala­pított iszlám köztársaságot „isteni ajándékként” védelmezzék. Testa­mentumában Khomeini ostorozza az Egyesült Államokat, Husszein jordániai, Hasszán marokkói, Fahd szaúdi királyt, Mubarak egyipto­mi, Szaddam Husszein iraki el­nököt, a Szovjetuniót az iszlám­mal szembeni ellenséges, sátáni erőnek minősíti. Iránnak függet­lennek kell lennie az ateista Ke­lettől, s az elnyomó, hitetlen Nyu­gattól egyaránt. Kérdéses, hogy átmeneti figura lesz-e a most hatalomra került Hamenei, vagy személyén keresz­tül az elvakult vallási irányzat fokozatosan a­­háttérbe szorul? Irán Hatalmi vákuum? Khomeini halála után Ellentmondó elemzések KHOMEINIT SIRATJÁK • „Akiben mindenki csalatkozott" Alain Delon kétmilliárd lírás honoráriumért, háromnapos munkával egy kis reklámfilmet forgatott Annabella de Pavia szőrméiről. A francia filmcsillag oldalán Monica Bertucci tűnt fel szebbnél szebb bundákban. Az Ameri­kában született, olasz származású ifjú hölgyet mostanában sűrűn látni Delon oldalán. Ezt hív­ják úgy, hogy a kellemest összekötni a hasz­nossal. (Jours de France) ■ Thatcher asszony azért olyan energikus, mert rendszeresen töltő­dik energiával, 0,3 amperes árammal. E mel­lett egy ősi hindu terápiát is igénybe vesz, az ajurvedát, amely diétából és különleges olajok alkalmazásából áll. (Vanity Fair) ■ Dr. Ole Bentzen dán orvos egy koppenhágai moziban a szó szoros értelmében halálra nevette magát. A brit komikus, John Cleese filmjének egyik jelenete láttán röhögőgörcsöt, majd szívrohamot kapott, s meghalt. (AFP) ■ Nagy-Britanniában 25 éve nem volt ilyen meleg májusban. A 26 fokosnál is nagyobb hőség és a napsütés nem várt kellemetlen következményekkel járt: a műholdas tévéműsorok vételére szánt parabola­ IIÍRHALOM antennák műanyag borítása megolvadt, a kép­ernyőkön a kép villódzóvá, a hang pedig re­­csegővé vált. (Die Welt) ■ A svájci Biblia-tár­saság tiltakozott az ellen, hogy az UNESCO egy legutóbbi, a fordításokat számba vevő kiad­ványa, az Index Translationum szerint a Mickey egér históriáját fordították 1983-ban a legtöbb nyelvre. A Bibliát összesen már 1907 nyelven adták ki a történelem folyamán — ál­lítja a svájci társaság. (Associated Press) ■ Az USA-ban továbbra is végrehajtják egyes államokban a halálbüntetést. Georgiában, Jack­­son városában Henry Willis került a villamos­székbe. Azért ítélték halálra, mert megölt egy rendőrt. A Legfelső Bíróság elutasította a ke­gyelmi kérvényét. (DPA) ■ Az izraeli hadsereg különféle módszereket alkalmaz az intifada el­len. Gázában olajat öntöttek a katonák az ut­cákra, hogy a tüntetők f­elcsússzanak az út­testen. Viszont, amikor két izraeli katonai dzsip is nekifarolt a házfalaknak, akkor sürgősen ho­mokot szórtak az utakra. (Le Soir)

Next