Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-09 / 23. szám
Irán gyászol. Nem sokkal a gyomorvérzés miatt végrehajtott műtét után, orvosi jelentés szerint szívelégtelenség következtében meghalt Ruhollah Khomeini ajatollah, aki az ellentmondásos iráni vallási fordulatot karizmatikus politikusként vezette, és a közép-keleti országot vallási erőcentrummá téve jelentős mértékben próbálta az általa képviselt politikai irányvonalat a határokon kívül is népszerűsíteni. A sah 1979-es bukása, majd az ezt követő politikai és gazdasági átrendeződés — az amerikai befolyás jelentős csökkenése, valamint a második olajárrobbanást, a hatalmi vákuum olyan stabilitáshiányt okozott, amely a középkeleti régión kívül máig érezteti hatását. A kérdés az, hogy az egyértelmű vallási vezető, Khomeini halála után várható belső hatalmi harc újból vákuumot teremt-e? Khomeinit a megannyi buktatóval és ellentmondással teli, de politikai-hatalmi szempontból mégis győztes útján sokféle jelzővel illették. Hasonló módon megoszlottak a vélemények magáról az iráni átalakulás jellegéről is. A polgári sajtó elsősorban a hatalom megtartása során alkalmazott véres módszereiből kiindulva a társadalmi fejlődés szempontjából retrográdnak minősítette a papság megjelenését a politika színpadán. (Jellemző a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung nekrológja, illetve annak címei. A lap félclmében ezt írta: „Ruhollah Khomeini véres működése.” A főcím: „Egy ember, akiben mindenki csalatkozott.” A cím alatti vastagon szedett sor pedig: „Hogyan vált a sah hatalmát forradalmával megtörő ajatollah kegyetlen vallási fanatikussá?” A világ több pontján — ahol a politikai eseményeket az Egyesült Államok pozíciójában bekövetkezett romlás szempontjából vizsgálják . Khomeini 1979-es fellépését továbbra is „forradalmi” cselekménynek minősítik. De ki is volt a mindenképpen világpolitikai formátumú ajatollah? Khomeini 1902-ben született (egyes jelentések szerint 1900- ban), vallásos családból származott, édesapja neves teológus volt. Khomeini asíiták szent városában, Kumban tanult, de a vallási hierarchiában való előrelépésében jelentős szerepet játszott házassága is. 1927-ben ugyanis egy híres iráni ajatollah család lányát vette feleségül, és így lehetősége nyílt arra, hogya teológia elitjei közé kerüljön. (Khomeini mindvégig monogám volt. Egyik lánya elmondása szerint feleségét mindig a legnagyobb tisztelettel vette körül, soha még egy pohár vizet sem kért tőle. Házasságából két fia és három lánya született.) Tíz év múlva már saját tanát terjesztette, amely az iráni síita és a szunnita fundamentalizmus különleges keveréke. Ez a rendszer a későbbiek folyamán tovább kristályosodott és vezérlő eszméjévé vált annak a Khomeininek, aki a hatvanas évektől kezdve egyre markánsabban jelent meg országának nemcsak vallási, hanem poliitikai térképén is.Elképzelése szerint az államban a világi és az egyházi keret egységes egészet alkot. A végrehajtó hatalmat uralják a hittudósok, a törvény egyedüli forrása pedig az iszlám jog. Khomeini ezt a jogászteológusi kormányzást uralkodása egészében megtartotta.) A vallási vezető az ötvenes évek elején egy igen jól szervezett illegális síita mozgalom egyik irányítójaként lépett be az iráni politikát formáló személyiségek táborába. Rövid tíz év leforgása alatt egyre jelentősebb támogatói kört maga mögé állítva fordult szembe a sahhal, valamint azzal a ténnyel, hogy Reza Pahlavi amerikai kapcsolatrendszere lévén „elárulja a hazát” és annak vezérlő elvét, az iszlámot. Iszlám harcosaival 1963 júniusában Kumban robbantotta ki azt a felkelést, amellyel el akarta söpörni a sah uralmát. Ekkor azonban még a tömegek nem álltak melléje, így a hadsereg elfojtotta a felkelést. Khomeinit elfogták, de miután ekkor már az úgynevezett nagy ajatollahok hetes csoportjába tartozott, és így a sah számára is sérthetetlennek találtatott, a kivégzés helyett kiutasították az országból. 1975-ig rövid időt Törökországban majd Irakban töltött, majd 1977-ben Franciaországba toloncolták. Győzelmes visszatérésének az oka a sah által meghirdetett „fehér forradalom” gazdasági összeomlása, valamint az a tény volt, hogy az amerikaiak helytelenül ítélték meg iráni szerepvállalásuk jövőjét. Az 1978 januárjában kezdődött tömegtüntetések egy év múlva elsöpörték a sah rendszerét és a hatalom csúcsára emelték Khomeini ajatollahot. Az agg politikusnak ekkor már a hatalom megtartása volt a fő cél, és ennek érdekében a politikai fondorlat teljes fegyvertárát bevetette. E kegyetlen hatalmi logika egyenes következménye volt, hogy először a kereskedő réteg által támogatott konzervatív, Nyugatbarát erőket kellett felszámolnia. Vezetőjük Bazargan miniszterelnök volt. Gyakorlatilag a kormányfő lejáratására kezdett khomeini az amerikai nagykövetség elfoglalásának rendkívül kockázatos politikai pókerjátszmájába. Mint ismeretes, az ötven amerikai nagykövetségi alkalmazottat 444 napig tartották túszként fogva, a diplomácia legalapvetőbb szabályainak fittyet hányva és ezzel a reálisan gondolkodó világ ellenszenvét kiváltva. (Khomeini ezek után a liberális vezetőként ismert Baniszadr köztársasági elnököt és követőit szorította ki a hatalomból, eszközeiben ezúttal sem válogatott. Az 1980 szeptemberében kirobbantott iraki iráni háború tényét politikai elemzők joggal hozták összefüggésbe a Teheránban folyó belső hatalmi harccal. Kétségtelen, hogy nem sokkal a háború kitörése után előbb Baniszadr volt kénytelen elmenekülni az országból, majd két év múlva azok a politikai csoportok is megszűntek létezni, amelyek 1980-ban taktikai szövetségre léptek Baniszadr elnökkel: a kommunisták és a népi fedahmok.) Az iraki iráni háború elhúzódását is összefüggésbe hozták azzal, hogy az iráni papság gyakorlatilag az állandó harckészültség konzerválásával politikai vezető szerepét próbálta megtartani. A háború befejeződése után azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált: Iránnak újabb hatalmi harccal kell szembenéznie attól a pillanattól kezdve, amikor a fanatizált vallási tömegek megkérdőjelezhetetlen vezetője, Khomeini ajatollah lelép a történelem színpadáról. Most érkezett el a pillanat. Ezért a Teheránra rászakadt mélységes gyász mögött máris fölsejlika hatalmi konfrontáció lehetősége. A vallási radikalizmust ellenző, pragmatikusnak mondott Ali Hamenei — 49 éves — lett Khomeini utóda. A temetés előtti napon a teheráni rádió részleteket ismertetett az ajatollah politikai-vallási végrendeletéből, melyben Khomeini arra buzdítja a világ muzulmánjait, hogy az általa tíz éve alapított iszlám köztársaságot „isteni ajándékként” védelmezzék. Testamentumában Khomeini ostorozza az Egyesült Államokat, Husszein jordániai, Hasszán marokkói, Fahd szaúdi királyt, Mubarak egyiptomi, Szaddam Husszein iraki elnököt, a Szovjetuniót az iszlámmal szembeni ellenséges, sátáni erőnek minősíti. Iránnak függetlennek kell lennie az ateista Kelettől, s az elnyomó, hitetlen Nyugattól egyaránt. Kérdéses, hogy átmeneti figura lesz-e a most hatalomra került Hamenei, vagy személyén keresztül az elvakult vallási irányzat fokozatosan aháttérbe szorul? Irán Hatalmi vákuum? Khomeini halála után Ellentmondó elemzések KHOMEINIT SIRATJÁK • „Akiben mindenki csalatkozott" Alain Delon kétmilliárd lírás honoráriumért, háromnapos munkával egy kis reklámfilmet forgatott Annabella de Pavia szőrméiről. A francia filmcsillag oldalán Monica Bertucci tűnt fel szebbnél szebb bundákban. Az Amerikában született, olasz származású ifjú hölgyet mostanában sűrűn látni Delon oldalán. Ezt hívják úgy, hogy a kellemest összekötni a hasznossal. (Jours de France) ■ Thatcher asszony azért olyan energikus, mert rendszeresen töltődik energiával, 0,3 amperes árammal. E mellett egy ősi hindu terápiát is igénybe vesz, az ajurvedát, amely diétából és különleges olajok alkalmazásából áll. (Vanity Fair) ■ Dr. Ole Bentzen dán orvos egy koppenhágai moziban a szó szoros értelmében halálra nevette magát. A brit komikus, John Cleese filmjének egyik jelenete láttán röhögőgörcsöt, majd szívrohamot kapott, s meghalt. (AFP) ■ Nagy-Britanniában 25 éve nem volt ilyen meleg májusban. A 26 fokosnál is nagyobb hőség és a napsütés nem várt kellemetlen következményekkel járt: a műholdas tévéműsorok vételére szánt parabola IIÍRHALOM antennák műanyag borítása megolvadt, a képernyőkön a kép villódzóvá, a hang pedig recsegővé vált. (Die Welt) ■ A svájci Biblia-társaság tiltakozott az ellen, hogy az UNESCO egy legutóbbi, a fordításokat számba vevő kiadványa, az Index Translationum szerint a Mickey egér históriáját fordították 1983-ban a legtöbb nyelvre. A Bibliát összesen már 1907 nyelven adták ki a történelem folyamán — állítja a svájci társaság. (Associated Press) ■ Az USA-ban továbbra is végrehajtják egyes államokban a halálbüntetést. Georgiában, Jackson városában Henry Willis került a villamosszékbe. Azért ítélték halálra, mert megölt egy rendőrt. A Legfelső Bíróság elutasította a kegyelmi kérvényét. (DPA) ■ Az izraeli hadsereg különféle módszereket alkalmaz az intifada ellen. Gázában olajat öntöttek a katonák az utcákra, hogy a tüntetők felcsússzanak az úttesten. Viszont, amikor két izraeli katonai dzsip is nekifarolt a házfalaknak, akkor sürgősen homokot szórtak az utakra. (Le Soir)