Magyarország, 1992. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 2. szám

A nosztalgia és vidéke Mindig az a perc a legszebb perc A vágyakozás távoli és régmúlt dolgok iránt valószínűleg mindannyiunk életében — megha­tározó hangulati elemként — folyamatosan je­len van. Egyszerűbben: emlékezni jó. Mielőtt azonban politikai felhangot kapna e megállapí­tás, sietek megjegyezni: a művészetek, ezen be­lül a muzsika, a zenei élet nosztalgiahullámai­ról lesz szó. A zenén belül is arról a muzsiká­ról, amelynek formái állandóan változnak, de éppen ez a sajátos és örökös változás őrzi meg a közös vonásokat és a sokszínűséget. A „köny­­nyűnek” nevezett slágerzenéről, dalokról, sanzo­nokról, pop-rock számokról és ezek utóhatásai­ról szeretnék néhány gondolatot elmondani... Olykor úgy tűnik föl, hogy a könnyűzenei nosztalgiahullámok (is) előre megtervezettek, hiszen ami e műfajt ma már körülöleli, az nagy­ipar, üzlet, szakma. Először a hetvenes évek ele­jén jelentkezett hazánkban a „nosztalgia­­bumm”. Az akkoriban még meglévő zenés-mű­soros szórakozóhelyek kirakataiban megjelen­tek a vendégcsalogató programcímek: Nosztal­giázzunk! Jöjjön velünk nosztalgiázni! Az emlé­kek szárnyán stb. Ezekben az esztendőkben le­hetett — több évtizedes szünet után — ismét le­írni újságjainkban Karády Katalin nevét. Az Egyesült Államokban élő művésznőről kide­rült, hogy nem a hazáját a negyvenes évek vé­gén „hűtlenül elhagyó disszidens”, hanem a né­met megszállás hónapjaiban emberileg is helyt­álló távoli hazánk leánya. A jellegzetes, selyme­sen mély hangszínezetű énekes-filmszínésznő egykori nagy slágerei másodvirágzásukat élték a hetvenes évek közepén. Az éjszakai bárok énekesnői „karádysan” zümmögtek: Hamvadó cigarettavég, Halálos méreg az ölelésed, Min­dig az a perc a legszebb perc... A „csevegős” rádióműsor gyakorta visszaté­rő témája lett a negyvenes évek slágereinek vilá­ga. Később, 1978-ban és ’79-ben mintegy tizen­öt esztendőt „ugrott előre” a nosztalgiahóbort. A sajátos könnyűzenei főnixmadárként sokad­­szorra feltámadó Hungária-együttes például egy olyan „rock and rollos” időbe nyúlt vissza, amelynek első szakaszát a hetvenes évek közön­ségének még viszonylag idősebb rétege sem is­merhetett igazándiból. Az ötvenes évek első fe­lében ugyanis a mindenható (pártállami) „kul­túrpolitika” nem tűrte az úgymond „bomlasztó, dekadens, kozmopolita” stb. nyugati tánczene semmilyen fajtáját. Elvis Presley, Bill Haley már évek óta üstökösként tündökölt a vasfüg­göny túlsó oldalán a slágerzenében, amikor ná­­­­lunk az óvatos „nyitás” kezdte engedélyezni a rádióműsorokban az „odaátról” beszivárgó tánc­zene egynéhány elsöprő sikerű dallamát. A hetvenes évek utolsó szakaszában feltörő hazai rock and rollos nosztalgiahullám lehenger­lő jellege tehát azért volt meglepő, mert a kö­zönség nem emlékezhetett vissza arra, amit nem élt át. Mindenesetre a fiúk az ismert „tűzol­­tósisakszerű” frizurát hordták (más néven a „jampi-hárét”), csapott vállú zakókat vettek ma­gukra, meg csőnadrágot és vastag talpú „surra­­nókat”. A lányok meg jókat visongtak a „kido­bós táncokban”. Mielőtt azonban a következő nosztalgiahul­lámról számolnék be, úgy érzem, nem térek na­gyon el a tárgytól, ha a már említett „Király­ról”, Elvisről írott sorokat idézek. A most követ­kező „kritika” 1957-ben látott napvilágot, 30­0 ezer példányban, Magyarországon. ..Gitározni nem tud. Néhány fogást ismer csak. Éneke nem ének. Elvis kotkodácsol, dörmög, röfög. Nyá­vog, nyerít és kukorékol. Kezét-lábát szerteszét dobálja, hátát görbíti, és úgy prüszköl, ágál, fúj és kurrog, mint egy tavaszi kandúr a holdvilá­gos háztetőn.” A ma is publikáló humorista-új­ságíró, aki így vélekedett az énekesről. ..kissé” tévedett. Visszakanyarodva a nosztalgiahullámokhoz, napjainkban elérkeztünk oda, hogy a hatvanas évek táncdalfesztiváljai jelentik a megszépült, a mindenféle rossz hangulatú, sallangtól mentes slágerzenei múltat. Akik akkoriban születtek, ma már javában huszonévesek. Semmit nem tudnak arról, hogy az egyik fesztiválestén az or­szág tévénézői egy emberként hördültek föl, amikor a komolykodó, magát hivatottnak álcá­zó zsűri lepontozta a csepeli munkásfiú által elő­adott, Jöjj vissza hozzám című dalt. Pedig még a botfülűek is megállapították az első taktusok felcsendülése után, hogy a dallam sláger lesz a javából. Ahogy lenni szokott, a közönségszava­zatok természetesen döntőbe juttatták a számot és előadóját, Kovács Józsefet, akit ma már bon­­vivánként és hangversenyrendező vállalkozó­ként ismernek a német nyelvterületen és hazánk­ban. Azok a régi fesztiválok emlékeztetnek a fe­lejthetetlen Szécsi Pálra is. Tizenhét éve nincs közöttünk, de nem telik el nap, hogy valame­lyik dala ne csendülne föl a rádióállomások mű­soraiban. A zenés éttermekben is rendszeresen hallhatók a „Szécsi”-számok: Lenn az utcánk­ban áll egy kis bár. Csak egy tánc volt. Akkoriban — a hatvanas években — embe­ribb léptékű volt a slágeripar. Legalábbis ezt su­gallják az akkori melódiák, a dallamok által megidézett hangulatok. A tévék képernyőiről is­mert csillagok abban az időben a legtermészete­sebb lelkesedéssel utaztak „műsorozni” vidék­re. Amikor megjelentek a kisebb-nagyobb tele­pülések művelődési házainak színpadain, a kö­zönség ámulva, tisztelettel, szeretettel tapsolta a neveket. No, igen. Még nem volt video, nem ömlöttek a műsorok az égi tévécsatornákból. A ma inkább sikeres üzletemberként ismert Remé­nyi Bélát és zenekarát, az Atlantiszt olyan áhítat­tal várták a falvak, városok, hogy azt bármelyik mai sztár megirigyelhetné. Mostanában a pop-rock „menők”, ha óriási fölszereléssel koncertezni utaznak vidékre, a „csápoló” közönség számára szinte elérhetetlen színpadi magasságban és mesterségesen gerjesz­tett ködben, „keményen dolgoznak”. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a zajos popzenétől kis­sé elfásult emberek örömmel olvasták az újsá­gokban nemrégiben megjelent hírt. Az Omega­­együttes népszerű vezetője, Benkő László, a Hungaroton könnyűzenei igazgatója azt tervezi, hogy hamarosan megjelentetik nagylemezen az 1906-os táncdalfesztivál legsikeresebb dalait. Az 5.at — remélhetőleg — a többi fesztiválslá­gert is. Tíz, tizenöt év múlva pedig a mai, úgyneve­zett „diszkószámok’-’ válnak megfinomodott, szép emlékké. A slágerek világában is úgy törté­nik minden, ahogy általában az életben szokott. KRIZSIK ALFONZ Benkő László egy Omega-koncerten, Városliget, Budapest, 1984 (Fotó MTI — Földi Imre) Politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai Pál u. 14. 1085 Telefon: 138-4644 Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Telefax: 118-8568 GYAPAY DÉNES főszerkesztő ALEXA KÁROLY főszerkesztő-helyettes Dr. DALOS GÁBOR olvasószerkesztő V. KAMPÓS ERZSÉBET tervezőszerkesztő ERDÉLYI ANDRÁS rovatvezető (belpolitika, gazdaság) HEGOCZKI FERENC rovatvezető (fotó) MENYHÁRT LÁSZLÓ rovatvezető (kultúra) Dr. OLTVÁNYI TAMÁS rovatvezető (külpoltika) BEDECS ÉVA főmunkatárs BEKE MIHÁLY ANDRÁS munkatárs HEGYES ZOLTÁN munkatárs LÁSZLÓ ILONA munkatárs MERÉNYI KLÁRA korrektor KOLLÁR ILONA archívumvezető RÉDEY JÁNOSNÉ titkárságvezető IMRE GYULÁNÉ KUN IRÉN gépíró SOÓS FERENC gépíró Öt világrész száz lapjából. Szerkeszti: Dr. GYŐRFFY TIBOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Felelős kiadó: HORTI JÓZSEF vezérigazgató Szedés: Hírlapkiadó Vállalat Fényszedő üzeme Zrínyi Nyomda, Budapest, 92.2310/02-66­ 22 F. v.: GRASSELLY ISTVÁN vezérigazgató Index: 23 606 HU ISSN 1215-041 x Terjeszti a Magyar Posta. A lap előfizetési díja egy hónapra 95 Ft, negyedévre 285 Ft, félévre 570 Ft, egész évre 1140 Ft. Postacím: HELIR Budapest 1990. Postafiók 149. Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Hirdetési Osz­tály. Telefon: 138-4669, 138-4707, 138-4456, 138-4420. Telefax: 138-3331 Lapunk előfizethető külföldön a KULTÚRA Külkereskedelmi Válla­latnál (H-1389 Budapest, P.O.B. 149.), vagy a Magyar Hitelbank­nál (H-1133 Budapest) vezetett 21)2-10995 számú számláján vagy külföldi partnereinél: AUSZTRÁLIA: G. Menczer, P.O.Box 219. Wantima South 3152 Vic. AUSZTRIA: Globus Vertrieb Aus­ländischer Zeitschriften, Höchstädplatz 3. A-1206 Wien. BELGI­UM: „Du Mpnde Entier” S.A., 162 Rue du Midi, B-1000 Bruxel­les. BRAZÍLIA: Livraria, D. Landy Ltda. Rua 7 de Abril 252 01000 Säo Paulo. DÁNIA: Munksgaard, 35 Norre Sogade, 1016 Copenhagen. EGYESÜLT ÁLLAMOK: Center of Hungari­an Literature, 4418. 16th Avenue, Brooklyn, N. Y. 11204; EBS­­CO, Industries Inc. P.O.Box 1943, Birmingham, Ala. 35201 Fra­­mo Publishing, 561 West Diversey Parkway Room 19, Chicago, 111.60614; Püski-Corvin, 251 E. 82 Street, New York N. Y. 10028; Otto's Import Store 2320 W. Clark Ave, Burbank, Ca 91506. FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa, Keskuskatu 1, SF 00100 Helsinki 10. FRANCIAORSZAG: Societé Balaton, 67, Bid. Pasteur, 75015 Paris. HOLLANDIA: Faxon Europe B. V., Pstbus 197, 1000 AD Amsterdam. IZRAEL: Hadash, P.O.B. 26116, 62160 Tel-Aviv. Gondos Sándor, P.O.B. 44515, 31333 Haifa, Lepac, 15. Ramban Str. Tel-Aviv; Breuer Line Ltd. Hunga­rian Cultural and Business Center, Tel-Aviv 62116, Allenby Str. 38., P.O.B. 26439. JAPÁN: Nauka Ltd. 2-30-19 Minami-lkebuku­­ro, Toshimaku, Tokyo 171. JUGOSZLÁVIA: Forum, Vojvode Mi­­sica broj 1.. 21000 Novi Sad. KANADA: Pannónia Books, P.O.B. 1017, Postal Station „B" 6, Toronto Ont. M5T 2T8: Hunga­rian Ikka and Travel Service, 1208 Granville Street Vancouver, B.C. V6Z 1M4; Culture Hongroise, Mme Vera Bencze, 6958 Wil­derton Ave, Montreal Que. H3S 2M5. NAGY-BRITANNIA: Hun­garian Book Agency, Mrs. Klara Adams, 87 Sewardstone Road, London E2 9HN; Collet's Holdings Ltd., Denington Estate, Wel­lingborough, Northants, NN8 2QT. NÉMETORSZÁG: Kubo und Sagner, Postfach 340108, 8000 München 34., H. und S. Katko, Musica Hungarica, Rümannstrasse 4. 8000 Münchei) 40; Frau Ursula Újváry, Titule str. 2,8000 München 81. NORVÉGIA: Nar­­versen Info-Center, P.O.B. 6125 Etterstadt, 0602 Oslo 6. SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. 4142 Münchenstein. SVÉDORSZÁG: Esselte Tidskriftscentralen, P.O.B. 638, S-101 28 Stockholm. VENEZUELA: Weiss y Asociados, Av. Urdaneta, Ibarras a Veroes, Edit, Torre Alfa 7° piso, Caracas. Címlapfotó: MTI — Külföldi Képszerkesztőség

Next