Magyarország, 1992. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-13 / 46. szám
KULTÚRA Régi európai és budapesti kávéházak Egy különös kiállítás a Francia Intézetben A Magyarországi Francia Intézetben, a Fő utcában ez év őszén, az új falak között egyre több a kulturális esemény: kiállítások, rendezvények, színvonalas előadások és filmvetítések követik egymást. Az intézet érdekes kiállítása a „Régi európai és budapesti kávéházak’’. A vitrinekben budapesti kávéházi emlékek: lombikos kávéfőző, anyáink, nagyanyáink masinája, amely spirituszlángon főzte az illatos kávét. Edények, csészék, tortakés, evőeszközök, sárgaréz hamutartó, szivarcsutkával, tarokk-kártya. Néhány folyóirat a századforduló idejéből és a törzsvendégek névsora... Magyarországon a „boldog békeidők” alatt a kiegyezéstől 1914-ig, az első világháború kitöréséig tartó korszakot értik. Pesten több száz kávéház fogadta a vendégeket. Mit kapott ezekben a tisztelt vendég? Hát: kávét, teát, konyakot, ásványvizet, gyógyvizet, tojásrántottát, aszpikos halat, ruszlit, szalámit, szivart, tintát, tollat, sakkot, tarokk-kártyát. A kávéházakban ismeretségeket, néha üzleteket is kötöttek, az ügyvéd itt okította védencét, a színésznő itt veszett össze rendezőjével, és túl a kulináris örömökön, itt dolgoztak is. Az írók novellát, tárcát írtak, a költők költöttek (nemcsak pénzt), a szerkesztők korrigáltak. A nagy tekintélyű főszerkesztő úrnak itt csúsztatta márványlapos asztalára első novelláját — félve — a debütáló. Nézem a régi emlékeket a vitrinekben és a kávéházak törzsvendégeinek névsorát. 1841-ben még Renneissance, de 1942-ben már Pilvax. Törzsvendégek: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál... 1894-től New York, 1954-től már Hungária. Törzsvendégek: Tóth Árpád, Molnár Ferenc, Füst Milán, Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szép Ernő, Osvát Ernő, és természetesen Ady Endre, akinek nem ez a kávéház volt egyedüli törzshelye. Lelki szememmel látom, amint fenn a galérián Osvát a Nyugatot szerkeszti, alant pedig Szomory Dezső, Zilahy Lajos, Márai Sándor, Karády Katalin, Mezey Mária vacsorázik. A következő vitrinben egy tablóra kasírozva látom Kosztolányi „New York, te kávéház” című versét. Szomorú arcával Kosztolányi alakja villan fel előttem. Vajon hány regényéhez, novellájához, verséhez kapott itt, e falak között ihletet. A régi kávéház hangulata Esti Kornél alakját juttatja eszembe. Továbblépek a vitrinek előtt, most meg Rejtő Jenőt látom a Japánban, amint egy hideg őszi napon a tikkasztó sivatagot ábrázolja, az idegenlégiósokat, akiknek időnként „beleáll a hátába egy bajonett”, kocsmai verekedéseket abszurd figurákkal, és eszembe jut diákkorom, amikor titokban olvastuk olcsó sárga regényeit, a számunkra tiltott gyümölcsöket. Rejtő gondosan, de bizonyos ütemet betartva írt. Tintával papírra rótt sorai egyben azonnali pénzt jelentettek a főúr számára, akinek mindig tartozott. Ha elkészült néhány oldallal, rohant vele a szerkesztőségbe, ott igyekezett oldalait pénzre váltani, és utána vissza a kávéházba fizetni. A kiállításon elegáns réz hamutartót látok, talán a New Yorké volt, beleillik abba a környezetbe. Lehet, hogy Zilahy Lajos is használta? A rendkívül jó megjelenésű Zilahy magánélete változatos volt, hol színésznővel, hol grófnővel, hol polgárlánnyal jelent meg a kávéházakban. Most egy polgárlánnyal vacsorázik. Ihlet? Melyik regényében látjuk partnerét, a halványabbra sikerült Halálos tavaszban, vagy egyik legjobb művében, A lélek kialszikban? Feltöltődöm a budapesti kávéházak hangulatával, emlékeivel, és marad még negyedórám azokra a remek tablókra, amelyek régi prágai, bécsi, varsói, párizsi kávéházakat mutatnak be. Amikor kilépek a francia kultúra magyarországi alma materéből, Kosztolányi, Szép Ernő, Zilahy, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc regényalakjai kavarognak bennem, és tárgyi emlékek: a kávéfőző masina, a tarokk-kártya, a biliárddákó és egy szivarcsutka a sárgaréz hamutartóban. ENDRESZ ISTVÁN A régi New York Kávéház — vendégek nélkül A Publica Rt. kiadásában november első napjaiban jelenik meg Kő András és Nagy J. Lambert TÖKÖL, 1956 című dokumentum-riportkönyve. Ismeretes, hogy 1956. november 3-án éjjel, a tököli szovjet főparancsnokságon a magyar kormányküldöttséget tőrbe csalták. Ez a közjáték hosszú éveken keresztül felderítetlen maradt, a magyar forradalom és szabadságharc fehér foltjainak egyike volt. A könyv választ ad arra, hogy valójában mi is történt a delegáció tagjaival, a kíséretükben lévő szakértőkkel, gépkocsivezetőkkel stb., és mi várt rájuk a letartóztatásuk után. A szerzők kétévi kutatómunka után, eleddig ismeretlen dokumentumok segítségével, részletesen feltárják e néhány óra eseményeit, drámai fordulatait, és megszólaltatják a még élőket, akik szenvedő alanyai voltak a megalázó szószegésnek. Kő András-Nagy J. Lambert 184 oldal, plusz 24 oldal , képmelléklet Ára: 180 forint Megrendelhető a mellékelt űrlapon. KÉRJÜK, KÜLDJÉK VISSZA EZT A MEGRENDELŐLAPOT A PUBLICA RT. CÍMÉRE (1085 BUDAPEST, BLAHA LUJZA TÉR 3.), ÉS MI POSTAFORDULTÁVAL, UTÁNVÉTTEL ELJUTTATJUK ÖNNEK A KÖNYVET. A BORÍTÉKRA ÍRJÁK RÁ: „TÖKÖL, 1956” NÉV: CÍM: VÁROS:................. IRÁNYÍTÓSZÁM: ORSZÁG:............. 14 . 1992. NoVeMber 13. HETI MAGYARORSZÁG