Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1993-07-02 / 27. szám

Nagyobb hangsúlyt a mesterségbeli felkészültségnek! Dr. Rókusfalvy Pál a pedagógusképzés megújításáról Hosszas előkészítő folyamat, egyeztető tárgyalá­sok sorozatának eredményeként parlamenti elfoga­dásra vár — az ellenzéki pártok bejelentése sze­rint, ha a módosító indítványok kegyetlen tűzpró­­báját kiállja — az oktatási törvény. Szakmai és po­litikai egyezkedések kereszttüzében áll a Nemzeti Alaptanterv. A törvényhozás hajszolt programja el­lenére is van esélye annak, hogy még a nyár folya­mán megszülessen a felsőoktatási törvény. A ma­gyar szellemi életet remények szerint gyökeresen megújító átszabályozás újabb állomásaként a kul­turális tárca megbízására alakult bizottság összeál­lította és megvitatta azt a tervezetet, melynek cí­me: A közoktatás megújítását segítő pedagógus­­képzés és -továbbképzés koncepciója. A bizottság elnöke dr. Rókusfalvy Pál, akinek neve, kiemelke­dő szaktudósi munkássága mellett, az utóbbi idők­ben elsősorban a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyeinek irányítása kapcsán került az érdeklődés fénykörébe. A terjedelmes tanulmány­­nyal kapcsolatos első kérdésünk az volt, hogy mint­ha az égető szükség egyik napról a másikra vará­zsolta volna elő az említett tanulmányt... — A legkevésbé sem hirtelen szükség szülte ezt a szakmai koncepciót. Ellenkezőleg: egy sok évvel ezelőtt megindult, több-kevesebb sikerrel folyó, majd elakadt előkészítő folyamat jutott el most be­fejező szakaszához. Némi túlzással azt is mondhat­nám, hogy bizottságunk nem tett egyebet, mint fel­figyelt az adott kérdés megoldásának sürgető igé­nyére, összegyűjtötte a korábban körültekintően ki­munkált, megvitatott szakértő elképzeléseket, s azo­kat hivatalos megbízatása szerint egy egységes, kormányzati előterjesztésre kész szakmai koncepci­óvá gyúrta-alakította. Az egyes részanyagok kidol­gozásában a különféle egyetemek, tanárképző főis­kolák képviselői, az ország legkiválóbb szakembe­rei vettek részt, s a jelenlegi bizottság tagjai vala­mennyien valamely előkészítő munkabizottságot vezettek, több évtizedes felsőoktatási tapasztalat­tal. Minden véleményre igyekeztünk tekintettel len­ni, s elképzelésünket az egyeztetések többszörös szűrőjén tisztáztuk a mai formájáig. — Mindez természetesen nem mond ellent an­nak a szigorú ténynek, hogy az oktatás egészének megújítását szorgalmazó törvények —­ a közokta­tás, a felsőoktatás, a szakképzés „átszabályozása" — szó szerint megkövetelik a pedagógusképzés és — továbbképzés korszerűsítését. Bevezetőjében erre éppúgy utal a tervezet, miként arra is, hogy a mai gyakorlattól merőben eltérő képzés célja, meg­növekedett hangsúllyal, az ún. „pedagógusszemé­lyiség” kialakítása. — Dolgozatunk elején magunk is leszögezzük, hogy többszörös kötöttségű koncepcióról van szó, amely természetesen veszi figyelembe a közokta­tásra, a szakképzésre, a felsőoktatásra vonatkozó törvénytervezeteket, s ezeket is tekintve jelöli ki a feladatokat. Ám ezektől függetlenül is nyilvánvaló­vá vált, hogy a pedagógusképzés korszerűtlen, nem felel meg a kor kihívásainak, gyökeres kiigazí­tásra szorul. Legkirívóbb fogyatékosságnak azt tekinthetjük, hogy a pedagóguspályán megfogyatkoztak a mes­terségükre sokoldalúan felkészült tanítók, tanárok. Következményeként annak, hogy a képzésben ko­rábban életellenesen szétvált az oktatás és a neve­lés, túlhangsúlyozódott a szaktárgyi felkészítés, hát­térbe szorult a pedagógusmesterség kimunkálása. Hiányoznak — kihaltak? —a pedagógusszemélyi­ség kialakítására képes, iskolateremtő tanáregyéni­ségek a felsőfokú képzésből. Holott nyilvánvaló, hogy ki, hogyan oktat, azáltal nevel is: bármilyen kiváló szaktudás sem pótolhatja az „egész ember” alakításakor a pedagógiai és a pszichológiai felké­születlenséget vagy érzéketlenséget.­­ Azt jelentené ez, hogy az inga ellenoldalra lendül, s a jövőben súlytalanabbá válik a pedagó­gusok szakmai, szaktudományi felkészítése a főisko­lákon, az egyetemeken? — Erről természetesen szó sincs. A cél változat­lanul a komplex képzés. Hogy milyen pedagógus­személyiségre gondolunk, azt a koncepció első alapelveként pontosan megfogalmaztuk, ehhez ren­deltük hozzá a tartalmi és a szervezeti kérdéseket. A mesterségbeli készségek fejlesztését valóban ki­emelt rendűnek tekintjük, de fel sem merülhet, hogy a szaktudományi felkészültség ezáltal háttér­be szorulna. A koncepció rögzíti, s törvényi meg­erősítést kell nyerjen, hogy mindenféle pedagógus­diploma csakis szaktudományos alapképzést igazo­ló államvizsga, diploma birtokában érvényes. Egy­szerűen visszaáll az életszerű arány: a felkészítés­ben óraszámszerűen is jelentősebbé válnak a peda­gógiai és pszichológiai alapképzés, a személyiség- és képességfejlesztő, az ún. külső nevelési-oktatási gyakorlatok. — Számol-e a koncepció azzal, hogy a jóváha­gyás előtt álló oktatási törvény feloldja a „nyolc osztályos általános után négy osztályos középfokú iskola” merev hierarchiáját? Szigorú elvei, a kép­zés tartalmára, szerkezetére, típusaira vonatkozó „előírásai" nem sértik-e a pedagógusképző intéz­mények autonómiáját? — Egyik alapvető kérdés volt számunkra, hogy megtaláljuk a korszerű követelményekhez igazodó formákat. Az iskolarendszer várható átalakulásával valóban elavult az a felfogás, hogy a tanítók a gyer­meknek tízéves koráig, a középiskolai tanárok pe­dig 14 éves korától kezdődő tanítására készüljenek fel. Terveink szerint a jövőben az óvóképzés a 3—6 éves, a tanítóképzés a 6—(10)12 éves korosz­tályt veszi figyelembe (mindkettőt főiskolai szin­ten). Az 5—6. osztályban tanítóknak egy szakon ki­egészítő képzettséget kell szerezniük. A tanárkép­zés a (10)12—18 évesek oktatására-nevelésére ké­pesít, s különféle szintű követelmények fokozatos T 4 • 1993. július 2. HETI MAGYARORSZÁG A HÉT INTERJÚJA Részletek a koncepció egyes fejezeteiből „A cél a pedagógusszemélyiség azon értékeit állítja a képzés folyamatának középpontjába, amelyek birtokában képessé válik eredményes oktató-nevelő tevékenységre. Ez a cél: olyan érett, gyermekszerető, az egyetemes, az európai és a nemzeti értékekkel azonosuló, alkotóképes pedagógusszemélyiség kibontakoztatása, aki kor­szerű műveltséggel, továbbépíthető szakmai tu­dással képes a jövő alakítására alkalmas gyerme­kek (ifjak) fejlesztésére és önmaga folyamatos megújítására.” „...a pedagógus diploma mindenütt csak a szaktudományi képzettséget igazoló oklevéllel együtt érvényes.” „Az egységes alapkövetelmények megállapítá­sa a képzés tartalmában, területein és a minősí­tés rendszerében nem zárja ki, hanem lehetővé teszi, hogy a pedagógusképző intézmények, élve autonómiájukkal, sajátos tárgyi, személyi feltéte­leik, körülményeik alapján önállóan alakítsák ki tanterveiket, tantárgyi rendszerüket, programjai­kat, szervezeti formáikat és módszereiket... Ezt megköveteli a diplomák egyenértékűsége, az in­tézmények, szintek, szakok közötti átjárhatóság.” „A pedagógusképzés hatékonyságának legfőbb biztosítéka a képzést végzők emberi, szakmai mi­nősége... A minőség elve érvényesítendő a peda­gógusjelöltekre is, akikkel szemben magas emberi és szakmai követelményeket kell támasztani.” „...a képzési idő jelentős részét az egyéni ta­pasztalatszerzés feldolgozását igénylő kiscsopor­tos módszerek teszik ki. Fontos szerepet kapnak a képzésben a külső gyakorlatok különböző for­mái.” „Az óvodapedagógus és tanítói szakokon az oklevél megszerzéséhez államvizsgát kell ten­ni, amely egyben képesítő funkciót is betölt. A tanárszakon a tanári képesítő vizsga nyo­mán szerezhető pedagógusi képesítés, amely a szaktudományi végzettséget igazoló oklevéllel együtt jogosít tanári munkakör betöltésére... Törvény alkotása szükséges, amely a pedagó­gusok képzéséről, továbbképzéséről és képesí­téséről rendelkezik... A törvény életbe lépésé­ig bármely egyetemen, ill. főiskolán szerzett tanári diploma továbbra is érvényes a végrehaj­tási utasításban meghatározott feltételek sze­rint.” „Az egyetemeken a pedagógusképzés nincs megfelelően képviselve az intézmények vezeté­sében. Mivel a tanárképzés feladatainak optimá­lis megvalósítása meghaladja a tanárképzésben részt vevő egyes egységek kompetenciáját, koor­dinálásukra magasabb szintű intézményi — eset­leg intézményközi — szervezeti egység létreho­zása szükséges. Ezt a szerepet egy önálló fakul­tásként működő Tanárképző Intézet oldhatja meg.”

Next