Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1993-10-15 / 42. szám

Jranffurter Allgemeine ZEITUNG FOR DEUTSCHLAND Bosszantóan magas ingatlanárak Budapesten A politikai fordulat után a magyar fővárosnak jó esélyei látszottak ar­ra, hogy Európa keleti felének új gazdasági központjává váljék. A szocia­lizmuson átmentett osztrák—magyar kereskedelmi összefonódás és a nyugati jogrendszer nagy jövőt ígért „Kelet Párizsának”. A Duna-parti vá­ros most azon az úton van, hogy eljátssza ütőkártyáit és az áhított vezető szerepet átengedje Prágának — ad hangot aggodalmának Keszthelyi Pé­ter, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamara ügyvivője. Nem ő az egyedüli a dunai metropolisban, aki szabad folyást enged a gazdaságpolitikai fejlemények keltette rossz érzésének. A fordulatot kö­vető ujjongó hangulat elpárolgott, a keleti értékesítési piacok bedugultak. A nyugati befektetők egyre ritkábbak. „Nyakig vagyunk a recesszióban” — ismeri el Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. A városnak a korábban szokásos eszközök csak egyharmadát juttatja az állami költség­­vetés. Nem csoda, ha kénytelen eladósodni. A rég feledésbe merült idő­ket idéző kopott csillogás mellett egyre terjeszkedik a szegénység. Elillant aranymámor Az ingatlanpiacon is csalódottság érződik. Berlinhez hasonlóan elillant az aranymámor a Duna által elválasztott két városrészben — Pesten és Budán. A nemzetközi konjunkturális pangás lehűtötte az irodahelyiségek és a kereskedelmi épületek iránti keresletet — tájékoztat a Budapesten is megtelepedett londoni Jones Lang Wootton ingatlanközvetítő és tanács­adó cég. Egy hamburgi ingatlanközvetítő máris bezárta csak egy éve meg­nyitott irodáját. Ám a keletnémet ingatlanpiaccal ellentétben a budapesti ingatlanárak egyáltalán nem lettek alacsonyabbak. Az ipar- és kereskedel­mi kamara véleménye szerint az alacsony árak pedig elengedhetetlenek a külföldi vállalatok becsalogatásához. „A magas árak a mi gondunk” — ál­lítja a kamara ügyvivője. A kormány privatizációs politikáját teszi felelős­sé a hiányhelyzetért és annak következményeiért. Pár ismert magyar konszern kivételével az üzemek, a telkek és az épü­letek zöme még mindig állami kézben van. Noha a kormány elutasítja a gyárak és a telkek hajdani tulajdonosaiknak történő visszajuttatását, és jobb híján sovány kártérítésben részesíti őket kárpótlási jegyek formájá­ban, az 1990-ben alakult Állami Vagyonügynökségnek nehézségei van­nak a privatizációval. A hivatalok azt hangoztatják, hogy semmit nem akarnak elkapkodni, és a lehető legtisztességesebb árakat kívánják elérni. Ám jóformán semmi sem történik. Egymás után esnek kútba versenytárgyalások, mert a szanálandó objek­tumokért luxusárakat követelnek. A ’96-os világkiállítás parlagterületeire kiírt legutóbbi versenytárgyaláson már csak két állami intézmény vett részt. A magánszféra nem érdeklődött. Privatizáció helyett egy, tavaly no­vemberben alapított állami vagyonkezelő társaság nekilátott, hogy fenn­tartsa az állam befolyását a gazdaságban, és hosszú távon igazgatása alatt tartson népgazdasági jelentőségű és stratégiai fontosságú vállalatokat. Bár még szóba kerül a privatizáció, ha kevésbé jelentős vagyonértékekről van szó. A keleti nagyvárosok közül a leginkább nyugati orientációjú és 2,2 mil­lió lakost számláló Budapestnek kétségkívül van még mit kínálnia — a virágzó idegenforgalmon kívül is — a befektetők részére, az élelmiszer­feldolgozástól a gépgyártáson át egészen a sikeres kozmetikai iparágig. „Ám mit számítanak erősségeink, ha a befektetőket elriasztják a túlzottan magas ingatlanárak” — mondja Keszthelyi a kamarától. A modern épüle­tekben az irodabérlet ugyanolyan drága, mint a hamburgi Jungfemstie­­gen. Ha valaki Kelet-Európában akar befektetni, nemcsak Prágában, de Bécsben és Pozsonyban is kezdi a körbenézelődést. Nyugatibb fekvésük is Budapest nagy konkurenseivé teszi őket — panaszolja a kamarai tiszt­viselő. Bizonytalan az Expo ’96 Bizonytalanná vált az Expo ’96 sorsa is. Demszky azt közli, hogy csak a jövő évi parlamenti választások után kellene végérvényesen dönteni megtartásáról. Ám hogy marad-e elég idő a világkiállítás előkészítésére, valamint a tervezett új Duna-híd és a negyedik metróvonal megépítésére, a magyarok leleményessége ellenére is kérdéses. Eredetileg Budapest és Bécs közös világkiállítást akart rendezni 1995-ben. De miután a bécsiek egy népszavazáson az expo ellen foglaltak állást, Budapestnek is nehe­zebb lett a dolga. A fővárosi közgyűlés hol ellene, hol mellette szavaz. Lelkesedésnek immár semmi nyoma. A lakások bérlőiknek történő eladása — a konzervatív kormány egyik legnépszerűbb intézkedése — is árnyékokat vet. A bérlőknek ugyan a for­galmi érték alig több mint 20-30 százalékát kell leróniuk, ám a kormány ezzel a javítási és felújítási kiadásokat is lerázta magáról. A korábban mi­nimális lakbért fizető újdonsült lakástulajdonosok most nemcsak a vételi és fenntartási költségeket viselik, hanem a konjunkturális pangás és a munkanélküliség folytán a tetők, a vízvezetékek és az elekromos vezeté­kek javítását sem bírják anyagilag. A magyar főváros 22 kerületi polgár­­mestere ugyan autonómiát élvez a városigazgatással szemben, de a szaná­láshoz pénzeszközeik nekik sincsenek. Jó boltot csak azok a bérlők csi­náltak, akik olcsón szerzett lakásukon nyomban — magasabb forgalmi ér­téken — túladtak. Nagy várakozásokat táplál az a jó tucat külföldi építtető is, akik pilla­natnyilag új irodaépületekbe invesztálnak, illetve régebbieket szanálnak. A bérleti díjak a belvárosi építési telkek szűkössége és a szigorú műem­lékvédelem hiánya miatt inkább emelkedni fognak, semmint csökkenni, miután egyes külföldi befektetők az otthon támadt nehézségeik miatt visz­­szavonultak. Mindössze 280 000 négyzetméternyi irodaterület van építés vagy szanálás alatt, miközben tavaly 130 000 négyzetméterre találtak bér­lőt. A telek- és a bérleti jog liberális, a telekkönyvi rendszer ép egész. A 20 százalékot meghaladó kamatok és a hasonlóan­ magas infláció mellett a befektetőknek ajánlatos gondoskodniuk a finanszírozásról — tanácsolja a Jones Lang Wootton. A magyar bankrendszer fejletlensége miatt még egyszerű átutalásokra is hetekig kell várni. A külföldi beruházások Budapesten egy magyar részvénytársaság vagy kft. útján bonyolódnak le —, tájékoztat Wolfgang Dom-Zachertz, aki magyar kollégájával, Demján Évával együtt a Pünder, Volhard We­ber und Axter német ügyvédi irodát képviseli Budapesten. A két ügyvéd kiemeli, hogy immár nem szükséges engedélyeztetni egy társaság alapítá­sát akkor sem, ha 100 százalékban külföldi tulajdonban van. Az alapítás­hoz csupán az alapszabály aláírása és cégbejegyzés szükséges. Kizárólagos vagy jelentős külföldi érdekeltséggel bíró jogi személyek Magyarországon adóelőnyöket és kedvezményeket élveznek a befekteté­sek és a gazdaság támogatása keretében. A későbbi értékesítésből szárma­zó nyereségre 40 százalékos társasági adót vetnek ki, amit figyelembe vesznek a kettős adóztatásról szóló megállapodások keretében. A telekel­adások mentesek az általános forgalmi adó alól, nem úgy az ipari létesít­mények megvétele. Az épületeknél a leírási kulcs általában 6 százalék. Liberális ingatlanjog A magyar ingatlanjog módfelett liberális. Minden szabadon rendelke­zésre álló területet illetően kötelező az engedélykérés. A Pénzügyminisz­térium megvizsgálja, fizethető-e a vételár nyugati valutában és megfelel-e a szakértői felbecsülésnek, és a terv nem csorbítja-e az olyan helyi érdekeket, mint a műemlék- és a természetvédelem. Ha az ingatlan­ra a privatizáció keretében tesznek szert, nincs engedélyeztetési kötele­zettség. Eladás esetén a devizajog írja elő az engedélyt. A magyar forint egyelőre nem konvertibilis. Benedikt Spiegelfeld a Pünder kooperációs partnerétől, a Cerha, Hempel und Spigelfeldtől (Bécs, Budapest) azonban utal rá, hogy a kormány a magyar valuta felsza­badítását fontolgatja. Minthogy Magyarország az EK tagja kíván lenni, a kormány igyekszik valutáris és jogrendszerét a nyugat-európaihoz igazíta­ni. Jogi szempontból sok minden liberálisabb, mint Németországban, így például a munkajog, még ha az alacsony bérekhez magas szociális járu­lék is társul. A Pünder-csoport jogászai liberálisnak ítélik a magyar szerződési jo­got is az irodák bérbeadása terén. A szerződések általában 3 vagy 5 évre szólnak. Akad egy, de tíz évre szóló szerződés is; ekkor záradék rögzíti az indexelést vagy fix százalékos díjemelkedést kötnek ki. A bérleti díj alapja a mellékhelyiségeket is magában foglaló bruttó terület. A díjat az új előírások szerint forintban kell leróni. A bérbeadók a forintdíjat külföl­di bérlők esetén általában egyes nyugati valutákhoz vagy egy valutakosár­hoz kötik, így nem éri őket veszteség. A nyugati valutában történő nyere­ségátutalás, illetve egy társaság megszűnése esetén a társasági tőke visz­­szajuttatása mentes az engedélyeztetéstől. JENS FRIEDEMANN hírünk a világban HETI MAGYARORSZÁG 1993. október 15. • 17

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék