Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1993-10-15 / 42. szám
Lenyomom a videón a stop gombot, és megpróbálok visszaemlékezni arra a június elsejére. Már akkor is így éreztem volna? Nem vagyok biztos magamban, hisz azóta hallottam Ruckojt szónokolni a Fehér Ház erkélyén a Szovjetunió visszaállításáról, Jelcin elnök közeli kivégzéséről, „az elnök bandájának” felelősségre vonásáról, ott voltam a Fehér Ház előtt az ostromgyűrűbe zárt tömegben, ugrottam fedezékbe az osztankinói tv-központ ostrománál, láttam, hogy becsapódik az első ágyúgolyó a Fehér Ház homlokzati bejáratába, láttam halottakat, magából kivetkezett tömeget... Nem sorolom. A halottak nem bocsátanak meg Ki tudja már, mi volt nyáron, amikor még csak szavakkal vívta háborúját az elnök és a parlament. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy jobb lett volna, ha az egykori afganisztáni kötelékparancsnok, Alekszandr Ruckoj, 428 légi bevetés hőse megmarad katonának. Oroszországban sajnos a politika és a fegyver mindig édestestvérek voltak. Egy 150 milliós ország sem lehet annyira gazdag emberben, hogy megengedhesse az élet leértékelődését. Rideg számítás szerint talán szükség volt erre a véráldozatra, hogy elejét vegyék a polgárháborúnak Oroszországban. Az élők talán megbocsátanak. A halottak már sohasem. Sokig vitáznak még majd a történészek, hogy törvényszerű volt-e a vérontás? Mennyire volt spontán a tömeg agresszivitása? Miért halogatta a kemény döntést Jelcin elnök? Miért nem készültek föl jobban a rendfenntartók? Miért hagyták odáig fajulni az eseményeket, hogy már nem volt visszaútja sem az egyik, sem a másik tábornak? Miért késtek 12 órát a katonák bevetésével? Minderre később kapunk feleletet. Ha kapunk egyáltalán. Most csak annyit lehet érezni, hogy mind Jelcin elnök, mind a parlament végleges dűlőre akarta vinni a dolgot. Sikerült. „Nincsenek győztesek és nincsenek vesztesek — mondta tv-beszédében Jelcin elnök. — Mindannyiunkat megperzselt a testvérgyilkosság lángja. A halottak, bármelyik oldalon álltak is, Oroszország fiai voltak. Haláluk közös tragédiánk, közös gyászunk.” A történelmet azért mégiscsak a győztesek írják, még ha nem is vallják magukat győzteseknek. A „fehérházi csatát” követően beköszöntött az elnöki ukázok időszaka. Jelcin rendeletére a parlament épületét magkapta a kormány, az elnök leváltotta a főügyészt, betiltotta immár véglegesen a kommunista pártok és pártocskák tevékenységét, zárolta a zendülőkkel rokonszenvező mozgalmak, társadalmi szervezetek, sajtóorgánumok bankszámláit, ideiglenesen beszüntette az alkotmánybíróság munkáját, miután váratlanul és „önként” lemondott a testület elnöke. Jelcini ukáz értelmében sorra oszlatják fel a régiók tanácsait, szovjetjeit, de sok helyen az önkasztrálást maguk a szovjetek végzik el. Klein a szónoki emelvényen, a háttérben elmosódottan Haszbulatov KÜLPOLITIKA Hírhalom Szeret, nem szeret, szívből, igazán... Érzelmeik hullámzását mutatja, hogy az angliai Bristol egyik kocsmárosa, a 48 éves Douglas Creed és 44 éves felesége, Pamela, immár harmadszor esküdtek egymásnak örök hűséget, miután kétszer már elváltak! 1965-ben volt első esküvőjük. A mostani harmadikon tanúiknak már saját gyermekeiket kérték fel. (Sun) DA München és Salzburg közötti autópálya mellett, Rosende közelében egy tűzoltó autóroncsra lett figyelmes. Az úttesttől mintegy negyven méterre még egy holttestet is talált. A kocsijával szerencsétlenül járt 20 éves fiatalember hullája három napig hevert ott. (Süddeutsche Zeitung ) Még egy hír autópályáiról: az ausztriai Inn-völgyi autópályán felborult egy 24 000 liter tejszínt szállító teherautó és 16 000 liter kifolyt az úttestre. Az autópályát le kellett fél napra zárni, mert a gépkocsik csúszkáltak a telszínben és majdhogynem vajat köpültek belőle. (Alles) □ Alagút nem épülhet a Messinai-tengerszoros alatt, Szicília és az „olasz csizma” között — így döntött egy bíróság. Marad a hídmegoldás. Az viszont közeledik a megvalósulás felé. Az Iritecne nevű tervező iroda megkétszerezte alaptőkéjét s ezzel előteremtette a 3360 méter hosszú és 59 méter széles híd tervezési költségét. A megépítése számítások szerint mintegy négy milliárd dollárt igényel. Magánvállalkozások ennek az összegnek a hatvan százalékát máris megígérték. Többek között japán cégek. (Corriere della Sera) AJapán erkölcsei is veszélyben forognak, legalábbis így látja a tokiói oktatásügyi minisztérium, amely 47 prefektúra oktatási hatóságait felszólította: tiltsák meg az iskolákban használt bugyik árusítását. Japán szexfilmek hatására ugyanis amolyan „alsónadrág-fetisizmus” tört ki a tizenévesek között. Ami anyagiakban is kifejezésre jut: egy-egy levetett bugyiért 6-8 dollárnak megfelelő összeget is megadnak. (Reuter) Következik az Állami Duma A tendencia világos: a régiókban az eddig párhuzamosan működő közigazgatási rendszerből az elnöki adminisztráció marad életben, az amely eddig is a jelcini demokratikus reformok megvalósításáért harcolt a tanácsrendszer konok ellenállásával küszködve. Hogy is mondta a nyáron az akkori alelnök, Aleksandr Ruckoj, a moszkvai Lefortovo börtön jelenlegi lakója? „Kemény kézre van szükség!” Most Borisz Jelcin lett ez a kemény kéz és ezzel úgy látszik, most már végleg befellegzett a szovjet birodalom helyreállításának, a kommunizmus restaurációjának. Egy időre talán a demokráciának is. Egy eljövendő demokratikus társadalom megszületésének reményében. December 12-én választásokat tartanak Oroszországban. Képviselői választásokat, hogy megalakíthassák a feloszlatott Népképviselői Kongresszus és a Legfelső Tanács helyett immár a történelmi múltra visszakacsintó és a bolsevik hatalomátvételt megelőző korokra elnevezésében is emlékeztető törvényhozást, az Állami Dumát. Az elnökválasztásról egyelőre hallgat Borisz Jelcin. Talán már ő is ódzkodik attól, hogy előző bejelentésével összhangban a jövő év közepéig húzza a dolgot. Jelcinnek most van esélye Az elnöki csapat tanácsadói a jelek szerint arra akarják rávenni „Borisz cárt”, hogy hozza előre az elnökválasztást is, mert most biztos esélye van újraválasztásának. Most, amikor az emberek többsége benne látja a rendteremtőt, a „kemény kéz” politikájának megtestesítőjét, amikor az ellenzék még nem tért magához a politikai sokkból, amikor még nem derültek ki az elnöki csapatra nézve terhelő részletek a véres napok zűrzavaros forgatókönyvéből. Csak hát Jelcin elnök, akiben — ismerve őt állíthatom — összeveszett a politikus és az ember, egyelőre tétovázik. Emlékszem, mit mondott megrendült arccal 1991 augusztusában: „Bocsássanak meg nekem, hogy nem tudtam megvédeni fiaikat a haláltól.” Két évvel ezelőtt, azon az augusztuson hárman estek el a demokrácia védelmében. Most mit mondhatna a gyászolóknak, mit mondhatna a választóknak Borisz Jelcin? FÖLDVÁRI GÉZA HETI MAGYARORSZÁG 1993. október 15. • 19