Magyarország, 1994. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1994-07-01 / 26. szám

Átértelmezések hete Az elmúlt esztendők termésnyomorító aszályai után so­kan kívántak másféle nyarakat, de csak kevesen számí­tottak arra, hogy a lélegzetünk is elakad a közelmúlt­ban beköszöntött páradús hőségtől. Mondhatni, alig ta­lálja az ember a helyét ilyen új körülmények között — ráadásul félhet attól is, hogy (óvatlan vagy tudatos ke­zek nyomán) beért gabonatáblák válnak a lángok marta­lékává, s végül is kenyörtelenül marad minden remé­nye ellenére. Inkább képletesen szólva, hiszen a búza például „túltermést” ígér, s a múlt hét csütörtökjén utol­só döntéshozó ülését tartó kormány (a továbbiakban ügyvezetői szerepkörben tevékenykedik) tetemes pénz­ügyi garanciát szavazott meg a termelésben, begyűjtés­ben, tárolásban érdekeltek számára. Csakhogy a termés bőségének korántsem szoros következménye az ol­csóbb kenyér. Sőt. A koalícióra lépett MSZP és SZDSZ szakértői egyez­tetésének eredményeként megszületett és ismertté vált program tanúsága szerint kifejezetten kemény gazdasá­gi intézkedéseket tervez a hivatalba lépő új kormány. Igaz, a választási eredmények ismeretében azonnal mar­káns fordulat volt tapasztalható, s az MSZP sokat han­goztatott szociális reménykeltésével szemben a szabad­­demokrata álláspont erősödött fel, miszerint a nemzet­­gazdaság rövid távú érdekei kizárják az életszínvonal közeli emelkedését. Máris bekalkulálható a fogyasztási adók, a vezetékes energiaárak tetemes emelkedése, mi­közben a hetekkel korábban tíz százalékig sejtetett szep­temberi nyugdíj­növekedést nyolc százalékra „pontosí­totta” a tb-önkormányzat. Az viszont már az öregkorú­ak ifjú utódainak gondja lesz, hogy a Fővárosi Temetke­zési Intézet is bejelentette: júliustól 20-30 százalékkal ismét drágulnak a kegyeleti szolgáltatások. Holnaptól többe kerül a részvét... Korántsem részvét vagy részvétlenség munkál vi­szont egyéb fontos esetekben. Mint például azokban, amelyekben elnökök és vezérigazgatók érintettek. A hét­fő híre volt, hogy miközben Budapest központjában fo­lyik a Nagykörút generálfelújítása, a kivitelezést össze­fogó Fővárosi Vízművek Rt. átmenetileg elsőszámú ve­zető híján maradhat, mivel a vezérigazgatói posztra kiírt pályázat első menetben sikertelen volt — s meglehet, a végső döntéshozatalt már az őszi önkormányzati válasz­tás utánra „mulasztják” az illetékesek. Nem várakozott viszont azonnali döntésével az Állami Vagyonkezelő Rt.-t vezető Csépi Lajos, amikor egy sajtóbejelentés másnapján mondott fel a Hírlapkiadó Rt. vezérigazgató­jának, Liszkay Gábornak. A pillanatnyi helyzetben, ami­kor a Mahír birtokolja öt évig a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait, mindhárom érdekelt fél védi a maga igazát, s bírósághoz kíván fordulni. Jogi 2 • 1994. július 1. MAGYARORSZÁG szakértők szerint mindhármuk nyerhet pert, s hogy „a játszma háromesélyes”, arra az is utalhat, hogy már a harmadik napon felmerült a peren kívüli egyezség lehe­tősége is. Mindenesetre nehezen képzelhető el, hogy a Hírlapkiadónál hosszabb­ ideje a privatizáció ügyeiben jártassá vált Liszkay Gábor olyan „rononcot” vétett vol­na, amilyenre szinte „látatlanban” hivatkozott az ÁV Rt. Itt is nagy valószerűséggel a helyzet átértelmezésé­ről van szó, miként az a Magyar Nemzeti Bank elnöké­nek esetében. A múlt hét elején röppent fel a feltétele­zés, hogy Bod Péter Ákos „nem bírja az új kormány bi­zalmát”, s egy számára kedvezőtlen döntést lemondásá­val kellene megelőznie. A hír hiteles forrásból szárma­zott, hiszen a leendő miniszterelnök, Horn Gyula rög­vest ki is fejtette, hogy a kormányzattól három éve füg­getlenedett bankszféra hat évre kinevezett vezető szak­embere MDF-es múltja miatt persona non grata jelenle­gi posztján. Szakmai felkészültségét nem vonta kétség­be... Talán erre utalva is mondta a kisgazda Torgyán Jó­zsef, hogy úgy tűnik, elérkezett a politikusi szakértők időszaka. Az új időszak mindenképpen beköszöntött, amennyi­ben pont került a koalíciót előkészítő tárgyalások végé­re, megszületett a koalíciós egyezségről részletesen ta­núskodó 150—160 oldalas dokumentum, ismertté lett a leendő kormánytagok személye, s kedden, június 28-án túljutott alakuló ülésén az új országgyűlés. A múlt hét hétfőjén még tiszta pártfelügyeletű minisztériumokat re­mélt az SZDSZ, s Horn Gyula korábbiaktól eltérő javas­latait vitatta a tárcák megosztásáról. Kedden bizonyossá lett, hogy a liberálisok a remélt néggyel szemben csak három miniszteri székhez jutnak. Szerdán hatpárti egyezség született a parlamenti bizottsági helyek elosztá­sáról. Péntekre véglegesen tisztázódott, hogy a leendő kormánytagok sorában akad néhány meglepett személy, akiknek gyakorlatias szakmai hozzáértését maguk vagy belső ellenlábasaik is szolidan ítélik meg. (Kéretik visz­­szaolvasni a napisajtóban Baja Ferenc, Jánosi György, Soós Károly Attila, Vitányi Iván erre vonatkozó kitétele­it!) A tárgyalások mindvégig a „zárt ajtók mögötti őszin­te nyilvánosság” jegyében zajlottak, de a kommentárok ismeretében nem volt meglepő, hogy az MSZP hét végi kongresszusa elsöprő többséggel támogatta a koalíció létrehozását, az SZDSZ küldöttgyűlése viszont ehhez négyötödös többséggel járult hozzá. A koalíciót követe­lő álampolgárokra hivatkozással (akiket erről természe­tesen nem szavaztattak meg, de megerősítő indíttatás­ként nem hangzik rosszul)... A túlhatalom kiépülésével kapcsolatos aggályaink erősek, adja isten, hogy csalatkozzunk. VÉGH MIKLÓS A leköszönő kormány utolsó döntéshozó ülése Tollbeszéd Afrika partjaitól távolodva nem akartam hinni a szememnek. Amikor a repülőgé­pen friss magyar betűre szomjazva kezem­be vettem az újságot, címoldalról járvány­veszélyt kiabáltak rám a sorok. Tífusz, dif­­téria, hepatitisz! Csupa olyan betegség, amelynek nevével csak akkor találkoztam az elmúlt negyven évemben, amikor az el­lenanyagot juttatták a szervezetembe. Mohamed szakállára mondom, azonnal lecsavarom az ajándéknak szánt fügepálin­kás üveg tetejét. Mert valami csak megvé­dett az elmúlt napokban az európai embe­reknek nem ajánlott tunéziai csapvíztől! Legalábbis remélem! Bár azt azért jól megtanultam nagyanyámtól, hogy legyek óvatos, mert „sose tudni”, kiben mi lakik? Ruandát emlegették, amikor útra kel­tünk. A polgárháború veszélyét, és volt, aki csak úgy, általában fogalmazott, hogy ott Afrikában most nagyon veszélyes — jól meggondoltam?! Nem nagyon értet­tem az aggodalmat, hiszen a tanzániai me­nekülttáborok háromszor olyan messze vannak Tunisztól, mint Magyarország Tu­néziától. Az én repülőjegyem pedig ide szólt! Furcsa módon senki sem óvott at­tól, hogy Beremendre utazzam, amikor on­nét alig több mint száz kilométerre a föld­del tették egyenlővé Vukovárt a délszláv nacionalizmus tüzérei. Mintha megirigyel­ték volna a tunisziakat. Mintha azt szeret­ték volna, hogy legyen a modern Európá­nak is Karthágója! Karthágót, mint azt a történelemköny­vekből ismerjük, a föníciaiak alapították. Az eredetileg Kart Hadahat, vagyis „Új város” néven több mint két és fél ezer év­vel ezelőtt létrehozott település 17 napig égett, amikor a harmadik pun-római hábo­rút követően megsemmisült a karthágói vi­lágbirodalom. A rómaiak sóval hintették be... De ezt is tudjuk unásig. Meg azt is, hogy azóta a római birodalom is, a napóle­oni, a hitleri világuralmi törekvés, sőt, a szovjet birodalom is megbukott. Karthágónak 400 ezer lakosa volt, a kö­veiből „naggyá” épült Tuniszban most két­szer ennyien élnek. Ami nem sikerült 1956-ban nekünk, azt ők véghezvitték. Ki­vívták függetlenségüket. Más kérdés, hogy nekik a gyarmatosító franciákról, ne­künk pedig a „felszabadítókról” kellett le­válnunk. Ismét más kérdés, hogy ők termé­szetesnek tartják a francia kultúra meggyö­­kerezését étkezésükben, nyelvükben, mi pedig? Hát, „nye­znája”. Közben elrepülünk Róma mellett. Ma­gasságunk majdnem 12 ezer méter, sebes­ségünk 900 kilométer óránként, a gép típu­sa pedig TU—154-es. Az újság szerint az olaszok azt állítják rólunk, hogy mindenféle fertőző betegség kapható Magyarországon, mert „a romló gazdasági és társadalmi viszonyok miatt az utóbbi időben növekedett az egészség­­ügyi kockázat”. A „fertőzött” területek közé sorolja a Berlusconi sajtóbirodalmá­hoz tartozó olasz Panoráma című lap Len­gyelországot, Oroszországot és Szlovákiát is... Amúgy pedig Olaszországban a fent említett Berlusconi alakított jobboldali kormányt, hazánkban pedig négyévi szü­net után ismét a baloldali kabinet formáló­dik... NéMA

Next