Magyarország, 1994. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1994-07-01 / 26. szám
Átértelmezések hete Az elmúlt esztendők termésnyomorító aszályai után sokan kívántak másféle nyarakat, de csak kevesen számítottak arra, hogy a lélegzetünk is elakad a közelmúltban beköszöntött páradús hőségtől. Mondhatni, alig találja az ember a helyét ilyen új körülmények között — ráadásul félhet attól is, hogy (óvatlan vagy tudatos kezek nyomán) beért gabonatáblák válnak a lángok martalékává, s végül is kenyörtelenül marad minden reménye ellenére. Inkább képletesen szólva, hiszen a búza például „túltermést” ígér, s a múlt hét csütörtökjén utolsó döntéshozó ülését tartó kormány (a továbbiakban ügyvezetői szerepkörben tevékenykedik) tetemes pénzügyi garanciát szavazott meg a termelésben, begyűjtésben, tárolásban érdekeltek számára. Csakhogy a termés bőségének korántsem szoros következménye az olcsóbb kenyér. Sőt. A koalícióra lépett MSZP és SZDSZ szakértői egyeztetésének eredményeként megszületett és ismertté vált program tanúsága szerint kifejezetten kemény gazdasági intézkedéseket tervez a hivatalba lépő új kormány. Igaz, a választási eredmények ismeretében azonnal markáns fordulat volt tapasztalható, s az MSZP sokat hangoztatott szociális reménykeltésével szemben a szabaddemokrata álláspont erősödött fel, miszerint a nemzetgazdaság rövid távú érdekei kizárják az életszínvonal közeli emelkedését. Máris bekalkulálható a fogyasztási adók, a vezetékes energiaárak tetemes emelkedése, miközben a hetekkel korábban tíz százalékig sejtetett szeptemberi nyugdíjnövekedést nyolc százalékra „pontosította” a tb-önkormányzat. Az viszont már az öregkorúak ifjú utódainak gondja lesz, hogy a Fővárosi Temetkezési Intézet is bejelentette: júliustól 20-30 százalékkal ismét drágulnak a kegyeleti szolgáltatások. Holnaptól többe kerül a részvét... Korántsem részvét vagy részvétlenség munkál viszont egyéb fontos esetekben. Mint például azokban, amelyekben elnökök és vezérigazgatók érintettek. A hétfő híre volt, hogy miközben Budapest központjában folyik a Nagykörút generálfelújítása, a kivitelezést összefogó Fővárosi Vízművek Rt. átmenetileg elsőszámú vezető híján maradhat, mivel a vezérigazgatói posztra kiírt pályázat első menetben sikertelen volt — s meglehet, a végső döntéshozatalt már az őszi önkormányzati választás utánra „mulasztják” az illetékesek. Nem várakozott viszont azonnali döntésével az Állami Vagyonkezelő Rt.-t vezető Csépi Lajos, amikor egy sajtóbejelentés másnapján mondott fel a Hírlapkiadó Rt. vezérigazgatójának, Liszkay Gábornak. A pillanatnyi helyzetben, amikor a Mahír birtokolja öt évig a Magyar Nemzet, az Esti Hírlap és az Expressz kiadói jogait, mindhárom érdekelt fél védi a maga igazát, s bírósághoz kíván fordulni. Jogi 2 • 1994. július 1. MAGYARORSZÁG szakértők szerint mindhármuk nyerhet pert, s hogy „a játszma háromesélyes”, arra az is utalhat, hogy már a harmadik napon felmerült a peren kívüli egyezség lehetősége is. Mindenesetre nehezen képzelhető el, hogy a Hírlapkiadónál hosszabb ideje a privatizáció ügyeiben jártassá vált Liszkay Gábor olyan „rononcot” vétett volna, amilyenre szinte „látatlanban” hivatkozott az ÁV Rt. Itt is nagy valószerűséggel a helyzet átértelmezéséről van szó, miként az a Magyar Nemzeti Bank elnökének esetében. A múlt hét elején röppent fel a feltételezés, hogy Bod Péter Ákos „nem bírja az új kormány bizalmát”, s egy számára kedvezőtlen döntést lemondásával kellene megelőznie. A hír hiteles forrásból származott, hiszen a leendő miniszterelnök, Horn Gyula rögvest ki is fejtette, hogy a kormányzattól három éve függetlenedett bankszféra hat évre kinevezett vezető szakembere MDF-es múltja miatt persona non grata jelenlegi posztján. Szakmai felkészültségét nem vonta kétségbe... Talán erre utalva is mondta a kisgazda Torgyán József, hogy úgy tűnik, elérkezett a politikusi szakértők időszaka. Az új időszak mindenképpen beköszöntött, amennyiben pont került a koalíciót előkészítő tárgyalások végére, megszületett a koalíciós egyezségről részletesen tanúskodó 150—160 oldalas dokumentum, ismertté lett a leendő kormánytagok személye, s kedden, június 28-án túljutott alakuló ülésén az új országgyűlés. A múlt hét hétfőjén még tiszta pártfelügyeletű minisztériumokat remélt az SZDSZ, s Horn Gyula korábbiaktól eltérő javaslatait vitatta a tárcák megosztásáról. Kedden bizonyossá lett, hogy a liberálisok a remélt néggyel szemben csak három miniszteri székhez jutnak. Szerdán hatpárti egyezség született a parlamenti bizottsági helyek elosztásáról. Péntekre véglegesen tisztázódott, hogy a leendő kormánytagok sorában akad néhány meglepett személy, akiknek gyakorlatias szakmai hozzáértését maguk vagy belső ellenlábasaik is szolidan ítélik meg. (Kéretik viszszaolvasni a napisajtóban Baja Ferenc, Jánosi György, Soós Károly Attila, Vitányi Iván erre vonatkozó kitételeit!) A tárgyalások mindvégig a „zárt ajtók mögötti őszinte nyilvánosság” jegyében zajlottak, de a kommentárok ismeretében nem volt meglepő, hogy az MSZP hét végi kongresszusa elsöprő többséggel támogatta a koalíció létrehozását, az SZDSZ küldöttgyűlése viszont ehhez négyötödös többséggel járult hozzá. A koalíciót követelő álampolgárokra hivatkozással (akiket erről természetesen nem szavaztattak meg, de megerősítő indíttatásként nem hangzik rosszul)... A túlhatalom kiépülésével kapcsolatos aggályaink erősek, adja isten, hogy csalatkozzunk. VÉGH MIKLÓS A leköszönő kormány utolsó döntéshozó ülése Tollbeszéd Afrika partjaitól távolodva nem akartam hinni a szememnek. Amikor a repülőgépen friss magyar betűre szomjazva kezembe vettem az újságot, címoldalról járványveszélyt kiabáltak rám a sorok. Tífusz, diftéria, hepatitisz! Csupa olyan betegség, amelynek nevével csak akkor találkoztam az elmúlt negyven évemben, amikor az ellenanyagot juttatták a szervezetembe. Mohamed szakállára mondom, azonnal lecsavarom az ajándéknak szánt fügepálinkás üveg tetejét. Mert valami csak megvédett az elmúlt napokban az európai embereknek nem ajánlott tunéziai csapvíztől! Legalábbis remélem! Bár azt azért jól megtanultam nagyanyámtól, hogy legyek óvatos, mert „sose tudni”, kiben mi lakik? Ruandát emlegették, amikor útra keltünk. A polgárháború veszélyét, és volt, aki csak úgy, általában fogalmazott, hogy ott Afrikában most nagyon veszélyes — jól meggondoltam?! Nem nagyon értettem az aggodalmat, hiszen a tanzániai menekülttáborok háromszor olyan messze vannak Tunisztól, mint Magyarország Tunéziától. Az én repülőjegyem pedig ide szólt! Furcsa módon senki sem óvott attól, hogy Beremendre utazzam, amikor onnét alig több mint száz kilométerre a földdel tették egyenlővé Vukovárt a délszláv nacionalizmus tüzérei. Mintha megirigyelték volna a tunisziakat. Mintha azt szerették volna, hogy legyen a modern Európának is Karthágója! Karthágót, mint azt a történelemkönyvekből ismerjük, a föníciaiak alapították. Az eredetileg Kart Hadahat, vagyis „Új város” néven több mint két és fél ezer évvel ezelőtt létrehozott település 17 napig égett, amikor a harmadik pun-római háborút követően megsemmisült a karthágói világbirodalom. A rómaiak sóval hintették be... De ezt is tudjuk unásig. Meg azt is, hogy azóta a római birodalom is, a napóleoni, a hitleri világuralmi törekvés, sőt, a szovjet birodalom is megbukott. Karthágónak 400 ezer lakosa volt, a köveiből „naggyá” épült Tuniszban most kétszer ennyien élnek. Ami nem sikerült 1956-ban nekünk, azt ők véghezvitték. Kivívták függetlenségüket. Más kérdés, hogy nekik a gyarmatosító franciákról, nekünk pedig a „felszabadítókról” kellett leválnunk. Ismét más kérdés, hogy ők természetesnek tartják a francia kultúra meggyökerezését étkezésükben, nyelvükben, mi pedig? Hát, „nyeznája”. Közben elrepülünk Róma mellett. Magasságunk majdnem 12 ezer méter, sebességünk 900 kilométer óránként, a gép típusa pedig TU—154-es. Az újság szerint az olaszok azt állítják rólunk, hogy mindenféle fertőző betegség kapható Magyarországon, mert „a romló gazdasági és társadalmi viszonyok miatt az utóbbi időben növekedett az egészségügyi kockázat”. A „fertőzött” területek közé sorolja a Berlusconi sajtóbirodalmához tartozó olasz Panoráma című lap Lengyelországot, Oroszországot és Szlovákiát is... Amúgy pedig Olaszországban a fent említett Berlusconi alakított jobboldali kormányt, hazánkban pedig négyévi szünet után ismét a baloldali kabinet formálódik... NéMA