Magyarország, 1995. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-07 / 27. szám
Hétről hétre Czakó Gábor: Nulla meg nulla Nem tudom, föltűnt-e valakinek az a súlyosan antidemokratikus, mi több, önkényes cselekedet, amire a kecskeméti önkormányzat vetemedett a minap. Kétszínűen persze, a lakosság fölháborodására apellálva, amivel, ugye egyrészt a felelősséget szerette volna elhárítani, másrészt bemártani választóit, azok bizony mucsaiak. Elavultak. Gőzük sincs, hol tart a világ, mivel kellene nekik lépést tartaniuk. Ahelyett, hogy tiltakoznának, pártolniuk illene bérgyilkos úr művészi kibontakozását, továbbá barátainak és üzletfeleinek, mondhatnánk eszmetársainak, gyökeresebb szóval: elvtársainak üzleti vállalkozását. Mert hiszen csakis a vállalkozástól megy előbbre a világ. Hogy hova, most ne firtassuk. A kecskemétiek levizsgáztak. Egy virágzást tapostak el bunkó önkormányzatukkal vállvetve. Virágzást, nem vitás, hiszen a műveknek nevezett kiállítmányok vérdilettáns izék, tehát kapkodták volna őket mint a cukrot. És a mester tovább híresült volna, mint az AIDS. Hasonlóan számtalan kollégájához, akik a börtönből kapcsolódtak be a világművészet-ipar vérkeringésébe. Ráadásul a konzervatívabb irányzatba, hoppá, abba, amelyik még próbálkozik úgynevezett műtárgyak létrehozásával. Csak ebben a században kantáták, pannók, szoborkolosszusok, no meg kisebb panegirikuszok, dalok, asztalileninek százezrei készültek tömeggyilkosok istenítésére. Nem tévedés kérem, százezrei, Koreától Koreáig, és akkor még nem beszéltünk más csirkefogók, buggyantak, grófok, püspökök, dohánygyárosnők heroizálásáról és tündéresítéséről. És a fogkrémek, a letéti jegyek, a samponok, a plébekkpolitikusok és egyéb plédekksztárok mennybemenesztéséről. Bizony, ha a művészet célja nem Isten, tere nem a mítosz és az alkotó folyamat sem istentisztelet, akkor igaza van Imre szomszédnak. Imre szomszéd a fél utca füle hallatára jelentette ki a minap, hogyha nincsen Isten, akkor ő az Isten. Ugyanis Isten nélkül senki se bírná ki a létezést, még kábítószerrel sem. Nélküle még egy pofa sört sem lehet meginni. Imre szomszéd ezért úgy döntött, hogy vállalja. És igaza van. Mert ha nincsen Isten, akkor mindenki lehet Isten, hasonlóan a művészeti ideológusok egybehangzó állításához: mindenki lehet művész. Továbbá bármi lehet a műtrágya, ha egyáltalán rászorul ilyesmire, és akármi lehet a hordozó anyag. A demokrácia már ilyen. Ha beindul, akár a diktatúra, képtelen megállni. Előbbutóbb totális lesz. Miért ne lehetne művész az egyszerű, szorgos bérgyilkos, aki nem tesz egyebet, mint dolgozik. Hol ezzel, hol azzal. Munkájára itt is, ott is van kereslet, teljesítményét a piac gondosan értékeli. Megrendeléseit a társadalomtól kapja, tehát társadalmi szükségleteket elégít ki. Szolgáltatásai pontosan olyan áruk, mint a kóla vagy a nappalágy, éjjel létra csodaszerkentyű, amit a tévében hirdetnek. Az áruk között morális alapon tilos különbséget tenni. Értelmetlen is, miképpen lehetne tisztességesebb vagy becstelenebb egy kalapács egy adag heroinnál? A totális demokrácia megteremti a tárgyak közti tökéletes egyenlőséget, amihez a homo sapiens szolgálatkészen alkalmazkodhat. Finnyáskodhat persze valaki: vér, ugye a vér. A nagyeszű ideológusok ezt a kérdést elegánsan megoldották: Ha a művészséghez fölösleges a szellem, akkor minek a szakma? A fejlődés jelenlegi állapota szerint már mit sem kell. Se hús, se vér. Elég a gesztus. Például a jelenlét vagy a távolmaradás, a többi szakíró, az ideológus dolga. Szaknyelven szólva ő objektiválja — a semmit. Logikus. Mert a semmi ember tömeggyilkosról készült opuszt is ő objektiválta, szintúgy a zéróművész zárt művét is. Most újabb nulla, az ideológus nulla tolja a másik nullát a műcsarnokok kapujára. A kecskemétiek meg rínak a bérgyilkos festő miatt. Ha legalább sírva vigadnának! A megjelent nyilatkozatok szerint a közeljövőben döntés születik az egészségügyi ellátás szerkezetének átalakításáról. Az egészségpolitikával foglalkozó, az egészségügyi ellátást végző szakemberek megdöbbenten és értetlenül állnak a döntések előtt. 1. Nem történt semmi hatásvizsgálat, felmérés a tervezett intézkedések népegészségügyi hatásairól. E döntésekhez szükséges megbízható adatok, információk nem állnak rendelkezésre, illetve ellentmondóak. Minden racionálisan gondolkozó számára világos, hogy a nagyon rossz magyar egészségügyi állapotot a megszorítások jelentősen rontani fogják. 2. A pénzügyi kormányzat, s a kormányzatot most kiszolgáló „népjóléti” tárca részéről semmilyen konkrét egyeztetés nem történt a szakmában dolgozó szakemberekkel, szakmai testületekkel, s erre időt sem szántak. Deklarációk szintjén és nyi állásfoglalás latkozatokban történő egyeztetés elégtelen 3. A tervezett és bevezetni óhajtott egészségügyi struktúraátalakítás remélt pénzügyi megtakarítást eredményező hatásáról esik szó, a szükséges költségekkel kapcsolatos adatok nem ismertek. Tiltakoznunk kell a szakmai alapot nélkülöző, megfontolatlan, roppant káros hatású tervek megvalósítása, bevezetése ellen. Követelnünk kell, hogy a valóban szükséges átalakítást célzó intézkedések ne pénzügyi érdekek, hanem megalapozott szakmai elvek szerint történjenek. Ki fizeti majd meg a „takarékosság” hatalmas költségeit? Budapest, 1995. június 28. A Fidesz—Magyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum egészségügyi szakértői . Heti hírcsokor (június 26.—július 2.) HÉTFŐ: Az Európai Unió tagországai megállapodtak abban, hogy öt év alatt 6,7 milliárd ECU segítséget adnak a csatlakozásra készülő kelet-közép-európai országoknak. KEDD: Az Országgyűlés elfogadta az 1995. évi pótköltségvetést. Ugyancsak elfogadták a képviselők a titokvédelmi törvényt, valamint a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyagok védelméről szóló törvényt. Döntöttek a villamosenergia-, a privatizációs és az önkormányzati törvény módosításáról. SZERDA: A KHVM jóváhagyta a Matáv kérését, amely a telefontarifák emelésére vonatkozott. Az évi díjemelés mértéke átlagosan 10,2 százalék. CSÜTÖRTÖK: Dél-Szlovákiában valóságos tüntetéshullám söpört végig a magyar iskolák és a leváltott magyar igazgatók védelmében. PÉNTEK: Az Alkotmánybíróság több részletében az alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette a Bokros Lajos-féle gazdasági stabilizációs törvényt. Ez azt jelenti, hogy a programban megcélzott 165 milliárdos bevétel mintegy ötödével, 30-40 milliárd forinttal csökken. Szeptembertől — január 1-jei hatállyal — 4 százalékkal nőnek a nyugdíjak. A legkisebb emelés 300, a legnagyobb 1400 forint lehet. □ Egy felmérés szerint az FKGP utolérte az MSZP-t a pártok népszerűségi listáján. SZOMBAT—VASÁRNAP: Vezető politikusok hétvégi nyilatkozataiból kiderül: az Alkotmánybíróság döntése nyomán lehetséges, hogy rendkívüli parlamenti időszakot kell tartani. és II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmából szentté avatta a kassai vértanúk néven ismert három jezsuita papot. • 1995. július 7. MAGYARORSZÁG Tollbeszéd Tele zacskóval fogadott a boltos. A pénztárban turkálva válogatta az aprót. Az új maradt, a régi mehetett. Az alumínium forintos, a réz kettes és az „ezüst” Kossuth. A kiszolgált érmék mostantól nyersanyagban szegény országunk újabb, reményekre jogosító tartalékait jelenthetik. Emberünk nem mai gyerek. Ismeri a fémgyűjtés és a világbéke megóvása közti szoros összefüggést. Kotorászás közben arra gondol, hogy annyit az ő hozzáállása is segíthet a haza határainak megóvásában, mint azoké a honvédeké, akik Amerikába mentek honvédést tanulni. Gyakorlataikat ugyanis trópusi forróságban és mocsaras vidéken végzik... Csak nem arra számítanak, hogy a Fertő tó környékén lesz valami baj? Robizni fogja? Kérdésemre fönnakad a kereskedő szemüvege. Mit is képzelek én? Nehogy azt gondoljam egy zacskó magyar fémpénzről, hogy az egy vagyon! Mennyi lehet? Talán néhány ezer forint? Majd kezd vele valamit az unokája a szünidőben. Bizony, a szünidő. Ki tudja, mekkora lesz. Az Országgyűlés „tavaszi” utolsó munkanapján a házelnök sejtetni engedte, hogy azok a képviselők jártak el helyesen, akik pihenésüket júliusra tervezték. Akiknek augusztusra szól a szakszervezeti beutalójuk, jobb, ha átpasszolják valamelyik parlamenten kívüli párt aktivistáinak. Már akik egyáltalán kaptak. Mert bizony, vannak olyan képviselők — még saját frakciójukban is —, akiknek a nevét nem szívesen olvasgatják a szakszervezeti vezetők még a beutaló listákon sem. (Ön igen, ön nem. Ön költséges, önköltséges) Az augusztusi pótvizsgához szükség lesz a parlamenti testületre is. Miután az Alkotmánybíróság ismétlésre ítélte a kormányt, az kénytelen lesz segítségül hívni a honatyákat. Koalíciósokat és ellenzékieket egyaránt. A patkó bal oldalával nem lehet gond. Nekik emlékezniük kell arra, hogy ők nyomogatták az igen gombot „alkotmányellenesen” a Bokros-csomag megszavazásakor. Hanem a többiek. Azok, akik már a vitában is arról szóltak, hogy nem minden van úgy jól, ahogy a Bokros úr elgondolta. Ők miként lesznek megszólítva? Tisztelt ellenzék, elnézésüket kérem, de egy-két dolgot elnéztem! Nem, ilyen levelet nem fog diktálni 1995 magyar miniszterelnöke 1995-ben. Marad tehát az ötletbörze. Bokros úr parádéja, kormányfői védnökséggel. És én nem is féltem őket. A pénzügyminiszter úr máris megkérdőjelezte az Alkotmánybíróság döntését. Ettől már csak egy aprócska lépésnyire van az a lehetséges megállapítás, hogy felemelkedésünk kizárólagos gátja az Alkotmány. Gúzsba köti ezt az alkotni vágyó embert, akinek mi, újságírók többet köszönhetünk, mint az Alkotmánybíróságnak. Igen sok publicistát utoljára Csurka István foglalkoztatott 1992-ben. Igaz, hogy neki esze ágában sem volt „megtébéztetni” az elképzeléseit támogató vagy támadgató írások honoráriumait. Amúgy pedig Csurka idejében még volt értéke a régi forintnak is. Manapság pedig lassan zacskózhatjuk az újat... NéMA