Magyarország, 1997. július-december (1. - új - évfolyam, 17-43. szám)
1997-07-06 / 17. szám
VEZÉRCIKK A megvalósuló utópia Jobb ma két túzok, mint holnap egy veréb - állapítottam meg, hallván, hogy van már tudósi közreműködéssel szaporodó jószágunk. Mindig érdekeltek a genetika hírei, mert az emberiség kultúrtörténetét a kezdetektől végigkísérik e tudomány kísérletei, persze, nem génmanipulációval, csak gyakorlati alapon. Ha jól belegondolunk, nem minőségi, csak mennyiségi különbség van egy állatfaj klónozása és háziasítása, tenyésztése között. Az előbbi gyorsabb eredményt hoz. Ám az utóbbi is beavatkozás a természet folyamataiba. Ha az Úr nagy, kövér disznókat akart volna teremteni, olyanokat teremt, mondhatná a bibliai szemléletű szélsőséges környezetvédő, és ha megnézzük a Dürer hazatérő tékozló fiúján turkáló malacokat, azok bizony igencsak csenevészek a mai tenyészdisznókhoz képest. És a kutyák? Az élet egyik megfejthetetlen titka számomra, hogy honnan ismeri fel a kutya a másikról, hogy az is eb, csak kisebb, kevertebb, netán pedigrésebb. Egy pekingi palotapincsi a siker legkisebb esélye nélkül is megpróbál ráugrálni egy komondorra... Igazán lehet tőlük másságtoleranciát tanulni, én aligha tudnék beleszeretni egy nyolcméteres, lila szőrű nőbe. És ez a széles kutyaskála nem más, mint manipuláció a tulajdonságok örökítésénél, egy húszezer éves gyakorlatban. A Bibliában gyorsabb metódusokat is találunk. Mózes első könyvének 30. fejezete írja le a csíkos lábú, pettyegetett és tarka juhok szaporításának Jákob-féle módszerét: fehér foltosra hántott vesszőket kell a vályúba rakni, a juhok ezeket lássák „foganás” közben, és akkor több lesz a tarka bárány és kecske, a Jákob „bőre”. Ráadásul az állatok minőségét is befolyásolta a ravasz Jákob, aki „felette igen meggazdagodék”, az apósnak, Lábánnak meg maradtak a satnya állatok. Igaz viszont, hogy két lányát is sikerrel férjhez adta a manipulációban ötletes Jákobhoz. Hogy aztán a „megcsodálás” elmélete mennyiben tudományos, az más kérdés, de az ókorban hittek benne, s a hit fél siker. A meddőség kezelésének is megvolt a praktikus módja. A feleségnek, illetve feleségeknek az volt a dolguk, hogy gyereket szüljenek férjüknek. Ha nem sikerült, mint Ráhelnek, az azt mondta: „Imhol az én szolgálóm, Bilka, merg be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen”. Vagyis Bilha béranyaként működött, Ráhel pedig jelen volt a szülésnél. Jákob tizenkét fia, a tizenkét törzs őse felerészben a két szolgáló, Bilha és Zilpa méhében fejlődött ki. Nem is egészen világos, milyen elvi kifogást emeltek a puritán-konzervatív amerikaiak a pénzért kihordott csecsemők ellen - a Biblia alapján ebben semmi erkölcstelen nincs. Mi több, ma már unokát is lehet kihordatni a korlátlan lehetőségek kontinensén. Ez ugyan még ritkaság, de már folyamatban van. A Garbner házaspárnak volt egy huszonéves, leukémiás lánya. A lány a kemoterápiás kezelés előtt mesterségesen megtermékenyíttette magát, majd a gyermekcsírákat kioperálták és mélyhűtötték. Hirdetés útján „kölcsönméhet” kerestek - száz jelentkező volt, Indiától Svédországig, honorárium: tizenötezer dollár. Végül Kaliforniában találtak egy ideálisnak tűnő hölgyet, aki vállalta, hogy egy nappal a szülés után leszállítja a csecsemőt. A béranya-közvetítő ügynökségek a duplájáért vállalták volna a megbízást, ráadásul kötözködtek, mert unokára vágyó házaspárral még nem volt dolguk. A hivatalos szülő egyébként a jó karban levő házaspár fia és annak felesége lesz, vagyis a gyerek nagybátyja. Már Mark Twain kidolgozta annak a rendszerét, hogy miként lesz valaki Amerikában jogyak a saját nagyapjává - lehet, hogy ez nemsokára gyakorlatilag is megvalósítható. Mindenesetre már vannak génbankok, ahol a genetikai „örökítőanyag” évtizedekig őrizhető mínusz huszonöt fokra hűtve, még akkor is, ha elhunytak szájüregéből származik. A DNS-minták tárolása és felhasználása óriási üzletnek tűnik. A céget, amely beindította, Gene- Link néven jegyezték be. Persze, itt a link „láncszem”-nek fordítandó. Mivel nálunk nem tudnak a nagyszülők dollártízezreket áldozni mélyhűtött unokára, a GeneLink terjeszkedése egy ideig még várat magára, és talán egy magyar cégvezető le is beszéli őket a márkanév itteni használatáról. A klónozott ember egyelőre csak elméleti lehetőség. Utópia. Hogy pozitív vagy negatív, azt mindenki maga döntse el. A szakirodalmi segítséget megadjuk. Aldous Huxley: Szép új világ. Legújabb kiadása Szentmihályi Szabó Péter fordításában tavaly jelent meg. Persze, a technológia más, mint ahogy Huxley elképzelte, de ahogy körülnézünk szép új világunkban, meg kell állapítsuk, lehet valami igaza a fitozófus Nyikolaj Bergyajevnek: „Az utópiák megvalósíthatóak. Az élet az utópiák felé halad.” Székely András 3