Magyarország, 1894. augusztus (1. évfolyam, 217-246. szám)

1894-08-01 / 217. szám

Budapest, 1894. szerda, augusztus 1. MAGYARORSZÁG Tilos küzdelemben, a választásnál, az ő létérdekeiről van szó, hogy az nem mulatság, hanem komoly döntés a haza és a saját sorsa felett. E pártszerve­zés czéljából elnökletem­ alatt megalakult a jövendő középpárt e vidékbeli állandó végrehajtó bizottsága, mely a nagytapolcsányi és a zsámbokréti kerüle­tekre fog szorítkozni ténykedésével. Reméljük, hogy félretéve minden partikularisztikus féltékenykedést, a megye s talán az ország egyéb kerületeiben is fog­nak ehhez hasonló végrehajtó bizottságokat szervezni elvtársaink, mert a küzdelemnek nincs vége, mert az igazság örökkévaló és megmásíthatlan és egy az összes alkotmányos faktorok közreműködése által létrehozott törvény megváltozott körülmények között ugyanazon törvényhozási faktorok által el is töröl­hető­. «Sapientis est mutare consilium in melius.» Ezt tartsuk szem előtt, erre a szent czélra szervezked­jünk alkotmányos harczra a jövőben, ismerve poli­tikai ellenfeleket, de ellenségeket nem!» . . . A miniszterelnök utazása. Wekerle Sándornak általunk már jelzett utazásának programmja a legújabb megállapodások szerint a következő : A miniszterelnök augusztus hó 5-én este utazik el Budapestről és reggel Szatmárra érkezvén, ott néhány óráig időzni fog. Szatmárról tíz órakor indul el Nagybá­nyára, hol választói előtt még aznap megtartja beszámoló beszédét. Este 10 órakor Nagybá­nyáról különvonaton Mármaros-Szigeten ke­resztül Lembergbe utazik, hol megtekinti a ga­­licziai kiállítást. Az ungvári népgyűlés. Megemlékeztünk már lapunk hétfői számában levelezőnk távirata alapján az ungvári népgyűlésről, melynek lefolyásáról most a következő tudósítást kapjuk. A Pannonia-szálloda kerthelyiségében gyűlt össze mintegy 400 polgár, megválasztván a gyűlés elnökévé Sirokay Albert fő­gimnáziumi tanárt, jegyzőjévé pedig Schreiber Fülöpöt. Az elnök megnyitó beszédében vázolta a város szo­morú helyzetét s a bajokért első­sorban magát a polgárságot tette felelőssé, mert olyan embereket választott a városi képviselőtestületbe, a­kik saját érdekeiket tartották szem előtt vagy pedig minden iránt közönyösek voltak. Megnyitva a gyűlést, elő­adóul Séozár Mihályt választották meg, ki a városi képviselőtestületet, a tisztikart és különösen Mocsárig ügyészt ostorozva, azt indítványozta, hogy a nép­­gyűlés saját kebeléből válaszszon egy 24 tagú végre­hajtó bizottságot, mely a kibontakozás eszközeit be-Villachba, álmukban megjelenik Sz.­Mária és kategoricze rájuk parancsol. Rögtön eredjetek M.­Saalba, mert én csakis ott hallgatom meg kérésteket. A fentemlitett cseh uraknak ugy­­látszik kissé nehéz fejük volt s minden áron Olaszországba akarták utjukat folytatni kérel­mük sikerének világos koczkáztatásával. Sze­rencséjükre — a­mint azt a kép is igen szem­­betűnőleg ábrázolja — lovaiknak több­­ volt az eszük mint nekik. Az ájtatos paripák minden ostorcsapás és gyeplőrángatás ellenére is Mária-Saalba vitték kapac­itálhatatlan gaz­dáikat !! Egy másik szintén sok száz esztendős olaj­­festmény egy szerencsétlen úri hölgy emlékét örökíti meg, a­kiben 18 ördög vette meg ma­gát. Sehogysem lehetett túladni e kellemetlen vendégeken, a­míg a Maria-Saali papoknak nem sikerült végre a legutolsó ördögöt is egy amulet segítségével kikergetni. A képen aztán láthatni, a­mint Szt.­Mária az oltáron megje­lenvén elnököl a sikeres műtétnél; a 18-ik ördög pedig füst és láng közepette kitakarodik választott hölgyének szivemélyéből. " A Maria-Saali templom tekintélye mind máig megingathatatlan. Tömegesen zarándokolnak oda (a­mi mai napság vasúton, zónajegyekkel sem olyan drága, sem olyan fárasztó, mint annak előtte). Vasárnaponként, de különösen Mária-napokon ott van egész Klagenfurt és környéke. Nekem eszembe jutott, milyen szép volna, ha a mi budavári Nagyasszonyunk tem­ploma is így megtarthatta volna régi történeti emlékeit és élő hírnevét. A legkorszerűbb restaurálás sem pótolja jobban az eredetisé­get, mint költeményeknél a legjobb fordítás. Ifj. Reményi Ede­­resse­l a főispánnál, esetleg pedig a belügyminiszter­nél a bajok gyors orvoslását kérelmezze. Az előadó javaslatát a népgyűlés egyhangúlag elfogadta, a bi­zottságot megválasztotta és kimondta, hogy a városi képviselőtestület iránt nem viseltetik bizalommal. Ezzel a gyűlés véget ért. Közelebb ismét tartanak gyűlést, melyen a kiküldött bizottság fog számot adni munkálkodásáról. Molnárok akcziója, Budapest, július 31. (bt) Azokból az abnormis állapotokból, me­lyek a mezőgazdaság terén uralkodnak, termé­szetesen a malomipar is kiveszi a részét. Az a malomipar, mely mint az őstermeléssel tel­jesen összeforrott, par exezellenére nemzeti iparág és idők óta a legszebb fejlődésben van, s mely ipari életünknek egyedüli világhódító megnyilatkozása, mert gabonatermelésünkkel egyetemben hatalmas krízis előtt áll. A malomipar az őstermeléssel együtt, fejlő­désének kezdete óta mindig azon a rendes uton haladt, melyet neki a természet kedve­zése vagy mostohasága jelölt ki és ez a fejlő­dés, jóllehet egyes években stagnálást vagy visszaesést mutatott, sohasem volt természet­­ellenes és sohasem volt következetesen retro­­grád. Csak mióta a kapitalizmus úgy az ős­termelésre, mint a vele összeforrott malom­iparra rátette kezét, azóta mutatkozik úgy az egyiken, mint a másikon a kapitalizmus összes beteges kinövése és azóta panaszkodik a föld­­míves gazda és a kismolnár egyaránt a meg­élhetés nehézsége miatt. A magyar malomipar ugyanis nem egységes. Egyrészről a vidéki molnárok, másrészről a fővárosi malomipari részvénytársaságok képezik alkotó részeit. A vidéki molnárok a vidéki gazdáknak szolidáris társai, akik hűségesen veszik át gabonájukat őrlés végett és nem manőve­reznek a gabona­árak leszorításával, a liszt­árak kartell h­ozásával. A fővárosi malom-rész­vénytársaságok ellenben a kapitalizmus kenye­rén nőttek fel. Spekulácziókkal megrövidítik a termelőt és a fogyasztót egyaránt. A fővárosi malmok nagy pénzzel és nagy apparátussal dolgoznak. Módjukban áll, mint fő kereslő elemnek, az áralakulást a legnagyobb mérvben befolyásolni, és börzemanőverek által oda hatnak, hogy oly áron vehessék át a ter­mést, a­minőt éppen jónak látnak megadni. A vidéki gazda pénzszükségletét jól ki tudják használni, s ezt a pénzszükségletet fokozni is tudják, mert a gabonakampány kezdetén el­adósodott gazdákat igen könnyű szerrel lehet a restringáló bankok útján sarokba szorítani. Nem egyszer mutattunk már rá azokra a manőverekre, melyekkel a nagy malmok a tőzsdén vásárlásaik beszüntetése útján az árakat leszorítják, az egész üzemrend, melyet e malmok követnek csak arra való, hogy a földmíves érdekeit kijátszszák. Arra való az, hogy e malmok az új búza megjelenése ide­jére annyi készletet halmoznak fel mindenfe­lől összevásárolt termésből összeállított liszt­ben, hogy a kiéhezett gazdákat a kellő pilla­natban bármily áron történő eladásra szorítsák, arra való a vámkedvezmények kihasználása és minden machináczió, melyet e részvénymal­mok, mint a hatalmas kapitalizmus nem cse­kély faktorai már csak nagy összeköttetéseik­nél fogva is keresztülvinni képesek. Nem csoda tehát, hogy ezzel a tényezővel szemben a vidéki malomipar nem képes a tisz­tességtelen konkurrenc­ia sorvasztó hatása alól menekülni. Mert a­míg a részvénymalmok csak a nagyban előállítás kedvezménye folytán ter­melnek­ olcsóbban, addig a vidéki malmoknak sem kell kétségbe esniök, mert az ő kisebb igényeikhez képest még fel tudják venni a versenyt a fővárosiakkal. Még azt a csapást is el tudják viselni, melyet a kormány vigyá­zatlansága, hogy ne mondjuk vétkes könnyel­műsége hárított nyakukba, s mely abban áll, hogy a Balkán óriási termését reánk zúdítot­­ták, de egyáltalán nem versenyezhetnek a részvénymalmokkal akkor, ha ezeknek még az amúgy is busás engedmények kijátszására 63 fokozására is szabad kéz engedtetik. A budapesti részvénymalmok, sajnos, nem elégednek meg azzal, amit a kormány csak az ő pillanatnyi előnyükre tett a magyar mező­gazdaság érdekei ellenére. Ők nem akarják belátni, hogy minő rablópolitikát követnek ők a kormány védő­szárnyai alatt akkor is, ha a dividenciák fokozása érdekében egy egész or­szág termelését és nemzeti malom­iparát akar­ják sok-sok esztendőre tönkre tenni. Mindez nekik nem elég, hanem a kedvezmények csa­lárd kihasználására is mindent elkövetnek és nem átallanak hamis bevallások alapján ille­téktelen hasznot húzni, s meghamisítván a magyar búza rég ismert s a külföldön mér­tékegységül alkalmazott minőségét, oly árut hozni forgalomba, mely képes iparunkat és termelésünket a külföldön diszkreditálni. De ők fő dolognak tartják, hogy mérlegeik az év vé­gén kielégítsék a részvényeseket, s ha a jelen­ben sikerült kiaknázniok az önteremtett kelle­mes helyzetet, akkor mitsem törődnek ez eljá­rás produktivitásával s nyerészkedési politiká­jukat minden vonalon a legkövetkezetesebben űzvén, arra az elvre támaszkodnak, hogy «aprés moi la délige», a­ki utánuk jön, tegye be az ajtót. Azokkal a hátrányokkal, melyek a kismolná­rokra háramlanak, a részvénymalmok kedvezmé­nyeiből, már e vidéki malmok leszámoltak. De az ellen, hogy e részvénytársaságok még ezen felül is illetéktelen előnyöket élvezzenek, már kénytelenek tiltakozni, még­pedig nem csak a magok, de az egész jóhírű magyar ma­lomipar és a földmivelő osztály érdekében is. Az őrlési engedélyivel űzött visszaélések első és fő sérelmei a kis molnároknak, s főleg ez ügyben indítottak akc­iót jogos érdekeik meg­védésére. A nagy malmok tarifa-kedvezményt élveznek azon a c­ímen, hogy a termelt lisztet kivitelre használják. E kedvezmény óriási gabona-beözönlést hozott létre és megrontja árainkat, lehetővé téve a nagy részvénymal­moknak a kedvezőbb áralakulás lesajtolását. A fővárosi malmok e kedvezmény igénybevéte­lével 1891-ben 970.000, az 1892. évben 1.323.000 métermázsát, s a múlt esztendőben csaknem két millió métermázsa termést hoztak be. S ezt a termést, a­helyett, hogy gabo­náinkkal együtt a külföldi piac­okra vitték volna ki, a­minek, ha már mezőgazdaságunk nem is, de legalább ipari termelésünk látta volna hasznát, ők nagyobbrészt a belföldi piac­on értékesítették. A törvény e tarifa­ked­vezményt az exportőröknek biztosította, a rész­vénymalmok pedig a behozott termésnek leg­alább 90 százalékát dolgozták fel a belföldi fogyasztók használatára. A­mint tehát látjuk, itt nem is egyszerű spekulác­iókról van szó. Itt nem is jogos esz­közökkel aknázzák ki az ország vagyoni elő­nyeit, hanem a törvény kijátszásával hatnak oda, hogy erőteljes vidéki polgári malmainkat és földmivelő elemünket a kapitalizmus l­igája alá hajtsák. Míg a részvénymalmok csak a kapitalizmus szokott fegyvereivel harczoltak, s megeléged- 3

Next