Magyarország, 1894. augusztus (1. évfolyam, 217-246. szám)
1894-08-01 / 217. szám
Budapest, 1894. szerda, augusztus 1. MAGYARORSZÁG Tilos küzdelemben, a választásnál, az ő létérdekeiről van szó, hogy az nem mulatság, hanem komoly döntés a haza és a saját sorsa felett. E pártszervezés czéljából elnökletem alatt megalakult a jövendő középpárt e vidékbeli állandó végrehajtó bizottsága, mely a nagytapolcsányi és a zsámbokréti kerületekre fog szorítkozni ténykedésével. Reméljük, hogy félretéve minden partikularisztikus féltékenykedést, a megye s talán az ország egyéb kerületeiben is fognak ehhez hasonló végrehajtó bizottságokat szervezni elvtársaink, mert a küzdelemnek nincs vége, mert az igazság örökkévaló és megmásíthatlan és egy az összes alkotmányos faktorok közreműködése által létrehozott törvény megváltozott körülmények között ugyanazon törvényhozási faktorok által el is törölhető. «Sapientis est mutare consilium in melius.» Ezt tartsuk szem előtt, erre a szent czélra szervezkedjünk alkotmányos harczra a jövőben, ismerve politikai ellenfeleket, de ellenségeket nem!» . . . A miniszterelnök utazása. Wekerle Sándornak általunk már jelzett utazásának programmja a legújabb megállapodások szerint a következő : A miniszterelnök augusztus hó 5-én este utazik el Budapestről és reggel Szatmárra érkezvén, ott néhány óráig időzni fog. Szatmárról tíz órakor indul el Nagybányára, hol választói előtt még aznap megtartja beszámoló beszédét. Este 10 órakor Nagybányáról különvonaton Mármaros-Szigeten keresztül Lembergbe utazik, hol megtekinti a galicziai kiállítást. Az ungvári népgyűlés. Megemlékeztünk már lapunk hétfői számában levelezőnk távirata alapján az ungvári népgyűlésről, melynek lefolyásáról most a következő tudósítást kapjuk. A Pannonia-szálloda kerthelyiségében gyűlt össze mintegy 400 polgár, megválasztván a gyűlés elnökévé Sirokay Albert főgimnáziumi tanárt, jegyzőjévé pedig Schreiber Fülöpöt. Az elnök megnyitó beszédében vázolta a város szomorú helyzetét s a bajokért elsősorban magát a polgárságot tette felelőssé, mert olyan embereket választott a városi képviselőtestületbe, akik saját érdekeiket tartották szem előtt vagy pedig minden iránt közönyösek voltak. Megnyitva a gyűlést, előadóul Séozár Mihályt választották meg, ki a városi képviselőtestületet, a tisztikart és különösen Mocsárig ügyészt ostorozva, azt indítványozta, hogy a népgyűlés saját kebeléből válaszszon egy 24 tagú végrehajtó bizottságot, mely a kibontakozás eszközeit be-Villachba, álmukban megjelenik Sz.Mária és kategoricze rájuk parancsol. Rögtön eredjetek M.Saalba, mert én csakis ott hallgatom meg kérésteket. A fentemlitett cseh uraknak ugylátszik kissé nehéz fejük volt s minden áron Olaszországba akarták utjukat folytatni kérelmük sikerének világos koczkáztatásával. Szerencséjükre — amint azt a kép is igen szembetűnőleg ábrázolja — lovaiknak több volt az eszük mint nekik. Az ájtatos paripák minden ostorcsapás és gyeplőrángatás ellenére is Mária-Saalba vitték kapacitálhatatlan gazdáikat !! Egy másik szintén sok száz esztendős olajfestmény egy szerencsétlen úri hölgy emlékét örökíti meg, akiben 18 ördög vette meg magát. Sehogysem lehetett túladni e kellemetlen vendégeken, amíg a Maria-Saali papoknak nem sikerült végre a legutolsó ördögöt is egy amulet segítségével kikergetni. A képen aztán láthatni, amint Szt.Mária az oltáron megjelenvén elnököl a sikeres műtétnél; a 18-ik ördög pedig füst és láng közepette kitakarodik választott hölgyének szivemélyéből. " A Maria-Saali templom tekintélye mind máig megingathatatlan. Tömegesen zarándokolnak oda (ami mai napság vasúton, zónajegyekkel sem olyan drága, sem olyan fárasztó, mint annak előtte). Vasárnaponként, de különösen Mária-napokon ott van egész Klagenfurt és környéke. Nekem eszembe jutott, milyen szép volna, ha a mi budavári Nagyasszonyunk temploma is így megtarthatta volna régi történeti emlékeit és élő hírnevét. A legkorszerűbb restaurálás sem pótolja jobban az eredetiséget, mint költeményeknél a legjobb fordítás. Ifj. Reményi Ederessel a főispánnál, esetleg pedig a belügyminiszternél a bajok gyors orvoslását kérelmezze. Az előadó javaslatát a népgyűlés egyhangúlag elfogadta, a bizottságot megválasztotta és kimondta, hogy a városi képviselőtestület iránt nem viseltetik bizalommal. Ezzel a gyűlés véget ért. Közelebb ismét tartanak gyűlést, melyen a kiküldött bizottság fog számot adni munkálkodásáról. Molnárok akcziója, Budapest, július 31. (bt) Azokból az abnormis állapotokból, melyek a mezőgazdaság terén uralkodnak, természetesen a malomipar is kiveszi a részét. Az a malomipar, mely mint az őstermeléssel teljesen összeforrott, par exezellenére nemzeti iparág és idők óta a legszebb fejlődésben van, s mely ipari életünknek egyedüli világhódító megnyilatkozása, mert gabonatermelésünkkel egyetemben hatalmas krízis előtt áll. A malomipar az őstermeléssel együtt, fejlődésének kezdete óta mindig azon a rendes uton haladt, melyet neki a természet kedvezése vagy mostohasága jelölt ki és ez a fejlődés, jóllehet egyes években stagnálást vagy visszaesést mutatott, sohasem volt természetellenes és sohasem volt következetesen retrográd. Csak mióta a kapitalizmus úgy az őstermelésre, mint a vele összeforrott malomiparra rátette kezét, azóta mutatkozik úgy az egyiken, mint a másikon a kapitalizmus összes beteges kinövése és azóta panaszkodik a földmíves gazda és a kismolnár egyaránt a megélhetés nehézsége miatt. A magyar malomipar ugyanis nem egységes. Egyrészről a vidéki molnárok, másrészről a fővárosi malomipari részvénytársaságok képezik alkotó részeit. A vidéki molnárok a vidéki gazdáknak szolidáris társai, akik hűségesen veszik át gabonájukat őrlés végett és nem manővereznek a gabonaárak leszorításával, a lisztárak kartell hozásával. A fővárosi malom-részvénytársaságok ellenben a kapitalizmus kenyerén nőttek fel. Spekulácziókkal megrövidítik a termelőt és a fogyasztót egyaránt. A fővárosi malmok nagy pénzzel és nagy apparátussal dolgoznak. Módjukban áll, mint fő kereslő elemnek, az áralakulást a legnagyobb mérvben befolyásolni, és börzemanőverek által oda hatnak, hogy oly áron vehessék át a termést, aminőt éppen jónak látnak megadni. A vidéki gazda pénzszükségletét jól ki tudják használni, s ezt a pénzszükségletet fokozni is tudják, mert a gabonakampány kezdetén eladósodott gazdákat igen könnyű szerrel lehet a restringáló bankok útján sarokba szorítani. Nem egyszer mutattunk már rá azokra a manőverekre, melyekkel a nagy malmok a tőzsdén vásárlásaik beszüntetése útján az árakat leszorítják, az egész üzemrend, melyet e malmok követnek csak arra való, hogy a földmíves érdekeit kijátszszák. Arra való az, hogy e malmok az új búza megjelenése idejére annyi készletet halmoznak fel mindenfelől összevásárolt termésből összeállított lisztben, hogy a kiéhezett gazdákat a kellő pillanatban bármily áron történő eladásra szorítsák, arra való a vámkedvezmények kihasználása és minden machináczió, melyet e részvénymalmok, mint a hatalmas kapitalizmus nem csekély faktorai már csak nagy összeköttetéseiknél fogva is keresztülvinni képesek. Nem csoda tehát, hogy ezzel a tényezővel szemben a vidéki malomipar nem képes a tisztességtelen konkurrencia sorvasztó hatása alól menekülni. Mert amíg a részvénymalmok csak a nagyban előállítás kedvezménye folytán termelnek olcsóbban, addig a vidéki malmoknak sem kell kétségbe esniök, mert az ő kisebb igényeikhez képest még fel tudják venni a versenyt a fővárosiakkal. Még azt a csapást is el tudják viselni, melyet a kormány vigyázatlansága, hogy ne mondjuk vétkes könnyelműsége hárított nyakukba, s mely abban áll, hogy a Balkán óriási termését reánk zúdították, de egyáltalán nem versenyezhetnek a részvénymalmokkal akkor, ha ezeknek még az amúgy is busás engedmények kijátszására 63 fokozására is szabad kéz engedtetik. A budapesti részvénymalmok, sajnos, nem elégednek meg azzal, amit a kormány csak az ő pillanatnyi előnyükre tett a magyar mezőgazdaság érdekei ellenére. Ők nem akarják belátni, hogy minő rablópolitikát követnek ők a kormány védőszárnyai alatt akkor is, ha a dividenciák fokozása érdekében egy egész ország termelését és nemzeti malomiparát akarják sok-sok esztendőre tönkre tenni. Mindez nekik nem elég, hanem a kedvezmények csalárd kihasználására is mindent elkövetnek és nem átallanak hamis bevallások alapján illetéktelen hasznot húzni, s meghamisítván a magyar búza rég ismert s a külföldön mértékegységül alkalmazott minőségét, oly árut hozni forgalomba, mely képes iparunkat és termelésünket a külföldön diszkreditálni. De ők fő dolognak tartják, hogy mérlegeik az év végén kielégítsék a részvényeseket, s ha a jelenben sikerült kiaknázniok az önteremtett kellemes helyzetet, akkor mitsem törődnek ez eljárás produktivitásával s nyerészkedési politikájukat minden vonalon a legkövetkezetesebben űzvén, arra az elvre támaszkodnak, hogy «aprés moi la délige», aki utánuk jön, tegye be az ajtót. Azokkal a hátrányokkal, melyek a kismolnárokra háramlanak, a részvénymalmok kedvezményeiből, már e vidéki malmok leszámoltak. De az ellen, hogy e részvénytársaságok még ezen felül is illetéktelen előnyöket élvezzenek, már kénytelenek tiltakozni, mégpedig nem csak a magok, de az egész jóhírű magyar malomipar és a földmivelő osztály érdekében is. Az őrlési engedélyivel űzött visszaélések első és fő sérelmei a kis molnároknak, s főleg ez ügyben indítottak akciót jogos érdekeik megvédésére. A nagy malmok tarifa-kedvezményt élveznek azon a címen, hogy a termelt lisztet kivitelre használják. E kedvezmény óriási gabona-beözönlést hozott létre és megrontja árainkat, lehetővé téve a nagy részvénymalmoknak a kedvezőbb áralakulás lesajtolását. A fővárosi malmok e kedvezmény igénybevételével 1891-ben 970.000, az 1892. évben 1.323.000 métermázsát, s a múlt esztendőben csaknem két millió métermázsa termést hoztak be. S ezt a termést, ahelyett, hogy gabonáinkkal együtt a külföldi piacokra vitték volna ki, aminek, ha már mezőgazdaságunk nem is, de legalább ipari termelésünk látta volna hasznát, ők nagyobbrészt a belföldi piacon értékesítették. A törvény e tarifakedvezményt az exportőröknek biztosította, a részvénymalmok pedig a behozott termésnek legalább 90 százalékát dolgozták fel a belföldi fogyasztók használatára. Amint tehát látjuk, itt nem is egyszerű spekulációkról van szó. Itt nem is jogos eszközökkel aknázzák ki az ország vagyoni előnyeit, hanem a törvény kijátszásával hatnak oda, hogy erőteljes vidéki polgári malmainkat és földmivelő elemünket a kapitalizmus ligája alá hajtsák. Míg a részvénymalmok csak a kapitalizmus szokott fegyvereivel harczoltak, s megeléged- 3