Magyarország, 1894. szeptember (1. évfolyam, 247-276. szám)
1894-09-01 / 247. szám
A közegészségügyi és demográfiai kongresszus. Budapest, aug. Bl. Elsőrendű tudományos tekintélyek adtak egymásnak találkozót holnapra Magyarország székesfővárosában. És össze fognak gyülekezni és tanácskozni fognak arról, miképpen lehetséges az emberéletet a természettől megszabott bizonyos határig megőrizni, el fogják mondani a különböző tudományágak képviselői a különböző országokban tett tapasztalataikat, beható eszmecseréket folytatnak majd az egyes tapasztalati tények felett és végül konkludálni fognak arra, hogy mik is a jó közegészségügy feltételei, hogy mely tényezők segélyével lesz lehetséges az állam polgárainak egészségét, így tehát magát az államot is a mindinkább szaporodó rettenetes epidémiák és ragályok ellen megóvni. Ha valamire, úgy a közegészségügyre csakugyan el lehet mondani, hogy az nemzetközi. Lehetnek talán egyes országokban a nép műveltségi foka, a föld geográfiai fekvése, helyrajzi viszonyok szerint bizonyos speciális feltételek, de a fő szempontok, amelyek szerint a közegészséget biztosítani lehet, mindenütt kell, hogy ugyanazok legyenek. A VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszus munkálkodását éppen ez okokból nem csupán a tudósok és szakférfiak fogják figyelemmel kísérni; az emberi természet sajátossága, az életösztön okozza azt, hogy mindenki legalább is kiváncsi lesz a tudomány kiválasztottjainak ama nyilatkozataira, amelyek a betegségek elkerülhetésének és így magának az életnek feltételeit tartalmazzák. De nemcsak a kiváncsi laikusok, hanem mérnökök és építészek, gyárosok és nagyiparosok, bírák és pedógusok, közigazgatási tisztviselők és gazdák is érdeklődni fognak a tárgyalások iránt, mert bizonyára meg fognak ismerni olyan kísérleti és elméleti tapasztalatokat, amelyeket a gyakorlati élet terén mindenesetre hasznosan fognak alkalmazhatni. Minden mérnököt érdekelni fog, ha leghitelesebb forrásból értesül majd arról, hogy milyenek a világvárosokban a legújabb szerkezetű csatorna-, köztisztasági és vízművek eredményei; építészeinkre nagy fontossággal bír például a bérházak és családi házak rendszere, tekintettel az egészségi szempontokra; hogyan történik a lakhatás megállapítása az új épületeknél orvosrendőri tekintetben ; micsoda eredménynyel járt a lakások központi fűtése bérházakban és egész városrészekben ? Gyárosok és nagyiparosok meg fogják hallani, hogy milyen a munkaidő hatása a különböző iparágak szerint az elfoglalt munkás egészségére, és így saját maguk gondolkodhatnak majd a tarthatatlan állapotok mikénti magváltoztatásán ; megismerkednek ezenkívül a munkáslakások, a munkások élelmezése, a munkaképtelen munkások eltartásának nagyon is aktuális problémáival. A bírói kar tagjait nagyban fogják érdekelni a börtönépítés terén elért legújabb reformok annál is inkább, mert csakis az anyagi eszközök hiánya okozta, hogy nálunk is már eddig meg nem kezdették az elavult rendszerű börtönök újjáalakítását. A népneveléssel foglalkozó tanárok és tanítók, de aguk a szülők is nagyon hasznos ismeretekre fognak szert tehetni az u. n. iskoai közegészségügyet illetőleg, amelynek fontosságáról a közvélemény még mindig nincs eléggé tájékozva, pedig alig ismerünk fontosabb problémákat, mint aminek a szellemi és testi nevelés párhuzamba hozatala, a túlterhelés megelőzése, az iskolák építésének, az iskolai játékok stb. kérdése. Gazdáink bizonyára örömmel fogják az alkalmat megragadni, hogy a mezőgazdasági cselédek ügyes-bajos dolgaival — lakáskérdés, élelmezés — foglalkozzanak, míg a közigazgatás őrei szakmájukba vágó sok minden iránt tájékozást szerezhetnek maguknak , de főleg a kolera, tífusz és difteritisz elleni védekezésről bemutatásra kerülő tanulmányok lesznek nagy értékűek, mert éppen ez a kongresszus van hivatva arra, hogy a difteritisz gyógykezelésével behatóan foglalkozzék. A demográfiai tárgyalások pedig a népesség testi s szellemi művelődésének felismerésére szolgáló eszközökről és módokról fognak tanúságot tenni. A holnap megnyíló kongresszus azonban kétszeresen fontos reánk magyarokra nézve. A minden országból idesereglő tudóssereg meg fog győződni a Augusztus végén. — A Magyarország eredeti tárczája. — Augusztus végén kora hajnalban halt meg Morsai Kálmánná . . . Künn egyhangú zokogással sirt az őszi szél és egy-két sárga levél a park százados fáiról lomha ívekben szállott alá és simult oda szerelmetesen a zizegő haraszthoz. Nesztelenül nyíltak az ajtók s néhány álmos, az éjjelezéstől beesett szemű inas jött ki. — Meghalt. A kis fiatal szobalány keservesen zokogott egy ablak alatt. Elment az ő jó asszonya, hogy soha többé ne jöjjön vissza. Benn csendesség volt. Nagy csend. A fiatal asszony ott feküdt párnáin holtan. Szőke, puha haja kicsúszott a feje alól és bevonta körül a párnát, aranyos ragyogással csillogva a hajnal szürkés egéhez. Az arcza pedig rendkívül fehér volt, szokatlanul fehér, megfakult, szinte megkopott ajkának pirossága, a szemei alatt pedig nagy fekete, mély barázdák voltak, a halál, a szenvedések munkája. A homlokán azonban viaszsárgán tört meg a kívülről behatoló csekély világosság, szinte átcsillogott ott a csont sárga színe, — így feküdt ott holtan. A férfi az ablaknál állott. Széles, erős vállain megfeszült a ruha és arcát pirosra csípte az ablak hasadékain becsapódó hideg levegő. Nem kesergett, nem sírt. . . Bambán, kimeresztett szemekkel nézett maga elé, a homlokán pedig kóczosan csüngött durva, sörtes haja. Nem jött egy hang torkára, nem emlékezett semmire, semmire és hangtalanul mozogtak ajkai ezzel a stereotip szóval: — Anna, Anna, úgy három óra felé sikoltott fel az aszszonya. Akkor melléje rohant. Felkapta a karjaiba kicsi babatestét. Ordított, kiáltozott rá. — Anna ne hagyj itt, Anna! Azonban az asszony már nem tudott szólani. Fuldoklott és félig leeresztett szempillái alól olyan bánatosan nézett rá fel megkopott, haloványodó szemeivel. Szinte mondta : — El kell mennem . . . S el is ment. Ott halt meg a férje mellén. Elcsendesedett úgy a férj, mint az asszonya. Emez már halott volt, a férj még élt, de egy pillanatra megszűnt benne minden élet." A nagy csendre bejövének az inasok s kivették a karjaiból a halott asszonyt és visszatették be az ágyba. * Másnap pedig eljöttek a papok. Hosszú szakállu, nagy szálember volt valamennyi. Tizenketten jöttek el elsiratni a környék urának asszonyát, kinek szavától ma is remegve húzódik a kóczos hajú mócz nép és alázatosan hajtja meg derekát tekintete előtt. A pópák sírtak, mig énekeltek, a korán vénülő fekete asszonyok pedig kibontott hajjal vezeklettek, mert meghalt a Morsai Kálmán asszonya . . . A fehér asszony pedig úgy maradt holtan, sápadtan. Az őszi napsugár bevillant a koporsó üveg fedelén és szeszélyes játékkal csillogott végig vékony hártyaszerű bőrén és a halálban megfakult szőke haján rejtelmes sugárzással vont glóriát. Sejtelmes, várakozásszerű mély csend honolt a tájon. Könnyű, szürkés párák úsztak a völgy felett és belátszottak a rengeteg erdőségek, amint végtelen egyhangúsággal feküdték meg a hegyoldalakat mindenfelé. Legalul még bükkök zúgtak a délután szellőjében, fenn a csúcsok felé pedig törpe fenyők és az elnyúló boróka között csapott le gyakorta a régi vad, a sas. Tizenkét fehér viganós, leeresztett nagyhajú hajadon ment elől a koporsóval, a koporsó után haladt a férj vastag meleg felöltőbe burkolózva, reszketve a láztól, mely gyötörte testét és valami homályos, fenyegető vésztől, mely lelkét marta, égette végtelen kínnal. Ma reggel jött az apja sürgönye: — Kálmán, emlékezzél az Ígéretedre ! Ennyi volt az egész. És mégis gyötrelemmel és fájdalommal töltötte el az egész lelkét ez a figyelmeztetés. Igen, az Ígéret! Oh, borzasztó ígéret volt az lesújtó, életölő! Mikor magához emelte az asszonyát egy kóbor színtársulat megvedlett kulisszái közül, akkor tette azt az ígéretet az apjának, hogy a feleségét nem fogja a családjuk sírboltjába temettetni, mert egy müncheni szatócs volt az Anna apja, az anyja pedig egy kis fabódé . BUDAPEST, 1894. SZOMBAT, SZEPTEMBER 1. IS1) ÉVFOLYAM 247. SZÁM. — ..............................................................................................................................— Szerkesztőség: Sándor u. 1 Kiadó-hivatal: Rostém. 2. Előfizetési ár: ®^78ÍT£«.lt Sí &o £: Egyes szám ára: Lapunk mai száma 12 oldal.