Magyarország, 1894. szeptember (1. évfolyam, 247-276. szám)

1894-09-01 / 247. szám

£ A közegészségügyi és demográfiái kongresszus. Budapest, aug. Bl. Elsőrendű tudományos tekintélyek ad­tak egymásnak találkozót holnapra Ma­gyarország székes-fővárosában. Es össze fognak gyülekezni és tanácskozni fognak arról, miképpen lehetséges az emberéle­tet a természettől megszabott bizonyos határig megőrizni, el fogják mondani a különböző tudományágak képviselői a különböző országokban tett tapasztala­taikat, beható eszmecseréket folytatnak majd az egyes tapasztalati tények felett és végül konkludálni fognak arra, hogy mik is a jó közegészségügy feltételei, hogy mely tényezők segélyével lesz le­hetséges az állam polgárainak egészsé­gét, igy tehát magát az államot is a mindinkább szaporodó rettenetes epi­démiák és ragályok ellen megóvni. Ha valamire, úgy a közegészség ügyre csakugyan el lehet mondani, hogy az nemzetközi. Lehetnek talán egyes orszá­gokban a nép műveltségi foka, a föld geográfiái fekvése, helyrajzi viszonyok szerint bizonyos specziális feltételek, de a főszempontok, a melyek szerint a köz­egészséget biztosítani lehet, mindenütt kell, hogy ugyanazok legyenek. A VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiái kongresszus munkálkodását éppen ez okokból nem csupán a tudó­sok és szakférfiak fogják figyelemmel kisémi; az emberi természet sajátossága, az életösztön okozza azt, hogy mindenki legalább is kiváncsi lesz a tudomány kiválasztottjainak ama nyilatkozataira, a melyek a betegségek elkerülhatésének és igy magának az életnek feltételeit tartal­mazzák. De nemcsak a kiváncsi laikusok, ha­nem mérnökök és építészek, gyárosok és nagyiparosok, bírák és pedagusok, közigazgatási tisztviselők és gazdák is érdeklődni fognak a tárgyalások iránt, mert bizonyára meg fognak ismerni olyan kísérleti és elméleti tapasztalato­kat, a melyeket a gyakorlati élet terén mindenesetre hasznosan fognak alkal­mazhatni. Minden mérnököt érdekelni fog, ha leghitelesebb forrásból értesül majd arról, hogy milyenek a világvárosokban a legújabb szerkezetű csatorna-, köztisz­tasági és vízmüvek eredményei; építé­szeinkre nagy fontossággal bir például a bérházak és családi házak rendszere, tekintettel az egészségi szempontokra; ho­gyan történik a lakhatás megállapítása az uj épületeknél orvosrendöri tekintet­ben ; micsoda eredménynyel járt a laká­sok központi fűtése bérházakban és egész városrészekben ? Gyárosok és nagyiparosok meg fogják hallani, hogy milyen a munkaidő ha­tása a különböző iparágak szerint az elfoglalt munkás egészségére, és igy saját maguk gondolkodhatnak majd a tarthatatlan állapotok mikénti magváltoz­tatásán ; megismerkednek ezenkívül a munkáslakások, a munkások élelmezése, a munkaképtelen munkások eltartásának nagyon is aktuális problémáival. A birói kar tagjait nagyban fogják ér­dekelni a börtönépítés terén elért leg­újabb reformok annál is inkább, mert csakis az anyagi eszközök hiánya okozta, hogy nálunk is már eddig meg nem kezdették az elavult rendszerű börtönök újjáalakítását. A népneveléssel foglalkozó tanárok és tanítók, de n||guk a szülök is nagyon hasznos ismeretekre fognak szert tehetni az u. n. iskc ai közegészségügyet illető­leg, amelynek fontosságáról a közvéle­mény még mindig nincs eléggé tájékozva, pedig alig ismerünk fontosabb problémá­kat, mint a minők a szellemi és testi nevelés párhuzamba hozatala, a túlter­helés megelőzése, az iskolák építésének, az iskolai játékok stb. kérdése. Gazdáink bizonyára örömmel fogják az alkalmat megragadni, hogy a mező­gazdasági cselédek ügyes-bajos dolgaival — lakáskérdés, élelmezés — foglalkoz­zanak, mig a közigazgatás őrei szakmá­jukba vágó sok minden iránt tájékozást szerezhetnek maguknak ; de főleg a ko­lera, tífusz és difteritisz elleni védekezés­ről bemutatásra kerülő tanulmányok lesz­nek nagy értékűek, mert éppen ez a kongresszus van hivatva arra, hogy a difteritisz gyógykezelésével behatóan fog­lalkozzék. A demográfiái tárgyalások pe­dig a népesség testi s szellemi művelő­désének felismerésére szolgáló eszközök­ről és módokról fognak tanúságot tenni. A holnap megnyíló kongresszus azon­ban kétszeresen fontos reánk magya­rokra nézve. A minden országból ide­­sereglö tudóssereg meg fog győződni a Augusztus végén. — A Magyarország eredeti tárezája. — Augusztus végén kora hajnalban halt meg Morsai Kálmánná . . . Künn egyhangú zoko­gással sirt az őszi szél és egy-két sárga levél a park százados fáiról lomha ivekben szállott alá és simult oda szerelmetesen a zizegő ha­­raszthoz. Nesztelenül nyíltak az ajtók s néhány ál­mos, az éjjelezéstöl beesett szemű inas jött ki. — Meghalt. A kis fiatal szobalány keservesen zokogott egy ablak alatt. Elment az ő jó asszonya, hogy soha többé ne jöjjön vissza. Benn csendesség volt. Nagy csend. A fiatal asszony ott feküdt párnáin holtan. Szőke, puha haja kicsúszott a feje alól és be­vonta körül a párnát, aranyos ragyogással csil­logva a hajnal szürkés egéhez. Az arcza pedig rendkívül fehér volt, szokatlanul fehér; meg­fakult, szinte megkopott ajkának pirossága, a szemei alatt pedig nagy fekete, mély barázdák voltak, a halál, a szenvedések munkája. A hom­lokán azonban viaszsárgán tört meg a kívülről behatoló csekély világosság, szinte átesillogott ott a csont sárga színe. — így feküdt ott holtan. A férfi az ablaknál állott. Széles, erős vál­­lain megfeszült a ruha és arczát pirosra csípte az ablak hasadékain becsapódó hideg le­vegő. Nem kesergett, nem sirt. . . Bambán, kimeresztett szemekkel nézett maga elé, a homlokán pedig kóczosan csüngött durva, sör­­tes haja. Nem jött egy hang torkára, nem emlékezett semmire, semmire és hangtalanul mozogtak ajkai ezzel a stereotyp szóval; — Anna, Anna. ügy három óra felé sikoltott fel az asz­­szonya. Akkor melléje rohant. Felkapta a kar­jaiba kicsi babatestét. Ordított, kiáltozott rá; — Anna ne hagyj itt, Anna! Azonban az asszony már nem tudott szó­lam. Fuldoklott és félig leeresztett szempillái alól olyan bánatosan nézett rá fel megkopott, halaványodó szemeivel. Szinte mondta ; — El kell mennem . . . S el is ment. Ott halt meg a férje mellén. Elcsendesedett úgy a férj, mint az asszonya. Emez már halott volt, a férj még élt, de egy pillanatra megszűnt benne minden élet.' A nagy csendre bejövének az inasok s kivették a karjaiból a halott asszonyt és visszatették be az ágyba. * Másnap pedig eljöttek a papok. Hosszú szakállu, nagy szálember volt va­lamennyi. Tizenketten jöttek el elsiratni a kör­nyék urának asszonyát, kinek szavától ma is remegve húzódik a kóczos hajú mócz nép és alázatosan hajtja meg derekát tekintete előtt. A pópák sírtak, mig énekeltek, a koránvé­nülő fekete asszonyok pedig kibontott hajjal vezeklettek, mert meghalt a Morsai Kálmán asszonya . . . A fehér asszony pedig úgy maradt holtan, sápadtan. Az őszi napsugár bevillant a koporsó üveg fedelén és szeszélyes játékkal csillogott végig vékony hártyaszerü bőrén és a halálban megfakult szőke haján rejtelmes sugárzással vont glóriát. Sejtelmes, várakozásszerü mély csend honolt a tájon. Könnyű, szürkés párák úsztak a völgy felett és belátszottak a rengeteg erdőségek, amint végtelen egyhangúsággal feküdték mega hegyoldalakat mindenfelé. Legalól még bükkök zúgtak a délután szellőjében, fenn a csúcsok felé pedig törpe fenyők és az elnyúló boróka között csapott le gyakorta a légi vad, a sas. Tizenkét fehér viganós, leeresztett nagyhaju hajadon ment elől a koporsóval, a koporsó után haladt a férj vastag meleg felöltőbe bur­kolózva, reszketve a láztól, mely gyötörte tes­tét és valami homályos, fenyegető vésztől, mely lelkét marta, égette végtelen kínnal. Ma reggel jött az apja sürgönye: — Kálmán, emlékezzél az Ígéretedre ! Ennyi volt az egész. És mégis gyötrelem­mel és fájdalommal töltötte el az egész lelkét ez a figyelmeztetés. Igen, az Ígéret! Oh, borzasztó ígéret volt az! lesújtó, életölő! Mikor magához emelte az asszonyát egy kóbor színtársulat megvedlett kulisszái közül, akkor tette azt az ígéretet az apjának, hogy a feleségét nem fogja a családjuk sírboltjába temettetni, mert egy müncheni szatócs volt az Anna apja, az anyja pedig egy kis fabódé Szerkesztősén: Sándcr-u. 1 Kiadó-hivatal: Rostéin. 2. Előfizetési ár; ®^78ÍT£«.lt Sí &o £: Egyes szám ára: Lapunk mai száma 12 oldal. BUDAPEST, 1894. SZOMBAT, SZEPTEMBER 1.ÍS1) ÉVFOLYAM 247. SZÁM. —..............................................................................................................................—

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék