Magyarország, 1894. szeptember (1. évfolyam, 247-276. szám)

1894-09-01 / 247. szám

MAGYARORSZÁG Budapest, 1894. szombat, szeptember 1. 2 saját érzékei által, hogy mi magyarok vagyunk és hogy van Magyarország. És el fogják otthon mondani, a mit láttak és tapasztaltak,Kés azt hiszszük, nem lesz okunk a szégyenkezésre. Budapest fő- és székváros tanácsa oly páratlan áldozatkészséggel karolta fel a kongresszus ügyét, hogy az sem fény, sem pompa, sem egyéb szempon­tok tekintetében nem fog mögötte ma­radni azelőtti hasonló kongresszusoknak, a melyeket pedig különböző világváros­ban tartottak meg. Köszönet érte Budapest tanácsának. Köszönet, hogy lehetővé tette, hogy egy nemzethez méltóan, és a minden­felé ismert magyaros vendégszeretettel fogadhatjuk külföldi vendegeinket. Azt sajnáljuk csupán, hogy székes főváro­sunknak a közegészség ügyében való bőkezűségét mindenkor csak egyes al­kalmakra rezerválják, pedig ennek ál­landó gyakorlása mellett, jóval mara­dandóbb alkotásokat tudnánk létesíteni. Most pedig, midőn a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiái kongresz­­szus tagjait a legöszintébben üdvözöljük Budapest falai között, azt a kérelmet intézzük hozzájuk, hogy tekintsenek kö­rül ebben az országban, mondják el ha­zájukban tapasztalataikat őszintén, iga­zán — és ez lesz a legkülönb replika holmi memorandumokra. Budapest, augusztus 31. A földmivelésiigyi miniszter logi­kája. Festetlek Andor gróf ő kegyelmessége agy látszik visszaérkezett Budapestre. Onnan sejtjük ezt, mert az egyik félhivatalos újság­ban ma nagy védelmi czikk jelent meg a mi­­aiszter ur azon cselekedete mellett, hogy a lerménystatisztikának a bécsi gabonavásár előtt /aló közzétételét eltiltotta. Furcsa logikával Vádolják azokat, a kik nem képesek felfogni, iogy micsoda magas politikát cselekedett meg tkkor a kegyelmes gróf, mikor a terménysta­­isztikai adatok közlését szeptember elsejére halasztotta. Azt mondja a vádirat, hogy a földmivelési miniszter látni és revideálni akarta az előtt ülte át egész életét. A Rouschée-platzon ürült petrezselymet, meg egyéb zöldséget. . . Szegény Anna ! Ő nem tehetett róla, hogy i sors szeszélye nem kilenezkoronás, bárso­nyos bölcsőbe dobta, hanem csak egy külvá­rosi alacsony házikó, alacsony padlásszobá­­iába. .... A menet ment előre, előre. És már átszottak a terebélyes bükkök a hegy lábánál. Ott volt a sírbolt. Egy gyászruhás inas kivált a menetből, ülőre sietett és a fáklyáját nyújtogatta fel a evegőbe, hát a kripta előtt egyszerre kigyul­­“ak a gyertyák. Szerte a hegyeken pedig ma­gasan lobogtak a gyásztüzek, a harangok bug­­'ak a kis hegyóriások közé ékelt falucskák­ban : ma temetik a környék úrasszonyát. A Kálmán testén vastag cseppekben gyön­gyözött végig a hideg verejték. Arczbőre szinte megkeményedett és fényes lett a belső láztól, ingatagon támaszkodott a mellette lépegető jópára. — Draszlejv, zárasd be a kripta kapuját és »Itasd el a gyertyákat. Neked adom mindet ... őt ... őt pedig temessétek el oda a bük­­iök alá . . . Homlokáról félresimitotta nedves haját és !élig eszméletlenül bukott be az odasiető kocsi ülésébe. A pópák pedig abbahagyák rögtön az éne­cet. Egy német komédiásleányért nem érde­­nes'erőltetni magukat. Krúdy Gyula. adatokat. Hát bizony nem lehet közönséges látvány mikor Festetich Andor gróf két nap alatt revideál olyan adathalmazt, a melynek az ösz­­szeállitásához hónapok kellettek. Több ideje pedig nem volt a miniszter urnák, mert teg­napelőtt még a mezőhegyesi öntözhető réteken tanulmányozta a takarmánybőséget. A főargu­mentum pediglen igy hangzik a miniszter ur el­járása mellett: Egyáltalán mi sem indokolta volna, hogy most, mikor Magyarország, az egész magyar kereskedő­világ úgyszólván állást foglalt a bécsi magvásár ellen — a magyar földmivelési miniszter hivatalos tudomást vegyen a bécsi magvásárról. Ebben már ráismerünk a miniszter ur logi­kájára. Arany középút és higgadtság ! Csak­hogy az arany középutnak ezt a spécziesét — struezpolitikának szokás nevezni. A csanádi kath. egyházmegye középtemesi al­­esperesi kerülete a napokban Lieblingen gyűlési tartott s elhatározta, hogy a zsolnai kath. nagygyű­lés összes határozatait magáévá teszi s azok érvé­nyesítését minden rendelkezésre álló törvényes esz­közzel elő' fogja segíteni. A gyűlés elhatározta to­vábbá, hogy egy Szent-István nevére alapítandó hath, egyetem költségeire gyűjtést indít s illetőleg a megindított gyűjtéshez hozzájárul s végül az egyház­­politikai javaslatok ellen megindított kath. akczió vezéreinek: Zichy Nándor grófnak és a Magyar Ál­lam szerkesztőségének feliratilag fejezi ki elismeré­sét és köszönetét. Tanrend az egyetemen. Ma megjelent a budapesti tudományos egyetem tanrendje. Csak egy röpke pillantást kell abba vetnünk, hogy rögtön tisztába legyünk egyetemi intéz­ményünk mivoltával: hogy az nem a tudomá­nyok terjesztésére és fejlesztésére szolgáló in­­stituczió, hanem sokkal inkább kidőlt politikusok nyugdíjintézete, vagy megfordítva politikailag protegált leendő óriások első lépéseiknek meg­tételére rendelt kísérletező állomás. Rendszer az egyetemen, hogy az onnan politikai hivatalt vállalt professzorok lcathedráit nem töltik be: a politikai megbukandóság tudatában, hogy a visszatérés útját ezek számára megtartsák. Ezért nem töltik be sem a Pulszky Ágost, sem a Plósz Sándor kathédráját. Természetesen azzal senkisem törődik, hogy az egyetemnek végülis nem az a hivatása, hogy ez uraknak min den körülmény között hivatal biztosittassék, hanem hogy ott állandóan gondoskodni kell a tudományoknak kellő mennyiségű és kellő minőségű előadóiról. Mit szóljunk továbbá ahhoz, hogy a római jog előadására, — majdnem 1000 darab első éves jogász számára— nem engednek más profesz­­szort szóhoz jutni, mint egyedül Vécsey Tamást. A magyar közjog sem elég fontos tantárgy ahhoz, hogy Lechner Ágoston kívül más is előadja s igy módjában legyen a tanuló-ifju­­ságnak a magyar közjogot több oldalról meg­világítva is megismernie, de még egyáltalán is megismerhetnie: lévén az egyetemi tantermek oly szükek, hogy azok egyikében sem férhet el annyi hallgató, a mennyinek e tantárgy egyetlen tanárjának előadására be kell iratkoz­nia. Azelőtt a közjogot Kautz Gyula is előadta, a kinek elmaradása természetesen nem veszteség a hazára, de a kinek tanszékére talán csak lehetne arravaló embert az országban találni. A nemzetgazdaságtant is csak Földes Béla adja most elő, mert hiszen annyira erősek vagyunk országszerte a közgazdasági ösmeretekben, hogy itt is föl lehetett hagyni a kettős előadás rendszerével. Hanem aztán bőven van dotálva ezek helyett az egyházjog protegáltjainak tan­széke, a melyből három tanár és két magán­tanár is tart előadást. A filozófiai karnál ma­gával a filozófiával úgyszólván senki sem törő­dik. Magyarország történetéről még mindig a jó öreg Kerékgyártó bácsi tart előadást, ter­mészetesen arra fektetvén most is — mint annyi éven át — a fősulyt, hogy X nap Y órájában volt-e sarkantyú a Széehenyi István csizmáján és hányat tüszszenteU ebéd utáni álmából fölébredve. Az irodalomból is még mindig az öreg Gyulay Pál tartja a szó szoros értelmében vett «fc’olva­­sásokat.» A magántanári karnál sem tapasz­taljuk, hogy meg tudnának fogni egyes spe­­cziális, fontos kérdéseket és ilyen specziál­­kollégiumokban akarnák bevezetni az ifjúságot a tudományos buvárlat módszereibe. Ezek is a régi német egyetemi sablon szerint a nagy s ezért semmitmondó általánosságokba akarják heti 1—2 órájuk alatt hallgatóikat bejuttatni. Szemináriumokat meg éppen nem mernek hirdetni egyetemi professzoraink, mert hiszen az bajjal, munkával jár és azokban — a viták köze­pette — próbára tevődik magának a tanárnak is tudományos tájékozódottsága, a mitől pedig professzoraink közül nem a kisebbik ^résznek van jó és okos oka óvakodnia. Az ó-szláv mise. A bécsi Vaterland a glugolitikus mise kérdésében igy ir Strosz­­mayerről: «Stroszmayérnék az egészhez nincs semmi köze és nem értjük, miért hozakodnak elő ily alkalmakkor mindig az egyházfejedelem­mel.» A Vaterland hivatlan védelmére az Agr. Tagblatt azzal felel, hogy igenis «Stroszmayer tevékenységének köszödiiető, hogy a zenggi kerületbe behozatott a % ugolitikus liturgia, a melynek rendkívüli fontak fia van kifelé tisztán horrát szempontból.» Sub auspiciis regi A zágrábi Ferencz József egyetemnek eddig lun állott jogában, hogy sub auspiciis regis p.imoveáljon valakit. A kormányzóság kérelmére — mint értesülünk — megengedte most a király, hogy a jövőben kitüntetésképpen Zágrábban is promoveálhas­­sanak egyeseket sub auspiciis regis. A magyar agrár-szoczializmus. Budapest, aug. 31. A sok üres frázis, tudákos semmitmosdás és nagyzoló hozzánemértés közepette, a mely­­lyel az Alföldön kitört agrárszoezializmusről mindenfelülről megnyilatkozásokat hallottunk, valódi kincses bányája a baj helyes megítélé­sének és az óvszerek jóakaratu latolgatásainak az a kis füzet, a melyet a békésmegyei gazda­sági egyesület titkárának: Zlinszky Istvánnak tollából kiadott. A füzet egy emlékiratot tartalmaz, melyet az egyesület a földmivelési minisztériumhoz intézett. Megállapítja ez a munkások pana­szait, mérlegeli azok jogosult, vagy túlhajtott voltát és végül foglalkozik a segítség esz­közeivel. A munkások panaszait következőkben ösz­szegezi: Azt mondják a munkások, hogy a kereset oly szüle, a munka oly kevés, s ez is oly rövid időre van összehalmozva, hogy a napszám- és egyéb szakmánymunkából élő nép nem képes a maga és családja szükségletét megkeresni. Panaszolják, hogy a részes kukoricza-földek után terhes szolgúlmányokat kell teljesíteni s ebben a tekintetben is az uzsora oly nagy, hogy a legkedvezőbb körülmények között is tuldrágán vette meg résztermését a vállalkozó munkás. Keveslik a napszámot, különösen azért, mert keresetük nem terjed ki az év minden szakára, hanem csak a pár nyári hónapra. Drágulják az aratást, mert 12—14-ed rész* ben kapják azt meg, a miért nemcsak aratniok. de a szalmás gabonát behordani s esetleg el­­csépeiniök is kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék