Magyarország, 1894. szeptember (1. évfolyam, 247-276. szám)
1894-09-01 / 247. szám
a saját értékei által, hogy mi magyarok vagyunk és hogy van Magyarország. És el fogják otthon mondani, amit láttak és tapasztaltak,és azt hiszszük, nem lesz okunk a szégyenkezésre. Budapest fő- és székváros tanácsa oly páratlan áldozatkészséggel karolta fel a kongresszus ügyét, hogy az sem fény, sem pompa, sem egyéb szempontok tekintetében nem fog mögötte maradni azelőtti hasonló kongresszusoknak, amelyeket pedig különböző világvárosban tartottak meg. Köszönet érte Budapest tanácsának. Köszönet, hogy lehetővé tette, hogy egy nemzethez méltóan, és a mindenfelé ismert magyaros vendégszeretettel fogadhatjuk külföldi vendégeinket. Azt sajnáljuk csupán, hogy székes fővárosunknak a közegészség ügyében való bőkezűségét mindenkor csak egyes alkalmakra rezerválják, pedig ennek állandó gyakorlása mellett, jóval maradandóbb alkotásokat tudnánk létesíteni. Most pedig, midőn a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongreszszus tagjait a legőszintébben üdvözöljük Budapest falai között, azt a kérelmet intézzük hozzájuk, hogy tekintsenek körül ebben az országban, mondják el hazájukban tapasztalataikat őszintén, igazán — és ez lesz a legkülönb replika holmi memorandumokra. Budapest, augusztus 31. A földmivelésügyi miniszter logikája. Festetlek Andor gróf ő kegyelmessége úgy látszik visszaérkezett Budapestre. Onnan sejtjük ezt, mert az egyik félhivatalos újságban ma nagy védelmi czikk jelent meg a miniszter úr azon cselekedete mellett, hogy a terménystatisztikának a bécsi gabonavásár előtt való közzétételét eltiltotta. Furcsa logikával vádolják azokat, akik nem képesek felfogni, hogy micsoda magas politikát cselekedett meg akkor a kegyelmes gróf, mikor a terménystaisztikai adatok közlését szeptember elsejére halasztotta. Azt mondja a vádirat, hogy a földmivelési miniszter látni és revideálni akarta az előtt ülte át egész életét. A Rouschée-platzon ürült petrezselymet, meg egyéb zöldséget. . . Szegény Anna ! Ő nem tehetett róla, hogy a sors szeszélye nem kilenckoronás, bársonyos bölcsőbe dobta, hanem csak egy külvárosi alacsony házikó, alacsony padlásszobájába. .... A menet ment előre, előre. És már átszottak a terebélyes bükkök a hegy lábánál. Ott volt a sírbolt. Egy gyászruhás inas kivált a menetből, ülőre sietett és a fáklyáját nyújtogatta fel a lvegőbe, hát a kripta előtt egyszerre kigyultak a gyertyák. Szerte a hegyeken pedig magasan lobogtak a gyásztüzek, a harangok dugnak a kis hegyóriások közé ékelt falucskákban , ma temetik a környék úrasszonyát. A Kálmán testén vastag cseppekben gyöngyözött végig a hideg verejték. Arczbőre szinte megkeményedett és fényes lett a belső láztól, ingatagon támaszkodott a mellette lépegető japára. — Draszlejv, zárasd be a kripta kapuját és o Itasd el a gyertyákat. Neked adom mindet ... őt ... őt pedig temessétek el oda a büksök alá . . . Homlokáról félresimította nedves haját és félig eszméletlenül bukott be az odasiető kocsi ülésébe. A pópák pedig abbahagyák rögtön az énecet. Egy német komédiásleányért nem érdemes erőltetni magukat. Krúdy Gyula: MAGYARORSZÁG Budapest, 1894. szombat, szeptember 1. adatokat. Hát bizony nem lehet közönséges látvány mikor Festetich Andor gróf két nap alatt revideál olyan adathalmazt, a melynek az öszszeállitásához hónapok kellettek. Több ideje pedig nem volt a miniszter úrnak, mert tegnapelőtt még a mezőhegyesi öntözhető réteken tanulmányozta a takarmánybőséget. A főargumentum pediglen így hangzik a miniszter úr eljárása mellett: Egyáltalán mi sem indokolta volna, hogy most, mikor Magyarország, az egész magyar kereskedővilág úgyszólván állást foglalt a bécsi magvásár ellen — a magyar földmivelési miniszter hivatalos tudomást vegyen a bécsi magvásárról. Ebben már ráismerünk a miniszter úr logikájára. Arany középút és higgadtság ! Csakhogy az arany középútnak ezt a spécziesét — structpolitikának szokás nevezni. A csanádi kath. egyházmegye középtemesi alesperesi kerülete a napokban Lieblingen gyűlést tartott s elhatározta, hogy a zsolnai kath. nagygyűlés összes határozatait magáévá teszi s azok érvényesítését minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel elő fogja segíteni. A gyűlés elhatározta továbbá, hogy egy Szent István nevére alapítandó kath. egyetem költségeire gyűjtést indít s illetőleg a megindított gyűjtéshez hozzájárul s végül az egyházpolitikai javaslatok ellen megindított kath. akczió vezéreinek, Zichy Nándor grófnak és a Magyar Állam szerkesztőségének feliratilag fejezi ki elismerését és köszönetét. Tanrend az egyetemen. Ma megjelent a budapesti tudományos egyetem tanrendje. Csak egy röpke pillantást kell abba vetnünk, hogy rögtön tisztába legyünk egyetemi intézményünk mivoltával, hogy az nem a tudományok terjesztésére és fejlesztésére szolgáló institució, hanem sokkal inkább kidőlt politikusok nyugdíjintézete, vagy megfordítva politikailag protegált leendő óriások első lépéseiknek megtételére rendelt kísérletező állomás. Rendszer az egyetemen, hogy az onnan politikai hivatalt vállalt professzorok kathedráit nem töltik be a politikai megbukandóság tudatában, hogy a visszatérés útját ezek számára megtartsák. Ezért nem töltik be sem a Pulszky Ágost, sem a Plósz Sándor kathedráját. Természetesen azzal senki sem törődik, hogy az egyetemnek végülis nem az a hivatása, hogy ez uraknak minden körülmény között hivatal biztosíttassék, hanem hogy ott állandóan gondoskodni kell a tudományoknak kellő mennyiségű és kellő minőségű előadóiról. Mit szóljunk továbbá ahhoz, hogy a római jog előadására, — majdnem 1000 darab első éves jogász számára— nem engednek más profeszszort szóhoz jutni, mint egyedül Vécsey Tamást. A magyar közjog sem elég fontos tantárgy ahhoz, hogy Lechner Ágoston kívül más is előadja s így módjában legyen a tanuló-ifjuságnak a magyar közjogot több oldalról megvilágítva is megismernie, de még egyáltalán is megismerhetnie, lévén az egyetemi tantermek oly szűkek, hogy azok egyikében sem férhet el annyi hallgató, amennyinek e tantárgy egyetlen tanárjának előadására be kell iratkoznia. Azelőtt a közjogot Kautz Gyula is előadta, akinek elmaradása természetesen nem veszteség a hazára, de a kinek tanszékére talán csak lehetne arra való embert az országban találni. A nemzetgazdaságtant is csak Földes Béla adja most elő, mert hiszen annyira erősek vagyunk országszerte a közgazdasági ismeretekben, hogy itt is föl lehetett hagyni a kettős előadás rendszerével. Hanem aztán bőven van dotálva ezek helyett az egyházjog protegáltjainak tanszéke, amelyből három tanár és két magántanár is tart előadást. A filozófiai karnál magával a filozófiával úgyszólván senki sem törődik. Magyarország történetéről még mindig a jó öreg Kerékgyártó bácsi tart előadást, természetesen arra fektetvén most is — mint annyi éven át — a fősúlyt, hogy X nap Y órájában volt-e sarkantyú a Széchenyi István csizmáján és hányat tüszszentes ebéd utáni álmából fölébredve. Az irodalomból is még mindig az öreg Gyulay Pál tartja a szó szoros értelmében vett «felolvasásokat.» A magántanári karnál sem tapasztaljuk, hogy meg tudnának fogni egyes specziális, fontos kérdéseket és ilyen specziálkollégiumokban akarnák bevezetni az ifjúságot a tudományos buvárlat módszereibe. Ezek is a régi német egyetemi sablon szerint a nagy s ezért semmitmondó általánosságokba akarják heti 1—2 órájuk alatt hallgatóikat bejuttatni. Szemináriumokat meg éppen nem mernek hirdetni egyetemi professzoraink, mert hiszen az bajjal, munkával jár és azokban — a viták közepette — próbára tevődik magának a tanárnak is tudományos tájékozódottsága, a mitől pedig professzoraink közül nem a kisebbikrésznek van jó és okos oka óvakodnia. Az ó-szláv mise. A bécsi Vaterland a glagolitikus mise kérdésében így ír Stroszmayerről: «Stroszmayernek az egészhez nincs semmi köze és nem értjük, miért hozakodnak elő ily alkalmakkor mindig az egyházfejedelemmel.» A Vaterland hivatlan védelmére az Agr. Tagblatt azzal felel, hogy igenis «Stroszmayer tevékenységének köszönhető, hogy a zenggi kerületbe behozatott angolitikus liturgia, a melynek rendkívüli fontak fia van kifelé tisztán horvát szempontból.» Sub auspiciis regi A zágrábi Ferencz József egyetemnek eddig sm állott jogában, hogy sub auspiciis regis p.imoveáljon valakit. A kormányzóság kérelmére — mint értesülünk — megengedte most a király, hogy a jövőben kitüntetésképpen Zágrábban is promoveálhassanak egyeseket sub auspiciis regis. A magyar agrárszoczializmus. Budapest, aug. 31. A sok üres frázis, tudákos semmitmosdás és nagyzoló hozzánem értés közepette, amelylyel az Alföldön kitört agrárszoczializmusról minden felülről megnyilatkozásokat hallottunk, valódi kincses bányája a baj helyes megítélésének és az óvszerek jóakaratú latolgatásainak az a kis füzet, amelyet a békés megyei gazdasági egyesület titkárának, Zlinszky Istvánnak tollából kiadott. A füzet egy emlékiratot tartalmaz, melyet az egyesület a földmivelési minisztériumhoz intézett. Megállapítja ez a munkások panaszait, mérlegeli azok jogosult, vagy túlhajtott voltát és végül foglalkozik a segítség eszközeivel. A munkások panaszait következőkben öszszegezi: Azt mondják a munkások, hogy a kereset oly szülő, a munka oly kevés, s ez is oly rövid időre van összehalmozva, hogy a napszám- és egyéb szakmánymunkából élő nép nem képes a maga és családja szükségletét megkeresni. Panaszolják, hogy a részes kukoricza-földek után terhes szolgálmányokat kell teljesíteni s ebben a tekintetben is az uzsora oly nagy, hogy a legkedvezőbb körülmények között is túl drágán vette meg résztermését a vállalkozó munkás. Keveslik a napszámot, különösen azért, mert keresetük nem terjed ki az év minden szakára, hanem csak a pár nyári hónapra. Drágulják az aratást, mert 12—14-ed részben kapják azt meg, amiért nemcsak aratniok, de a szalmás gabonát behordani s esetleg elcsépelniök is kell.