Magyarország, 1894. szeptember (1. évfolyam, 247-276. szám)

1894-09-01 / 247. szám

Judapest, 1894. szombat, szeptember 1. MAGYARO­RSZÁ­G — Veszedelmes légh­ajózás. A jövő háborúban kétségtelenül kiváló szerep jut az ellenséges hadállások és csapat-m­ozdulatok ki­kémlelése végett a léghajónak, a­honnan jó vesszelátó üveg és a léggömbben alkalmazott telefon segítségével a felhők közt tartózkodó tisztek minden ellenséges mozzanatról értesít­hetik a földön maradottakat. Különösen nagy­­súlyt fektetnek már évek óta a francziák és oroszok, hogy léghajózásban katonatisztek minél nagyobb gyakorlatra tegyenek szert. Monarkiánk csak pár év óta foglalkozik ezzel a nyaktörő dologgal, melynek tegnap a bécsújhelyi katonai gyakorlótéren több áldo­zata volt. Feleresztették a Hannover nevű hadi­léghajót, a­melyet a katonák kötélen fogva tartottak. Egyszerre csak a léghajó elszabadult s a fellegek közé magával vitte a bennülő Dvor­­zsák nevű­ főhadnagyot, a­ki egy év óta van a léghajó osztályhoz beosztva. Mikor a katonák eleresztették az egyik kötelet, a léghajó oly erővel röppent föl, hogy a többi kötelet is ki­rántotta a legénység kezéből. Egy iszonyú si­koltás hallatszott ekkor s az erősen töltött lég­hajó szédítő gyorsasággal emelkedett fölfelé. Mielőtt még a katonák fölocsúdtak volna a rémületükből, a léghajó eltűnt a magasban. A katonák közül a katasztrófa pillanatában négy nem akarta markából a kötelet kibocsáj­­tani, de meg is fizették elszántságukat, mert erejük lankadtával a magasból lezuhantak úgy, hogy sérüléseik következtében a kórházba kel­lett őket szállítani. Legaggasztóbb volt azon­ban a gömbön maradt főhadnagy sorsa. A lég­hajónak se tehersúlya, homokos zsákja, se vasmacskája nem volt, következésképen a gáz elfogytával elkerülhetlen volt a lezuhanás s félő volt, hogy a dudorodásig gázzal telt gömb oly magas rétegbe fog emelkedni, melyben élő lény nem élhet meg. És mégis csodával határos módon nyaktörő légi utjából szeren­csésen megmenekült az élet és halál között lebegő főhadnagy, a­ki odafönt a magasban, délkeleti légáramlatba jutván, mint lapunknak Bécsből táviratozzák, kilencz óráig tartó utazás után, közel négyszáz kilométernyi utat tett meg s a bosnyák határon közel a szerém megyei Zsupán­­jében nagy ügyel-bajjal leereszkedett, anélkül, hogy egy hajassálla is meggörbült volna. — Kisiklott hajtóka. Szerencsétlenség történt teg­nap — mint tudósítónk írja — Sajó-Szent-Péteren. Gionone Adolf államvasúti felügyelő a miskolczi üzletvezetőségnél, pályafenntartási osztályfőnök és Berkovetz József osztálymérnök este fél 9 órakor Sajó-Szent-Péterről vasúti hajtókán (dreszm­a) indul­tak Miskolczra. A kijárati váltón, mely nem volt kivilágítva, mert nem vártak vonatot — a hajtóka kisiklott — mindketten kiestek belőle. Gionone fel­ügyelő oly szerencsétlenül esett, hogy bal lába eltört. Berkovetznek semmi baja nem történt. A felügyelőt a sajó­szent-péteri körorvos részesítette az első se­gélyben, aztán egy tehervonaton Miskolczra vitték, fiává éjfél után két órakor érkeztek meg. A szeren­csétlenségért senkit nem terhel felelősség. — A török-kanizsai pénztárrablás. Megemlékeztünk már a török-kanizsai adóhiva­tal kirablásáról, honnan 24.000 frtot vittek el. Most azt írja a Torontál, hogy a rablás tette­sét Szedgácsek géplakatos személyében tegnap elfogták. Szedgácsek már több ízben volt kü­lönböző vétségek miatt vizsgálati fogságban. A letartóztatott lakásán házkutatást tartottak, és a rablásnál használt számos eszközt, továbbá nagyobb pénzösszeget találtak nála. — Vizsgálat a munkáspénztárnál. Mezey Lajos dr. V. ker. elöljáró, Laczkovits kér. számtanácsos és Zselly Béla dr. ker. jegyző tegnap délután váratlanul megjelentek az «Általános munkás betegsegélyző pénztárinál s pénztárvizsgálatott tartottak. Megnéz­ték a könyveket s mindent kifogástalan rendben találtak. — Pofozkodás a börzén. A budapesti börzeláto­gatók kedélyes szórakozásai közé tartozik többek közt az is, hogy csupa kedveskedésből leütik egy­más kalapját. Ma délben is ezt a kárerősítő sportot gyakorolgatta Deutsch Ármin tőzsdeügynök, sorra ütögevén az ismerőseinek fejét takaró különféle rangú és rendű puha és kemény kalapokat. — úgy látszik, legjobban Steiner nevű kollegájá­nak kalapja tetszett, mert azt egymásután többször is leröpítgette a gazdája fejéről. Steiner többször figyelmeztette, hogy hagyja abba a gyere­keskedést, mert ő ideges ember és ha megharag­szik, nem­ tudja mit csinál. De Deutsch ügyet sem vetett a jóakaratú figyelmeztetésre, sőt alig hogy Steiner kiejtette azokat a szavakat, ismét leütötte a kalapját. Erre Steiner megfordult és hatalma­san arctulcsapta Deutschot. Lön erre nagy há­borúság. Kiabáltak, ordítoztak, jajgattak, vitat­koztak, veszekedtek és mentek lefelé a lép­csőkön, pertraktálva az érdekes eset részleteit. Mert az ily pofozkodás súlyos következményekkel jár, a­mennyiben a tőzsdebíróság hat hónapra is kizárhatja a pofozkodó urat. Az érdeklődők közül egyik Steinernek, másik Deutschnak fogta pártját és jön szörnyű gabalyodás. A vitatkozás hevében Bischitz Arthurnak, a tőzsdetanács egyik tagjának is élénk szóváltása volt, melynek még következmé­nyei lesznek. — Lovagias hordár. Érdekes tollharcz folyik már napok óta Kassán Lodomorszky Gyula, az Abauj- Kassai Közlöny és Riesz Lajos, a Felsőmag­yarország szerkesztője között. Ez a papiroson vívott párviadal tegnap nyert, még­pedig elég furcsa befejezést. Lado­morszky Gyula ugyanis nyílt levelet adott ki a kö­vetkező czímmel: Kicsoda és micsoda az a Riesz Lajos, a Kassai Szemle volt és az ez időszerinti Felsőmagyar­ország szerkesztője? 25 hiteles közle­mény Riesz Lajos jellemzésére. A 25 közleménynek résuméjét összefoglalta Lodomérszky a nyílt le­vél végén. Itt fel vannak sorolva Riesz Lajos titu­lusai. Az érdekesebbek a következők: rev­elver, tri­­pon, otromba és stanker firkász, társadalmi ripők, társadalmi pokolvar, leálczázott társadalmi gyászvitéz, hitvány tentapoloska, kassai szemét, megbélyegzett irodalmi kalóz stb. stb. A résumé szóról szóra igy végződik: Fent elősorolt jó csomó titulusait én is megszerzem egygyel, mely igy hangzik! hitvány gaz­ Tu l’a voulu George Dandin! Te akartad ezt Dandin Gyurka! Riesz Lajos erre a következő egészen új és eddig ismeretlen formáját választotta az elégtétel-verésnek. Lapjában kiadta nagy betűkkel ezt a közleményt: Nyilt tér. Az e rovatban foglaltakért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Kinyilatkoztatás. Én, Ladomérszky Gyulát, az Abauj-Kassai­ Közlöny felelős­ szerkesztőjét, ezennel ünnepélyesen megvetem. — Kassa, 1894. augusztus hó 30. Csorba Gyula, 12. sz. hordár. A fővárosi hordárok között nagy örömet keltett ez a hir. Többen jöttek már közülök hozzánk azzal a kéréssel, Írjuk ki az újságba, hogy felbuzdulva kassai kollegáikon, ezentúl a fővárosban is vállalkoznak ilyen munkára, és pedig egyszerű megvetést 1 írtért, ünnepélyes megvetést 2 írtért végeznek. — A nemzetközi diákkongresszus. Az egyetemi ifjúság tegnap Parcsetics László elnöklete alatt gyű­lést tartott, melyen a milleniumi ünnepségek rende­zésére választott bizottság mutatta be a tervezetét. Az elnök előterjesztése szerint a mensa academica megalapítása, a fővárostól kért segítség megadása esetén már erre az iskolaévre biztosítva van. A nemzetközi diákkongresszusról szólva, azt hiszi, hogy a kontinensen szétszórt bukaresti féregmunkákra nézve ez a kongresszus lesz a legjobb replika. In­dítványozza, hogy a demográfiai kongresszus kül­földi tudósait és egyetemi tanárait kérjék föl budapesti élményeiknek széles körben való terjesz­tésére. Továbbá kérjék föl arra is, hogy a külföldi egyetemek ifjúságát szólítsák föl a diákkongresszuson való részvételre.­Az indítványokat elfogadták./ZoraííA Lipót azon indítványával együtt, hogy a demográ­fiai kongresszus külföldi tudósait az ifjúság szintén üdvözölje. — Templomépitő kulturliga. Brassóban a gö­rög vallásuak pert folytattak az oláhokkal a tem­plom miatt. A kúria a napokban a görögök javára döntött s igy az oláhok templom nélkül maradtak. Most az oláhok templomot építtetnek, melynek költségét — mint nekünk írják — a kimpinai kul­turliga fedezi. — A beteg főváros, Budapest főváros tiszti­főorvosi hivatala a hevenyragályos betegségek állásá­ról a következő kimutatását közli: E hó 13-ától 19-ikéig hagymázbeteg­ volt 6, meghalt közülök 2, himlő 8, meghalt 2; vörhenybeteg 13, meghalt 2; kanyaró 29; roncsoló toroklob 22, meghalt 7; torok­gyík 4, meghalt 3; egyiptomi szembetegség 12. — Aug. 19-től 25-ig hagymázbeteg 15, meghalt 2; himlő 9, meghalt 1; vörheny 31, meghalt 2; ka­nyaró 20, meghalt 5; roncsoló toroklob 24, meghalt 5, torokgyík 7, meghalt 3. — A legújabb magyar állampolgár, Wulff Ede c­irkuszigazgató ma délelőtt tette le az állampolgári esküt Gerlóczy Károly alpolgármester kezeibe. Az eskümintát Ecséry jegyző olvasta, tanukként pedig Porszász Gyula gyáros, Winter Lajos főv. bizottsági tag és Szvoboda Lajos hírlapíró szerepeltek. — Egy szédelgő elfogatása. Gráczban elfogták Koppenhayer-Mayer tanárt,, a­ki mint újságíró mi­­denütt szédelgéseket követett el, bárhol megfordult. Mayer tanárt, a­ki annak idején Budapesten is szerepelt, a müncheni törvényszék hirdetési pénzek elsikkasztásáért és eladott képekért befolyt összegek (mintegy 6000 márka) elkezeléséért akarja vád alá helyeztetni. Gráczban Mayer-Koppenhauer nem csalt, csak számos adósságot csinált. Megemlítésre méltó, hogy a csaló neje tegnap a rendőrségnél bármily nagyösszegű óvadékot ajánlott fel férje szabadon­­bocsáttatása ellenében. Kérelmét azonban elutasítot­ták. Kopenhauer, a­ki előbb Mayer néven több kle­rikális lapot szerkesztett,­­ czéljaira a papságot meg tudta nyerni, különösen az által, hogy megígérte, miszerint lapjában egy gráczi katholikus egyetem felállítását fogja propagálni. A Gr. Volksblatt kije­lenti, hogy az a nyomda, a­hol a szédelgő lapját, a Fremden-Zeitungot nyomták, a káptalannal nem áll összeköttetésben. — Nagy-Kikinda kövezetváma. A kereskedelmi miniszter értesítette Torontál vármegye közigazgatási bizottságát, hogy a belügyminiszterrel egyetértő­leg Nagy-Kikinda város közönségének engedélyt ad arra, hogy a vámszedési jogot a leirat napjától kezdve igénybe vehesse. Nagy-Kikinda ugyanis — mint tudósítónk írja — május 5-én kelt kérvényé­ben folyamodott, hogy kövezetvámdijakat szed­hessen. — Rablógyilkosság. Gottesman medvegyóczi föld­­birtokos meggyilkoltatása után egy újabb rablógyil­kossági eset tartja izgatottságban az ungváriakat. Az Ungvár tőszomszédságában fekvő Radváncz köz­ségben Rosenstein Áronná özvegyasszony házába augusztus 29-én éjjel betört négy ismeretlen egyén és hozzáláttak a fosztogatáshoz. Rosensteinné segély­kiáltásaira ott termett egy Káplár nevű asztalos és lármát csapott, mert négy emberrel nem mert ki­kötni. A rablók több lövést röpítettek Káplár felé. Az eg­­ik golyó Káplár fejébe, a másik hasába fú­ródott s a szerencsétlen ember holtan rogyott össze. A lövések zajára elősiettek a többi szomszédok is, mire a rablók kereket oldottak. Rosensteinné háza az ungvári vasúti állomással szemben fekszik, a legélénkebb forgalmú helyen s igy majdnem érthe­tetlen a rablók vakmerősége. Az ungvári járásbíró­ság azonnal megindította a nyomozást, de eddig még eredmény nélkül.­­ A Kotze-botrány Berlinben most már örök titok marad. Legfelsőbb helyről minden további ku­tatást betiltottak. És az a különös a dologban, hogy Kotze családja, mint megírtuk, díjat tűzött ki annak az embernek a felfedezésére, a­ki a német arisz­­tokráczia tagjaihoz ama piszkos leveleket írogatta. Parisból aztán jelentkezett is valaki, hogy kész az illetőt leleplezni, ha 100.000 frank jutalmat ad a család érte. Ez a párisi, egy berlini magasállású arisztokrata egykori barátnője, fel is fedezte a titkot és meg is kapta a 100.000 frankot. Azóta aztán csöndes minden. — Az ellopott szobor. Münchenből távúja tudó­sítónk, hogy elfogták Kleingutter szabót, a­kit azzal gyanúsítanak, hogy a Wittelsbach-kaptitól ellopta Luitpold régens herczeg mellszobrát és a Leisachba dobta. Kleinguttert már előbb is gyanúsították a vétséggel, most azonban több bizonyíték merülvén fel ellene, letartóztatták. — Abesszínia királya Európában. Rómából táv­­írják, hogy Mendelik, Abesszínia királya Európába szándékozik utazni s ez alkalommal Rómában is hosszabb látogatást fog tenni. — Leánykereskedők. A Times alexandriai értesü­lése szerint Alexandriában nagyban divik a leány­kereskedés. Legújabban hat rabnőt szállítottak W­adai-ból Kairó-ba, a­hol őket jól ismert basák­nak adták el. Ezeket a basákat most az egyiptomi kormány elfogatta, egy azonban megugrott közülök. Elf­ogatásuk nagy szenzációt keltett. 5

Next