Magyarország, 1897. március (4. évfolyam, 61-90. szám)

1897-03-02 / 61. szám

BUDAPEST, 1897. KEDD, MÁRCZIUS 2. ~ I^EVFQLYAM.6KSZÁM. Az archimedesi pont. Budapest, márcz. 1. A szerves nemzeti közoktatás az az archimedesi pont, melyből nemzetünket nagygvá és hatalmassá lehet tenni. Midőn Magyarország közoktatásügyi minisztere ezt konstatálta, egyúttal hozzátette: pénz azonban erre az archimedesi pontra nincsen. így tehát csak csillag-távlatokból kell nézni a magyar közoktatásügy fejlődését. A plánéták pedig billiőnyi messzeségbe esnek, sőt Tantalusnak is sorvasztó a távolság, ha az ajkai előtt tükröződő üditö viz alább száll, mihelyt egy korty­­tyal enyhíteni akarja tikkasztó szomját. A miniszter hát szépen szónokolt, de beszélni igazán csak a pénz szokott. Magyarország közoktatásügyi költsége megoszlik az állam, a felekezetek, a tár­sadalom közt. Jelentékeny részét pedig a főváros viseli. Ezt is nyomja pénz­ügyileg az iskola, a népnevelés. De soha úgy nem emlegeti a íináncziális helyzetet, mint a közoktatási miniszter. A mi rossz, a mi meg nem történhetik, azt a miniszter mind arra fordítja rá, hogy nincs pénz. Nagy nyomorúság az, mikor Magyarországnak pénzének kell lenni, ha kívánja a hadsereg, vagy ha Ausztria követeli a kvótát. Saját kultú­rájára azonban nem jut. Elég népiskolát állítani nem lehet, a tanítók fizetését tisztességessé tenni nem lehet, a közép-Eét virzsinia. — A Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Tömörkény István. A századhoz jött egyszer egy ember, ügy volt, hogy nehányat kiszuperáltak, egy fel­akasztotta magát s hogy a létszám teljes le­gyen, behívtak nehányat a tartalékból. Az ilyen behivottak rendszerint idő előtt mennek szabadságra, ké' érM; szolgál és elküldik, mert több az ujoncz, mint kellene. Meg is háza­sodnak otthon, mert épp farsang előtt éri őket a szabadulás s mire tavaszra virrad, hogy most már a családjáért fogna valami kétkézi munkához, meglepi a behívó. Szomorú ábrázatok ezek. A katonaság sehogy sem jó, bolond volt, a ki legelsőbb kitalálta, a ki pedig már fiatal feleséget is hagy otthon, attól ugyan semmiféle jókedvet ne várjon senki. Tavaszszal jöttek vissza vagy öten, a kik az őszön idő előtt mentek haza. Akkor irigyelték valamennyit, ők pedig boldogok voltak, mert ők szomorkodtak, a szomorúságra ritkán hajló baka meg nevette őket, a kik az otthon való halai asszonyt fölcserélték ezzel a másik asz­­szonynyal, a mely a vállukon függ. ügy tartja a regula ugyanis, hogy a katonának szeretője lehet mindenféle fajta, azonban a valódi hites felesége a puska, ennélfogva azt úgy kell ajná­­rozni és gondozni, mint a fiatal szerelmes asszonyt. Ilyen poétikus futamokra vetemedik néha a regula, azon okból, hogy minél keve­sebb rozsda legyen a fegyver csövében. Az öt behívott közül négy volt régi ismerős, ifkolát területi szükség szerint szervezni nem lehet. A mire szükség van, az mind nem lehet. A miniszter külön-külön elmondta meggyőződését, ábrándjait a népiskolá­ról, a középiskoláról, a papképzésröl, a tanárképzésről, az egyetemekről — a mi azonban mind nem lehetséges. Nemcsak nem lehet csillagvizsgáló, de nem lehet jó olvasókönyv sem az iskolás gyerme­kek számára, éppen azért nem lehet jobb fizetést adni a tanároknak sem. De az iskolába menni kell, ha valaki valami akar lenni, az iskolai ismeretek nélkü­lözhetetlenek ; szerény hivatalnoki pá­lyára is az érettségi bizonyítványt köve­telik. Miképpen és milyen eredménynyel tölti el a tanuló az éveket a minimális eredményekig, azt már vizsgálni csillag­­távolbeli dolog, de itt a földön jól tud­juk, hogy ugyanazon idő alatt többre is lehetne vinni és abból haszna volna mind az egyénnek, mind a közügynek, általában a kultúrának. Nagyon érzett szükség elemi iskolák számára egy jó olvasókönyv. Az elemi iskolákban ugyanis össze-vissza taníta­nak nyelvtant, földrajzot, számtant, tör­ténelmet, meg német nyelvet is. Taníta­nak pedánsul, nem a zsenge elmék szerint. Tanítani kellene pedig olvasást és írást. De a gyermek alighogy ismeri a betűt, alighogy Írásban is kiveti, már mondatokat elemeztetnek vele, grammati­kára fogják s magoltatják. Jól olvasni egy pedig uj, a póttartalékból, különben mind­nyájan a Cs betűből. Csőke, Csépe, Csányi, Csókái, Csuvár. Mikor kiderült valamelyik iro­dában, hogy nálunk öt ember hiányzik, az extrabakkancsos irnokkáplár felütött egy köny­vet és abból kiirta, a kik behivandók. Épp a Cs betűnél ütötte fel, vagy lehet, hogy szépen tudta imi ezt a betűt. így jöttek be a Cs be­tűsök, mig az alfabet többi emberei otthon maradtak a falvakban és sejditésük sem volt arról, hogy micsoda kis soron múlt az ö behi­­vatásuk. (Ilyen apró dolgokon áll az egész élet — mondta Franz Kerekes kompániasusz­ter, az pedig nem volt bolond ember, mert az ezredes urnák is ő csinálta a czipőket.) Ez a póttartalékos, a kit igy tavaszszal be­rántottak, nem volt már gyerek. Magas ember, a vállai kissé törődöttek, mint a kit elhúzott a dolog, a bajusza hosszú és lekonyult. Fele­sége van otthon és gyermekei és most ime három évet kell odalennie. Van efajta sorsú ember nem egy: olyanok például, a kik kato­nának valók volnának, húsz éves korukban is, de otthon maradnak az öreg, beteg anyjuk eltartására. A póttartalékban vannak és kato­nák a papiroson. Egyszer aztán évek múlva meghal az öregasszony és a nagyszakállu em­berek bekövetkeznek ujoneznak. Szótalan volt bizony ez is nagyon és azon­­fölül szomorú. Egy ideig külön tanitgatják a hadi tudományokra, de ez nem sokáig tartott, mert már értett hozzá. — Voltam én már berukkolva, kérőm, va­lami három év előtt — mondta. Egyébként ritka szorgalmas ember, a mi különlegesség az e faj Iáknál. Akinek hazajár minden gondolatja, nem sokat törődik a ka­szárnyaélet furfangos rendjével s ily módon és írni azonban kevésbé tanítják, a mi a fö volna. Ez ellen hát sokan azt mondják, hogy egy gyermek ismeretkörét legjobban tágíthatják, ha egy jó olvasó­könyvet adnak a kezébe. Legyen az oktatás alapja az olvasás. A miniszter még erre is azt válaszolja: «ha módom­ban volna, hatalmas dijat tűznék ki arra, hogy jó magyar olvasókönyv le­gyen». Éppen mintha valami boszor­kányságról volna szó. Nincs módjában, hogy jó olvasókönyv Jegyen, mert nincs rá 4—5000 frt ? Sok mindent érintett és sok minden­ről beszélt a miniszter. Az iskolák so­vány eredményét a tanterv hiányosságá­nak szokás tulajdonítani. Minden minisz­ter, minden pedagógus ennek megy neki, ezen akar változtatni. Tatarozzák, felforgatják, az állapotok azonban nem javulnak. Wlassics miniszter is kiváncsi megtudni, mit vél a közoktatásügyi ta­nács a tantervröl. Megmondja azonban őszintén, hogy akkora illúzióban nem él, mintha a tanterv a gyökeres reform­hoz vezetne. Nem hisz a tanulók túl­terhelésében sem, csak a professzorok egy része kezeli rosszul ezt vagy azt a tárgyat. Ebben csakugyan igaza van. Jó professzor a rossz tantervvel és a ter­hes tárgyakkal is boldogul. Jó profesz­­szor azonban nincs elég, mert pénz sincs. Nem szólt azonban semmit a minisz­ter a német nyelv tanításáról, iskoláink i---j_!_mmLm_lTTT2_ Ilii" miirn T Cl i ■ Sg minduntalan valami szabályzatba botlik. Sok van ilyen szabályzat nagyon és tudtán kívül is követhet el botrányokat az ember. Például ha három czentiméternél hosszabbra nő a haja. Ez a vén póttartalékos azonban gon­­dasan kerülgette a szabályzatok kátyúját és nem volt azzal baja soha senkinek. Mert nem beszélgetett a többivel s hogy öregebb is volt, idővel bizonyos tisztelet környékezte. Ment, a hova küldték, szótalan, megjött szótalan s ha mindenféle holmija rendben volt, kurta pipára gyújtott és füstölt hallgatag. Olykor levelet irt haza, néha pénzt kapott, pár forintot, a mit bizonyosan a maga meg a gyermekei szájától húzott el otthon az asszony. Aligha költötte el azt is, a dohányon kivül nem érezte egyéb­nek szükségét. Időközben Bécsbe került az ezred. Csinos kis utazás volt az, negyvenhat napig tartott, miután rövidség kedvéért útba ejtettük Krassó- Szörény megyét és Ér-Diószegnél ültünk vas­útra. E hosszú csavargó marsok alatt is az volt ő, a mi azelőtt, még csak azt sem kér­dezte, hogy mikor érünk az ut végére volta­képp. Odafönt a mig szolgált, aligha ment ki a maga kedvéért a kaszárnyából csak egyszer. Nyári estéken az ablakhoz állt és nézte a Ring környékén forgó tömeget, a mely akkor támad legjobban életre, mikor a kaszárnyában már le kell feküdni. Abban a szakaszban, a hol ő lakott, vasárnap délutánokon sohasem kellett alkudozni a legénységnek egymás kö­zött, hogy ki legyen az a reglamaszerü egy ember, a kinek otthon kell maradni, mert ö úgyis otthon maradt. Felsöpört, kitisztította a lámpát, lefeküdt az ágyára és nézte a falat. Három regiment lakott akkor a rossaui kaszár-SzerliSHtösés éstiiadótilyatal: Sándor-a. 2. sz. Elteeiäi ar:Sír^.'u‘a“E: Eotesszamara:Ä"4.*i Lajmnk mai szímá 16 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék