Magyarország, 1897. március (4. évfolyam, 61-90. szám)

1897-03-02 / 61. szám

Bid&peet, 1897. kedd, márc­ius 2. MAGYARORSZÁG berg-Traun főherczeg, Bellegar­de gróf, a királyné főudvarmestere, Windischgräts herczeg, Schönborn igazságügyminiszter, Schönborn kardinális, Coloredo gróf, Mansfeld gróf, Grog herczeg, Fürstenberg herczeg, Hatzfeld gróf, Metternich herczeg, Schwartzen­­berg herczeg, Thurn-Taxis herczeg, Bellegarde gróf, Kielmannsegg gróf, Kálnoky gróf, Zichy Jenő gróf, Festetics gróf, Széchényi gróf, továbbá a nemzeti párt küldöttsége stb. A menyasszony és a vőlegény pompás diszma­­gyárban léptek az oltár elé; festeni sem lehetne náluk szebb párt; mindenki gyönyörrel felejtette rajtuk a szemét. Násznagyok voltak: a menyasszony részéről: Fivére Dietrichstein herczeg nagybátyja, Mensdorff tábornok képviseletében, a vőlegény részéről , sógora Margani gróf képviseletében Frankenstein báró és Apponyi Géza gróf. Vőfélyek voltak: a menyasszony fivére, Mensdorff Albert gróf, Apponyi Gyula és Károly grófok s Margani Gyula gróf. Nyoszolyóleányok voltak: a két Khewenhüller grófné, Apponyi Irma és Frankenstein báróné. Az esketési szertartást Szmrecsányi Pál szepesi püspök végezte titkárával és három skót lelkészszel. A csendes mise után megtörtént az esküvő. Az igent hangosan mondották el mindketten, mire a püspök a gyűrűváltás után magasröptű, terjedelmes beszédet intézett hozzájuk, mely kivonatosan így hangzik: Megjelentetek az oltár előtt, hogy meg­­áldassék most az a szövetség, a melyet ti kötötte­tek egymással. Az élet nagy mozgalmai között szi­veitek találkoztak s egy rokonérzés azt súgta nek­tek, hogy ti egymáséi vagytok. Ez a hang, mely egymáshoz vezérelt benneteket, az Isten szava volt. Boldogok lesztek ti, mert szigetekben meg­találtátok azt az alapot, a­melyen a házasságnak épülnie kell. Megemlékezett ezután a menyasszony anyjáról és a vőlegény távollevő édes atyjáról, a kinek már életalkonyán oly nagy boldogságot igér ez a nász. Ha az egekbe lehetne tekinteni — mondotta — egész angyali sereget látnánk ott, mely áldást és boldogságot kér reátok. Majd a vőlegényhez és a menyasszonyhoz külön külön intézett imaszerű beszédet. A vőlegényt figyelmeztette arra, hogy mily nagy kincset bir mátkájában; a menyasszonyt pedig figyelmeztette arra a nagy és nemes köteles­ségre, mely reá férje mellett vár, a kinek magas hivatása, hogy munkásságát a hazának szentelje. Az egyházi szertartás után a násznép az új pár üdvözlésére sietett. Az első, a ki üdvözölte őket, Károly István főherczeg, királyunk bátyja volt. Az esküvő után a család dinére gyűlt össze, mely után Apponyi Albert gróf ifjú nejével ennek meidlingeni kastélyába ment. A fiatal pár ma este Eberhardba vonul vissza s husvétkor Buda­pestre jön. A menyasszonyt valóságos virágözönnel halmozták el az üdvözlők. Magyar részről pompás virágcsok­rokat küldtek ; a délmagyarországi, a hunyad­­megyei és a jászberényi nemzeti párt. A jász­berényi hölgyek üdvözletét külön tolmácsolta egy remek virágcsokor. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nevében Apponyi Albert grófot eskü­vője alkalmából meleg hangú táviratban Szederkényi Nándor üdvözölte. A budapesti lapok parlamenti tudósítói a követ­kező üdvözletét küldték Apponyi Albert grófnak : Méltóságos Apponyi Albert gróf urnak Bécsben, Dietrichstein-Palast. Szivünk melegével és őszinte nagyrabecsülésünk kifejezésével sietünk üdvözölni Méltóságodat, a magyar parlamenti szónoklás dicsőségét, a­mikor nemes lelkében új, nemes érzelemmel egy élettárs szerető szívét köti a magáéhoz. Mi, a­kik mint parlamenti tudósítók, a legtöbbet foglalkoztunk a képviselő úr egész lelkének szónoki megnyilatko­zásaival, jogot formálunk magunknak ahhoz, hogy élete új alakulásának e boldog pillanatában is megjelenjünk szűnni nem akaró viharos él­jenzésünkkel és tapsunkkal. Áraszsza el a magyarok nagy Istene a képviselő urat minden boltogságával. A méltóságos grófasszonynak hódo­latunkat küldjük. (Aláírva az összes parlamenti tudósítók.) A krétai zavarok. Budapest, márcz. 1. A meglepetésekben éppenséggel nem szűkölködő krétai kérdésben újabb, cso­dálatos fázisa elé jutottunk. Az úgynevezett orosz kommüniké, vagyis az ismert, állítólag Sz.­Pétervár­­ról eredi nyilatkozata a berlini Wolff­­ügynökségnek, a­mely eleinte valóságos bombaként hatott a hatalmakra, immár a múlté. Az orosz távirati ügynökség, tehát az orosz külügyi kormánynak leghivatalosabb szócsöve ma annak közzétételére kéri fel a világsajtó lapjait, melyek a múlt­kori kommünikét hozták, hogy az orosz kormány a krétai kérdésben egyáltalán nem bocsátott ki kommünikét és a­mi erre vonatkozólag a sajtóban megjelent, csak magánforrásból eredetinek tekinthető. Ha tehát a még csak ma megc­áfolt nyilatkozatnak az volt a czélja, hogy a széthúzó hatalmakat egy kalap alá hozza, úgy ez a czélja látszólag elég jól sike­rült. Az attól való félelem, hogy Orosz­ország saját szakállára, esetleg Német- és Francziaországgal egyetértésben — vagyis a legújabb hármas­ szövetség se­gélyével — oldhatná meg a krétai kér­dést, Angliában, Ausztria-Magyarország­­ban és Olaszországban oly gyors elhatá­rozást érlelt meg, a­milyent ez országok diplomatáinál eddig hasztalan kerestünk. De ime, most kisül, hogy az orosz kommünikét nem hivatalosan adták ki; kisül, hogy Oroszországnak esze ágában sem volt a többi hatalomtól eltérő ak­­c­iót indítani, és kisül végre, hogy a berlini Wolff-ügynökséget valaki csúnya módon felültette. Egy diplomata ezt a kommüniké-epi­zódot a tévedések vígjátékénak nevezte el. És ha csakugyan komédia volt az egész, a­mihez különben most már kétség sem férhet, úgy legalább Bécsben csak­ugyan nem volt és nem lehetett felvidító hatással. Ilyen hatás a tényekkel ellen­kezett volna. Ott a dolog csakis kelle­metlenül érinthetett, mert egy pillanatig Oroszország külön eljárására gondolhat­tak, ez pedig merő ellentétben állt mind­azzal, a­mit jogosan hinni lehetett. De úgy látszik, hogy a görögök job­ban voltak informálva, mert ők tényleg az első pillanattól fogva épp oly zavar­talanul intézkedtek Kréta szigetén, mint akár a kommüniké megjelenése előtt. Jegyzék érkezett ugyan Athénbe, ezt ma a Havas-ügynökség távirata is megerő­síti, de abban — hír szerint — nincs időhatár kitűzve arra, hogy a görög csa­patok mikor vonuljanak ki Krétából. A nagykövetek erre vonatkozólag utasítást nem kaptak. A­mi egyéb hír érkezett, az zűrzava­ros és semmitmondó. A kibontakozás ma épp oly lehetetlennek látszik, mint a­milyen ezelőtt három héttel volt. A világ most inkább azt lesheti feszült kíváncsisággal, hogy mint végez majd a szt.-pétervári távirati ügynökséggel a berlini Wolff-ügynökség, mely határo­zottan állítja, hogy múltkori hírét Szt.­Pétervárról, hiteles és hivatalos forrás­ból kapta. Csak egy dolog nincs még tisztázva és ez az, hogy Orossorszán miért várt a c­áfolattal a mai napig. * Ma érkezett távirataink a következők : Pétervár, márcz. 1. Az orosz távirati­ ügynökség kéri a követ­kező nyilatkozat közzétételét. Az orosz távirati­ ügynökség felhatalmazást nyert annak leghatározottabb kijelentésére, hogy az orosz kormány sem hivatalos, sem félhivatalos, sem pedig bármi módon sugal­mazott kommünikét a krétai ügyben való magatartására vonatkozólag újságok, vagy a távirda közvetítésével közzé nem tétetett. Mindaz, a­mi erre vonatkozólag a külföldi sajtóban közlemények, vagy táviratok alakjá­ban akár távirati ügynökségek, akár külön tudósítók útján megjelent, tisztán magánfor­rásból eredetinek tekintendő. — Berlin, márcz. 1. A Wolf-iroda jelenti Kandiából. A város és környékének lakosságát az éh­ínség fenyegeti. A felkelők Hierapetra város bombázására készülnek. Az idegen hadihajóknak sikerült pár ponton a mohamedánokat a ke­resztények kegyetlenkedéseitől megmenteni. A­hol ez a part távolsága miatt nem volt lehet­séges, ott a mohamedánok a keresztények boszu­­jának vannak kitéve, kiket a szigeten levő ke­resztény csapatok embertelenségekre bátorí­tanak. Konstantinápoly, márcz. 1. A hatalmak még nem tették meg a portánál Kréta autonómiája kérdésében tervezett lépésüket. Jól informált körökben biztosra veszik, hogy a porta teljesítendi ebbeli ígéreteit, a­mi ha meg nem történnék, ellene ugyanazokat a kényszerrendszabályokat alkalmaznák, mint Gö­rögországgal szemben. Török adatok szerint tegnapig 75 zászlóalj, 5 lovasezred és 14 üteg egyesült a görög határszélén, London, márcz. 1. A Times jelenti Kaneából tegnapi ke­lettel. Karakas 1500 felkelővel és három ágyúval fenyegeti Hierapetrát (Castell). A védőknek kevés az élelmi­szerük, az erődítések rosszak. Athén, márcz. 1. Biztos forrásból ered az a hír, hogy az idegen hatalmak követei a görög kormánynak átnyújtandó jegyzék ügyében utasításokat kap­tak. A jegyzék tartalmát — melynek átadását halasztani nem lehet — itt tegnap esti 8 óráig nem ismerték. g Athén, márczius 1. A hatalmak jegyzékében hír szerint nincs időhatár kitűzve a görög csapatoknak Krétából való visszavonására nézve, mert a követekhez kormányaiktól érkezett utasítások ebben az pontban nem voltak megegyezők. Harminczkilencz krétai képviselő, a rethimnói érsekkel élükön, ma a királynak emlékiratot nyújtott át, melyben kifejezik, hogy Kréta autonómiája a sziget végleges paczifikáczióját nem eredményezné, hanem oda vezetne, hogy újabb forradalmat készítsen elő és ezzel az európai békét újra veszélyeztesse. Ebből az okból Kréta lakossága arra határozta el magát, hogy a harcrot folytatja, hogy Görögország egyesülését létrehozza és a szigeten uralkodó anarkiát megszüntesse. Athén, márcz. 1. A hatalmak követei az angol követségen összegyűltek, megállapítandók a görög kormány­hoz intézendő jegyzék szövegét. A jegyzékben kijelentik a hatalmak, a­melyek megállapod­tak abban, hogy Krétának autonómiát szerez­nek, hogy a muzulmánok és keresztények ké-

Next