Magyarország, 1897. július (4. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-01 / 180. szám

a székekről másképpen látja. A svéd király a szabadságjogok összességének mélyre eresztett gyökereiben az állam alapjait is­meri föl. A magyar kormány irtózik ettől, mert élősdi dudváinak a talaját félti magával együtt. De ha a sajtót így ünnepük szabad­­ságszerető nemzeteknél még a trónról is, akkor ugyan a sajtó megrendszabá­­lyozása mit fog ártani ennek a hatalom­nak, ha báró Bánffy és Erdély Sándor fordulnak ellene. A sajtónak nem ön­magában, hanem a közvéleményben él leküzdhetetlen ereje. Svédországban a király ünnepli a kor­látlan sajtószabadságot, Magyarországon a kormány megcsinálja a 16-ik §-t. Mégis csak jelent valamit az Írástudás ! A parlamenti helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jan. 30. valószínűség szerint Szalay Károly és Bartha Ödön. Justh Gyula különben a szónokok sorrend­­jét már majdnem július hó végéig összeállí­totta, úgy, hogy teljes bizonyossággal állítható, hogy a czukorprémium és az ezzel kapcsolatos egyéb javaslatok egyhamar nem fognak szentesí­tés alá terjesztetni. Az ellenzék ugyanis el van határozva a legmesszebbmenő küzdelemre, mert jól látja, hogy a sürgős teendők olyan tömkelege áll a kormány előtt, melyből kibontakozni nem lehet. Jól tudják az ellenzéki vezérférfiak, hogy kitartó küzdelmük föltétlenül véget vet a tö­kéletesen meggyűlölt 1eán//y-uralomnak és ez az, a­mi a végsőig fogja fokozni ellenállá­sukat. Ma már egyes, igen kiváló kormánypárti képviselők nyíltan hangoztatták, hogy: — A helyzet Bánffyra még sohasem volt oly kritikus, mint most. Különösen elkeserítette a kormánypártot a mai ülés végén az az esemény, hogy Szilágyi Dezső a házszabályokkal sietett megokolni Okolicsányi Lászlónak azt a kérelmét, hogy beszédét máról elhalaszthassa. A Tiszák összesúgtak és künn a folyosón maga a generális is hangos szavakban adott elégületlenségének kifejezést. A máról elmaradt minisztertanács különben, melyet még e héten megtartanak, értesülésünk szerint, első­sorban a parlamenti helyzettel fog foglalkozni. .....­A­kik még bíznak abban, hogy valamelyes megegyezés létrejöhet, azt hiszik, hogy annak jul. 15—20-áig okvetlenül be kell következni. A helyzet komolyságát bizonyítja bécsi tu­dósítónk telefonjelentése is, a­mely szerint Bánffy báró miniszterelnök ma reggel 6 óra­kor Bécsbe érkezett és a bankgassei magyar kormányzósági épületben szállt meg. Bánffyt a király ma délután külön kihallgatáson fo­gadja. A képviselőház ma megkezdette a czukor­­prémiumról szóló törvényjavaslat tárgyalását, melyet feszült várakozással követ a kormány­­párt aggódó figyelme. Kétely és remény között járkáltak a folyó­sókon az ellenzék sorai között, hogy meg­tudják, mi készül, mi fog történni. Minden legkisebb jelentéktelen körülmény­ből reményt merítettek. Lukács László m megállott a folyosón és Kossuth Ferenczczel néhány barátságos szót vál­tott , a­miből már azt következtették, hogy a pénzügyminiszter egyezségre jutott a függet­lenségi párt elnökével. Sejtésük és reménykedésük azonban téve­dés volt, a­mi azonnal kiviláglott, a­mint Juszh Gyula e hétre bediktálta a szónokokat Laka­tos Miklósnak. Ezek szerint beszélni fognak csütörtökön: Sághy Gyula, Eötvös Károly, Horánszky Nán­dor. Pénteken: Okolicsányi László, Kossuth Ferencz, Visontai Soma. Szombaton minden kétséget nem táplált. A végzet sodorta ezt a kincset a kezébe, a végzet újra el is veheti, de nem a nélkül ám, hogy görcsösen meg ne fogja, meg ne védje előle. Mikor a gummi­­szalagot érték ujjai, csak úgy remegtek. Hirte­len, azt se tudta, miként történt, a pénzt ösz­­szeszorító kötelék nagy robajjal, melytől szinte maga is megijedt, szétszakadt s a csomó nyitva feküdt a térdein. Előrehajolt, a bankjegyeket lázasan kezébe fogta s olvasgatni kezdte. Negyven darab volt, mindegyik darab 1000 frtot érő. A fiatal ember balsorsának utolsó heteiben csak egyetlen óhajt táplált — hogy nyugod­­hassék. A nyugalomnak, már az illetőnek egyéni hajlamai szerint, nagyon különféle és sokféle neme van. Herrickre nézve egész vi­lágéltében azt jelentette, hogy gond nélkül élhessen, utazhassák. Már pedig az oly em­ber előtt, kinek 40.000 forint nyomja a zse­bét, minden út tárva-nyitva áll s nincsen arra semmiféle ok, hogy a­mikor lovon ül, a gond is vele üljön a nyeregben. Herrick csak nagyon homályosan emlékezett meg arról, hogy vájjon ki is az az ember, ki e pénzt elveszthette. Se azt nem kutatta, mi módon veszhetett az el. Olyan embernek ke­rült a birtokába, kinek szüksége volt rá s ez néki untig elégnek látszott. A bankjegyeket, miután ott gondolta legal­kalmasabban s legbiztosabban elhelyezhetni, egész egyszerűen az oldalzsebébe dugta. Az­tán kisimította a barna papirt is s ezt is zsebre tette azon homályos öntudatban, hogy ha a kocsiban maradna, a kocsisnak esetleg nagy kellemetlenségei lehetnének. Az a ficzkó nagyon becsületesnek látszott s Herrick nem akarta, hogy csak­­egy hajaszála is meggörbüljön miatta. Helyesebbnek találta, hogy addig nála maradjon, míg esetleg később valamely más rendeltetési hely jut eszébe, a­mely biztosabb, mint ha most kidobná az ablakon. Az a kérdés is foglalkoztatta nagyon, hogy mi módon hagyja oda a kocsit. E miatt se akarta a kocsist kellemetlenségekbe keverni, mert hiszen tanúkihallgatás is lehet belőle, még a szembesítés kérdése is fölmerülhet, a­mely esetben nagyon üdvös, ha a kocsis mennél kevesebbet tud Herrick külsejéről. Nagy lelki megelégedésére vált a gondolat, hogy az a hely Pali-Maliban, a­hol kocsira szállt, meglehetősen homályos és sötét volt. Elhatározta, hogy nem várja be az útnak a végét, így hát a kocsi homlokzatablakán keresztül egy koronát nyomott a kocsisnak a markába, kiugrott s eltűnt a tömegben. Visszasétált Pali-Mail egy kisebb vendéglő­jébe, ebédet rendelt s jóízűen falatozott. Re­mek egy ebéd volt. Az Atlanti Óczeánt ke­resztülszelt tengerésznek lehetett ilyen az ér­zése, mikor hazatérve, európai vendéglőbe lép s a délszaki gyümölcsöket itthon fogyasztja. Nem igen örült az ágyának. Nem is más az s másra se jó, mint hogy fekhelyet nyújt­son, melyen végigheveredve, a jövőről gondol­kodhassál. Elég sok éjszaka múlt el azóta, hogy igazában s jóízűen alhatott. De ma, mi­kor ennyi mindenféle gondolat czikázott ke­resztül az agyán, ma csakugyan nem alhatik, még ha akarná is. E szerint tehát, mikor a vendéglőben bérelt szobájába visszatért, párnáit az ágy fejénél harmadába rakta s háttal ne­­ülve, ruhástul A három napos rövid fegyverszünet mit sem változtatott a hadakozó felek harczi kedvén. A régi hévvel, a régi erélylyel vették föl ma ismét a küzdelmet a függetlenségi és 48-as párt harczosai, a­kiket Justh Gyula, a fáradt­ságot és veszélyt nem ismerő vezér biztos ke­zével vezényel a parlament nehéz csatáiban. Csak a terepviszonyok változtak meg szom­bat óta, anynyiban, hogy ma már a czukor­­adó egyezmény meghosszabbítása volt szőnye­gen. Egyebekben teljesen fönnmaradt a statust quo ante.­­( A kormánypárt kétségbeesetten látta, mint rendeli ki Justh Gyula az előőrsöket és mint rendezi a csapatszolgálatot az egész hónapra. A jobboldal felől csakhamar megindultak a híresztelések: Kossuth Ferencz megígérte a pénzügyminiszternek, hogy tárgyilagos vita lesz, hogy nem lesz obstrukc­ió. Az ellenzéki padokon azonban ezen mende­mondák nem sok hitelre találtak, különösen mikor Kossuth Ferencz is feliratkozott szólásra a czukor­­prémium ellen. Magát a tanácskozást Neményi Ambrus nyi­totta meg, a­ki előadói beszédében a czukor­prémium szükségességét és azt vitatta, hogy­ a szóban forgó kérdések nem bírnak közjogi jelentőséggel és így az egész törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta. Rendkívüli hatással beszélt ezután Komjáthy Béla, a­ki mindenekelőtt bebizonyította, hogy támaszkodott hátra. Nagyon boldog volt., Egyetlen­egyszer se bántotta, zaklatta az a gondolat, hogy helyes-e, vagy helytelen az a dolog, mit tenni készül, az a tett, melyet csak az imént követett el. Hosszú időn keresztül csak teherként czepelte ezt a nyomorúságos­ életet. Ez most egyszerre lecsúszott a vállai­­ról s természetes tehetségei életre ébredeztek. Másnap vasúton a City felé hajtatott. Zsebei tele voltak tömve pénzzel; az egyik­,­ben azonban még más valamit is érzett, a.. mire nem emlékezett, hogy oda tette volna.­­ Kivette s látta, hogy az a barna csomagolót papiros, melybe a pénz bele volt göngyölgetve. Midőn kezébe fogta, a kezében tartott hirlap eltakarta. Az útitársai nem láthatták, a­mű­ kétszeres szerencse volt, még pedig azért, mert­­ a papír közepére oda volt nyomtatva a követ-­­kező czím : J — Herbert Graham, 57. Broad Street, E. C.­ A vonat ime épp et perezben állott meg, Mark­ Lane mellett. Ez volt a gőzhajóállomás­­hoz legközelebb fekvő vasúti állomás. Miután­ a­ barna csomagoló papírt ismét az oldalzse­bébe dugta, elhagyta a vonatot s a sokaság­­­gal együtt felfelé ment az utczában. Arra gondolt, hogy miféle helyet váltson a­­gőzösön. Aztán a gondolatai más, kedvesebb­ tárgyakon is révedeztek, de önkéntelenül újra­ megfordult s a bank felé vette útját. Itt meg, a nélkül, hogy cselekedetének okát adhatta,­ volna, egy, az utczán ácsorgó suhanncztól al Mr. Graham üzletét tudakolta. Mikor Herrick belépett, Mr. Graham vélet­­­lenül éppen az előcsarnokban volt. Egy őszbe-­ csavarodott bankhivatalnokhoz intézte szavát,­­ kinek valami történetet mondott el. Herricki MAGYARORSZÁG Budapest, 1897 csütörtök, jtdms 1* Budapest, junius 30. Szerb egyházi kongresszus. Lapunk junius hó 25-iki számában a szerb egyházi kongresszusról írván, azt mondottuk, hogy Sztankovics államvasúti főfelügyelő Zomborban akart föllépni s hogy jelölt­ségét a kormány is támogatta. Erre vonatkozólag fölkérettünk annak a kijelentésére, hogy Sztanko­­vics nem Zomborban, hanem Ó-Sztapáron akart föllépni, Zomborban Drakulics Pált választották meg, a­kit a kormány tudvalevőleg semmiféle for­mában sem szokott támogatni. Inkompatibilitás. A képviselőház összeférhet­lenségi bizottsága ma délután 4 órakor tartandó ülésén tárgyalja azokat az összeférhetlenségi ese­­­teket, a­melyeket Tisza István gróf ellen Mohsár Béla jelentett be. ORSZÁGGYŰI& Budapest, junius 30. I.

Next