Magyarország, 1898. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1898-01-01 / 1. szám
k érdekeinek megfelel, a monarchia másik államában nehézségekbe látszik ütközni (!) melyek annak létrejövetelét fölötte költségessé teszik (!) .Utasíttatik a kormány, hogy tegye meg mindazokat a tanulmányokat és előkészítő lépéseket, melyek szükségesek arra, hogy az osztrák állammal törvény szerint folytatandó tárgyalások meghiúsulásának esetén Magyarország önrendelkezési jogával a kereskedelmi és az azzal összefüggő ügyek tekintetében akadálytalanul élhessen.» Záróbeszédében Apponyi 1896. márczius 3-án még a következőket mondotta : Én tehát azt tartom, hogy szükséges, hogy Magyarország ne bízzék kizárólag jogában . . . Czélravezetőnek tartom a képviselőháznak oly állásfoglalását, amely nem csupán az 1867. XII. t.-cz.-ben az ország számára föntartott jogoknak theoritikus reputácziója, hanem egyszersmind dokumentálja az országnak azt a szilárd elhatározását, hogy ezzel a joggal élni kiván. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte Apponyi szavait.) Dániel kereskedelmi miniszter beszéde, 1896. február 25-én. Az az indokolása Apponyi grófnak, hogy az 1867. XII. t.-cz. idevonatkozó rendelkezése állíttassák vissza a maga őseréjébe, el nem fogadható, mert ezen törvény érvénye sohasem szűnt meg és nézetem szerint egy határozati javaslat legkevésbbé alkalmas arra, hogy egy törvénynek újabb erőt adjon, főleg mikor az a törvény egyáltalában nem szorul arra, hogy határozati javaslatokkal megerősíttessék. A kormány különben is, mikor megújította a kiegyezési tárgyalásokat, megállapította — Kérem, ki tetszett cserélni a kabátot. Bernát hülyén bámult reá. — Én? '• / -— Igen, a kávéházban. A Weinmann űrét tetszett elhozni. — Ki az a Weinmann ? * ’ ‘ — Az, akinek kibiczelni tetszett. Bernát felesége átvette a pinczértől a kabátot. — Nini, ez csakugyan a tied. Az összeesküvők riadtan bámultak egymásra. Egészen úgy, mint a fölfedezett összeesküvők. A nagynénik homlokán ismét fenyegető ránczok gyülekeztek. Csak Muki nem veszítette el hidegvérét. — Psszt! Itt a kabát, vigye. Üdvözöljük Weinmann urat. A pinczér távozott. — De hát mi ez? — hangzott a nagynénik gyanús kórusa. — Psszt. A pinczér is összeesküvő. A kabátcsere azért történt, hogy esetleg Bernát alibit igazolhasson. Nagyon óvatosnak kellett lennünk . . . A fiatal asszony megszorította Muki kezé£ — Ön derék ember. — Oh, asszonyom, csak egyszerű összeesküvő. Épp olyan mint az a pinczér. — Ah, Istenem, Bernát, és te borravalót sem adtál neki. — Majd holnap felpofoz©». — Micsoda ? — A«az, főapa »idgi ajándékot kap ... azokat a határokat, a meddig elmehet. Ha pedig nem lehet ezen határokon belül Magyarország közgazdasági érdekeinek érvényt szerezni, akkor el volt határozva mindazt megtenni, amit az 1867: XII. t.-cz. 68. §-a biztosít, vagyis fölállítani a külön vámterületet. (Élénk helyeslés a balos jobboldalon.) És éppen azért, mert ez iránt tisztában volt, megtette a szükséges előtanulmányokat és éppen azért, mert a kormány ezeket megtette és a jövőben is meg fogja tenni, feleslegesnek tartja tehát Apponyi Albert dr. határozati javaslatát. Lukács László pénzügyminiszter beszéde, 1896. február 28-ikán. T. Ház ! Hogy megítélhessük az eljárásnak őszinteségét, méltóztassanak megengedni, hogy egy kis párhuzamot vonjak a kormány és a kormánypárt eljárása és a t. képviselő úr (Apponyi) álláspontja között. A kormánypárt és a kormány, valahányszor a kiegyezésről szó volt, mindig azt mondta : én magasabb politikai szempontokból kívánatosnak tartom, hogy abban az esetben, ha az ország minden vitális érdekének megóvása mellett lehetséges, Ausztriával a kiegyezést megcsináljuk és miután abban a véleményben vagyok, hogy az ország érdekének megvédése a közösség alapján lehetséges, ennélfogva megindítom a tárgyalásokat az osztrák kormánynyal a kiegyezés felett, de ha az nem sikerül, akkor élek az ország jogával, melyet törvény biztosít és rálépek az önálló vámterület felállításának terére. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kormány igenis tanulmányozta mindezeket a kérdéseket, hogy mi a teendő arra az esetre, ha a vám- és kereskedelmi szerződés, illetőleg az egyezségek meghosszabbíttatnak, de szükségképp tanulmányoznia kellett azt is, hogy mi lesz a teendő akkor, ha nem sikerül Ausztriával a megállapodást létesíteni — miután ezen tanulmányok megtörténtek és történnek folytonosan, a határozati javaslatnak ezen része már túlhaladott. Ha valaki a vám- és kereskedelmi szerződés fölmondását követeli, annak súlya, hatálya, komolysága csak akkor van, ha ezt a követelést azzal a gondolattal köti össze, hogy rálép az önálló vámterület terére, mert ha nem ezzel az utógondolattal történik a fölmondás, akkor abban nem látok egyebet, mint üres ijesztgetést, amely sem a törvényhozás, sem a kormány méltóságával meg nem egyezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekben a beszédekben tehát Apponyi Albert gróf hivatkozott arra, hogy itt nem elégséges csak az 1867: XII. t.-czben foglalt «jogra» hivatkozni, mert a szó és a teoretikus jog semmi, hanem azt élő uiósággá kell tenni és az előkészületeket az önálló vámterület föliáltésára minden térést meg kell termni, hogy az ország törvényben biztosított joga im emléket tegyen letethaza.A kormány tagjai kijelentették, hogy az előkészületek meg vannak téve és a kormány el van határozva, hogy ha az egyezség létre nem jön, az önálló vámterület haladéktalanul felállíttassék, mert ennélkül felmondással élni sértené az ország méltóságát. A felmondás megtörténte. Miután az alkudozások 1896-ban sikerre nem vezettek, a kormány a lejárat előtt egy évvel a vámszövetséget fölmondotta. Az alkudozások azonban tovább folytak. Csakhogy az osztrák kormány és az osztrák pártok hallatlan követeléseket támasztottak, úgy hogy a kiegyezés létre nem jöhetett. Sőt időközben az osztrák képviselőház 1896. február 15-én kimondotta, hogya most meglevő vámszövetséget el nem fogadja és az eddigi alapon azt meg nem újítja. Ennek daczára a magyar törvényhozás felajánlotta Ausztriának, hogy egy évre hosszabbítsuk meg törvényes formában a vámszövetséget. Ennek daczára sem a végleges, sem az ideiglenes egyezség nem jött létre. Mi történt ? E szerint az egyezség minden kísérlet daczára létre nem jött. A kormány az ország színe előtt kijelentette, hogy az előkészületeket az önálló vámterületre megtette és az ország méltóságával nem egyeznék meg, ha azt valósággal életbe nem léptetnék. Várta tehát mindenki jogosan, hogy megtétetnek az intézkedések január 1-én az önálló vámterületek fölállítására. E helyett a kormány az ország rendkívül meglepetésére előállt egy törvényjavaslattal, mely egyszerűen a 67-iki törvény garanciáit akarta ledönteni. Minthogy a 67-iki törvény szerint az egyezség nem sikerülte esetén az önálló vámterületnek kell fölállíttatnia, hogy az országnak ez a sarkalatos joga ne érvényesülhessen, Bánffy egyszerűm a 67-iki töményt akarta lerontani. A terv elég ügyesen volt kieszelve. Minden törvényt egy későbbi törvény megváltoztathat. A vámszövetség lejárata előtt 16 nappal tehát hirtelen beterjesztett Bánffy egy törvényjavaslatot, és valahány megfizetett lapja csak van az országban, elkezdett azokkal óriási zajt csapatni, hogy a törvényt azonnal kel fogadni. Ilyen és olyan hazaárulást követ el, aki Bánffy javaslatához hozzá nem járul. Oly pokoli lárma következett be, hogy az ország józan közvéleménye nem is tudja magát Hirtelen tájékozni. Azt hitte a kormány, hogy ilyen megrohanással, terrorizálással, szidással és gyalázással egyszerre sikert fog elérni. Egyik nap a házasságukra appellált, másik nap szidta az ellenzéket, hogy egy törpe minoritás áll csak ellen az «ország akaratának.» Az ország akarata lett volna természetes az az osztrák pénzen és osztrák katonai erővel már előbb összeszedett parlamenti többség, honnan az ellenzéket alávaló eszközökkel a kormány kiszorította. A szubvencionált, kitartott lapok naponkint fújták a trombitát, sőt még ma is ahány megfizethető toll van az országban, az mind a Bánffy dicsőségét zengi. A Bánffy javaslata nem akart többet, mint a Deák-féle 67-iki alkotmánynak közjogi biotosztékáit egyszers mindenkorra lerontani. E szerint: 1. Szövetségre léphetünk Ausztriával neme csak a törvényben meghatározott alkotmányos módon. 2. A szövetség nemcsak jó évtől MAGYARORSZÁG Budapest, 1868. szombat, január 1.