Magyarország, 1898. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1898-01-21 / 21. szám

tők. Igen érdekes látvány, a­mint megcsukló test­tel, fekete trikóban szélsebesen suhannak egyenes irányban a jégpályán, szájukat kendővel fedvén be. Hogy a bajnok­ mérkőzéshez szükséges verseny­­korcsolyákat a versenyzők minden nehézség nélkül beszerezhessék, az egyesület első minőségű svéd­norvég korcsolyákat bocséjt a tagok rendelkezésére a beszerzési áron, a­melyek az egyesület szertáro­sánál kaphatók. Díjakra 1000 frtot szavazott meg a választmány. A versenyen azok a szabályok érvényesek, melye­ket a nemzetközi korcsolya-konferenczián határoz­tak meg 1893-ban Berlinben. A háromtagú sport­bizottság, élén dr. Liebermann Frigyes egyesületi titkárral, mindent elkövet, hogy a versenyeket siker koronázza. Igen érdekes látvány lesz az, mit két rendkívül ügyes budapesti műkorcsolyázó fog ez a Hrjjakrunal bemutatni. Ugyanis a zene ütemeire szabályszerűen elkorcsolyázzák a Pas de Quatre-et. A verseny iránt mindenfelé nagy az érdeklődés. — A nábob szerelme. A pár év előtt elhalálo­zott híres amerikai milliomos Jay Gould második fia, mr. Howard Gould nehéz választás előtt áll. A fiatal milliomos szerelmes egy fiatal szép színész­nőbe, ki műveltsége mellett szeplőtlen hitnek ör­vend, azonban szegény egyszerű polgár gyermeke. És éppen ez a hiba, mert az öreg Gould végren­deletében akként rendelkezett, hogy a gyermekei csak a testvérek egyhangú beleegyezése mellett választhatják meg életpárjukat és a­melyik ettől eltér, az 20 millió márkával kevesebbet kap, mint a többi testvér. A szigorú rendelkezés czélja az volt, hogy gyermekeit előkelő házasságra kénysze­rítse, mert az öreg Gould szegény származása dá­csára szeretett volna arisztokrata­ családokkal ro­konságba jutni. Első fiával nem volt szerencséje, mert a fiú, atyja minden ellenzése daczára, szintén szinér n nőt vett el, mely tette miatt az öreg sokáig neheztelt reá. A testvérek tehát a második fiút minden áron vissza akarnák tartani a hasonló lépéstől, sőt a leány is kijelentette, hogy inkább lemond a házasságról, mintsem, hogy a testvérek között szakadást idézzen elő. De Howard Gould feallani sem akar a lemondásról és ebben egyik nővére, Castellane gróf neje is támogatja, ki bol­dogtalan házasságban él arisztokrata férjével és épp ezért szeretné, ha fivére szerelmi házasságot szötne. A családi viszály már egy év óta tart, de úgy látszik, hogy előbb-utóbb mégis a szerelmesek győzelmével fog végződni. — Élet a jégen. A városligeti jégpályán napról­­napra élénkebb az élet. A budapesti társaságnak, mely az idén különösen nagy érdeklődést mutat a korcsolya­sport iránt, legkedveltebb találkozó helye a jég sima tükre. Különösen a hölgyközönség föl­­tűnően nagy, változatossá, érdekessé tevén a jég­világ szemnek tetsző, mozgalmas képét. Kora dél­előttöt, késő estig tart a jégen az élénkség s napról-napra növekedik a jégcsalád vidám tagjai­nak száma. Tudósítónk a jeget leggyakrabban lá­togató hölgyek névsorát következőképpen állította össze: Leányok: Gróf Bethlen Margit és Ilona, gróf Pe­­jacsevich Jolán, Csáky Ilona grófnő, gróf Andrássy Mária, Festetics Margit és Adél bárónő, Wenckheim Kriszta és Rika grófnők, báró Barkóczy Ilona, báró Radvánszky Ella, Prém Adrienne és Irén, Márkus Lilikó, Halmos Margit, Müller Katinka, Pekár Alice, Latky Margit, Seefehlner Emilia, Steitner Vilma, Szécsy Irén, Scholz Ella és Margit, Szénássy Lujza, Sztehlo Margit, Sztroiny Sárika, gr. Lónyay Margit, Tics Ida és Józsa, Tótfalussy Margit és Ilona, Vámosi Olga, Unger Margit, Vétsey Mariska, Viola Olga, Wágner Mária, Wagner Valéria, Weisenbacher Irén, Wlassics Margit, Zsigmondy Sarolta és Viola, kisbaári Kiss Margit, Baintner Böske, Bakonyi Szeréna és Vilma, Balassa Berta, Baligovics Ternm, Bálint Margit, Benczúr Olga, Decsi Mária, Éder Gizella, Förster Irén, Bátori Elelka, Gundl Kati, Gervay Erzsi, Förster Aranka, Kandó Irén, Fissinger Margit, Festetics Marcsa, Ferenczy Margit, Evva Margit, Emericzy Ella, Dümmerling Hermin, Dobránszky Vilma, Bátori Ottilia, Bánó Etelka, Berecz Lujza, Barna Irma és Mária, Biehn Matild, Bor­nemisza Gabriella és Ottila, Boronkay Margit és Mária, Burghardt Valéria, Chorin Irén, Conrád Margit, Csengeri Berta és Margit, Cse­rghes Ervin, Dapsy Alice, Darányi Lola, Dárday Ernesztin, Décsi Mária, Déry Gizella, Diener Ilka, Dolecskó Margit és Mária, Dellinger Alice, jobaházi­ Dőry Alice, Dümmerling Kamélia, Ebper Vilola, Farkas Mária és Olga, Fauser Ernesztin, Fáy Szerafin, gróf Zichy Marietta, Ferenczy Mária, Földváry Emilia és Emma, Fü­zesséry Kornélia és Margit, Garai Lala és Margit, Gervay Mária, Komáromy Gizella, Geszler Aranka és Mária, Geszthy Tilda, Gregersen Ilona és Lujza, Grund Margit, Hafner Irma, Pázmándy Miczi és Olga. Haggenmacher Edit és Emma, Halassy Emilia és Gizella, Haberhauer Aranka. Asszonyok: Báró Edelsheim­ Gyulainé, Márkus Józsefné, főpolgármesterné, Bethlen András grófnő, gróf Csákyné szül. Földváry Emilia, Holló Lajosné, Zsigmondy Gézáné, Lux Mihályné, Hajcsi Györgyné, dr. Blatky Józsefné, Dusóczky Károlyné, Széché­nyi Jella grófnő, Lázár Miklósné, Szokolay Kor­­nélné, Komáromy Mihályné, gróf Andrássy Gézáné, Csávolszky Lajosné, Kányó Gézáné, Lonkay Lenke, Halmos Jánosné, Rausch Ferenczné, Rock Gézáné, Rock Gyuláné, Scholtz Lajosné, Pázmándy Dé­­nesné, Schulek Vilmosné, Szemere Atilláné, Szoh­­ner Lajosné, Sztehló Kornélné, Törley Józsefné, Unger Alajosné, Vajda Ferenczné, Bartha Miklósné, Vámossy Károlyné, Várady Antalné, Vasadi Gyu­láné, Vetsey Istvánná, Wlassics Gyuláné, Vuk La­josné, Wagner Gyuláné, Wagner Ödönné, Zsig­mondy Béláné, Eigner Sándorné, Antal Gyuláné, Antóny Istvánné, Bakonyi Károlyné, Balassa Gyuláné, Bálint Sándorné, Bánó Ödönné, Bá­thory Györgyné, Báthory Károlyné, Barna Mik­lósné, Benczúr Gyuláné, Berecz Antalné, Biehn Jánosné, Bolla Mihályné, Bornemisza Adámné, Buday Nándorné, Chorin Ferenczné, Conrád Fe­­renczné, Csákány Józsefné, Csányi Aladárné, Császár Jenőné, Csengeri Árpádné, Dapsy La­josné, Dapsy Viktorné, Darányi Gézáné, Décsy Imréné, Déry Károlyné, Diener Gusztávné, Ditzl Viktorné, Kelemen Istvánné, Dabránszky Péterné, Szlávik Gyuláné, Dolecskó Mihályné, Dollinger Gyuláné, Dőry Dénesné, Draskóczy Miklósné, Dümmerling Alajosné, Ebner Ferenczné, Éder Antalné, Edeskuthy Lajosné, Emericzy Gézáné, Evva Lajosné, Farkas Gyuláné, Fauser Ár­­pádné, Fáy Béláné, Ferenczy Zoltánné, Fissinger Jenőné, Földváry Gáborné, Förster Nándorné, Füzesséry Gézáné, Gaál Jenőné, Garai Sán­dorné, Gervay Pálné, Geszler Józsefné, Gregersen Guilbrandné, Grundt Józsefné, Gulácsy Kálmánná, Gundl Józsefné, Gyomlay Gyuláné, Hafner Jó­zsefné, özvegy Schlosser Albertné, Haggenmacher Károlyné, Hulbauer Nándorné, Ilállay Károlyné, Havass Antalné, Háry Gyuláné, Ernyey Ferenczné, Erőss Pálné, Hariss Demeterné, Havass Sándorné, Házas Nándorné, Hauser Adorjánná, Günther Antalné, Halmy Zsigmondné, Hadzsy Emilné, Fekete Gyuláné, Fellner Tivadarné, Ferenczy Lászlóné, Hegedűs Béláné, Hegyi Lajosné, Hegedűs Istvánné, Heincz Albertné, Herich Tóth Jánosné, Zsigmondy Jenőné. — Autonómiai választás. Mohácson, mint nekünk táviratoztak, Sionwir István belügyminisz­teri osztálytanácsost 2105 szavazattal, dr. Antal Gyula 1470, Darányi F­erencz 274 szavazata elle­nében, tehát 635 szótöbbséggel a kath. autonómiai kongresszus képviselőjévé választották meg. — Gyászmise Szathmáry Györgyért. A hódmezővásárhelyi állami óvónőképző-intézet f. hó 19-én délelőtt 9 órakor a római katholi­cus templomban gyászistentiszteletet tartatott Szath­­máry György kultuszminiszteri tanácsosért, kinek az óvónőképzés ügyei oly sokat köszönhet. A rekviemen, melyet Bernátsky Ferencz plébános mondott, részt vett az óvónőképző intézet tanári­­testülete az összes növendékekkel. Képviselve volt az ev. ref. főgimnázium s az állami polgári fiú- és lányiskola tanári kara is. — Köd az Adrián. Néhány nap óta oly'sűrű köd van az Adrián, hogy három lépésnyire sem lehet látni miatta. A trieszti kikötőben­­csak a legnagyobb óvatossággal mozoghatnak a hajók s néhány gőzös nem is folytathatja útját a köd miatt. A parti hajózás teljesen szünetel. Az illír partokon szintén sűrű a köd s a hajózás akadályo­kat szenved miatta. Fiuméban napfényes az idő s a hajózást itt nem zavarja a köd. — Nosza hát- A Tetemre hívás mélységes drá­májának akadt párja tegnap Budapesten. Hősei a drámának nem Bárczy Benő és Kund Abigél, két egymást forrón szerető szív, hanem egy tót legény meg egy tót leány, a kik talán valaha szerették egymást s a kik bizonyosan nem hallották soha a hirét sem a Tetemre hívásnak. Azonban szerették egymást, együtt éltek csendes békességben, nyo­morgó nyugalomban.. És — fordulván az idő — a szerető tót legényből kikapós, csalfa Don Juan lett. S a csalfa tót legény megismételte a Kund Abigél históriáját: Unszola szóval mégis igenre. Mert ha nem, ő kivégzi magát. Enyelgve adom­ a tőrt, nosza hát! így történt. A tót leány könyet hullatva esde­­kelte a Janó szerelmét, vagy a halált: kivégzi ma­gát. És Janó elszaladt a boltba, megvette a revol­vert, odadobta Hanyicska lábai f elé: nosza hát ! Hanyicska pedig mellbe lőtte magát, s most a Rókus­ban ápolják. Nem fog meghalni. Janó a börtönben ül, így végződött Bárczy Benő és Kund Abigél története modern kiadásban. — Trója romjai. Schwemann tudvalevőleg Ilissarlik kis-ázsiai faluban felfedezte Trója rom­jait. A nevezetes helyet Calvert milliomos megvette és folytatta ott az ásatásokat, a­melyek alatt becses régiségek kerültek felszínre. Calvert most, mint Konstantinápolyból jelentik, az ottani török régiség­­múzeumnak ajándékozta Hissarlik falut. A kiváló régész még 1863-ban kezdte meg Trója romjainak kiásatását s 1868-ban vette meg Hissarsik falut, a­hol ráakadt Schliemann utasításai alapján a nevezetes görög város maradványaira. A talált régi­ségek érdekes útmutatással szolgáltak Trója törté­netére vonatkozólag. — A névmagyarosítás az egyetemen. Az a dicséretes mozgalom, a­mely a névmagyarosítás ügyében az egyetemi ifjúság között megindult, mind nagyobb hullámokat ver. A névmagyarosítás ügye szóba fog kerülni a január 27-iki ifjúsági közgyűlésen s itt határozott indítványt tesznek arra nézve, hogy az idegennevű ifjúság a szabad­­ságharcz évfordulója alkalmából tömegesen magya­rosítsa meg a nevet. Az indítvány bizonyára lelkes visszhangra fog találni. — Anarkista merénylet Parisban. Tegnap reggel a csendes Rue Barcilieux-utczában a rendőri őrszoba előtt fel s alá járó rendőr felé egy ember közeledett. A gyanútlan rendőr azt gondolva, hogy kérdezni akar tőle valamit, a közeledő felé ment. Éppen szóba akart vele állni, de e pillanatban az ismeretlen előrántva tőrét, a rendőr mellébe döfte. A rendőrnek még volt annyi ereje, hogy segítségért kiáltson, mire támadója még egyszer megrohanta s mellén, gyomrán, kezén és lábán összeszurkálta. Az őrszobából elősiető két rendőr közül az egyik elölről ragadta meg az anarkistát, s ez volt szerencsétlensége, mert a gyilkos őt is mellbe szúrta. A hátulról került rendőrnek sikerült földre tepernie a merénylőt, mire a­ segítségre siető rendőrök vasra verték s az őrszoba mellett lévő czellába zárták. Miközben a rendőrök a megsebes­­sített társaikat ápolták, a szomszédszobába zárt gyilkos a vasrostélyon át rájuk lőtt, de a rend­őröknek volt még annyi idejük, hogy a lövések elől egy oszlop mögé húzódjanak. A mellén meg­sebesített rendőrnek, a­ki összeszurkált társának vizet hozott, egy golyó az arczába fúródott. Az elfogott anarkista eközben rekedt hangon éltette az anarkiát. A lövésekre elesiető rendőrbiztos fölszólította az anarkistát, adja ki revolverét, mert különben a czellába lövet. Gúnyosan, sajnálkozva, hogy a fegy­verben a biztos számára már nincs golyó, dobta ki a revolvert, de előbb becsületszavára megfogad­tatta a rendőrbiztossal, hogy bántódása nem lesz. A kihallgatásnál ezeket vallotta: — Eu­vannes a nevem — mondta a gonosztevő — harminczkét éves vagyok és szívvel-lélekkel anarkista. A rendőrök engem sohasem bántottak, nem is személyes boszu vezetett, hisz ők öntudatlan esz­közei a hatalomnak. Én ellensége vagyok a társa­dalmi rendnek, az államnak. Ezek a szerencsétlen áldozatok a hatalmat képviselik, azért akartam őket elpusztítani. Igaz, hogy ön még inkább szol­gált rá, azért sajnáltam, hogy az ön számára már nem maradt golyó a revolverben­ . Délutáni táviratunk szerint a merényletnél meg­sebesült rendőrök állapotában javulás állott be és remélik, hogy életben maradnak. — Regény az életből. Liverpoolban egy érde­kes szerelmi regény végződött a minap házasság­gal. Alhőse Harry Brady Hunt tengerész, a­ki hajóinasból matrózzá lett s Liverpoolban a vitorla­mesteri tanfolyam hallgatója volt. Hősnője pedig a szép Lady Brudewell-Blue, a­ki leány létére a tengerészeihez érezett nagy hajlamot s annyira kiképezte már magát ezen a pályán, hogy a legnagyobb könnyűséggel képes vezetni egy hajót, Ő is le akarta tenni a vitonlamesteri vizsgát s Liverpoolban ugyanazt a tanfolyamot hallgatta, a MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. péntek, január 21.

Next