Magyarország, 1898. február (5. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

— a lefolyt napokban is láttuk —­ még a leg­durvább arczulütést is nyugodtan eltűri. A szemhatáron nem merül föl tehát egyetlen olyan felhő sem, a­mely a terv kivitelének czirkulusait zavarhatná. Így keletkezett a hatalomnak az a vágya, hogy a magyar törvénykönyvből a Deák Ferencz által kikötött alkot­mányjogi garanc­iákat ki kell tépni. Fönn kell tartani a teljes államjogi közösséget az abszolút Ausztriával szemben is, a­mire sem Deák, sem hívei nem voltak rábízhatók. Így sülyedt le a magyar állami élet egészen oda, mint amikor még a nemzetnek a Bécsből leküldött dikaszteriális emberekkel kellett a har­­czot megvívnia. Az udvar emberei kö­vetelték akkor is a törvényeknek és az alkotmánynak az osztrák uralom érdekei szerint való átalakítását. A nemzet pedig viaskodott, ellenállott és a históriai jogainak érvényt szerzett. Az udvar emberei ma is itt vannak az ő követelésükkel , de hol van a nemzet ? Hol vannak azok, a­kik a nem­zet élére álljanak, a­kik a nemzeti jo­gokért harczoljanak ? Talán az a né­­hány száz osztrák pénzen kenyérhez és mandátumhoz jutott ember, az a nemzet ? Budapest, jan. 31. A két kormány ma folytatja tárgyalásait, a­melyek a kvóta-ü­gyre is kiterjednek. Magától értődik azonban, hogy azon arány­nak megállapítása, a­melyben a monarchia két állama a közös ügyek költségeihez já­rulni tartozik, nem lehet czélja e tárgyalá­soknak (?) mert ez olyan feladat, a­mely a törvény értelmében a kvóta-küldöttségekre vár. A törvény által meg lévén határolva ama keret, a­melyben a két kormánynak e kérdés fölötti tárgyalásai mozoghatnak,­­ ez nem lehet más, mint megvitatása és előké­szítése amaz anyagnak, a­mely az annak idején megválasztandó kvóta-küldöttségek tárgyalásainak alapját fogja képezni. Hogy ez a sok szó mire való, ezt alig tud­juk elképzelni. A kvóta nem tárgya a tanács­kozásoknak, ilyen sületlen kijelentéseket, csak a Bánffy-kor­mny tehet. Miről tanácskoznak, ha erről nem ? A többi javaslatok mind meg vannak állapítva és szövegezve. A kvótánál is tisztában vannak már régen egymással. Bánffyék egész határozottsággal benne vannak új,34­8 százalékos kvótában. A­miről szó van, az csak az, hogy hogyan sózzák rá a magyar nemzetre az újabb milliókat. Az osztrák kép­viselőházban a dolog nem fog menni a néme­tek és szlávok faji ellentétei miatt. Most tehát utakat és módokat kell keresni arra, hogy Magyarország önként és egyoldalúan szavazza meg úgy a közös vámterületet, mint a maga­sabb kvótát. Ez az, a­mi fejtörést okoz Pesten is, Bécs­­ben is. És azt hiszszük, hogy van is reá ok, hogy ezt a diót egy kissé keménynek találják. A kormány fent közölt tudósításával szem­ben a N. Fr. Presse mai esti száma a követ­kezőket jelenti: Az eddigi konferencziák részleteiből ki­tűnik, hogy a kiegyezési tárgyalások súly­pontja a kvóta­kérdésben rejlik. Hogy lesz-e a konferencziáknak pozitív eredménye, na­gyon kétséges. Biztos csak az, hogy a két kormány arra törekszik, hogy még május elseje előtt terjeszthessék a két törvény­­hozás elé a definitív kiegyezésről szóló javaslatokat. A Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté­ről szóló 1879 : XXXIX. t.-cz. módosításáról az igazságügyminiszter a képviselőház mai ülésén a következő törvényjavaslatot nyújtotta be: Tör­vény­javaslat a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéről szóló 1879: XXXIX. t.-cz. módosításáról. 1. §. Azok a külön jogok, a­melyek az 1879 : XLV. t.-cz. 1. §-ában és az 1889 : XXV. t.-cz. 1. §-ában «Magyar Földhitelintézetre» ki vannak terjesztve, a «Kisbir­A képviselőház holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, a­melyen folytatják a belügyi tárcza költség­­vetésének részletes tárgyalását. Ha ezzel végeznek, akkor — ha idő marad — áttérnek a kereskedelmi tárc­ára is, Bánffyék Bécsben. A kormány a folya­matban levő bécsi tárgyalásokról a Budapesti Tudósító útján a következő félhivatalos tudó­­sítást adatta ki: Bánffy Dezső báró miniszterelnököt ő felsége ma ismét kihallgatáson fogadta. Dániel báró és Darányi dr. miniszterek ma Budapestre utaznak, mert a kereskedelem­ügyi miniszteri­ek jelenléte a kereskedelmi költségvetésnek holnapi képviselőházi tár­gyalásánál szükséges. Wlassics dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter ma ideérkezik, de bécsi tartózkodása a kiegyezési tárgya­lásokkal természetesen semmiféle összefüg­gésben nincsen. ezt rekompenzálta egy bájos, szép jelenség (Eöt­vös k. u.), a­ki hozzá értelmesen is szavalt. A konzervatóriumok túlságosan elszaporodtak Budapesten. Öt ily intézetben körülbelül kétszáz növendék tanul. Mit ? Színészetet ? Hisz a művé­szetet iskolában elsajátítani nem lehet, csak az ahhoz vezető ismereteket lehet tanártól megsze­rezni. A színészképzés nálunk kereseti ággá fajult. Az állami képezde czék­ tévesztett organizácziója folytán a magán­iskolák kerekedtek felül. A szülők nem várhatnak három évig, (azelőtt­ pláne négyig) míg a konzervatóriumot gyermekeik abszolválják. Ez túlságos hosszú idő. Két év teljesen elég, hogy egy arra alkalmas egyén a színészpályára, ellátva az útravalókká!­, kibocsáttassék. A művészt az élet, a prakszis, önszorgalma és spec­iális tanulmányai teremtik. A túl­ hosszú iskolázás a sablonszerűsé­­get neveli. A szerep­beoktatás azt eredmé­nyezi, hogy a növendék mindig a mesterét utá­nozza. Mióta annyira elszaporodtak nálunk a színész­­iskolák, kiveszett a magyar színészetből az origina­­litás. Csupa kópiákat látunk, Márkus- és Csillag­csemetéket, Ujházy- és Császár-inasokat. Tisztelet­­becsület az eredeti díszpéldányoknak, de a szín­művészetben az imitáczió mindjárt plágiummá vál­tozik. Ezt ne felejtsék a mesterek s arra tanítsák a fiatalságot, hogy ne őket, de önmagukat játszszák. Pázmányy Dénes: MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. kedd, február 1. Verescsabin.­ ­— A Magyarország tárczája. — Krupp, az öldöklő fegyverek nagy mestere, vég­rendeletében jelentékeny összeget hagyott arra a czélra, hogy évenként jutalomdíjat adjanak annak az írónak vagy művésznek, a­ki munkáiban leg­több hatással emel szót az örök-béke mellett. Ezt a díjat az első esztendőben egyhangúlag Veres­­csaginnak ítélték oda a pályabírák. Az orosz kép­író tehát azzal dicsekedhetik, hogy Európában, közelismerés szerint, legnagyobb apostola a világ­­békének; nagyobb mint a béke-liga tollat forgató, gyülésező és szónokoló tagjai. Verescsagin megszolgált erre az elismerésre. Harmincz esztendő óta alig tesz mást, mint foly­vást a háború ellen küzd ecsetével, melyről el­mondhatom, hogy fegyverré vált a kezében. Egész gallériákat festett össze kisebb és nagyobb vász­nakból, melyek mind a népet pusztító háborúkra mondanak p ana homnát. Képei megannyi vezér­­czikkek és argumentumokban gazdag szónoklatok az emberöldöklés, a háborúskodás ellen. Azok, kik a művészetet ös czélnak hirdetik, nem is mulaszt­ják el, hogy óvást emeljenek az orosz mester gya­korlata ellen; a nagyközönség azonban, mely nem szereti ha a művész hidegen halad el a tár­sadalmat izgató nagy kérdések mellett, lelkesedik A törvényjavaslat szövege igy szól : Törvényjavaslat az 1881. LIX. t.-czikk 3. §-ának módosításáról. 1. §. A kir. törvényszék, mint első fokú bíróság a hatáskörébe utalt polgári peres és perenkivüli Verescsabinért s mindig érdeklődéssel nézi meg kiállításait. Minket most már harmadszor látogat meg, s azt hiszem, hogy örömest jött hozzánk, mert a magyar publikum nemcsak megnézte, de méltá­nyolni is tudta a mester két első kiállítását. Méltányolta és jobban megértette, mint a bé­csiek, kik­­rossz néven veszik tőle, hogy realisztikus ábrázolási modorát a­­bibliai tár­gyak megfestésénél is alkalmazza s nem egyszer ellenkezésbe jön a régi mesterek tradiczióival. Még most is jól emlékszem, hogy első budapesti időzése alkalmával a Pym-szálló­­ban primitiv modorban rajzolt akasztófát mutoga­tott nekem, melyet Bécsből azért küldtek utána, mert realisztikus felfogással merészkedett megfes­teni a Szent család­ot. Akkor még visszatetsző volt az ilyen ábrázolási mód­­ azóta Uhde elfogadha­tóvá tette Bécsben is. Verescsaginnak általában nem egyszer kellett szenvednie őszinte és merész fölfogása miatt. Az orosz-török háború idején szemére vetették török rokonszenvét, és csaknem komolyabb bajba is ke­veredett a Foglyok czímű festményéért, mely széles, hóval borított országutat tüntet elénk. Az út bal­oldalán nyúlánk táviró-oszlopok láthatók, melyek­nek drótjára fekete varjú-sereg telepedett. Magán az utón, szerte-széjjel megfagyott katonák , Plevna hősies védelmezői hevernek. A halál egész irtó­­zatosságában vigyorog felénk ; jeges nyugalom takosok országos Földhitelintézetére» is megfelelően kiterjesztetnek. 2. §. A 1871 : XXXIV. t.-czikk 11—15., 17., II., 20—23. §§-ai a «Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére» nézve is hatályon kí­vül helyeztetnek. 3. §. Jelen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. Budapest, 1898. január 31. Erdély Sándor, s. k. m. kir. igazságügy­miniszter. A szegedi mandátum. A központi választmány ma kapta meg Szilágyi Dezső Házelnök hivatalos értesítését, hogy a Szeged I. kerületi mandátum Tisza Lajos gróf halálával megüresedett. A választ­mány haladéktalanul intézkedik az új választás ügyében, de mint szegedi tudósítónk biztos forrás­ból jelenti, már a napot is tudják, a­mikor a vá­lasztást megejtik. Az a nap pedig februárius le­ik­e. Szegedről különben, a ma délutáni gyorsvonattal, 3 tagú küldöttség érkezett Tisza István grófhoz, hogy őt a szegedi mandátummal megkínálja. Való­színű, hogy elfogadja a jelölést, bár a temetés alkalmával úgy nyilatkozott, hogy mostani kerületét nem igen akarja elhagyni. Szegeden Pálffy Viktor és Kósa Izsó ügyvéd neveit is emlegetik, mint kormánypárti jelöltekét. A szegedi ellenzék sem pihen azonban telje­sen, mert a­menmiben Tisza István elfogadja a jelöltséget, gyorsan szervezkedni fog és a maga részéről is állít jelöltet. Az alsó-lendvai kerületben a néppárt jelöltje Marsovsky Endre ma érkezett Alsó-Lendvára Kál­mán Károly, Lepsényi Miklós és gróf Zichy Ala­dár kíséretében. Pontban tizenkettőkor nyitotta meg a felszólalók sorát Kis Pál alsólendvai espe­res. Ezután Marsovszky szólott, kérve ismét a választók bizalmát. A várnai mandátum költségei. A képviselőház II. bíráló bizottsága szombaton, február 5-dikén délelőtt 10 órakor ülést tart, a­melyen a kérvény­nyel megtámadott várnai mandátumnál felmerült költségeket állapítják meg. A polgári törvénykezés módosítása. Budapest, jan. 31. Az igazságügyminiszter a képviselőház mai ülé­sén a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1881. LIX. t.-cz. 3. §-ának módosítása tárgyában egy javaslatot terjesztett elő, a­melynek az a czélja, hogy úgy a tör­vényszékek­, mint a kir. tábla és Curia munkakörét kevesbítse. A javaslat az elő­­készítő végzések meghozatalát t.­­. a törvényszék tanácsa helyett az előadóra bízza, mint egyes bí­róra. Felebbezés esetén az ilyen végzés fölött a kir. tábla három, a Curia pedig öt tagú tanácsban határoz.

Next