Magyarország, 1898. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1898-03-01 / 60. szám

. De arra nem volt még eset, hogy egy­­ nemzet, megtagadva múltját, emlékeit, történelmét, őseit, ünnepre gyűljön össze, hogy azzal is a hatalomnak csapjon hízelgési bacchanáliát. Arra nem volt még eset, hogy egy nemzeti ünnepből a csúszó­mászók saját emelkedésükre csináljanak lojalitási versenyfuttatást. Azt mondják, csak egy dátumról van szó. Hogy nem nagy dolog az egész, és a nemzetre teljesen közömbös, hogy márczius lenkén ünnepeljen-e, vagy április 11-ikén­? Sőt sokkal szebb az összhangzó ünnepély. Dátumról van-e csak szó ? A legmeg­döbbentőbb a javaslatban éppen az, hogy a kormány a nemzet háláját, kegyeletét és megemlékezését kizárólag a 48-iki törvények alkotására, és azok szentesítésére foglalja le. Tehát gőgösen és hitványul meg­feledkezik az egész szabadságharczról, annak küzdelmeiről, czéljairól és hőseiről. Neki nem létezik semmi más, a­mi méltó volna a nemzet kegyeletére és hálájára, csak a törvények meghozatala és szentesítése. Pedig az egész szabadságharc­ éppen abban áll, hogy a törvényeket és a nemzet alkotmányát megsemmisítették és a nemzet azokat hősi küzdelemmel megvédelmezte. A szabadságharcz a jogokért folytatott nem­zeti küzdelemnek írtani kora. Megfeled­kezni tehát erről a küzdelemről és annak héroszi szerepvivőiről: a legnagyobb becs­telenség, a­mire egy nemzet csak képes lehet. Nem ünnepelni, százszor és ezerszer inkább nem ünnepelni, mint gyáván le­tagadni, hogy mik voltunk, és hogy nem­zeti hőseink a történelembe a dicsőség­nek mily fényes eseményeit írták be! Összhangot keresni nemzeti érzelmeink megtagadása árán, csak egy teljesen ér­szerelemnek» czímet a szerző együgyüsége adatja a darabnak, melynek befejezése után, daczára a pár sikerült szituácziónak s egyes epizódalakok­nak, a nézőtér hihetetlen gyorsasággal ürül ki. Az ember sajnálja az elvesztegetett 3 órát. Nos, erre a sikertelenségre a Vígszínház művészei legjobb tu­dásukat pazarolták el. Valóságos mintaelőadást mu­tattak. Lán­czi Ilka asszony elemében volt. Ő bi­zonynyal egyike a legjobb konverzáczionális szí­nésznőinknek. Játéka vidám, eleven, telve apró mnacce-okkal, mindig finom keretekben mozog. Lánczi asszony hozzá kiválóan elegánsul öltözködik. Az egyetlen női szerep mellett a hat férfi — Fenyvesi, Góth, Ráthonyi, Gál, Tapolczai és Sze­­rémi — összesen és egyenként remek alakok vol­tak. ..... Sziklai Kornél írt egy egy­fölvo­­násos darabot: a Bölcsődalt. Pénteken adták a Magyar Színházban. Elvemhez híven, a második vagy har­madik előadást akartam megnézni, de felsültem, mert a dramalektet nem játszták többet. Úgy jár­tam, mint az egyszeri párisi asszony, Victor Hugo Le Roi­s’vrrtse-jével, melyet első előadása után, a 40-es években, Lajos Fülöp kormánya betiltott. A har­madik köztársaság idejében, a 70-es években, épp 50 évvel a betiltás után, a Francais újból előadatta Victor Hugo drámáját. A szinczédután az állt : 50 év múlva, második előadás. Egy idős nő jegyet kért a második előadásra. A pénztárnok azt vála­szolja neki, hogy erre már nincs, de van a har­madikra: váltson erre. — Köszönöm alásan, nem élek én már 50 évig, — válaszolta az asszony — a­ki azt hitte, hogy a darabot csak ötven évi időközökben adják. — Talán Sziklai úr intézkedni fog, hogy ne várjak, egészen 50 évig a „Bölcső­­dal­á­ra í­zéketlen és depravált nemzedék képes. Inkább ne legyen összhang soha, mint hogy ezt annak a révén kelljen megsze­reznünk, hogy megsértsük a nemzet leg­szentebb érzelmein, hőseink emlékezetét és múltunknak szeplőtelen tisztaságát. Ám az összhangkeresés csak a tehte­­hetetlen emberek ürügye és kibúvója, a­kik még azt az alkalmat is föl akarják használni, arra, hogy emelkedésüknek és pozíc­iójuknak szilárd alapokat rakjanak le. Nem gondolnak azzal, hogy ezáltal csak ellentéteket támasztanak a nemzeti érzelem és a hatalom fölfogása között. És vájjon az a dátum is oly lényeg­telen-e ? Nem jelent-e itt a kormány dátuma csak egy kisszerű, mellékes eseményt, a­melyet a történelem és a nemzet még feljegyzésre is alig tartott méltónak. Nem jelent-e ez a dátum egy tendenc­iózusan kiválasztott részletet, a­melyhez a nemzetnek még az a keserű érzése is hozzá van fűzve, hogy azt a szentesítést éppen a bécsi hatalom semmi­sítette meg és a szabadságharc­ éppen azon oknál fogva keletkezett, mert a nemzet­nek szentesített törvényeit és alkotmá­nyát kellett fegyverrel megvédelmeznie. Ezzel szemben a másik dátumot a nemzet választotta magának, ahhoz fűzte már a szabadság megszületésének fogalmát, a­mely napon vér nélkül, harcz nélkül és erőszak nélkül vívta ki a nemzet az ő legszebb jogait. Éppen ezt az általános s összhangzó és zavartalan ünneplést jelenti a nemzet ünnepnapja, a márczius 15-ike, a­mely­hez nincs se gyász, se a dinasztia elleni küzdelem, se az egyenetlenség, se az árulás, se semmi elszomorító és keserű érzelem és emlék fűződve, a­melyet tehát a nemzet jó érzéke választott ki már a szabadság ünnepének, és ezt a ki­választást a szokás és a gyakorlat szen­tesítette. Midőn tehát a kormány ezzel szembe­száll, tulajdonképp a nemzet érzelmei­vel akar szembeszállni és azt akarja, hogy a szabadság ünnepe a nemzet ke­gyeletéből kiirttassék és azt pótolja egy hivatalos ünnep, a­mely V. Ferdinánd császár és király legkegyelmesebb tényét örök időkre megünnepeli, azt a tényt, hogy a császár és király kegyes volt ennek a nemzetnek alkotmányt adni. Hát ebből állt a szabadságharcz ? Ez annak a legfőbb és legkiemelkedőbb ténye? Ez az, a­mit Bánffy a nemzettel 7á ötven éves évfordulón, és később is, örök időkre megünnepeltetni akar. Igazán nem tudjuk, éri-e még na­gyobb megaláztatás ezt a szegény, sze­rencsétlen nemzetet. Budapest, febr. 28. 1 A f­ővárosi polgárság ünnepe. A fővá­rosi polgárok köreiben mind nagyobb hullámo­kat ver a szabadságharc­ félszázados évforduló­jának márczius 15-én minél nagyobb fénynyel való megünneplése. Tegnap a Sasklubi-ház földszinti termeiben megtartott népes érte­kezlet megállapította a programm főbb pont­jait. Az ünnepély kiemelkedő része kétségte­lenül a Lovardában márczius fözikén délelőtt megtartandó nagygyűlés lesz, melyen az összes egyesületek, társaságok, körök stb. testületileg fognak részt venni. A gyűlésen körülbelül 10 ezer ember vehet részt. Ma a polgárság és az országgyűlési képvi­selők egy küldöttsége tisztelgett az értekezlet megbízásából gróf Károlyi Istvánnál, hogy őt a gyűlés elnökségére fölkérje. A küldöttség szó­noka Fényffy Kálmán volt, a ki lelkes sza­vakban hivatkozott a Károlyiak hazafiságára és történelmi tradicziójára. Károlyi István gróf válaszában kijelentette, hogy a nagygyűlés elnökségét elfogadja. A tegnapi értekezlet örvendetes tudomásul vette, hogy a nagygyűlés szónokaiul az előkészítő bizottság Beöthy Ákost, Győry Eleket és Bartha Miklóst nyerte meg. Az ifjúság részéről való­színűleg Komáromy Zoltán rendezőbizottsági elnök fog beszédet mondani. Ma egy küldöttség tisztelgett Ielassics mi­niszternél és Halmos polgármesternél is. Az ünnepély minden pártszinezet nélkül fog megtartatni. Fázmándy Dénes: M­AG­Y­AR ORSZÁG Budapest, 1898. kedd, márczius 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, a­melyen folytatják az igazságügy­­minisztérium költségvetésének tárgyalását. Az ülés végén még Percsel Dezső belügyminiszter fog vá­laszolni Molnár Jánosnak a csaczai kalb. kör tánczmulatsága tárgyában hozzá intézett interpel­­láczióra. A belügyminiszter a királynál, Perczel Dezső belügyminisztert, mint értesülünk, ma délután 2 órakor kihallgatáson fogadta a ki­rály. Parlamenti körökben elterjedt hírek sze­rint a belügyminiszter a királyfiak a szoczializ­­tikus mozgalomról, más hírek szerint azonban a Szalavszky-ügyről referált. Közös miniszterek Budapesten. Golub­ovszk­i gróf külügyminiszter tegnap délután hosszabb láto­gatást tett Bánffy báró miniszterelnöknél. Golu­­c­ovszki gróf ma délben utazik el a magyar fővá­rosból. Kállay Béni közös pénzügyminiszter már tegnap este elhagyta a fővárost. A katholikus autonómia. A katholikus auto­nómia tervezetének előkészítésére kiküldött 27-es bizottság kilencfős albizottsága ma délelőtt tanács­kozást tartott a főrendiház földszinti bizottsági ter­mében. A tanácskozás, melyen Szapáry Gyula gróf elnökölt, két órán keresztül tartott és arról szólt, hogy a közoktatásügyi minisztérium középiskolai előadója megadta a bizottságnak a kért felvilágosításokat, melyeket az köszönettel vett tudomásul. A legkö­zelebbi ülés csütörtökön délelőtt 10 órakor lesz. A képviselőház mai ülése: Budapest, február 20. Az igazságügyi költségvetés feletti általános vitában ma két szónoklat keltett nagyobb figyelmet. Az egyik Győry Eleké volt, a füg­getlenségi párt e kimagasló tagjáé, kinek finom jogászi elméje és kitűnő szónoki képes­sége ma a képviselőház hallgatóságát min­den tekintetben nagy szónoklattal örvendez­tette meg. Nyomban utána Emmer Kornél szólalt föl, kinek magatartása a hírhedt 16. §. tárgyalá­sánál és legutóbb történt kibuktatása az igaz­ságügyi bizottságból méltán nagy érdeklődést ébresztett mai fölszólalása iránt. Győrfi Elek a beszédében nagy szónoki lendülettel, nagy törvénytudással és a logika kérlelhetetlen igazságával mutatta ki, hogy az igazságügyminiszternek a sajtószabadság meg­szorítására czélzó rendelete mennyire el­lenkezik az 1848-iki törvények szellemével. Hiába akarja a miniszter érveléseivel azt magya­rázni, hogy ő a sajtószabadság híve — azt nem hiszi el neki senki, az ő sajtószabadság­barátsága csak annyiból áll, mint annak az indus maharadzsának vendégszeretete, ki egy hozzá beköszöntött bölcsnek fölajánlotta egy gyönyörű kertben álló pavillonját, azzal, hogy e pavillonban alhat tetszése sze­

Next