Magyarország, 1898. április (5. évfolyam, 91-119. szám)

1898-04-01 / 91. szám

mm A rektor már reggel kifüggesztette Radocza János meghívását az ifjúsághoz, maga részéről meleg­hangú pártolást ragasztván hozzá. Az ifjúság azon­ban nem reagált a rektor ur frázisaira, és ment a a maga felfogása után. Először is az Egyetemi Kör közgyűlése tarta­tott meg. Tóth Ödön elnök a közgyűlést félöt órakor az első számú tanteremben nyitotta meg. A gyűlésen elsőnek Komáromy Zoltán beszélt, a ki rövid in­dokolás kíséretében előterjesztette indítványát, hogy az ifjúság vegyen részt az április 11-ón rendezendő nemzeti ünnepen. Wolfner Pál kijelentette, hogy az ünneplés ellen neki sem volna kifogása. De a mikor láttuk — úgymond — márczius lő-ikén a kormány tüntető passzív magatartását, felelhetünk-e április 11-ikén a kormánynak mással, mint tüntető passzivitással. Wolfner zajos helyeslés között végezte tárgyilagos beszédét. A mi ünnepünk — úgymond — márczius idusa és nem április 11-ike. Az Egyetemi Kör közgyűlése erre egyhangúlag magáévá tette a bizottság határozatát és kimondta, hogy április 11-ikének megünnepléséhen nem vesz részt. Körülbelül ötszáz egyetemi hallgató szorongott már a folyosón, a mikor a kör közgyűlése véget ért. Értesülvén a kör határozatáról, éljenzés között vonultak be az első számú terembe, a hol hat órakor kezdetét vette az ifjúsági gyűlés. Tóth Ödön elnök az ifjúság izgatott zúgása közt nyitotta meg a gyűlést, melyen 4 — 500-an vehettek részt. Elsőnek élénk helyeslés közt Pakols József, az Egyetemi Lapok szerkesztője szólalt föl, meg­indokolván az összejövetelt s kifejezvén abbeli re­ményét, hogy az ifjúság bátran, kimondja vélemé­nyét minden fölhívás, minden presszió, sőt azon fenyegetés daczára is, mely már is hangzik itt-ott: hogy az Egyetemi Kör szubvenczióját megvonják. Utána Wolfner Pál emelkedett szólásra, ugyanaz, a ki az Egyetemi-Kör elé azt a lapunkban is kö­­zöltjjavaslatot terjesztette be, melynek értelmében az Egyetemi Kör kimondja, hogy az április 11-iki ünnepen nem vesz részt. Fölhívja azokat az urakat, a kik a polgármesternél ez ügyben önfejüktül, minden megbízás nélkül tisztelegtek, lennének szí­vesek álarczukat levetve nyilatkozni. Kijelenti, hogy ö és mindazok, a kik azon javaslatot aláírták, ki­tartanak javaslatuk mellett és felhívják az ifjúsá­got, fogadják azt el mindnyájan. Az ifjúság he­lyeslő zúgással fogadta szavait. Erdélyi Lajos, a fáklyások szónoka iparkodott most szóhoz jutni, azonban az «Eláll !», «Nem hallgatjuk !», «Javaslatot!» kiáltások elfojtották szavait. Hosszú küzködés után íölolvasta határo­zati javaslatát, mely szerint mondja ki az ifjúság, melynek kötelessége a kormány mellett hiven ki­tartani ezekben a veszedelmes napokban, hogy ha testületileg nem is, legalább kisebb csoportokban, a kik akarnak, résztvehessenek a meneten. Az if­júság tomboló haraggal egyhangúlag elvetette az indítványt, épp úgy Krausz Aladárét is, a ki ha­sonló értelemben szólalt fői. Most Sípos Géza olvasta föl Pakols József hatá­rozati javaslatát: miszerint mondja ki az ifjúság, tekintettel arra, hogy a középiskolai ifjúság szeme is rajtunk függ ebben az ügyben, hogy csak egy ünnepet ösmer, márczius 15-ét, április 11-ének megünneplésében pedig semmi szin alatt részt nem vesz sem testületileg, sein kis csoportokban. Az ifjúság lelkesedéssel csatlakozott az indítványhoz. Rajcsányi Gyula élénk helyeslés közt rámutatva «az emberek hitványságára, mely még a hatalom szemtelenségét is fölülmúlja,» hasonló javaslatot terjeszt elő, mely a Sipos-Pakots-félétől csak for­mailag külömbözik, miért is Rajcsányi javaslatát visszavonja. Még Szemennyey Kornél jelentkezik szólásra, azonban az ifjúság «menjen a polgár­­mesterhez !» kiálltásaitól nem tud szóhoz jutni. Tóth Ödön elnök errej kijelenti, hogy| az ifjúság egyhangúlag Pakots-Sipos határozati javaslatát fo­gadja el, mely szerint az April 11-iki ünnepélyen se testületileg, se kisebb csoportokban részt nem vesz. Ezzel a gyűlést bezárja. Az ifjúság lelkes éljen­zések között vonult ki a teremből. Az utczán fölhangzott a jelszó : — Elégetni a Budapest, 1898. péntek, április 1. MAGYARORSZAG Pesti; Hirlap-ot, mely gyalázólag czikkezett az if­júságról! Ötszáz fiatalember némán, teljes rendben vonult az Egyetem-utczán, a Kigyó-utczán, a Váczi-utczán keresztül a Dorottya-utczába. A rendőrség már tudott ekkor a tervezett tüntetésről, mert az ifjú­ság gyűlésén néhány detekliv is meghúzódott. Az Egyetem-utczán puskás-szuronyos rendőrök czir­­káltak. A közönség az utczán rokonszenvesen, él­jenzéssel tüntetett az ifjúság mellett, a mely aka­dálytalanul ért a Wurm-utczáig. Olt egyszerre rendőri kordon állt szemben velük. Diener rendőr­­kapitány fölszólította az ifjúságot, hogy forduljon vissza, mert baj lesz. — Abczug Bánffy ! — ez volt a válasz. A tüntetők hirtelen befordultak a Wurm-utczába és a Mária Valéria-utezán keresztül eljutottak a szabadelvű klub elé a Ferencz Jdzsef-térre. Húsz* harmincz gyalogos rendőr fogadta itt a tüntetőket, a kik viharosan abczugoltak. A rendőröket Beviczhj felügyelő vezérelte. A kard azonban nem került ki hüvelyéből, a tömeg mégis szétoszlott. E közben egy másodéves joghallgatót, Mandel Pál szabadelvű­­párti országgyűlési képviselő fiát, Sándort letartóz­tatták. Az Egyetemi Körből jőve, Mandel Sándor jog­hallgató nehány barátjával a Dorottya-utczán ment hazafelé, a mikor a Wurm-utczánál megpillantotta a rendőrkordont. Miután nem óhajtott kollizióba keveredni a rendnek éber gondozóival, meggyorsította lépteit és sietve ment a szabadelvű kör irányában. Az egyik rendőrnek gyanús volt ez a nagy sietség s megfogta a fiatalember kabátját. Mandel Sándor, a ki tréfára vette a dolgot, ke­délyesen rászólt a rendőrre. — Ereszszen el, bácsi! — Nem én, — mondta a rendőr és fogta a ka­bátját, a mikor odajött Diener rendőrkapitány, a ki már gyakrabban tanujelét adta hirhedt tapin­tatának. A rendőr jelenteni próbált, de csak addig jutha­tott el, hogy[: Kapitány urnák alásan jelentem . . . a mikor Diener rákiáltott: — Vigye bel Mandel Sándor hivatkozott igazolványára, de Diener kapitány rá sem hallgatott s újra kiadta a rendelelet. Erre három rendőr megragadta Mandel Sándort és jobbról-balról és hátulról ránczigálva behur­­czolták a zrinyi-utezai főkapitányságra, a hol nem igen gyöngéden mutatták meg neki az utat. Az inspekcziős tisztviselő elé állították, a ki két óra múlva szabadon eresztette a békés tün­tetőt. Nyolczadfél óra után, a mikor a tüntetők kedve már lelohadt, sebes-vágtatva megérkezett tiz lovas­rendőr, de már semmi dolguk sem akadt. El is vezényelték őket hamarosan. Ekkor egyszerre lo­bogó láng csapott föl a Deák-szobor mellől: el­égették a Pesti Hirlap-ol. Egy sereg rendőr rohant oda, de már senkit sem talált ott, csak egy marék pörnyét. * Ma délelőtt izgatott hangulatban gyülekezett az ifjúság az Egyetemi Körben, hogy megbeszélje a tegnapi nap eseményeit. Nagy volt az elkeseredés, főként a kormány eszközeiül szolgáló napilapok egynémelvikének hangja miatt, a melylyel a teg­napi eseményeket tárgyalták. Az ifjúság felháborodásának azzal adott kifeje­zést, hogy a kör balkonjára kivonult s ott elégette a Pesti Hírlapot. A rendőrség — a mely gondos figyelemmel kiséri az Egyetemi Kört — azonnal megjelent s a jelenvoltakat fölirta. Spanyol-amerikai háború. ' ifi f i. Budapest, márcz. 81. >' T- V > * •r • • X 4 ■' 4%TM A tegnap éjjel és a mai nap folyamán érke­zett amerikai, valamint spanyol táviratok oly ellentmondók, hogy a jelenlegi helyzetnek még csak megközelítően tiszta képét is alig adhatjuk. Annyi mégis bizonyosnak látszik, hogy mindkét részről tettek újabb indítványo­dat, a melyek ismét mindkét részről megfon-9 tolás tárgyát képezik. Hogy az előbbi amerikai követelések tekintetében Mac Kinley kül­dött-e valami sommaíio-félét Madridba, a washingtoni táviratokból nem tűnik ki ugyan, de nem lehetetlen. Ma kerül az ügy a kongresszus elé, a holnapi napot tehát feszült kíváncsisággal várhatja az egész világ. Időközben a washingtoni kongresszus két háza közt a konfliktus veszedelme tovább fenyeget. A mi pedig a közvetítési kérdést illeti, római táviratunk szerint a pápa hajlandó volna a mediatio elfogadására, ha Spanyol­­ország és Amerika együttesen kérné öt fel erre. Távirataink a következőket jelentik: Alkudozások — tüntetések. London, márczius 31. A spanyol A/arác-bizottságnak az amerikai bizottságéval teljesen ellentétes jelentése, eddigelé az egyetlen válasz, a melyet Spanyol­­ország az amerikai jelentésre adott. Azok a hírek, a melyek Kubára vonatkozó spanyol­amerikai megegyezésről szólanak, teljesen alap­talanok. Az amerikai chauvinisták Mac Kinley­­nek higgadt hangú üzenete miatt roppant in­gerültek. Jobb helyen tüntetések voltak. Duran­­góban (Colorado) elégették Mac Kinley arcz­­képét. Aggódnak a kongresszus tárgyalásai miatt. A kongresszus több tagja Spanyol­­országot mindenáron provokálni akarja. Hajlan­dók a kubai inségsegélyt is megszavazni, ha a bili kimondja, hogy a segélyt amerikai hadi­hajók fogják kiosztani. Valószinü azonban, hogy e pesszimisztikus jelentések a baisse­­spekuláczió ellenmanöverjei. Itteni diplo­­mácziai körökben még mindig remélik, hogy a béke fentartható lesz. London, márcz. 31. Mint a Central News jelenti, Walker admi­rális szombaton utazik el Greytoivnból, hogy az amerikai hajóraj főparancsnokságát átvegye. A kubai junte manifesztumot közöl, a mely­ben Északamerikát a Maine-katasztrófa miatt izgatja és a fegyverszünet tervét még gondolat­ban is visszautasitja. Az Egyesült-Államok biz­tosra vehetik, hogy a kubaiak inkább a teljes megsemmisülésig küzdenek tovább, mintsem hogy fegyverszünetet fogadjanak el. A new-yorki Evening Post konstatálja, hogy a fegyverszünet ajánlatát a kongresszus nem fogadná szívesen. A pártvezérek úgy véleked­nek, hogy a bizonytalanság rosszabb a háború­nál. A fegyverszünet csak előidézné a bajt, az ellen tehát síkra kell szállni. Madrid, márcz. 31. Morét gyarmatügyi miniszter felolvasta a minisztertanácsban a kubai helyzetre vonat­kozó iratokat. Kitűnik ezekből, hogy a mun­kaképes emberek, a kik munkát keresnek, már találtak alkalmazást a mezei munkáknál, de azok, a kik elvesztették szerszámaikat, vagy azt a kis vagyonkájukat, a miből aratásig élhettek volna, segélyre vannak szorulva, a mi közigazgatási utón eszközlendö. Másrészt sok családfő kivándorolt Mexikóba, hátrahagy­ván feleségeiket és gyermekeiket, a kik nagy nyomorban vannak. Ennélfogva azt javasolja Morét, hogy nyissanak 3 milliónyi hitelt, hogy Blanco tábornoknak lehetővé tétessék, hogy a konczentrádók ellátását biztosítsa, a munkaszer­zést megkönnyítse és előleget adjon a mező­gazdáknak. Sagasta miniszterelnök jelentést tett arról a tanácskozásról, a melyet kedden Woodford amerikai követtel tartott. A minisztertanács hosszasan tárgyalta ezt az ügyet és elhatá­rozta, hogy tanácskozása eredményét a regens­­királyné elé terjeszti. London, márczius 31. New- Yorkból jelentik: Az alsóház elvetette Bailley demokratapárti vezérnek Kuba függetlenitésére vonatkozó indít­ványának sürgősségét. Ezt a köztársasági párt sakkhuzásának tekintik, a mely nem akarja a demokratákat uralomra juttatni. Maga a re-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék