Magyarország, 1898. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. vasárnap, május 1 fognak szenvedni. Az osztrák bizottság a teg­napi ülésén a magyar küldöttség álláspontját elvetette. Elhatározta továbbá, hogy a magyar kvótabizottsághoz intézendő válaszában ra­gaszkodni fog a régi számítási alapelvekhez. Ebben az ellentétben nyilvánul különösen az utóbbi tárgyalások eredménytelensége, és így a készülőben lévő szóbeli megbeszélésektől sem várható pozitív megállapodás. A bizott­ság tegnapi ülésén dr. Kaizl pénzügyminisz­ter is jelen volt. Két óra hosszat vitatkoz­tak a magyar bizottság kijelentésén. A ma­gyar bizottság tudvalevőleg kifejezte készsé­gét, hogy új alapon is belemegy a tárgyalásokba. Az osztrák bizottság azonban semmi esetre sem hajlandó új alapon tárgyalni, hanem szigorúan ragaszkodik eddigi előterjesztéseihez. A magyar küldöttség tehát ennek a hatá­rozatnak értelmében fog választ nyerni. Egyidejűleg indítványozni fogják, hogy szó­beli tárgyalás útján állapodjanak meg, mert a további üzenetváltás nem vezet czélra. A legutóbbi szóbeli tárgyalások Budapesten voltak. Hogyha a magyar bi­zottság elfogadja a szóbeli tárgyalásokra vonatkozó előterjesztést, — a­mi fölött Bécsben nem kételkednek — úgy a mos­tani konferencziák Bécsben lesznek. Hogy megállapodásra jutnának, ahhoz kevés a remény, mert miként ez az írásbeli tár­gyalások során kitűnt, a differencziák, a­melyek éppen a végleges megállapodást késleltetik, eddig még nem csökkentek. Betiltott népgyűlés. Hajdú-Böszörményből ma a következő táviratot kaptuk: Hajdú-Böszörménybe május 1-ére az önálló bank és vám érdekében népgyűlés volt össze­­híva, melyre a fővárosból is több országgyűlési képviselőt vártunk, élükön Kossuth Ferenczczel. A népgyűlés szabályszerűen be volt jelentve a polgármesternek, a­ki a bejelentést tudomásul is rá íré.­­Tegnap este azonban Degenfeld főispán, a polgármesterhez intézett távirattal, a népgyűlés megtartását betiltotta. Előre látván e tilalom izgató hatását, az alispán egy tiszt vezetése alatt nagyobb csendőr­csapatot rendelt ki Hajdu- Böszörménybe. Ezt az esetet ma Kossuth Ferencz a képviselő­házban is szóvátette s Perczel belügyminisztertől azt a magyarázatot kapta, hogy a kormány nem mérhet kétféle mértékkel, s a­milyen eljárást a szoczialistákkal szemben alkalmaz, úgy kell eljár­nia másokkal is. Ez a nyilatkozat megerősítése an­nak, a­mit mi már régen állítottunk, hogy t. i. az A zene hatása. — A Magyarország eredeti tárczája. — — Chopin zenéje a szőkék arczát földeríti és értelmes kifejezést ad az ajknak és az orrnak (?) Wagner a barnák zenéje. Ez a szépséget izgatóvá teszi, egyben kifejezésre juttatja arczukon a művészi hajlamokat. Verdi muzsikája már nem válogat a hajszínek kö­zött. Egyébként álmodozóvá teszi a szőkék és a barnák arczát, mélyre tágítja a szemeket, a melynek pillantása a messzeségbe révedez el . . . Ezt a nem annyira komoly, mint inkább érdekes hírt olvastam a minap egyik előkelő angol újságban. íme, az élelmes üzérvilág mily eszközökkel dolgozik. Megüti a reklám hangos dobját és el akarja hitetni a tudatlan és testi szépség után epedő emberiséggel, hogy a zene a leg­­hathatósabb kozmetikai gyógyszer. És hányan kerülnek azok közül a szélhámosok hálójába, a­kik izgató szépség, értelmes arczkifejezés, tágranyiló szemek, révedező pillantások, ál­modozó tekintetek és művészi hajlamok után epekednek! Sokan, nagyon sokan. Pedig bizonyára csak egyszerűen rosszlelkű emberek azok, a­kik ilyesmiket állítanak. Mert bár annyi igaz, hogy a zene tényleg hat úgy az emberi testre, mint a lélekre, de hogy mint szépítőszer gyógyszerként lenne alkal­mazható, ez az í Ilit is egyszerűen nevetséges. Ezt még az öreg Hippokrates sem merte állí­tani, t. olvasóm, pedig az öregúr tudvalevő­leg valamennyi szépítőszert kitűnően ismert. De szó, a­mi szó, a zene mégis hat az emerre. Csak néhány héttel ezelőtt bizonyi­os némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő, közösen izzad a nagy hőségtől, görnyed a nehéz Mannlicher-puska és a megtömött borjú alatt. Sivár a kedélye, nincs kedve az élethez. Ekkor azonban megszólal a dob. Máris könnyebben emeli tagjait, lábai gépszerűleg, taktusban vi­szik őt tovább. Kedélye javul. Hát mikor megszólal a katonabanda! Kari­­kacsapásra tűnik el minden fáradsága. Teste visszanyeri majdnem teljes ruganyosságát. Az előbb még fáradt, elbágyadt baka most pecz­­kesen lépdel, kifeszíti a mellét, magasra emeli a fejét. Megjött a kedve, mosolyog, és poro­san, izzadtan, de igaz örömmel, vígan defil­­­roz a katonazene hangjai mellett be, a ka­szárnyába. A katonaság vezető férfiai már évszázadok óta ismerik tisztán a gyakorlatból a zenének ezt a fölfrissítő hatását. A tény magyarázatát azonban, azt hiszem, csak nagyon kevesen tudják, a régebbi időkben pedig egyáltalában nem is ismerhették. Manapság azonban nem okoz különös ne­hézséget e tapasztalati tény megfejtése. Nézzünk végig csak egy kísérletet. Hipnoti­záljunk egy alkalmas médiumot és várjuk be, míg mélyen alszik. Ekkor vegyünk elő egy kis kézi harmoniumot. Ha valezert verklizünk, akkor a médium keringőt tánczol; ha gyors­polkát, akkor ezt a tánczot rejti el; ha pedig csárdást muzsikálunk neki, akkor tüzesen járja el nemzeti tánczunkat. Ha a médiumot föl­keltjük és azt kérdezzük tőle, mit csinált ? Erre ő egyszerűen azt feleli: semmit. Fogalma sincs arról, hogy ő lánczott. Ez a példa tehát világosan azt mutatja, hogy a kézi harmónium hangja érintette a fül idegeit. Ezeknek az iz­galma azután öntudatlanul idézte elő a tánc­­­mozgásokat. Ismeretes hírhedt­ miniszteri rendelet nem egy kivételes intézkedés a szoczializmus imminens ve­szedelmeivel szemben, hanem egész vonalon való támadás a polgárok alkotmányos jogai és speczia­­lizer a gyülekezési jog ellen. A képviselőház mai ülése. Budapest, április 30. A tegnapi érdekes közjogi vita után álmo­san hallgatta végig a Ház a községi erdők és egyéb kopár területek állami kezeléséről szóló törvényjavaslatot, a­melyhez Kubinyi Árpád, Barta Ödön, Melczer Vilmos, Huffy Pál és Jónás Ödön szólottak. A vitának egyetlen ki­emelkedő pontja az volt, a­mikor Barta Ödön szóba hozta a máramarosi botrá­nyos erdőpusztításokat, melyek úgyszólván a főispán és az erdőfelügyelő szeme láttára mentek végbe, sőt a­melyekben egyes ható­sági közegeknek egyenes részük is volt. Darányi miniszter megpróbálta mentegetni embereit, de szinte komikus hatása volt, a­mikor az erdőfelügyelő mulasztását azzal pa­lástolta, hogy nem ért rá a maj dánkai erdőket ellenőrizni. A javaslatot különben általános­ságban és részleteiben is elfogadták. Az ülés végén Lukács László pénzügymi­niszter válaszolt Thaliy Kálmán interpelláczió­­jára a munkácsi vár megszállása tárgyában és kijelentette, hogy az ő tudtával történt a vár egy részének a katonaság részére való átadása. Thaly tiltakozott az ellen, hogy a nemzeti kegyeletnek egy olyan emlékezetes tárgya, mint Zrínyi Ilona vára, kaszárnyának használtassák. A többség a­­ választ tudomá­sul vette. Kossuth Ferencz interpellált még a hajdú­böszörményi népgyűlés betiltása tárgyában . . . Mintha nem lehetett volna azt előre tudni, hogy a­mikor a kormány ráteszi a kezét a szabadságjogokra a szoc­ialistákkal szemben, hamarosan rákerül a sor a többi pártokra és a társadalom többi osztályaira is! Per­czel Dezső belügyminiszter egész logiku­san utalt arra, hogy­­ kétféle mér­tékkel nem mérhet és hiába hivatkozott Kossuth arra, hogy az önálló vámterü­let iránti törekvés jogos és alkotmányos. Az a nagy helyeslés, a­mivel a jobboldal a belügyminiszter válaszát kísérte, szolgáljon bátorításul a kormánynak a megkezdett után tovább haladni . . . tótta be két franczia, Binet és Courtier a kö­vetkezőket: úgy a dur, mint a moll-akkordok, valamint az egybe nem hangzó zenei hangok a lélegzést élénkítik. De ugyanezek az egymás­után elhangzó, minden izgató tartalom nélküli akkordok, még a szívműködést is emelik. Ha ezek az akkordok melódiákká egyesülnek, akkor a hatásuk fokozódik. És­pedig a komoly és víg melódiák csodálatosan nyugodttá teszik a be- és kilégzést és gyorsítják a vérkeringést. A gyors ütemű dalok pedig valóságos izgató­szerekként szerepelnek. Ismerős opera-meló­diák, ha azok szövegét a hallgatók jól isme­rik, az izgalom maximumát idézik elő. Binet és Courtier urak szigorúan tudomá­nyos eszközökkel még azt a kérdést is eldön­tötték, hogy miként hat a zene a hajszál­edényekre. Vizsgálódásaik eredménye ugyanis megmutatta, hogy a finom, mikroszkopikus nagyságú vérerek pie­nonál kevésbbé, crescen­­donál jobban, fortissimonál pedig a legerő­sebben működnek. Az említett két búvár annyit tehát kimu­tatott, hogy a zenének a vérkeringésre s így az egész emberi szervezetre lényeges befo­lyása van. De menjünk egy kissé tovább és keressük, hogy a zene miként hat az idegrendszerre és a kedélyre ? Katonai körökben már tán több száz év óta ismerik azt a tapasztalati tényt, hogy a dobszó lényegesen megkönnyíti a gyalogolást, tűrhetőbbé teszi a kimerítő fáradsági érzést, elviselhetőbbé változtatja a­ rengeteg út, nél­külözés nehézségeit. A­ki valaha volt katona, az nagyon jól tudja, mily óriási hatása van a dobszónak fáradsági érzése enyhítésére. Nyolct­­ííz óráig gyalogol már a baka étlen-szomjan. Részletes tudósításunk a következő : Szilágyi Dezső elnök: Megnyitván az ülést, bemutatja a belügyminiszter átiratát, melyben ér­tesíti a Házat, hogy boldogult Maria Anna Pia királynéért május hó 4-én, szerdán, d. e. 10 órakor a budavári főtemplomban gyászistentisztelet lesz, továbbá Zólyom vármegye közönségének fel­iratát, a katonai oldalfegyver szolgálaton kívüli hasz­nálatának szabályozása. Acsalag község lakosainak Rakovszky István, Devecser, Gyepes és Borszörcsök községek lakosainak Meszlény Pál, Gsépa község lakosainak Hajdú József képviselők által benyújtott kérvényeit a földadó leszállítása és a tőzsdeadó behozatala; a magyar kereskedelmi csarnoknak Mezei Mór képviselő által beadott kérvényét a gazdasági­ és ipari hitelszövetkezetekről szóló tör­vényjavaslatok, és a karánsebesi görög-keleti román egyház konzisztóriumának Szerb György képviselő által beadott kérvényét a lelkész­­jövedelem kiegé­szítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Lemondó képviselők. Elnök: Bemutatja Csipkay Károly és Festetich Andor gróf képviselők leveleit, melyekben képvise­lői állásukról lemondanak. Tudomásul vétetik és a Ház felhatalmazza az elnököt az uj választások elrendelésére. Harmadszori olvasás. Harmadszori olvasásban elfogadják ezután a szé­­kesfehérvár-bicskei h. é. v. engedélyezéséről, a bihari h. é. vasút margitta-szilágy-somlyói szárnyvonalának engedélyezéséről, a Japánnal 1897. évi deczember hó 5-én kötött kereskedelmi­ és hajózási szerződés beczikkelye­­zéséről, a mekkai zarándoklásnál való óvintézkedések és a perzsa öbölben szervezendő egészségügyi fel­ügyelet tekintetében és a pestis elleni védekezésről kötött nemzetközi egyezmények beczikkelyezéséről szóló törvény,­javaslatokat. Egyéb tárgyak. Szerb György referálása alapján elfogadják ezután úgy általánosságban, mint részleteiben észrevétel nélkül a honvédfőparancsnoksági palota berendezésére, továbbá a budapesti honvédkórház és a váczi honvédhuszárlaktanya kiépítésére, vala­mint a honvédségi ruházat és a felszerelés kiegé­szítésére szükséges rendkívüli, illetőleg póthitelről szóló törvényjavaslatot, továbbá tudomásul veszik a pénzügyminiszter jelentését a Pozsony, Szom­bathely, Zágráb és Eszék városok részére az 1896 : XXIII. t.t cz. 5. §-a alapján engedélyezett rendkívüli házadómentesség tárgyában. Következett a községi erdők

Next