Magyarország, 1898. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

Budapest, 1898. szerda, junius 1. VAOTIROSSZAG Az e beszédben foglalt elvek alapján megszerkesz­tett javaslatot beható eszmecsere tárgyává tette az igazságügyi orvosi tanács plénuma és némely cse­kély módosítással magáévá tette az elnök javasla­tát egyhangúlag egész terjedelmében. Dr. N. A. Budapest, május 31. Ötven gyűlés az általános választói jog mel­lett. A budapesti szocziáldemokraták június 26-án az általános választói jog és titkos szavazás mel­lett nagy tüntetést szándékoznak rendezni. Az összes szakmák gyülésezni fognak, és így nem kevesebb, mint ötven gyűlést tart a munkásnép egy napon, egy órában, egy napirendit*!,, Hogy milyen lesz ennek a monstre gyülésezésnek s fze­­norja, az kiviláglik a Népszavának május A-i- f vezérczikkéből, a­melyet értesülésünk szerint­­ Pfeiffer Sándor írt. Ez a czikk, a­míg egyrészről­­ tajtékzó méreggel ront az ellenzék legkiválóbb alakjainak, mint Banka Miklós. Appolnyi Albert gróf másrészről azt hirdeti, hogy nem az ellen­zék fogja kiküldeni az általános választói jogot, hanem a kormány (!), mely »a czéltudatos mun­­k­ásosztályban, a szocziáldemokrácziában hatal­mas és erős munkatársat kap.­ így hát a június 26-iki gyülésezés Pfeiffer úr vezetése alatt nem lesz más, mint nagy tüntetés a kormány melletti és az ellenzék ellen. Különben a Pfeiffer úr és a magyar kormány közötti fegyver­­barátság nem mai keletű. Ez az ember, a­ki olyan sokáig fejte szoczialista «elvtársait*, már a múlt évi húsvét hétfőjén, a budai népgyűlés szétrobban­­tásakor nagy szolgálatot tett a kormánynak. Azóta is a legnagyobb gyöngédséggel bánnak vele. A­­veszélyes egyéneket* mind kiutasították a fővá­ros területéről, csak egyedül Pfeiffer a sérthetet­len. Az ő érdekében íratták több lapba azt az állítást, mintha a vas megyei birtokosok kérték volna a belügyminisztert arra, hog­y hagyja Pesten ezt az embert, és ne küldje le közéjük. Pfeiffer, a­mint látjuk, meg tudja hálálni ezt a gyöngédséget. K­­s vonások pedig minden logikai kapocs nélkül következnek egymásután. Akár a 4-iket tegyék legelőre, akár az elsőt a mű végére — az tökéletesen mindegy az eredményre nézve. Darabról voltaképpen szó sincs az Észak­sarki utazóban. A Pólusnak is csak annyi a köze hozzá, hogy Sziklai egyszer jegesmedve­­bőrbe bújva jön be a színpadra, a­hol con amore megeszik egy végrehajtót, a­min senki sem­ sajnál­kozik ! Várjon miért nem énekel a jegesmedve egy pár coupletet is? Ez még furcsább lenne. . . Daczára az óriási hézagoknak, melyekből az Északsarki utazó úgyszólván áll, a közönség nem bánta meg a belépődíjat. Magam is szívesen voltam­­ írt 50 krt, először, mert a Feld névnek nagy tisztelője vagyok, másodszor meg azért, hogy Feld Mátyást lássam, mint szerzőt a függöny előtt hajlongani. Nos, olyan komoly képpel kö­szönte meg ő az ismétlődő kihívásokat, hogy már azon gondolkoztam, ne kezdjek-e gyűjtést egy babérkoszorúra ? Tekintve azonban, hogy a szerző még csak most áll katonasorozás alatt, úgy gon­doltam, hogy lesz ideje egy kissé várakozni erre !... Meggyőződésem, hogy Feld Mátyás egyszer csak egy igazi darabbal fog bennünket meglepni. A tehetség bukdácsol nála. — Az Északsarki utazó igen jó interpretáczióban részesült. Sziklai, Boros, Halasi a férfiak közül hév­vel játszottak, Láng Etel asszony erőművésznője pompás figura. Ezúttal először volt alkalmam Kikel Irén kisasszonyt látni és hallani. Ügyesen és természetesen forog a színpadon, a hangja is kel­­lemetes, az éneke pedig iskolázott. Minden tekin­tetben figyelemre méltó, a­ki fel fogja magát küzdeni az elsők közé. A Magyar Színház csak gratulálhat magának a szerencsés fölfedezéshez. A városligeti színkörben egy Bisson-féle darabot játszanak most. A Hipnotizált önyós megbukott volt Parisban s igazán semmi indoka sincs, hogy nálunk szinte hozzák. Ennél rosszabb franczia dara­bot sohasem láttam, annyira, hogy kételkedem benne, hogy ezt Bisson írhatta. Alkalmasint csak a nevét adta oda kölcsönbe, reklámnak, egyik ismerősének, a­mi megszokott olykor történni a hírneves franczia színműíróknál. Különben az anyós előadása Feldnél nem valami jó. Először, feltétlen szükséges, hogy az ilyen bohózatok galoppban játszassanak le. Ugy de a szereplők közül senki se tudja kellőleg a szerepét, a súgó sipító hangja folyton zakatol. Persze, így aztán az előadás aka­dozott, vontatott, a bevágások elkésnek, a színész a súgótól hallja a mondókáját, s csak mikor a szó a füléhez érkezik, kezdi az akc­iót, így a legjobb darabbal sem lehet hatást csinálni — a gyengéb­bekkel pedig abszolúte nem. Feld színházában nagy baj a rendezés gyarlósága is. Szakavatott, korrekt rendezést és összevágó, kerekded előadásokat kérünk! Az utóbbi napok után végre megkondult a lélekharang a Várszínház felett. A miniszterelnök tudatta a várossal, hogy palotájának kiépítéséhez szüksége van a Várszínház területére. Ezt a szín­házat tehát rövid idő múlva lebontják. Hála Isten­nek ! Mert ezzel meg fog szűnni a Nemzeti Szín­háznak semmivel sem indokolt tutellája , s ke­letkezik egy új színpad, a rég hangoztatott budai önálló állandó színház. Most tehát a városon a sor. Építtessen egy tágas, szép termet a magyar mú­zsának, a Bomba-téren. ... A múlt héten fél napot töltöttem Szabadkán, s ez alkalommal egy érdekes hirdetést böngésztem ki a falragaszok között, a Hadzsi-féle szerb színház társu­latáét. Cyrill és latin betűkkel vegyest szerb nyelven és magyarul is állt ezen a Határőrividéki leány elő­adása. Az árak: Páholy 2 forint, támlásszék 50 kr. Bementem megkérdezni a pénztárnál, van-e még eladó hely ? Azt a választ kaptam, hogy az egész színházat kivehetem. Tehát közönség, az már nincs Szabadkán a szerb színtársulat számára, bárminő hihetetlenül leszállították is a hely­árakat. Kétforintos páholy, 50 krajczáros támlás­szék. Hisz egy ilyen színészeti vállalat se­­hogysem fizetheti ki magát, még ha minden nap zsúfolva van is a terem. Tehát ki tartja fönn a szerb társaságot ? Azt a felvilágosítást nyertem, hogy ez a Dungyerszki, bácskai nagybirtokos pén­zén élő újvidéki társulat. Dungyerszki úr, a­kinek két­veje magyar orsz. képviselő, azt a luxust engedte meg magának, hogy Újvidéken egy állandó színházat épít­tetett a szerb színészet számára, melyet olykor-olykor 60 frt esti bérért átenged a magyar színészetnek is. Az igy, a magyar színészettől beszedett pénzen aztán elküldi szerb színészeit a magyar délvidékre és Horvátországba terjeszteni a szerb nyelvet és irodalmat. Hallom, hogy nem egy darabjuk van ezeknek a szerb színészeknek, melyben élesen kikelnek a magyarság ellen. Ennek a Dungyevszki­­féle színész-propagandának mindenesetre magyar­­ellenes színezete van. Azért jó lenne kissé éberebben ügyelni fel rája. Pázmándy Rénát. A harcztérről nem is érkezett ma semmi hír. Szövetségi kombinácziók fűződnek és c­á­­folódnak meg. A franczia spanyol-barátkozást A santiagói öbölnek e vázlatos térképe is eléggé világosan tünteti fel, hogy mily nehézséggel kel­lett, vagy kellene az amerikai hajóparancsno­koknak megküzdeniök, hogy az öbölbe juthassanak. Az öböl bejárása, a­mint a térképen jelezve van, a mértéknek megfelelően körülbelül 250 méter széles, de ha figyelembe veszszük az apró zátonyo­kat, a­melyek a bejárás mindkét partját szegélyez egy franczia-amerikai viszonossági szerződés kezdi ellensúlyozni. Mik, a nagy hajók számára alig marad ISO—160 méternél szélesebb a kapu*. A spanyolok igen könnyen aláaknázhatták ezt a keskeny csatornát, a­melyet az amerikaiak egy üveg nyakához hason­lítottak és a­mi még nagyobb veszedelem rájuk nézve: ütegek állnak a magaslatokon és ezeknek tüzet okádó réztorkuk uralkodik úgy a bejárás, mint a szomszéd szigetek felett is. A Santiago de cubai öböl. 3 A háború, Budapest,május 31. Ma mind valószínűbbé válik, hogy a szom­bati szenzácziós táviratok, a­melyek a spa­nyolok győzelmét hirdették, ügyes börzespekulá­­cziónak­ voltak a szülöttei és alighanem a Reuter-ü­gynökségnek rendszerint jól díjazott irodáiból indultak világgá. Hivatalos, tehát hiteles helyen, Madridban és Washingtonban még arról sem tudnak, hogy egyáltalán volt-e ütközet az ellenfelek között.

Next