Magyarország, 1898. szeptember (5. évfolyam, 240-271. szám)

1898-09-01 / 241. szám

MAGYARORSZAG BUDAPEST, 1898. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER I. V. ÉVFOLYAM 241. SZÁM A döntés. Budapest, aug. 31. A «döntésiről szóló félhivatalos ki­jelentések szerint az osztrák kormány elhatározta, hogy még egyszer megpró­bálja a reichsrathban a kiegyezés parla­mentáris tárgyalásának megkezdését, és hozzáteszi a nem is sugalmazott, de direkt lediktált közlemény, hogy az osztrák kormány eme elhatározásának nagy jelentősége van a kiegyezésnek Ma­gyarországon való parlamentáris tárgya­lására is. Miben áll ez a nagy jelentőség ? Abban, hogy a magyar országgyűlés az áprilisban benyújtott kiegyezési javasla­tok tárgyalását szintén megkezdheti. Mert ha az osztrák reichsrathot össze sem hívják, a magyar kormánynak az 1898. évi I. törvényczikk értelmében lett volna kötelessége ezeket a javaslato­kat visszavonni és az önálló berendez­kedésről szóló törvényjavaslatot olyan időben beterjeszteni, hogy az még az év végéig törvényerőre emelkedhessél:. A Bánffy Dezső furfangjának tehát megint sike­rült azt a rókalyukat megtalálni, a me­lyen a törvény által előirt kötelességei alól egyelőre kibújhat, m ég pedig olyan ügyesen, hogy egyúttal az alkotmányos­ság védőjének nemes redözetü tógáját öltheti csupasz testére. Akadhatnak olyanok, a kik ezt érdem­nek tekintik; a kik megbámulják azt az ügyességet, a melylyel a magyar minisz­terelnök a nehéz helyzetekből esetröl­­ésetre kibontakozni, azokat elodázni képes. Szó sincs róla, bámulatos is az a kigyószerü simaság és hajlékonyság, a minek segítségével ö a szorító kéz alól kimenekül. A kérdés csak az, elégséges-e az államok kormányzására a csúszós, sima bőr és a gerincztelen test? Nem szükséges-e ahhoz egyéb szerv is, igy például agyvelö, a mely komoly elhatá­rozásokkal, megállapodott irányzattal, államférfim programmal van telítve? Mert mi okozza azt, hogy a mon­archia válsága immár állandóvá alakult, már évek óta bénítja a szabad fejlődést, és mindinkább fölforgaíással fenyegeti a magyav közállapotokat is ? Éppen a kibúvóknak, a respiriumok­­nak ez a rendszere, a mely a mostani legújabb döntésben is megnyilvánul. A kiegyezés válsága a múlt év végén, vagyis a terminus lejártakor vált akuttá ; el­odázták májusra. Tehát májusban lett volna az ideje annak, hogy a törvény által előirt végleges rendezés iránt a kellő intézkedések megtétessenek. Meg­­tették-e ? Nem ; a kormány javaslatokat nyújtott be, a melyekről tudta, hogy törvényekké néni válnak ; de hiszen nem is azért nyújtotta be. Hanem be­nyújtotta azért, hogy a megoldást el­odázza, a törvény parancsa alól egy darab időre kibújhasson. Elérkezett az augusztus, a parlament megnyitását megelőző hónap. Megint egyike azoknak a most már igazán végső időpontoknak, a hol valamely elhatározó lépést kellett volna tenni. Meg is indult a nagy tanácskozás, a miniszterek végig­­száguídozták a monarchiát Abrudbányától lseidig, és mi az eredmény ? Az, hogy a két parlament a kiegyezési javaslatok tárgyalását megkezdheti. Megkezdheti, de be is fejezheti-e ? Nem, olyan naiv ember Ausztria és Magyarország negyvennégy millió lakosa között nincs, a ki abban a reményben ringatóznék, hogy ezeknek a javaslatok­nak parlamentáris tárgyalása be is fe­jeztetik. Hát akkor mire való ez az egész komédia ? Micsoda kormányzati bölcseség van abban, hogy mikor mind­össze négy hónap áll rendelkezésünkre ezeknek az életbevágó kérdéseknek meg­oldására, akkor ebből a drága időből két hónapot hiábavaló kísérletekre elpocsé­kolunk ? Hát éppen itt van a dolog nyitja. Qui habet tempus, habet vitám, mondja a latin közmondás. Magyarországnak a történelmi fejlődés és a törvény szava megadván az önálló berendezkedés al­kalmát, éppen csak időre van szüksége, hogy intézkedéseit megtehesse. Ezzel az idővel spekulálnak hát azok, a kik az alkalmat is el akarják vonni tőle. Szánt­­szándékkal pocsékolják azt, hogy azután «tekintettel az idő rövidségére», mint a félhivatalos már ma is mondja, az exlex állapot, vagy az általuk proponált monstrum-javaslat kínos dilemmája elé állítsák az országot. A falhoz szorítás politikája ez ; belekergetése Magyaror­szágnak egy olyan helyzetbe, a melyben mindenképpen csak veszíthet. A tréfa egyszer már sikerült, miért ne lehetne megpróbálni még egyszer ? A dolog egészen világos. Ha, a mint a kormány kommünikéje mondja, a két kormány már előzetesen megállapodott arra az esetre, ha a kiegyezés parla­mentáris elintézése nem sikerül, annak pedig tudatában van a két kormány, hogy ez nem sikerülhet, hát miért nem lépnek elő a közös megállapodással most mindjárt? Miért legyen a «modus procedendi»-nak lényeges, kiegészítő al­katrésze az osztrák képviselőhöz ártat­lan padjainak összetörése ? És miért kell a magyar szélsőbal obstrukeziójának szarvát az idő megrövidítésével megnö­veszteni ? A kormány tehát ^döt akar veszteni, hogy meghiúsítsa az önálló berendezke­dés lehetőségét. Nem az önálló rendel­kezését, óh nem, abban lesz részünk elég, hanem az önálló berendezkedését. Sikerülhet-e ez neki ? Tegyük föl, hogy sikerül neki a ki­egyezési kérdés parlamentáris tárgyalá­sát novemberig elhalasztani. Azt is bíz­vást föltehetjük, hogy az ellenzék ellen­állását megtörni nem sikerül, úgy, hogy a kormány komprimált javaslata újévig törvényerőre nem emelkedik. Bekövetke­zik tehát az úgynevezett exlex állapot. Az országra nézve ez nem olyan nagy baj, mert ez az állapot tulajdonképpen azt jelenti, hogy kezei semmiféle irány­ban megkötve nem lévén, önrendelke­zési jogainak teljességébe lépett. A ke­reskedelmi szerződésekben előirt jogai­val élhet, ha tetszik, a maga határán ; de másnak nincs joga vele élni ; az osztrák fináncz a Magyarországba irá­nyított árút meg nem vámolhatja. Ha pedig közbenső vámokat állit föl Ausztria, Magyarország élhet a maga meg­­torlási jogával. Vagyis önmagától be­következik az, a mit a törvény eloir : Magyarország gazdasági függetlensége, fölszabadulása. Külön törvény ehhez nem kell, mert hiszen ez a ter­mészetes állapot. Daj csak annyiban lesz, hogy az'osztrák fináncz —nem lévén jogosítva a Magyarországba irányított áruk után vámot szedni, a magyar vám­sorompó pedig fel nem lévén állítva, — az ország közjövedelmeinek jelentékeny részétől elesik. Kit terhel majd ezért a felelősség? Mit mond az 1898 :1. törvényczikk ? Nem azért kapta-e a kormány az egyévi provizóriumot, hogy Magyarországot az önrendelkezés állapota szabályozatlanul ne találja ? Védelmezheti-e majd akkor a kormány magát azzal, hogy a sok tologatásban, elodázásban, halasztásban, kibúvó-keresésben nem ért rá a vám­sorompók fölállításának előkészítésére ? Nem sirja-e vissza majd azt a kéthónapi időt, a mit most szántszándékkal, spekulá­­czióból elpazarol? X>. M. A kiegyezés válsága. Budapest, aug. 31. A döntéssel sem szűnt meg a ki­egyezés ügye válságos lenni. A dolog csak most kezd igazán bonyodalmas lenni. Az uj alakulásokról és nehézsé­gekről a következőkben számolnak be tudósitóink : A döntés után. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel megérkez­tek Budapestre és bár sok, a fővárosban időző politikus sietett a hazatért miniszterektől bő­vebb fölvi'ágositást kérni és kapni az előzetes megállapodásokra vonatkozqlag, az erre irá­nyított törekvések és iparkodások eredményte­lenek maradtak. A kormány tagjai — Dániel Ernő báró ki­vételével, ki Kaitenleutgebenben időzik, — valamennyien a fővárosban vannak és délután Szerkesztőség: Tcréz-körút 19, sz,Előfizetési ár: oeyyed óvro 3 frtöO kr. egeaz évre 14 frt — kr. Egyes szám ára: helyben 4 kr. vidéken 5 hr.Kiadóhivatal: Teréz-körút i9, sz, Lapunk mai száma 16 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék