Magyarország, 1898. szeptember (5. évfolyam, 240-271. szám)
1898-09-01 / 241. szám
Budapest, 1898 csütörtök, szeptember 1. MAGYARORSZÁG reichsrath újabb akczióképtelensége esetére kontempláltatott. A M. T. I. ezt így adta elő: Arra az esetre pedig, ha a kiegyekezésnek idejekorán való parlamentáris elintézése Ausztriában nehézségekbe ütköznék, a magyar kormány már előzetesen megállapodott azokra az érvekre nézve, amelyek szerint eljárni kíván. A Wiener Abendpost pedig igy: Az adott viszonyok között a kormányok figyelmét semmi esetre sem kerülhette el, hogy azzal az eshetőséggel számoljanak, ha a kiegyezés parlamenti elintézése nehézségekbe ütköznék. Az erre az esetre kilátásba veendő módozatok képezték a megbeszélések további fontos tárgyát. A hosszú tárgyalások során sikerült megegyezést létrehozni a két fél nézeteiben amaz elvekre nézve, amelyeknek alkalmazására akkor kerülne a sor, ha valóban beállanának azok a körülmények, amelyek miatt ezt az esetleges módozatot megállapították. A kormányok minden eshetőségre elkészültek. A különbség nagyon is szembeötlő, mert mogy a magyar kormány csak magára nézve jelenti ki, hogy megállapodott, addig az osztrák nyilatkozat elárulja, hogy mindkét fél megegyezett és hogy a kormányok minden eshetőségre elkészültek. Korábbi informáczióink tehát itt is megerősítést nyertek. Már hétfői számunkban jelenthettük, hogy a két kormány mind a két eventualitásra megállapodott. Prága, aug. 31. A Politik a kormányok kommünikéjében jelzett eshetőségekre nézve a következő információkat közli: Szerinte az osztrák kormány vagy az alkotmány felfüggesztését vagy változtatását tervezi, vagy pedig egy misztikus kompromisszumot készít elő, mely szerint az uralkodónak önálló rendelkezési joga mellett a tartománygyűlések jogai kiterjesztetnének. Aztán hirtelen, mintha izgalom ült volna az arczára, körülnézett, orraczimpái egy pillanatra alig észrevehetőig kitágultak. Az urak öltözékéből valami nehéz, szinte fojtó parfümillat áradt elő. — Parfüm, mondta magában Oláhné, — szemeit merően a parkettre szegezve. Megrázkódott, félénken, de azért elszánt hangon, szinte kihivólag kérdezte: — És . . . hölgyek is voltak a társaságban ? . . . Valaki kiszólt a betegszoba ajtaján: — Nagyságos asszony . . . Hidegen fejet bólintott az uraknak, és eltűnt az ajtó mögött. Emezek sietve távoztak. Amit maguk után hagytak a szobában, csak az áruló parfüm-illat volt. * Azóta már nyár lett, meleg, júniusi napok járnak, s aki mostanában megfordul a Margitszigeten, bizonyára ott fogja látni az Oláhházaspárt, amint hallgatagon, csöndben, elgondolkozva üldögélnek valamelyik padon az árnyas, zöld falombok alatt. Ülnek, majd lassan fölkelnek és sétálnak egy kis darabon. Végre megint leülnek. A férj, akit a szélhüdése kikapós, mulató emberből szegény, megtört beteggé változtatott át, mikor a séta után újra lepihennek, szinte néz a feleségére: — Jaj, kedvesem, be, elfáradtam . . . S ki tudja, valami mindenekfölött megszégyenítő, de mégis, vagy éppen ezért végtelenül jóleső vigasztalást, bizalmat, erőt, reménységet és bocsánatot tud meríteni talán ilyenkor a megcsalt, megalázott asszony feleletéből, mikor hangjában a részvét s a szeretet törvnei tagadásával, elgondolkozva, szelíden ezt mondja válaszképp oda neki : — Majd csak megerősödő!, Géza . . . a minisztériumok mellé pedig tanácsok szerveztetnének, melyek szakférfiakból és a tartománygyűlések kiküldötteiből alakíttatnának. Ezzel a professzionálus parlamenti férfiak működése hosszú időre lehetetlenné tétetnék. Az idézett lap további fejtegetéseiben megerősíti hírünket, hogy az osztrák kormány már megkezdte a pártvezérekkel való tanácskozásokat, hogy a reichsrathot akcióképessé tehesse. A fenyegető obstrukczió. Bécs, aug. 31. Az összes bécsi estilapok konstatálják, hogy az obstrukczió nem hajlandó leszerelni és valamennyi csak igen kevés reményt fűz ahhoz, hogy a legeslegutolsó kísérlet eredményesnek bizonyulna. Prága, aug. 31. A Narodny Listy felszólítja a cseh képviselőket, hogy álláspontjuktól ne tágítsanak. Tagadja azt, hogy a csehek a nyelvrendeleteket a kiegyezés megszavazásának fejében kapták! Most elérkezett az ideje, hogy a cseh közjogi kérdés alaposan elintéztessék és csak az elintézéshez képest fogják a csehek Magyarországnak önálló eljárásaival szemben a konzekvencziákat levonni. A tegnap publikált döntés nem talál valami túlságosan lelkes fogadtatásra még a legkormánypártibb sajtóban sem. Ezért nem érdektelen ma a lapok nyilatkozatai felett egy kis szemlét tartani. A Pester Lloyd szerint a kiegyezési expedíció viszontagságteljes útjában ismét visszatért kiinduló pontjához, az áprilisi javaslatoknak mindkét államban való parlamentáris tárgyalására. De haczára ennek, még nem tell a kiegyezés anyagi alakulása fölött a fejünket törni, mert az az ideális lehetőség, hogy az osztrák parlament mégis csak teljesíteni fogja kötelességét, e pillanatban még nem tűnt el. Mindenesetre azonban ismét csak ott kezdjük el, ahol abbahagytuk, t. i. a már egyszer megakadt kísérletnél, hogy a parlamentek kezdjék meg a javaslatok tárgyalását. A czikk végén a P. Ll. az osztrák parlament német pártjait teszi felelőssé a jövő eseményekért. Ha természetes feladatuk elől ismét a nyomorúságos nyelvrendeletek mögé bújnak, akkor saját magukat terhelik meg oly felelősséggel, mely messze túlhaladja horderejüket és ők bontják széjjel a Magyarországgal való természetes közösség valamennyi szálát. Az Országos Hírlap a döntés részleteiben nélkülözi a határozott nemzeti karakter 1. 0 a kilátásba helyezett kísérletet nem tartja nagyon komolynak. A magyar ellenzék nem hiába tartogatta eddigi erejét, élni is fog vele. S a kormány nem hiheti, hogy a kalendáriumnak is lehet a dologhoz szava. Novemberben vagy decemberben legföljebb még türelmetlenebb lesz az ellenzék, mint lett volna például szeptember elején. Sőt biztosra lehet venni, hogy amikor az ellenzék valami cselfogást is sejthet, még sokkal éberebb s ha kell, még sokkal erőszakosabb is lesz. És akkor mit ért a próba, a halasztás vagy a döntés ? A Budapesti Napló aggódó kíváncsisággal várja az eshetőségekkel szemben történt megállapodásokat. Alkotmányunknak erre az eshetőségre vonatkozó rendelkezései kérlelhetetlenül világosak. A gazdaságpolitikai közösség fentartása hozzá van kötve ahhoz a feltételhez, hogy e tekintetben a két parlament megegyező akaratának kell törvényes határozatokban nyilvánulnia. Minden más esetben a magyar alkotmány csak egy utat ismer : a gazdasági különválás útját. Egyebet kiolvasni a Deák Ferencz kiegyezéséből nem lehet. Aki mást olvas bele, ez csal vagy téved. ■ A Budapesté)■ Tagblatt nem is várt pitolyabiasabb eredményt. A kiegyezési válság megoldásáról nincs szó. Sőt ellenkezőleg, a válság tovább tart, genyed és elposványosodik. Nem Thun és Bánffy azok az államművészek, kik ennek a válságnak urai tudnának lenni. A Pesti Hírlap így vezeti be czikkét: A bécsi «döntés», vagy amit ennek neveznek, semmiféle elragadtatással nem tölti el keblünket. Nem veszszük észre, hogy ott a magyar álláspont diadalmaskodott volna , de még csak azt sem, hogy valami definitívum állott volna lábra. Nincs meg tehát sem az az elégtételünk, hogy Magyarország igazai befejezett diadalt arattak, sem az, — amire mindig igen nagy súlyt helyeztünk, — hogy legalább a dualizmus és a monarchia konzisztencziája aratott volna határozott sikert. Sem az, sem ez. De «in merítő» még csak nem is dőlt el semmi. További fejtegetése elárulja, hogy a későbbi megoldásnak expediense alighanem az lesz, hogy a kvóta «eldöntése» legyen előföltétele Ausztriában a többi kiegyezési javaslat parlamenti elfogadásának. A Hazánk szerint Taaffe gróf híres jelszavában, a «fortwurstein» jegyében indult is folyik a Bánffy- Taaffe kiegyezési politikája még semmiféle eredményt sem tudott elérni Bécsben, hanem siralmasan dokumentálja azt, hogy a lemondások, az elalkuvások, a koncessziók versenyében az alkotmányos Magyarország s annak parlamentáris kormánya világra szóló rekordot tud elérni. A N. P. Journal-ra csak taktikai csalafintaság benyomását teszi a tegnapi döntés. Ma semmivel sem világosabb mint, eddig az a kérdés, hogy mi lesz majd. A Pesti Napló is csak újabb respikumot lát a döntésben. Szerinte a magyar parlamentben előreláthatólag megindulandó harczok is el lesznek odázva addig, míg az osztrák reichsrath magatartása iránt tisztában nem lesznek. Ez elodázás ellen, azt hiszszük, az ellenzéknek nem lesz kifogása, mert minél későbbre marad a dolgok érdemleges elintézése, annál könnyebb az ő pozíciója, ha a kormány javaslatai ellen csakugyan végletekig menő küzdelmet szándékozik indítani. Az ellenzék tehát várhat, de Magyarország a mostani helyzetben sokáig már nem várhat. A Budapest szerint, ha a magyar ellenzék hivatásának magaslatán áll, ha átérzi azt, amivel az ország érdekeinek tartozik: rá kell kényszerítenie Bánffy bárót az őszinte nyilatkozatra s véget kell vetnie a zsákban való macskaárulás további komédiájának. Az Egyetértésben Kossuth Ferencz az eredményt ahhoz az egérhez hasonlítja, melyet a vajúdó hegyek szültek. Csak a M. N. örül. Neki a tegnapi döntés három év óta az első örvendetes momentum. A Nemzet egy szót se szól. Bécsi lapokból. A Neue Freie Presse nem hisz a reichsrathhoz idézendő felhívás komolyságában. A reichsrath már háromszor megmutatta, hogy a német ellenzék nem tűr semmiféle érdemleges tárgyalást mindaddig, míg a nyelvrendeletek visszavonásával jogos igényei nincsenek kielégítve. Egy budapesti tudósításában azt írja a lap, hogy a kiegyezés krízise a tegnapi döntéssel még korántsem ért véget és hogy a reichsrath akcióképtelenségének esetén új tárgyalásokra kerül a sor. A Reichswehr ma azt a tanácsot adja a reichsrabnak, hogy kezdje meg a kiegyezési tárgyalást, hanem ne tágítson addig, míg a mostani kiegyezést el nememeltetés helyébe egy jó kiegyezést nem kapott. Ezzel az obstrukció csak elismerést aratna, mert megvédelmez Ausztriát a legnagyobb kártól. A Neues Wiene Tagblatt attól tart, hogy a kísérletekkel és felhívásokkal a retedszájkot már nem igen lehet akcióképessé tenni. Csak egy rugó van, melylyel e törvényhozás masináját ismét meg lehetne indítani. Az osztrák kormány, úgy látszik, számolt azzal, hogy a reichsrathhal ismét nem fog czélt érni. Az osztrák kormány csak appellálni akar, de döntős cselekvésre nem lehet őt bírni. A Fremdenblatt úgy vélekedik, hogy a kiegyezés súlypontja most az osztrák reichsrathba helyeztetett át. Az övé a felelősségteljes feladat, hogy a tizenkettedik órában feleljen meg a reábízott állami- és népérdekeknek. A kiegyezés nem áll összefüggésben a nyelvkérdéssel, azért fontolják meg a reichsrath komoly elemei, hogy nem szabad mindig csak reményekre és óhajtásokra súlyt fektetni, hanem a komoly munkának is kell bizonyos időt szentelni. Zsoldos László: A magyar sajtó a döntésről. A pécsi korona ügye. Budapest, aug. 31. A pécsi honvédhadapród-iskola tetejéről levétetni rendelt magyar korona ügyében ma a következő levelet vettük: Igen tisztelt szerkesztő úr! Engedje meg, hogy a pécsi m. kir. honvédhadapródiskola tetőcsúcsáról levett magyar korona ügyében, mint a hadapródiskola építkezésének művezető építésze a következő helyreigazítással szolgáljak. Tény az, hogy a pécsi m. kir. honvédhadapródiskola főépülete középső kiszögelésésének tetőcsúcsára mint csucsvégződés egy vázát rajzoltattam, a mely a magyar koronával volt lefedve. Ezen csucsvégződés egyszerű díszítésül szolgálván, még a múlt év őszén tétetett a ház 3