Magyarország, 1898. október (5. évfolyam, 272-302. szám)

1898-10-01 / 272. szám

, míg ezekre az égető kérdésekre teljes világosságot nem, nyerünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­­baloldalon.) Bánffy Dezső dr. miniszterelnök , T. képviselő­házi Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, a­miket Apponyi Albert gróf t. képviselő­­társam a kvótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyetértőleg állapította­­meg, és egyértelmű törvényjavaslatot terjesztett a két Ház elé ; az indokolás sem a osztrák kormány részéről a magyar kormánynyal, sem a magyar kormány részéről az osztrák kor­mánynyal szemben külön bírálat tárgyát nem ké­pezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak meg­­felelőleg nem is volt szükséges ismernem, olvas­tam a lapokban annak tartalmáról, azonban ki kell, hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a kvótára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy eb­ben a kérdésben a kvóta-bizottságok hivatottak eljárni. (Helyeslés, ügy van­ jobbfelől.) Éppen arra törekedtem és remélem eredménynyel, hogy a kvóta-bizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a kvóta­bizottságok útján kerestessék, kerestessék úgy, ahogy a kvóta­­bizottságok azt jónak látják, ahogy a magyar kvótabizottság már kijelentette: a számszerű ada­tok szigorú figyelembe vétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolá­sában reményét köti ahhoz, vagy követelését, ha úgy tetszik, hogy a kvóta felemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem áll. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, a­miért ebben a Házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javas­latok a Ház előtt feküsznek, e javaslatokkal, re­mény­em, már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fog­nak , különösen a pénzügyi bizottságban e tekin­tetben, ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézve, hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalását bevégzi, a­mi, remény­em, e héten vagy a jövő hét elején meg­történik, azonnal hozzá kezd a hozzá utasított ki­egyezési javaslatok tárgyalásához. Hát, t. Ház, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzelni, hogy a Ház már azokkal foglalkozzék, midőn azok még bizottsági tárgyalást kívánnak. (Úgy van­­ jobbfelől.) Ily kö­­rülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltóztatnak a kormányt támadni, legk­e­­vésbbé azzal támadni, hogy nem foglalkoztatja három hét óta a Házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a Házban ne tárgyaljanak, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ebbe belenyugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemnek, hogyha azok a javaslatok, a­me­lyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hosz­­szabb időre elhalasztatnak; bárha nem tudom, hogy nem lett volna-e czélszerű­ és jó, például a Margit­­hídről szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai kedvező kis vízállásra való tekintettel, az őszszel az építkezést megkezdhették volna. De vannak még más ilyen természetű tárgyak is, t. Ház. De hát méltóztatlak abban a nézetben lenni, hogy azok­kal ne foglalkozzunk, én nem erőltetem a dolgot. (Úgy van­­ jobboldalon.) Méltóztassanak ebben a maguk álláspontjának az érvényesülését látni , de ha ezt méltóztatnak látni, akkor ne méltóztassanak ezért a kormányt felelőssé tenni. (Élénk helyeslés. Úgy van­­ jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. Ház ! Én a miniszter­­elnök úr felszólalása folytán a mai napon csak egy körülményre kívánok reflexiót tenni és ez ab­ban áll, hogyha áll az, a­mit a lapokban olvas­tunk, hogy t. i. az osztrák kormány a gazdasági kiegyezésre vonatkozó egyezményeket csak azzal fogadta el, illetőleg az átutalási eljáráshoz csak azon feltétel alatt járul, ha a magyar kvóta föl­emeltetik, akkor konstatálnom kell, hogy a két kormány közt egyezményes megállapodás nem jött létre, ha pedig nem jött létre, akkor már ma meg van szegve az 1898. törvényc­ikknek az a ren­delkezése, hogy abban az esetben, ha a két kormány közt megegyezés nem jönne létre, a magyar kormány május havában, vagy mindjárt nyomban április után az önálló berendezkedéseken nyugvó előter­jesztéseket megtenni köteles. Egyik a kettő közül. Vagy van megegyezés , feltétlenül, vagy nincs. Ha van feltétlenül, akkor az osztrák kormány előter­jesztése nem tartalmaz valóságot. Ha pedig a meg­egyezés feltételhez van kötve, akkor — mint mon­dom — már ma meg van szegve az 1898. I. t.-cz. rendelkezése. Ezt akartam csak ezúttal konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A Ház ezután elfogadta az elnök javaslatát. Ülés vége 11 órakor. MAGYAROR­SZÁG Budapest, 1898. szombat, oktor 1 Provizórium az ujonczjutalékról. (A Magyarország tudósitójától.) Budapest, szept. 30. Báró Fejérváry Géza a Ház mai ülésében egy érdekes törvényjavaslatot nyújtott be. A véderőről szóló törvény értelmében tudvalevő­leg az ujonczjutalék mennyiségét tiz évről tiz évre kell megállapítani. Az első tiz év az 1898 év végével jár le és igy a kormánynak még az idén be kellett volna terjeszteni az ujoncz­jutalék mennyiségét újból tiz évre megállapító törvényjavaslatot. Tudvalevőleg a nyár folya­mán híre ment, hogy a hadügyi kormányzat az újonczjutalékot lényegesen fel akarja emelni. Ez a terv nagy mozgalmat idézett elő, de egyelőre, úgy látszik, ennek megvalósításától el kellett tekinteni, mert a kormány nem akart ma­gának újabb nehézségeket támasztani ennek a fontos kérdésnek feltevésével. Ezért a ma beter­jesztett javaslattal egy évi tartamra változat­lanul fentartja az eddigi újonczjutalék mennyi­ségét, azzal indokolva ezt a provizóriumot, hogy a monarchia két állama között felmerült közgazdasági egyezkedés hosszadalmassága akadályozza meg, hogy e fontos kérdés vég­legesen szabályoztassék. Politikai körökben ez az újabb provizórium nagy meglepetést kelt és a mai törvényjavas­latban csak megerősítését látják azoknak a szállingó híreknek, melyek az újonczjutalék felemeléséről szólnak, mert ha a kormány nem tervezi az újonczjutalék mennyiségé­nek megváltoztaását, akkor szükségtelennek látszik a provizórium. Mert a mostani újoncz­jutalék mennyiségének változatlan föntartása utóbbi tíz évre csak azzal a törvényhozási apparátussal ment volna végbe, mint az egy­éves provizórium megszavazása, aőig egy esetleges fölemelés nagy küzdelmekre adott volna okot. Ezért akarja a kormány a kérdést most csak elodázni, alkalmasabb időt várni tervei keresztülvitelére. A fontos javaslatot­­— mint értesülünk — az ellenzék nagyon beható vita tárgyává fogja tenni és a benne rejlő czélzatosságról le fogja rántani a leplet. A javaslat és indokolása így szól: Törvényjavaslat az 1889. évi VI. törvényczikk 14., valamint az 1890. évi V. törvényczikk 3. szakasza rendelkezé­sének, illetőleg a hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujoncz jutalék mennyiségének 1899. év végéig való fenn­tartása tárgyában. 1­ §• A véderőről szóló 1889. évi VI. törvényc­ikk 14. szakaszának első bekezdésében foglalt rendelkezés, a­mely a közös hadsereg és haditengerészet fön­­tartására szükséges évi újonczjutalékot a monarchia két államára nézve 103.100 főben állapította meg, s ugyanezen szakasz ötödik bekezdésében, vala­mint ezzel megegyezőleg a honvédségről szóló 1890. évi V. törvényczik 3. szakaszában foglalt rendel­kezés, a­mely a magyar korona országai honvéd­ségének fentartására szükséges évenkénti ujonez­­jutalékot 12.500 főben állapította meg, az 1889. évi VI. t.-cz. az 1893. I. t.-cz. 1. szakasza által módosított 14. szakaszában foglalt összes egyéb eltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyá­sával az 1899. év végéig kiterjesztetik, előleg föntartatik. 2. §• A hadsereg és haditengerészet, valamint ma­gyar honvédség ezen ujonczjutalékának a remé­nyek szerint továbbra is válozatlanul hagyását vagy megváltoztatására czélzó javaslatok alkotmányos után leendő utóbbi megegyezés végett, az 1899. év leír­ása előtt terjesztendők a törvényhozás elé, 3. §. Ezen törvények végrehajtásával a honvelmi miniszter bizatik meg, a ki eziránt a közös adó­ügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni. Budapest, 1898. szeptember hó 30-án. Beadja: báró Fejérváry Géza m. kir. honvédelmi ministr. Indokolás: A véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczikk 4. §-ával a közös hadsereg és haditengerészet ki­­tartására szükséges évi ujonczjutalék 103,100 főin és a honvédségről szóló 1890. évi V. törvényezik 3. §. által az előbb említett törvényczikk edbi rendelkezéseivel összhangzóan a magyar koros országai honvédségének fentartására szükség­ évenkénti ujonczjutalék 12.500 főben állapitotó meg. A véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczik 14. §-a egyúttal azon rendelkezést foglalja magába, hogy úgy a közös hadsereg és haditengerészet, valamit a honvédség számára ekként megállapított ujoncz létszám 10 évre érvényes, továbbá, hogy a 10 év határidő eltelte előtt az ujonczjutalékok változatla­nul hagyására, vagy megváltoztatására ezélzó ja­vaslatok a kormány részéről a törvényhozásnál idejében előterjesztendők. A­mennyiben a véderőre szóló fentebbi törvényczikk már az 1889. évi so­rozás és ezen sorozás eredményének véglege számbavétele idejében érvényben volt, a 10 év határidő is a folyó 1898. évben telik le, mihez képest az újonczjutalékok mennyiségének újabb meghatározását tárgyaló javaslatok még ezen év­folyamában volnának a törvényhozás elé terjesz­tendők. Ezen fontos kérdésnek napirendrehozatala azon­ban a monarchia két állama között fönforgó köz­­gazdasági egyezkedési kérdések mellett a jelen időpontban és a jelen viszonyok között annál is inkább időszerűtlennek mutatkozik, mert az imént említett és sürgős megoldást igénylő függő egyez­­­­kedési kérdések m oly számosak, s azok kielégítő megoldása a fölmerült sok nehézség folytán anny időt vesz igénybe, hogy azokat egy újabb, bár véderőnket érintő, tehát szintén fontos kérdésnek szőnyegrehozatalával szaporítani nem látszik czél­­szerűnek. Ily általánosan is ismert, tehát bővebb fejtegetést nem igénylő viszonyok között legczélszerűbbnek látszott azon ideiglenes intézkedés, a­mely által az újonczjutalékokra vonatkozólag a jelen állapotnak egy további évre való fentartása rendeltetnék el. Ezen indokok szolgáltak alapjául a jelen törvény­javaslatnak, a­mely azt czélozza, hogy a véderőről szóló 1889: VI. t. sz. 14. §-ának, valamint a hon­védségről szóló 1890. évi V. t. ez. 3. §-ának ren­delkezése egy évvel hosszabbittassék meg, vagyis hogy a közös hadsereg és haditengerészet fentar­tására szükséges és a monarchia 2 államára nézve 103.100 főben megállapított évi ujonczjutalék, valamint a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges 12.500 főnyi ujonczjutalék változatlan fentartása az 1899. év végéig mondas­sák ki s ezen ujonczjutalékok mennyiségének további fentartására vagy megváltoztatására vonatkozó javas­latok a jövő 1899. év végéig terjesztessenek a tör­vényhozás elé. Budapest, szept. 30. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap este letárgyalta az igazságügyi és a honvédelmi tárc­ákat. A különböző oldalakról tett kérdésekre Erdély miniszter kijelentette, hogy az általános polgári törvénykönyv megalkotása az ország jogi egysége szempontjából föltétlenül szükséges. A mi­nisztérium kebelében megalkotott kodifikáló bizott­ság az 1896-ik év vége óta csaknem folytonosan munkálkodik ez irányban s szóló reméli, hogy a jövő év első felében az egész polgári törvénykönyv első szövegét a közönség bírálata alá bocsáthatja , a polgári törvénykönyv tervezete a jelen országgyű­lés végén törvényhozási elintézés alá kerülhet. A­mi a telekkönyvet illeti, nem tagadja, hogy az ország nagy részében nincsenek rendben, a­mihez a feleknek a telekkönyvi dolgokban való nagy in­­dolencziája is járul. A betétek szerkesztése lassan ugyan, de mégis halad. A telekkönyvi rendszert egyébként mindaddig nem változtathatjuk meg, a­míg az általános polgári törvénykönyv keretében a birtokjog meg nem lesz alkotva.

Next