Magyarország, 1898. október (5. évfolyam, 272-302. szám)
1898-10-01 / 272. szám
, míg ezekre az égető kérdésekre teljes világosságot nem, nyerünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Bánffy Dezső dr. miniszterelnök , T. képviselőházi Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, amiket Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam a kvótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyetértőleg állapítottameg, és egyértelmű törvényjavaslatot terjesztett a két Ház elé ; az indokolás sem a osztrák kormány részéről a magyar kormánynyal, sem a magyar kormány részéről az osztrák kormánynyal szemben külön bírálat tárgyát nem képezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak megfelelőleg nem is volt szükséges ismernem, olvastam a lapokban annak tartalmáról, azonban ki kell, hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a kvótára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy ebben a kérdésben a kvóta-bizottságok hivatottak eljárni. (Helyeslés, ügy van jobbfelől.) Éppen arra törekedtem és remélem eredménynyel, hogy a kvóta-bizottságok legközelebbről tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a kvótabizottságok útján kerestessék, kerestessék úgy, ahogy a kvótabizottságok azt jónak látják, ahogy a magyar kvótabizottság már kijelentette: a számszerű adatok szigorú figyelembe vétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolásában reményét köti ahhoz, vagy követelését, ha úgy tetszik, hogy a kvóta felemeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben semmi néven nevezendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem áll. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sérelmet és újabb indokot, amiért ebben a Házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javaslatok a Ház előtt feküsznek, e javaslatokkal, reményem, már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fognak , különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben, ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézve, hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalását bevégzi, ami, reményem, e héten vagy a jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzá kezd a hozzá utasított kiegyezési javaslatok tárgyalásához. Hát, t. Ház, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzelni, hogy a Ház már azokkal foglalkozzék, midőn azok még bizottsági tárgyalást kívánnak. (Úgy van jobbfelől.) Ily körülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltóztatnak a kormányt támadni, legkevésbbé azzal támadni, hogy nem foglalkoztatja három hét óta a Házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a Házban ne tárgyaljanak, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi ebbe belenyugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemnek, hogyha azok a javaslatok, amelyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hoszszabb időre elhalasztatnak; bárha nem tudom, hogy nem lett volna-e czélszerű és jó, például a Margithídről szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai kedvező kis vízállásra való tekintettel, az őszszel az építkezést megkezdhették volna. De vannak még más ilyen természetű tárgyak is, t. Ház. De hát méltóztatlak abban a nézetben lenni, hogy azokkal ne foglalkozzunk, én nem erőltetem a dolgot. (Úgy van jobboldalon.) Méltóztassanak ebben a maguk álláspontjának az érvényesülését látni , de ha ezt méltóztatnak látni, akkor ne méltóztassanak ezért a kormányt felelőssé tenni. (Élénk helyeslés. Úgy van jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. Ház ! Én a miniszterelnök úr felszólalása folytán a mai napon csak egy körülményre kívánok reflexiót tenni és ez abban áll, hogyha áll az, amit a lapokban olvastunk, hogy t. i. az osztrák kormány a gazdasági kiegyezésre vonatkozó egyezményeket csak azzal fogadta el, illetőleg az átutalási eljáráshoz csak azon feltétel alatt járul, ha a magyar kvóta fölemeltetik, akkor konstatálnom kell, hogy a két kormány közt egyezményes megállapodás nem jött létre, ha pedig nem jött létre, akkor már ma meg van szegve az 1898. törvénycikknek az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha a két kormány közt megegyezés nem jönne létre, a magyar kormány május havában, vagy mindjárt nyomban április után az önálló berendezkedéseken nyugvó előterjesztéseket megtenni köteles. Egyik a kettő közül. Vagy van megegyezés , feltétlenül, vagy nincs. Ha van feltétlenül, akkor az osztrák kormány előterjesztése nem tartalmaz valóságot. Ha pedig a megegyezés feltételhez van kötve, akkor — mint mondom — már ma meg van szegve az 1898. I. t.-cz. rendelkezése. Ezt akartam csak ezúttal konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A Ház ezután elfogadta az elnök javaslatát. Ülés vége 11 órakor. MAGYARORSZÁG Budapest, 1898. szombat, oktor 1 Provizórium az ujonczjutalékról. (A Magyarország tudósitójától.) Budapest, szept. 30. Báró Fejérváry Géza a Ház mai ülésében egy érdekes törvényjavaslatot nyújtott be. A véderőről szóló törvény értelmében tudvalevőleg az ujonczjutalék mennyiségét tiz évről tiz évre kell megállapítani. Az első tiz év az 1898 év végével jár le és igy a kormánynak még az idén be kellett volna terjeszteni az ujonczjutalék mennyiségét újból tiz évre megállapító törvényjavaslatot. Tudvalevőleg a nyár folyamán híre ment, hogy a hadügyi kormányzat az újonczjutalékot lényegesen fel akarja emelni. Ez a terv nagy mozgalmat idézett elő, de egyelőre, úgy látszik, ennek megvalósításától el kellett tekinteni, mert a kormány nem akart magának újabb nehézségeket támasztani ennek a fontos kérdésnek feltevésével. Ezért a ma beterjesztett javaslattal egy évi tartamra változatlanul fentartja az eddigi újonczjutalék mennyiségét, azzal indokolva ezt a provizóriumot, hogy a monarchia két állama között felmerült közgazdasági egyezkedés hosszadalmassága akadályozza meg, hogy e fontos kérdés véglegesen szabályoztassék. Politikai körökben ez az újabb provizórium nagy meglepetést kelt és a mai törvényjavaslatban csak megerősítését látják azoknak a szállingó híreknek, melyek az újonczjutalék felemeléséről szólnak, mert ha a kormány nem tervezi az újonczjutalék mennyiségének megváltoztaását, akkor szükségtelennek látszik a provizórium. Mert a mostani újonczjutalék mennyiségének változatlan föntartása utóbbi tíz évre csak azzal a törvényhozási apparátussal ment volna végbe, mint az egyéves provizórium megszavazása, aőig egy esetleges fölemelés nagy küzdelmekre adott volna okot. Ezért akarja a kormány a kérdést most csak elodázni, alkalmasabb időt várni tervei keresztülvitelére. A fontos javaslatot— mint értesülünk — az ellenzék nagyon beható vita tárgyává fogja tenni és a benne rejlő czélzatosságról le fogja rántani a leplet. A javaslat és indokolása így szól: Törvényjavaslat az 1889. évi VI. törvényczikk 14., valamint az 1890. évi V. törvényczikk 3. szakasza rendelkezésének, illetőleg a hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára megállapított ujoncz jutalék mennyiségének 1899. év végéig való fenntartása tárgyában. 1 §• A véderőről szóló 1889. évi VI. törvénycikk 14. szakaszának első bekezdésében foglalt rendelkezés, amely a közös hadsereg és haditengerészet föntartására szükséges évi újonczjutalékot a monarchia két államára nézve 103.100 főben állapította meg, s ugyanezen szakasz ötödik bekezdésében, valamint ezzel megegyezőleg a honvédségről szóló 1890. évi V. törvényczik 3. szakaszában foglalt rendelkezés, amely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkénti ujonezjutalékot 12.500 főben állapította meg, az 1889. évi VI. t.-cz. az 1893. I. t.-cz. 1. szakasza által módosított 14. szakaszában foglalt összes egyéb eltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával az 1899. év végéig kiterjesztetik, előleg föntartatik. 2. §• A hadsereg és haditengerészet, valamint magyar honvédség ezen ujonczjutalékának a remények szerint továbbra is válozatlanul hagyását vagy megváltoztatására czélzó javaslatok alkotmányos után leendő utóbbi megegyezés végett, az 1899. év leírása előtt terjesztendők a törvényhozás elé, 3. §. Ezen törvények végrehajtásával a honvelmi miniszter bizatik meg, a ki eziránt a közös adóügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni. Budapest, 1898. szeptember hó 30-án. Beadja: báró Fejérváry Géza m. kir. honvédelmi ministr. Indokolás: A véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczikk 4. §-ával a közös hadsereg és haditengerészet kitartására szükséges évi ujonczjutalék 103,100 főin és a honvédségről szóló 1890. évi V. törvényezik 3. §. által az előbb említett törvényczikk edbi rendelkezéseivel összhangzóan a magyar koros országai honvédségének fentartására szükség évenkénti ujonczjutalék 12.500 főben állapitotó meg. A véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczik 14. §-a egyúttal azon rendelkezést foglalja magába, hogy úgy a közös hadsereg és haditengerészet, valamit a honvédség számára ekként megállapított ujoncz létszám 10 évre érvényes, továbbá, hogy a 10 év határidő eltelte előtt az ujonczjutalékok változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására ezélzó javaslatok a kormány részéről a törvényhozásnál idejében előterjesztendők. Amennyiben a véderőre szóló fentebbi törvényczikk már az 1889. évi sorozás és ezen sorozás eredményének véglege számbavétele idejében érvényben volt, a 10 év határidő is a folyó 1898. évben telik le, mihez képest az újonczjutalékok mennyiségének újabb meghatározását tárgyaló javaslatok még ezen évfolyamában volnának a törvényhozás elé terjesztendők. Ezen fontos kérdésnek napirendrehozatala azonban a monarchia két állama között fönforgó közgazdasági egyezkedési kérdések mellett a jelen időpontban és a jelen viszonyok között annál is inkább időszerűtlennek mutatkozik, mert az imént említett és sürgős megoldást igénylő függő egyezkedési kérdések m oly számosak, s azok kielégítő megoldása a fölmerült sok nehézség folytán anny időt vesz igénybe, hogy azokat egy újabb, bár véderőnket érintő, tehát szintén fontos kérdésnek szőnyegrehozatalával szaporítani nem látszik czélszerűnek. Ily általánosan is ismert, tehát bővebb fejtegetést nem igénylő viszonyok között legczélszerűbbnek látszott azon ideiglenes intézkedés, amely által az újonczjutalékokra vonatkozólag a jelen állapotnak egy további évre való fentartása rendeltetnék el. Ezen indokok szolgáltak alapjául a jelen törvényjavaslatnak, amely azt czélozza, hogy a véderőről szóló 1889: VI. t. sz. 14. §-ának, valamint a honvédségről szóló 1890. évi V. t. ez. 3. §-ának rendelkezése egy évvel hosszabbittassék meg, vagyis hogy a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges és a monarchia 2 államára nézve 103.100 főben megállapított évi ujonczjutalék, valamint a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges 12.500 főnyi ujonczjutalék változatlan fentartása az 1899. év végéig mondassák ki s ezen ujonczjutalékok mennyiségének további fentartására vagy megváltoztatására vonatkozó javaslatok a jövő 1899. év végéig terjesztessenek a törvényhozás elé. Budapest, szept. 30. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap este letárgyalta az igazságügyi és a honvédelmi tárcákat. A különböző oldalakról tett kérdésekre Erdély miniszter kijelentette, hogy az általános polgári törvénykönyv megalkotása az ország jogi egysége szempontjából föltétlenül szükséges. A minisztérium kebelében megalkotott kodifikáló bizottság az 1896-ik év vége óta csaknem folytonosan munkálkodik ez irányban s szóló reméli, hogy a jövő év első felében az egész polgári törvénykönyv első szövegét a közönség bírálata alá bocsáthatja , a polgári törvénykönyv tervezete a jelen országgyűlés végén törvényhozási elintézés alá kerülhet. Ami a telekkönyvet illeti, nem tagadja, hogy az ország nagy részében nincsenek rendben, amihez a feleknek a telekkönyvi dolgokban való nagy indolencziája is járul. A betétek szerkesztése lassan ugyan, de mégis halad. A telekkönyvi rendszert egyébként mindaddig nem változtathatjuk meg, amíg az általános polgári törvénykönyv keretében a birtokjog meg nem lesz alkotva.