Magyarország, 1898. november (5. évfolyam, 303-333. szám)
1898-11-19 / 321. szám
* Budapest, 1898. szombat november 19. SHAG'S ARQROZ AG tája sem, melyet a megdicsőült királyné valaha meglátogatott ! Az ültetett fák, csoportok, vagy ligetek «Éréséből királyné emléktái» nevet viseljenek és legyenek ily feliratú táblákkal meg is jelölve, hogy azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkímélje. — Magyarország Parisban. A műcsarnok ezidei téli tárlatának egyik érdekessége kétségkívül az lesz, hogy a párisi kiállításon fölállítandó magyar épületcsoport terveivel meg fog ismerkedni a nagyközönség. Ezeket a terveket Bálint Zoltán és Jámbor Lajos műépítészek, akik a hirdetett pályázaton első díjat nyertek velük és akiket a kivitellel is megbízott a magyarkormánybiztos, ma mutatták be egy szűkebb körű meghívott közönségnek s a sajtó képviselőinek. Az építészek műtermében egybegyűlt társaságban ott láttuk többek között: Lukács Béla valóságos belső titkos tanácsos, kormánybiztost, Miklós Ödön országgyűlési képviselő, helyettes kormánybiztos, Radisich Jenőt, az iparművészeti múzeum és Fittler Kamilt, az iparművészeti iskola igazgatóját, Steindl Imre, Haussmann Alajos, Czigler Győző, Pete Samu, Csöbör Béla, Rejtő Sándor, egyetemi tanárokat stb. s a sajtó képviselőit. A párisi magyar csarnok tervei a milléniumi kiállítás történeti csarnokára emlékeztetnek, mert a párisi igazgatóság — a milléniumi történeti csarnok sikerén felbuzdulva — minden kiállító nemzettől megkövetelte, hogy épületeit a maga történeti műemlékeinek stíljében és motívumaiból állítsa össze. Ezt a kötött feladatot az építészek teljesen új anyaggal oldották meg úgy, hogy a vajdahunyadi lovagterem és csütörtökhelyi kápolna nagyon is jellegzetes és éppen azért nem mellőzhető motívumain kívül a milleniumi történelmi csarnok semmiféle részletét nem ismételték meg. A párisi magyar pavilion építészeti emlékeinek eddigelé csaknem ismeretlen részleteiből van összekomponálva. A kassai Szt.Mihály kápolna gótikus homlokzata, a gyulafehérvári székesegyház kapuzatának gyönyörű renaisszance architektúrája, az eperjesi Klobusitzky grófi kastély (ma kaszárnya!) barokk homlokzata, a budapesti Lipót-utczai szerb kápolna szép barokktornya stb., mind először kerül a szemlélő elé s bizonyára egyik érdekessége lesz a Szajna partján építendő kiállításnak. — Főúri eljegyzés: Nicolics Erzsébet bárónőt, Nkolics Fedor báró, v. b. t. tanácsos, főrendiházi tag leányát eljegyezte Bécsben Hardegg Jenő gróf, dragonyos főhadnagy. Hardegg gróf rokonságban van a délvidéki főúri körökkel. Anyja ugyanis a nővére Harnoncour Felix gróf écskai (Torontálmegye) nagybirtokosnak. — Az aranygyapjas Faure. A franczia köztársaság elnöke, Faure Felixnek tegnap nyújtották át a spanyol régens királyné által neki adományozott aranygyapjas rendet a szokásos szertartás mellett a minisztereknek, a spanyol nagykövetség személyzetének és a békebizottság spanyol tagjainak jelenlétében. A katonai tisztelgések után Montera Rios, Faure elnök nyakába függesztette a rend lánczát, mialatt külön szóbeli formulát használt . Faure elnök a szokásos formában válaszolt, melynek végén kifejezte köszönetét a spanyol régens királynénak. Ezután Faure elnök Montero Riosnak és Vladimir nagyherczegnek, aki a keresztapai tisztet viselte, megadta a testvéri csókot. — Csokonai emlékezete. Csokonai Vitéz Mihály, a debreczeni nagy poéta születésének 112-dik évfordulóját kegyelettel ünnepelte meg a kollégiumi ifjúság nagyközönség jelenlétében. Csokonai szobránál, mely a debreczeniek szerint a legszebb szobor az országban (Izsó alkotása) Kun Béla emlékbeszédet mondott, Kovácsig Kálmán pedig ódát szavalt, majd az ev. református temetőbe vonult az ifjúság és a közönség. A temetőben Sípos Béla magasztalta Csokonai zsenijét. Amíg Debreczenben kő kövön lesz, — úgymond — addig el nem felejtik a nagy poétát. Nem felejti el különösen az ifjúság, a mely minden évben elzarándokol a sírhoz eseményt és hazaszeretetet meriteni. — A szerb miniszterelnök Budapesten. Gyorgyevics Vladán szerb miniszterelnök, ki hoszszabb ideig külföldön utazott, családjával együtt tegnap Budapestre érkezett. A vasútnál Barlovácz György főkonzul és Weiss Soma alkonzul fogadták és kalauzolták a városban. Pár órai itt tartózkodása után a miniszterelnök Belgrádba utazott. — Cseh élelmesség. Magyar liszt nem kell a derék cseheknek, valósággal megvadulnak, ha idegen szót hallanak, de még a magyar szót sem vélik meg, ha azzal másokat csaphatnak be. Tarka szinü gyufaskatulyában csempészik be hozzánk legújabb termékeiket, a cseh szó svéd gyufát. Piros betűkkel ékeskedik a skatulya egyik felén a következő magyar felirat : „Harcsosaink emlékeiért az 1866-os évből Sehországban.» A skatulya másik felén pedig a következő csodabogarat olvassuk: «Ezen gyufák eladása a königgrätzi központi egylet a cs. és kir. hadügyminisztérium helybenhagyása folytán kizárólag engedélyeztetett. A tiszta jövedelem az 1806. évi harczos emlék fentartására Csehországi fordítandó.* Krieghammer hadügyminiszter — úgy látszik — az ifjúság nevelési eszközei közé a Hentzi-szobor mellé a cseh gyufát is besorozta. — A magándetektív. A detektív története, akit egy másik detektív üldöz, amerikai regénytárgynak is beillik. De hát az élet nyújtja a legjobb regénytárgyakat. A Lipótvárosban lakik egy nagyon gazdag háziúr, aki azt, amije ifjúság dolgában hiányzik, Wertheim-kasszájának tartalmával véli pótolhatni. Feleségül vett egy leányt, akinek a nagyapja lehetett volna. Az őszi verőfény azonban neki csak szomorúságot hozott. Pár hónap múlt el az esküvő óta, amikor a szerencsétlen férjben az a kellemetlen sejtés támadt, hogy ifjú felesége a hadsereg iránt — annak egy derék főhadnagya személyében — különös rokonszenvvel viseltetik. Igazi Othellóként őrködött feleségének minden lépése fölött és mert féltékenységében mindig azt hitte, hogy felesége örökké csak találkákra jár, az a gondolata támadt, hogy magándetektívre bízza magát. Az iroda kirendelte egyik emberét és a bizalmatlan férj most nap-nap után kapott jelentést az ő magándetektívjéről, aki igen elegáns, fekete bajuszos, szép fiatalember volt. Az asszony erényeinek őrét persze busásan kellett jutalmazni, ami meg is történt. Szívesen tette, mert ez egy kis nyugalmat szerzett neki. Ezentúl pontosan értesült feleségének minden lépéséről, mert a magándetektív mindig a nyomában volt. Annál nagyobb csapásként érte őt egy napon az a fölfedezés, hogy a felesége titkon elhagyta az ő sokemeletes házát. Ugyanazon napon a magándetektív jelentése is elmaradt. Ezen nem csodálkozott. A lelkiismeretes detektív bizonyára a hitelen asszonynak és udvarlójának nyomait követi. Talán az asszonynál is jobban sajnálta, hogy ez jókorára pénzösszeget is elvitt magával. Az embereknek azt beszélte, hogy a felesége «vidékre utazott, rokonai látogatására», a titokban pedig elment a detektív-irodába, hogy értesülést szerezzen megbízottjának eljárásáról. Minél gyakrabban járt el oda azonban, annál zavartabb arccal kezdték fogadni, végre pedig nem lehetett többé az igazi tényállást eltitkolni. A „hű magándetektív» kétségkívül megszökött az éberségére bizott — szép asszonynyal. Most pedig igazi detektívek üldözik a magándetektívet. — Úgy is lehet élni. A nagyobb forgalmú utczákon gyakran találkozunk most egy urias külsejű emberrel, aki kezében kis dobozt tartva siet el mellettünk. Ismerősnek tűnik föl előttünk és eszünkbe jut, hogy pár év előtt nagy szerepet játszott abban a világban,ahol mulatnak.» Mintegy tíz éve annak, hogy Budapestre került. Összevissza egy kerek milliót hozott akkor magával. Rövid ideig akart itt mulatni és aztán tovább utazni. Ámde a férfi sorsa a nő.* Megismerkedett egyik színházunk egy apróbb csillagával. Beleszeretett az őrülésig. A hölgyecske azonban húzódozott tőle. Valóságos aranyesővel árasztotta el. És ki tud a pénz varázsának ellentállani. A hölgyecske az amerikainak barátnéja lett. — Vegy el feleségül, — mondotta egy napon. — Feleséges ember vagyok. — Hol a feleséged ? — Chikagóban. — Miért nem vagy vele? — Kidobott. Ezt különben mindenkinek elmondta, aki tudni akarta. Nem titkolta. Az ilyen baj a legtisztességesebb emberen is megesik. Színházi és művészkörökben valóságos csodákat beszéltek az amerikainak gazdagságáról és nagylelkűségéről. Telemarokkal szórta a pénzt mindenfelé. Egy napon mégis azzal állt a kis énekesnő elé, hogy búcsúznia kell. — Miért ? — Tönkrementem. — Vagy úgy ! Nohát persze . . És kezet szorított vele. Más ember talán golyót röpített volna a fejébe. Az amerikai nem volt oly ostoba. Fölkereste régibb barátait, 15—20 frtos kölcsönöket kért tőlük, elutazott Hamburgba, ott beállt hajómunkásnak, így eljutott végre Chicagóba, ahol a felesége újra kidobta. Sok millióval rendelkező bátyja hoszszas alkudozás után ezer dollárt adott neki, és havi 50 dolláros életjáralékot biztosított neki, ha kötelezi magát, hogy azt Budapesten fogja elkölteni. Erre ő visszajött, kifizette adósságait, megszerezte két gyárnak a képviseletét, most pedig egyike a legszorgalmasabb és legtevékenyebb ügynököknek. — Nos, hogy van? — kérdezte tőle valaki a napokban. — Nagyon jól. Pezsgőt nem kell okvetlenül inni, operett-énekesnőket sem muszáj kitartani. Egy jó pohár sör és egy kis varróleány is megjárja. Úgy is lehet élni! — A kínai császár napirendje. Nagy faágyban, úgynevezett Ningpo-fülkében alszik a mennyei birodalom ura. Ágyát gazdagon díszítik a művészi faragványok, arany és elefántcsont. Matraczul és fakardul tigrisbőrök szolgálnak a császárnak. A császár mindig egyedül étkezik, mégpedig reggel 8 órakor reggelizik, 2 óa órakor ebédel, 6 órakor vacsorát. Az evőeszközök, amelyeket a mi késeink és villánk helyett használ, elefántcsontból valók és aranyhegyűek , a tálak és csészék porczellánból készülnek. A császári palotába való belépés súlyos büntetés terhe alatt tilos mindenkinek, akinek nincs ott hivatalos dolga. A büntetőtörvénykönyv értelmében : aki jogtalanul lép be a császári templomba, vagy kertbe, 100, aki a palotába, 60 botot kap és azonfelül egy évre száműzik. Aki pedig engedelem nélkül azokba a szobákba lép, ahol a császár tartózkodik, azt megfojtják. Azok a katonatisztek, akik ezt meg nem gátolták, szintén szigorú büntetésben részesülnek. A törvények éppúgy megvédik a császárnénak, a császárné anyjának és a palota többi benlakóinak szobáit, mint a császáréit. Aki belép a palotába, annak nevét egy e czélra szánt könyvbe vezetik be. Még az udvari hivatalnokok is csak elfoglaltságuk ideje alatt tartózkodhatnak a palotában. Minden délután 4—6 óra között be vannak zárva a palota kapui, mert ezt az időt haromje tagjaival tölti a császár. — Csalások a párisi börzén. Különös egy vállalat volt a Garantie Fondére. Aki odó tizenöt évig évenkint 1—4 frankot befizetett, 12,000—48,000 frank életjáradékot szerzett magának a tizenöt év lejártával, vagy birtokokat Korzikában, a melyeknek értéke életjáradékának megfelelt. Ezenfelül részesültek az osztalékban és egyéb kedvezményben — az [ígérvény szerint — a tizenötödik év végén. Hogyan lehetséges ez ? E kérdésen nem sokat töprengett a közönség, sőt — úgy látszik — a vállalat igazgatósága sem. 1885 ben alapította vállalatát és a lejárati idő 1900-ban következett volna be. Az igazgatóság folyton utazott. A jelentések gyanút keltettek, feljelentést tettek az ügyről a rendőrségnek és a házkutatásnál 20,000 frankot találtak a pénztárban. Az 1900-ban fizetendő öt milliót az igazgató magához vette. A következő években fizetendő milliók