Magyarország, 1898. november (5. évfolyam, 303-333. szám)

1898-11-19 / 321. szám

* Budapest, 1898. szombat november 19. SHAG'S ARQROZ AG tája sem, melyet a megdicsőült királyné valaha meglátogatott ! Az ültetett fák, csoportok, vagy ligetek «Éréséből királyné emléktái» nevet viseljenek és legyenek ily feliratú táblákkal meg is jelölve, hogy azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkímélje. — Magyarország Parisban. A műcsarnok ezidei téli tárlatának egyik érdekessége kétségkívül az lesz, hogy a párisi kiállításon fölállítandó magyar épületcsoport terveivel meg fog ismerkedni a nagyközönség. Ezeket a terveket Bálint Zoltán és Jámbor Lajos műépítészek, a­kik a hirdetett pályázaton első díjat nyertek velük és a­kiket a kivitellel is megbízott a magyar­­kormánybiztos, ma mutatták be egy szűkebb körű meghívott közönségnek s a sajtó képviselőinek. Az építészek műtermében egybegyűlt társaságban ott láttuk többek között: Lukács Béla valóságos belső titkos tanácsos, kormánybiztost, Miklós Ödön országgyűlési képviselő, helyettes kormánybizt­os, Radisich Jenőt, az iparművészeti múzeum és Fittler Kamilt, az iparművészeti iskola igazgatóját, Steindl Imre, Haussmann Alajos, Czigler Győző, Pete Samu, Csöbör Béla, Rejtő Sándor, egyetemi tanárokat stb. s a sajtó képviselőit. A párisi magyar csarnok tervei a milléniumi kiállítás történeti csarnokára emlékeztetnek, mert a párisi igazgatóság — a milléniumi történeti csarnok sikerén felbuzdulva — minden kiállító nemzettől megkövetelte, hogy épületeit a maga történeti műemlékeinek stíljében és motívumaiból állítsa össze. Ezt a kötött feladatot az építészek teljesen új anyaggal oldották meg úgy, hogy a vajdahunyadi lovagterem és csütörtökhelyi kápolna nagyon is jellegzetes és éppen azért nem mellőzhető motívumain kívül a milleniumi történelmi csarnok semmiféle részletét nem ismételték meg. A párisi magyar pavilion építészeti emlékeinek eddigelé csaknem ismeretlen részleteiből van összekomponálva. A kassai Szt.­Mihály kápolna gótikus homlokzata, a gyulafehérvári székesegyház kapuzatának gyönyörű renaisszanc­e architektúrája, az eperjesi Klobusitzky grófi kastély (ma kaszárnya!) barokk homlokzata, a budapesti Lipót-utczai szerb kápolna szép barokk­­tornya stb., mind először kerül a szemlélő elé s bizonyára egyik érdekessége lesz a Szajna partján építendő kiállításnak. — Főúri eljegyzés: Nicolics Erzsébet bárónőt, Nk­olics Fedor báró, v. b. t. tanácsos, főrendiházi tag leányát eljegyezte Bécsben Hardegg Jenő gróf, dragonyos főhadnagy. Hardegg gróf rokonságban van a délvidéki főúri körökkel. Anyja ugyanis a nővére Harnoncour Felix gróf écskai (Torontál­­megye) nagybirtokosnak. — Az aranygyapjas Faure. A franczia köz­társaság elnöke, Faure Felixnek tegnap nyújtották át a spanyol régens királyné által neki adományo­zott aranygyapjas­ rendet a szokásos szertartás mellett a minisztereknek, a spanyol nagykövetség személyzetének és a békebizottság spanyol tagjai­nak jelenlétében. A katonai tisztelgések után Montera Rios, Faure elnök nyakába függesztette a rend lánczát, mialatt külön szóbeli formulát hasz­nált . Faure elnök a szokásos formában válaszolt, melynek végén kifejezte köszönetét a spanyol régens királynénak. Ezután Faure elnök Montero Riosnak­ és Vladimir nagyherczegnek, a­ki a ke­resztapai tisztet viselte, megadta a testvéri csókot. — Csokonai emlékezete. Csokonai Vitéz Mi­hály, a debreczeni nagy poéta születésének 112-dik évfordulóját kegyelettel ünnepelte meg a kollé­giumi ifjúság nagy­közönség jelenlétében. Csokonai szobránál, mely a debreczeniek szerint a legszebb szobor az országban (Izsó alkotása) Kun Béla emlékbeszédet mondott, Kovácsig Kálmán pedig ódát szavalt, majd az ev. református temetőbe vonult az ifjúság és a közönség. A temetőben Sípos Béla magasztalta Csokonai zsenijét. A­míg Debreczenben kő kövön lesz, — úgymond — addig el nem felejtik a nagy poétát. Nem felejti el különösen az ifjúság, a mely minden évben el­zarándokol a sírhoz eseményt és hazaszeretetet m­e­­riteni. — A szerb miniszterelnök Budapesten. Gyorgyevics Vladán szerb miniszterelnök, ki hosz­szabb ideig külföldön utazott, családjával együtt tegnap Budapestre érkezett. A vasútnál Barlovácz György főkonzul és Weiss Soma alkonzul fogadták és kalauzolták a városban. Pár órai itt tartózko­dása után a miniszterelnök Belgrádba utazott. — Cseh élelmesség. Magyar liszt nem kell a derék cseheknek, valósággal megvadulnak, ha idegen szót hallanak, de még a magyar szót sem vélik meg, ha azzal másokat csaphatnak be. Tarka szinü gyufaskatulyában csempészik be hoz­zánk legújabb termékeiket, a cseh szó svéd­ gyufát. Piros betűkkel ékeskedik a skatulya egyik felén a következő magyar felirat : „Harcsosaink emlékeiért az 1866-os évből Sehországban.» A skatulya másik felén pedig a következő csoda­bogarat olvassuk: «Ezen gyufák eladása a königgrätzi központi egylet a cs. és kir. hadügyminisztérium helyben­hagyása folytán kizárólag engedélyeztetett. A tiszta jövedelem az 1806. évi harczos emlék fentartására Csehországi fordítandó.* Krieghammer hadügyminiszter — úgy látszik — az ifjúság nevelési eszközei közé a Hentzi-szobor mellé a cseh gyufát is besorozta. — A magándetektív. A detektív története, a­kit egy másik detektív üldöz, amerikai regény­tárgynak is beillik. De hát az élet nyújtja a leg­jobb regénytárgyakat. A Lipótvárosban lakik egy nagyon gazdag háziúr, a­ki azt, a­mije ifjúság dolgában hiányzik, Wertheim-kasszájának tartalmával véli pótolhatni. Feleségül vett egy leányt, a­kinek a nagyapja le­hetett volna. Az őszi verőfény azonban neki csak szomorúságot hozott. Pár hónap múlt el az esküvő óta, a­mikor a sze­rencsétlen férj­ben az a kellemetlen sejtés támadt, hogy ifjú felesége a hadsereg iránt — annak egy derék főhadnagya személyében — különös rokon­­szenvvel viseltetik. Igazi Othellóként őrködött fele­ségének minden lépése fölött és mert félté­kenységében mindig azt hitte, hogy felesége örökké csak találkákra jár, az a gondolata támadt, hogy magándetektívre bízza magát. Az iroda kirendelte egyik emberét és a bizal­matlan férj most nap-nap után kapott jelentést az ő magándetektívjéről, a­ki igen elegáns, fekete bajuszos, szép fiatalember volt. Az asszony erényei­nek őrét persze busásan kellett jutalmazni, a­mi meg is történt. Szívesen tette, mert ez egy kis nyugalmat szerzett neki. Ezentúl pontosan értesült feleségének minden lépéséről, mert a magándetektív mindig a nyomában volt. Annál nagyobb csapásként érte őt egy napon az a fölfedezés, hogy a felesége titkon elhagyta az ő sokemeletes házát. Ugyanazon napon a magán­­detektív jelentése is elmaradt. Ezen nem csodál­kozott. A lelkiismeretes detektív bizonyára a hitelen asszonynak és udvarlójának nyomait követi. Talán az asszonynál is jobban sajnálta, hogy ez jókorára pénzösszeget is elvitt magával. Az embereknek azt beszélte, hogy a felesége «vi­dékre utazott, rokonai látogatására», a titok­ban pedig elment a detektív-irodába, hogy értesü­lést szerezzen megbízottjának eljárásáról. Minél gyakrabban járt el oda azonban, annál zavartabb arc­c­al kezdték fogadni, végre pedig nem lehetett többé az igazi tényállást eltitkolni. A „hű magán­­detektív» kétségkívül megszökött az éberségére bizott — szép asszonynyal. Most pedig igazi detektívek üldözik a magán­detektívet. — Úgy is lehet élni. A nagyobb forgalmú ut­­czákon gyakran találkozunk most egy urias kül­sejű emberrel, a­ki kezében kis dobozt tartva siet el mellettünk. Ismerősnek tűnik föl előttünk és eszünkbe jut, hogy pár év előtt nagy szerepet ját­szott abban a világban,­­a­hol mulatnak.» Mintegy tíz éve annak, hogy Budapestre került. Összevissza egy kerek milliót hozott akkor magával. Rövid ideig akart itt mulatni és aztán tovább utazni. Ámde a férfi sorsa a nő.* Megismerkedett egyik színházunk egy apróbb csillagával. Beleszeretett az őrülésig. A hölgyecske azonban húzódozott tőle. Valóságos aranyesővel árasztotta el. És ki tud a pénz varázsának ellentállani. A hölgyecske az amerikainak barátnéja lett. — Vegy el feleségül, — mondotta egy napon. — Feleséges ember vagyok. — Hol a feleséged ? — Chikagóban. — Miért nem vagy vele? — Kidobott. Ezt különben mindenkinek elmondta, a­ki tudni akarta. Nem titkolta. Az ilyen baj a legtisztessége­sebb emberen is megesik. Színházi és művészkörökben valóságos csodákat beszéltek az amerikainak gazdagságáról és nagy­­lelkűségéről. Telemarokkal szórta a pénzt minden­felé. Egy napon mégis azzal állt a kis énekesnő elé, hogy búcsúznia kell. — Miért ? — Tönkrementem. — Vagy úgy ! Nohát persze . . És kezet szorított vele. Más ember talán golyót röpített volna a fejébe. Az amerikai nem volt oly ostoba. Fölkereste régibb barátait, 15—20 frtos kölcsönöket kért tőlük, el­utazott Hamburgba, ott beállt hajómunkásnak, így eljutott végre Chicagóba, a­hol a felesége újra kidobta. Sok millióval rendelkező bátyja hosz­­szas alkudozás után ezer dollárt adott neki, és havi 50 dolláros életjára­lékot biztosított neki, ha kötelezi magát, hogy azt Budapesten fogja elköl­teni. Erre ő visszajött, kifizette adósságait, meg­szerezte két gyárnak a képviseletét, most pedig egyike a legszorgalmasabb és legtevékenyebb ügy­nököknek. — Nos, hogy van? — kérdezte tőle valaki a napokban. — Nagyon jól. Pezsgőt nem kell okvetlenül inni, operett­-énekesnőket sem muszáj kitartani. Egy jó pohár sör és egy kis varróleány is megjárja. Úgy is lehet élni! — A kínai császár napirendje. Nagy fa­ágyban, úgynevezett Ningpo-fülkében alszik a mennyei birodalom ura. Ágyát gazdagon díszítik a művészi faragványok, arany és elefántcsont. Mat­­raczul és fakardul tigrisbőrök szolgálnak a csá­szárnak. A császár mindig egyedül étkezik, még­pedig reggel 8 órakor reggelizik, 2 ó­a órakor ebédel, 6 órakor vacsorát. Az evőeszközök, a­melyeket a mi késeink és villánk helyett használ,­­ elefánt­csontból valók és aranyhegyűek , a tálak és csé­szék porczellánból készülnek. A császári palotába való belépés súlyos büntetés terhe alatt tilos min­denkinek, a­kinek nincs ott hivatalos dolga. A büntetőtörvénykönyv értelmében : a­ki jogtalanul lép be a császári templomba, vagy kertbe, 100, a­ki a palotába, 60 botot kap és azonfelül egy évre száműzik. A­ki pedig engedelem nélkül azokba a szobákba lép, a­hol a császár tartózkodik, azt megfojtják. Azok a katonatisztek, a­kik ezt meg nem gátolták, szintén szigorú büntetésben részesülnek. A törvények éppúgy megvédik a csá­szárnénak, a császárné anyjának és a palota többi benlakóinak szobáit, mint a császáréit. A­ki belép a palotába, annak nevét egy e czélra szánt könyvbe vezetik be. Még az udvari hivatalnokok is csak elfoglaltságuk ideje alatt tartózkodhatnak a palo­tában. Minden délután 4—6 óra között be vannak zárva a palota kapui, mert ezt az időt haromje tagjaival tölti a császár. — Csalások a párisi börzén. Különös egy vállalat volt a Garantie Fond­ére. A­ki odó tizenöt évig évenkint 1—4 frankot befizetett, 12,000—48,000 frank életjáradékot szerzett magá­nak a tizenöt év lejártával, vagy birtokokat Korzi­kában, a melyeknek értéke életjáradékának meg­felelt. Ezenfelül részesültek az osztalékban és egyéb kedvezményben — az [ígérvény szerint — a tizen­ötödik év végén. Hogyan lehetséges ez ? E kérdé­sen nem sokat töprengett a közönség, sőt — úgy látszik — a vállalat igazgatósága sem. 1885 ben alapította vállalatát és a lejárati idő 1900-ban következett volna be. Az igazgatóság folyton utazott. A jelentések gyanút keltettek, fel­jelentést tettek az ügyről a rendőrségnek és a ház­kutatásnál 20,000 frankot találtak a pénztárban. Az 1900-ban fizetendő öt milliót az igazgató ma­gához vette. A következő években fizetendő milliók

Next