Magyarország, 1898. december (5. évfolyam, 334-363. szám)
1898-12-01 / 334. szám
MAGYARORSZÁG V. ÉVFOLYAM 334. SZÁM BUDAPEST, 1898. CSÜTÖRTÖK, DECZEMBER I. Thum Pesten, Budapest, nov. 30. Most már nyugodtan alhatunk. Attól féltünk, hogy Bánffy báró kezeiben darabokra törik a magyar alkotmány. Remegtünk, hogy az 1898-dik év Szilveszter-éjszakájának éjfelekor fölkelnek sírjaikból a gonoszok és megfojtogatják állami létünknek törvényes erősségeit. Vízióink keltek a végzet kikerülhetetlen tragédiájának rémes alakzataiból. És ime Hungáriának , az elzüllés utjain sétálgató asszonyságnak, mentő lovagjai akadtak, így adatik ez tudtul a magyar kormány német félhivatalosának a Pester Lloyd-nak mai számában. Thun gróf osztrák miniszterelnök Budapestre érkezik — mondja az idézett német — hogy tiszteletreméltó pendantjával , Bánffy báróval, az általános politikai helyzetről tőlük telhető bölcs eszmecserét folytassanak. A két államférfiú providencziális bölcsesége azonban már előreveti árnyékát a Lloydban. El ne veszítse az olvasó az egyensúlyát, ha annak a töméntelen zsenialitásnak híre megüti, amelylyel a két miniszterelnök a helyzet szakadásait befoltozni akarja. Egy új, noch nie dagewesenes, a színpadon először előadandó eszméjük van : a provizórium. De nem valami közönséges, mindennapi, sablonszerű provizórium, amely mögé még mindenosztrák államférfim bölcseségel tudott rejtőzködni. Thun és Bánffy valami nagyot gondoltak : ők technikai provizóriumot akarnak alkotni. Jól odafigyeltünk : technikai provizóriumról van szó, tehát nem egy szóról: «provizórium», hanem kettőről: «technikai» és «provizórium». Kettő, tudvalevőleg, kétszer annyi, mint egy. Száz perczenttel több egynél, nyilvánvaló tehát, hogy az 1899-iki termés , a technikai provizórium, éppen száz perczenttel fogja túlhaladni a Bánffy eszének 1899-diki termését: a közönséges, egyszerű provizóriumot. Hja, Szolnokdobokon ravaszabbak az emberek, mint Kókán, és nem eszik meg egy köztüket két ízben is. A gondolat valóban szellemes és így felfogva nem lesz többé érthetetlen, hogy miért éppen «technikai» e provizórium. Ámde ebben az eszmében nem merül ki a két miniszterelnöki ész, mely ma délelőtt fél 11 órakor a magyar pénzügyminiszter erkölcsi támogatása mellett egybeverődött. A Pester Lloyd utján tudtára adatik mindeneknek, a kiket érdekel, hogy Thun gróf mai budapesti lerándulásának nem kisebb a czélja, mint »letörni a hegyét a dualizmusban rejlő abszolutizmusnak.» Az 1867-ki kiegyezés tudvalevőleg elrendeli a kvóta megállapításának módozatait. Ha a két kvótaküldöttség nem képes megegyezésre jutni, akkor a király dönti el a kérdést. Így történt ez a múlt esztendőben is, amikor ő felségének kellett egy évre szóló érvényességgel választott bírói jogkörében kimondania, hogy a régi kvótaalány maradjon érvényességben. Thun gróf az ő átszellemült finomságú alkotmányos érzékével csakhamar átlátta, hogy ilyen módon tulajdonképpen abszolutizmus leng a két szövetkezett állam vizei fölött, mert hiszen a fejedelem dönt, és dönt úgy, ahogy saját egyéni belátása azt jónak látja. Kivétezik ezzel a kvóta megállapítása a két parlament kezéből. A Lajta mindkét oldalán tehetetlenül kell néznünk ilyen esetekben, hogy a király azt határozza és azt tegye, amit határoznia és tennie jól esik. A király ezzel megszűnik alkotmányos monarcha lenni, egy abszolút kényur trónjába ül, a ki szentencziát mond olyan értelemben, amelylyel egyik vagy másik parlamentnek, vagy mindkettőnek kifejezett kívánságát korlátlanul negligálhatja. Ez ellen lázadt föl két miniszterelnöknek alkotmányos lelkiismerete ma, az Úr 1898-ik évének Szent András havában, a legutolsó napon, délelőtt fél 11 órakor. Mert ekképp gondolkodának ők: «Nem okvetetlen szükséges azonnal a korona hatalmi kijelentéséhez fölebbezni az ügyet, ha kedvezőtlen viszonyok folytán a kvótának parlamentáris megállapítása lehetetlen. Miért ne alkothatnánk ilyenkor is egy «provizórikus állapotot», melylyel letörhetnék a dualizmus abszolutisztikus hegyét A Pester Lloyd interpretáczióját idéztük e szavakban. Irigyeljük e hírlapnak szerencséjét, hogy neki adatott meg a világ figyelmét fölhívni e közjogi gravámenre. Nesze neked Beák Ferencz szobra, éppen a te hátad mögött, a te gunyolásodra nyomatták ki e fölfedezést ott a Lloyd-épületben. Te azt hitted, hogy visszaküzdötted hazádnak alkotmányosságát, sőt egy idegen országnak , Ausztriának is, furfangos módon odajuttattál egy darabkát a modern politikai világnézetből, az alkotmányosságból. És íme, most kisül, hogy te «abszolutisztikus élre hegyezted ki a dualizmust» Szegény szobor ! Megmaradhatsz-e továbbra is nyugodalmas ülő helyzetedben ? Ha szobor vagy is, nem fáj-e most minden tagod ? Te azt hitted, hogy dehogy abszolutizmus ez ! Hiszen éppen az alkotmányosságnak döntő biztosítékává emelted le a kvóta megállapításának szervezetét. Nincs közös költségvetés a kvóta megállapítása nélkül és nem lehet kvóta megállapítani rendes parlamenti tárgyalás hiányában. Az 1867 : XII. t.-cz. 20. §-ában kimondattad, hogy «e javaslatot (a kvótabizottságét) mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó.» Te úgy gondoltad, hogy a kvótának kellessen előbb általmenni az összes parlamenti retortákon nálunk is, Ausztriában is, és csak azután lehessen közösügyes módon kormányozni. Te ezzel éppen biztosítani akartad az alkotmányosságot, és pedig mindkét államban, amely alkotmányosságon aztán mitsem változtat, hogy ha a két fél mégsem egyeznék meg, akkor egy saját magunkhozta törvény által választott bíró dönt az ügyükben. És most ime így kicsúfolják a te alkotmányos garancziádat, azt mondván róla, hogy az abszolutisztikus jelleget kölcsönöz a dualizmusnak. Ámde, kedves szobor, ne echauffáld magad! Ezek a jó urak csak kancsalul néznek rád, de máshová akarnak ütni. Ott van az ő bajuk, hogy a kvóta kérdését nem képesek parlamentárisan letárgyalni, nem képesek tehát azt az alkotmány megszegése nélkül a király döntése elé sem vinni, és így egyáltalán nem képesek tovább kormányozni. A te szándékod tehát éppen czélra vezetett, mert rendelkezésed nem engedi a parlamentek jogát megnyirbálni. Mi a baj ? Honnan van ? Ez a kérdés. Onnan-e, hogy ez az alkotmány rosszul volt megcsinálva, vagy onnan, hogy rosszul tartják meg ? Az alapozásnál történt-e hiba, hogy parazitáknak nyitottak réseket, vagy véletlen elemi csapás, hogy paraziták kapaszkodtak rá és őrlik meg ? És mert szoborba öntötték, nem beszélhet-e a nemzethez többé Deák Ferencz? Szerkesztőség: Teréz Körút 19. sz. Kiadóhivatal: Terézkörút 19. sz. Előfizetési ár: negyed évre 3 frt 50 kr. egész évre 14 frt — kr. Egyes számára: helyben 4 kr vidéken 6 kr. Lapunk mai száma 18 oldal. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 30. A császár-jubileum napjára elérkeztünk a helyzet egy uj fordulatához. Miután hónapokon keresztül a dolgokat szándékosan vagy tehetetlenül összébb meg összébb gombolyították, végre egy uj kísérlet történik a kibontakozásra. Thun gróf megjelent Budapesten, hogy a magyar miniszterekkel tanácskozzék ama technikai provizórium felöl, a melyet az tesz szükségessé, hogy az Ausztriával való gazdasági rendezkedés kérdésének normális megoldására kifogytunk az időből. A két miniszterelnök ma tovább mint két óra hosszán át tanácskozott, de alig hisszük, hogy tanácskozásuk valami pozitív eredményre vezethetett volna. A tervezett provizórium előtt be-