Magyarország, 1898. december (5. évfolyam, 334-363. szám)

1898-12-01 / 334. szám

MAGYARORSZÁG V. ÉVFOLYAM 334. SZÁM BUDAPEST, 1898. CSÜTÖRTÖK, DECZEMBER I. Thum Pesten, Budapest, nov. 30. Most már nyugodtan alhatunk. Attól féltünk, hogy Bánffy báró kezei­ben darabokra törik a magyar alkot­mány. Remegtünk, hogy az 1898-dik év Szilveszter-éjszakájának éjfelekor föl­kelnek sírjaikból a gonoszok és meg­­fojtogatják állami létünknek törvényes erősségeit. Vízióink keltek a végzet ki­kerülhetetlen tragédiájának rémes alak­zataiból. És ime Hungáriának , az elzüllés ut­jain sétálgató asszonyságnak, mentő lo­vagjai akadtak, így adatik ez tudtul a magyar kormány német félhivatalosának a Pester Lloyd-nak mai számában. Thun gróf osztrák miniszterelnök Budapestre érkezik — mondja az idézett német — hogy tiszteletreméltó pendant­­jával , Bánffy báróval, az általános po­litikai helyzetről tőlük telhető bölcs eszmecserét folytassanak. A két államférfiú providencziális böl­­csesége azonban már előreveti árnyékát a Lloyd­ban. El ne veszítse az olvasó az egyensúlyát, ha annak a töméntelen zsenialitásnak híre megüti, a­melylyel a két minisz­terelnök a helyzet szakadásait befoltozni akarja. Egy új, noch nie dagewesenes, a színpadon először előadandó eszmé­jük van : a provizórium. De nem valami közönséges, mindennapi, sablonszerű provizórium, a­mely mögé még minden­­osztrák államférfim bölcseség­el tudott rejtőzködni. Thun és Bánffy valami na­gyot gondoltak : ők technikai provizóriu­mot akarnak alkotni. Jól odafigyeltünk : technikai provizó­riumról van szó, tehát nem egy szóról: «provizórium», hanem kettőről: «tech­nikai» és «provizórium». Kettő, tudva­levőleg, kétszer annyi, mint egy. Száz perczenttel több egynél, nyilvánvaló tehát, hogy az 1899-iki termés , a technikai provizórium, éppen száz per­czenttel fogja túlhaladni a Bánffy eszé­nek 1899-diki termését: a közönséges, egyszerű provizóriumot. Hja, Szolnok­dobokon ravaszabbak az em­berek, mint Kókán, és nem eszik meg egy köztüket két ízben is. A gondolat valóban szellemes és így felfogva nem lesz többé érthetetlen, hogy miért éppen «technikai» e provizórium. Ámde ebben az eszmében nem merül ki a két miniszterelnöki ész, mely ma délelőtt fél 11 órakor a magyar pénz­ügyminiszter erkölcsi támogatása mellett egybeverődött. A Pester Lloyd utján tudtára adatik mindeneknek, a kiket érdekel, hogy Thun gróf mai budapesti lerándulásának nem kisebb a czélja, mint »letörni a hegyét a dualizmusban rejlő abszolutizmusnak­.» Az 1867-ki kiegyezés tudvalevőleg el­rendeli a kvóta megállapításának módo­zatait. Ha a két kvótaküldöttség nem képes megegyezésre jutni, akkor a király dönti el a kérdést. Így történt ez a múlt esztendőben is, a­mikor ő felségének kellett egy évre szóló érvényességgel vá­lasztott bírói jogkörében kimondania, hogy a régi kvótaalány maradjon érvé­nyességben. Thun gróf az ő átszellemült finomságú alkotmányos érzékével csakhamar át­látta, hogy ilyen módon tulajdonképpen abszolutizmus leng a két szövetkezett állam vizei fölött, mert hiszen a fejede­lem dönt, és dönt úgy, a­hogy saját egyéni belátása azt jónak látja. Kivéte­zik ezzel a kvóta megállapítása a két parlament kezéből. A Lajta mindkét ol­dalán tehetetlenül kell néznünk ilyen esetekben, hogy a király azt határozza és azt tegye, a­mit határoznia és tennie jól esik. A király ezzel megszűnik alkotmányos monarcha lenni, egy abszolút kényur trón­jába ül, a ki szentencziát mond olyan értelemben, a­melylyel egyik vagy másik parlamentnek, vagy mind­kettőnek kifejezett kívánságát korlátlanul negligálhatja. Ez ellen lázadt föl két miniszterelnök­nek alkotmányos lelkiismerete ma, az Úr 1898-ik évének Szent András havá­ban, a legutolsó napon, délelőtt fél 11 órakor. Mert ekképp gondolkodának ők: «Nem okvetetlen szükséges azonnal a korona hatalmi kijelentéséhez fölebbezni az ügyet, ha kedvezőtlen viszonyok foly­tán a kvótának parlamentáris megálla­pítása lehetetlen. Miért ne alkothatnánk ilyenkor is egy «provizórikus állapotot», melylyel letörhetnék a dualizmus abszolu­tisztikus hegyét A Pester Lloyd interpretáczióját idéz­tük e szavakban. Irigyeljük e hírlapnak szerencséjét, hogy neki adatott meg­­ a világ figyelmét fölhívni e közjogi gravá­­menre. Nesze neked Beák Ferencz szobra, éppen a te hátad mögött, a te gunyolásodra nyomatták ki e fölfedezést ott a Lloyd­-épületben. Te azt hitted, hogy visszaküzdötted hazádnak alkotmá­nyosságát, sőt egy idegen országnak , Ausztriának is, furfangos módon odajut­tattál egy darabkát a modern politikai világnéz­etből, az alkotmányosságból. És íme, most kisül, hogy te «abszolutisztikus élre hegyezted ki a dualizmust­­» Szegény szobor ! Megmaradhatsz-e továbbra is nyugodalmas ülő helyzeted­ben ? Ha szobor vagy is, nem fáj-e most minden tagod ? Te azt hitted, hogy dehogy abszolu­tizmus ez ! Hiszen éppen az alkotmá­nyosságnak döntő biztosítékává emelted le a kvóta megállapításának szerveze­tét. Nincs közös költségvetés a kvóta megállapítása nélkül és nem lehet kvóta megállapítani rendes parlamenti tárgya­lás hiányában. Az 1867 : XII. t.-cz. 20. §-ában ki­mondattad, hogy «e javaslatot (a kvóta­bizottságét) mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rende­sen tárgyalandó.» Te úgy gondoltad, hogy a kvótának kellessen előbb általmenni az összes par­lamenti retortákon nálunk is, Ausztriá­ban is, és csak azután lehessen közös­ügyes módon kormányozni. Te ezzel éppen biztosítani akartad az alkotmá­nyosságot, és pedig mindkét államban, a­mely alkotmányosságon aztán mitsem­ változtat, hogy ha a két fél mégsem egyeznék meg, akkor egy saját magunk­­hozta törvény által választott bíró dönt az ügyükben. És most ime így kicsúfolják a te alkotmányos garancziádat, azt mondván róla, hogy az abszolutisztikus jelleget kölcsönöz a dualizmusnak. Ámde, kedves szobor, ne echauffáld magad! Ezek a jó urak csak kancsalul néznek rád, de máshová akarnak ütni. Ott van az ő bajuk, hogy a kvóta kér­dését nem képesek parlamentárisan letárgyalni, nem képesek tehát azt az alkotmány megszegése nélkül a király döntése elé sem vinni, és így egyáltalán nem képesek tovább kormányozni. A te szándékod tehát éppen czélra veze­tett, mert rendelkezésed nem engedi a parlamentek jogát megnyirbálni. Mi a baj ? Honnan van ? Ez a kérdés. Onnan-e, hogy ez az alkotmány rosszul volt megcsinálva, vagy onnan, hogy rosszul tartják meg ? Az alapozásnál történt-e hiba, hogy parazitáknak nyitot­tak réseket, vagy véletlen elemi csapás, hogy paraziták kapaszkodtak rá és őrlik meg ? És mert szoborba öntötték, nem beszélhet-e a nemzethez többé Deák Ferencz? Szerkesztőség: Teréz­ Körút 19. sz. Kiadóhivatal: Terézkörút 19. sz. Előfizetési ár: negyed évre 3 frt 50 kr. egész évre 14 frt — kr. Egyes szám­ára: helyben 4 kr vidéken 6 kr. Lapunk mai száma 18 oldal. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Budapest, nov. 30. A császár-jubileum napjára elérkeztünk a helyzet egy uj fordulatához. Miután hónapo­kon keresztül a dolgokat szándékosan vagy tehetetlenül összébb meg összébb gombolyí­tották, végre egy uj kísérlet történik a kibon­takozásra. Thun gróf megjelent Budapesten, hogy a magyar miniszterekkel tanácskozzék ama technikai provizórium felöl, a melyet az tesz szükségessé, hogy az Ausztriával való gazda­sági rendezkedés kérdésének normális meg­oldására kifogytunk az időből. A két miniszterelnök m­a tovább mint két óra hosszán át tanácskozott, de alig hisszük, hogy tanács­kozásuk valami pozitív eredményre vezethe­tett volna. A tervezett provizórium előtt be-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék