Magyarország, 1899. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

, hogy a kabinet semmiféle nyilatkozattal nem prejudikálhat a jövő kabinetek működésének és így ragaszkodnia kell azon álláspontjához, hogy a parlamenti helyzet szanálására meg­kötendő egyezmény a parlamentben ez idő szerint képviselt pártok plénumai által köl­csönösen ratifikáltassanak. A kormány ellenzi tehát oly elvi kijelentés megtételét, melynek alapján ő tenne a jövő kormány nevében va­lamely kötelező ígéretet. Ez képezi a kormány válaszának lényegét, a disszidensekkel azonban közöltetett, hogy a kormány ezen válasza még nem képez ulti­mátumot és a­mennyiben az ellenzéki pártok részéről nehézségek mutatkoznának, melyek miatt az indemnity megszavazásával össze­függő feltételek realizálhatók nem volnának, akkor a kormány fontolóra fog venni egy oly formulát, melyet a képviselőház nyílt ülésében saját magára nézve hajlandó lenne kijelenteni. Ez alatt az értendő, hogy a Bánffy-kabinet kijelentené a képviselőház ülésében, hogy az elnökség megválasztása után, az osztrák és horvát kiegyezési provizórium, az újonczjuta­­lék letárgyalása és az indemnity kapcsán nyert föl­mentés után a jelenlegi kabinet távozik, mihelyt az ellenzéki pártok elfogadható formá­ban kijelentést tesznek, hogy a kiegyezésnek a Széll Kálmán formulája alapján történő megoldása ellen akadályokat gördíteni nem fognak. A disszidensek vezérei ad referendum vet­ték a kormány és Széll Kálmán ezen üzenetét és közölték azt a délben összeült pártközi konferencziával, melyen az ellenzéki kiküldöt­tek teljes számban részt vettek. A mai pártközi konferenczia kizárólag ezen üzenet átvételére szorítkozott. Abban megálla­podás, vagy a kormány üzenetével szemben állásfoglalás nem történt. Elhatároztatott azonban, hogy a pártközi konferenc­ia a kormány mai üzenetének tár­gyalására, továbbá a még függőben lévő ház­­szabályok revíziója feletti megállapodás hoza­talára holnapután délelőtti tizenegy­­órakor ülést tart, melynek határozatairól nyomban értesíti a disszidenseket, hogy azok még aznap délután közölhessék a kormánynyal a választ. Holnap főleg azért nem ül össze a pártközi konferenczia, mert Széll Kálmánt magánügyei ma Rátótra szólították, ő pedig azt az óhajtást nyilvánította, hogy a tárgyalások ideje alatt, főleg a hozandó határozatok em­neziálása előtt érintkezésbe óhajt lépni az ellenzéki pártok vezéreivel. A házszabályok revíziója, Széll Kálmán ma is lankadatlanul konferált ellenzéki és kormánypárti képviselőkkel egyaránt, a béke létesítése érdekében. Ma főleg a ház­szabályok revíziója dolgában tárgyalt. Kijelentette többek között, hogy a kormány­nak az az álláspontja, hogy a házszabályok szigorítása sine qua non-ja a béke létesíté­sének. És ha van is oka arra a föltevésre, hogy az eredeti javaslathoz képest engedmé­nyekre kész a kormány, a technikai obstrukc­ió megismétlésének lehetőségét ki kell küszö­bölni a házszabályokból. Az ellenzéki párt­­konferenc­ia a házszabályok revíziójára vo­natkozó javaslataiban tehát tegyen a maga részéről oly előterjesztéseket, melyek a név­szerinti szavazásoknak ma divó gyakorlatát korlátozzák. Azon ellenzéki politikusok, kikkel Széll e tárgyban konferált, kijelentették, hogy az ellenzéki pártok a házszabályok egynéhány intézkedésének megszorítására meg fogják tenni javaslataikat oly mértékig, a­meddig ezt a Ház és a képviselők jogainak megnyirbálása nélkül meg lehet tenni. Hangsúlyozzák azon­ban, hogy a revideált házszabályok csak akkor lesznek alkalmazhatók, a­mikor a megállapí­tandó békepontozatok minden egyéb pontja már végre van hajtva és a kúriai bíráskodás élet­­beléptetése, és a tiszta választásoknak lehető biztosítása által meg van adva az ellenzéknek az a garanc­ia, hogy képviselői kötelességeit és jogait csorbi­tatlannul teljesítheti és gyako­rolhatja. A tárgyalások folytatása. A képviselőház ma saját határozatával három napra elnapolta üléseit. E rövid szünet alatt a béketárgyalások nem fognak szüne­telni. Holnap a házszabályok revíziójára vo­natkozó javaslaton fognak a megbízott kép­viselők dolgozni, csütörtökön a pártközi kon­­ferenc­ia ezt a javaslatot tárgyalja és meg­állapítja a kormánynak küldendő választ. Pén­teken valószínűleg újabb konferenczia lesz,mert a kormány viszonválasza lesz tárgyalás alá veendő. Szombaton a purparlék véget fog­nak érni. E napon úgy báró Bánffy, Lukács és báró Fejérváry, valamint Széll Kálmán Bécsbe fognak utazni, hol vasárnap — a kép­viselőházban elterjedt hírek szerint — mind a négyüket a király együttes kihallgatáson fo­gadja. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy Széll Kálmán már előzetesen fölmegy Bécsbe és eddigi eljárásának eredményéről jelentést tesz ő felségének. Báró Fejérváry miniszterelnök ? Az új miniszterelnök személye iránt még mindig nincsenek tájékoztatva a politikai kö­rök. Széll Kálmán ismételten kijelentette, hogy ő a koronától nyert mostani megbízatását nem tekinti olyannak, mely a kabinetalakí­­tásra való megbízatásban nyerne befejezést. Intimusai előtt így nyilatkozott : — Nem ambic­ionálom a miniszterelnök­séget. Csak egy esetben vállalkoznám reá: ha ő felsége egyenesen rám parancsolná az ügyek lebonyolítását. Hiszem azonban, hogy ez az eset nem fog beállani. A Lukács László jelöltsége sehol sem, — a kormánypártban legkevésbé — talál hitelre. El­­lenben ma erősen lanszirozták a Ház folyo­sóin báró Fejérváry Géza honvédelmi minisz­tert, mint új miniszterelnököt. A kormánypártnak egy igen előkelő tagja. ötven év előtt. — A Magyarország eredeti tárczája. —­­A Ceccopieri-ezred. — Bakancsosok, cserepárok. — A Filtrax-kávéházi eset. — A gránátosok. — Macskazene Lederernek.) I. Nemrégiben az országgyűlésen bőven tárgyalták a lientzi-szobor ügyét, s ez alkalommal a honvé­delmi miniszter a Ceccopieri-ezredet is megemlí­tette. Ez az ezred akkor itt Magyarországban egy kis szerepet játszott az események folyamában és szereplése többször előfordul e mozgalmas és fe­lette érdekes időszakban. Előttem, akkor mint Pesten élő és szemtanú előtt, sőt velem folytak le az események, némi adatokat kísérlek meg tehát emlékemben felújítani. A cs. kir. 23-ik sorezred — ma magyar ezred — mely tulajdonosa, Ceccopieri Ferdinánd altábor­nagy után neveztetett igy, Pesten több éven át a Károly-kaszárnyában volt elhelyezve. Az ezred legénységét Lombardia fővárosából, Mi­lánóból szedte s igy kivétel nélkül olaszok voltak. Ezek a feltűnően apró, élénk emberek sok izgágát okoztak Pesten, mert élénkségük bámulatos fur­­fanggal párosulván, csekély katonai zsoldjukat igen gyakran tiltott és egyébként is keményen büntetett módon iparkodtak pótolni. Abban az időben a magyar gyalogságot bakan­csosnak, a többit cserepárnak nevezték, mert régibb időkben egy magyar fogolyért egy pár németet cse­réltek be. A cserepár tisztek, bőrtokban egyenes kétélű spádét, a magyar ezredbeli tisztek pedig magyar aczélkardot viseltek. Most minden ezred tisztje ilyet használ, —■ a legénység magyar nadrá­got, a cserepár pantallót visel most is, akkor is. Fehér frakkot és fehér szíjat közösen hordtak. Ennek a cserepár olasz ezrednek két zászló­­alja Pesten volt, a 3. zászlóalj valószínűleg otthon hazájában. Kevés kivétellel ez volt a gyalogságnál a rendszer és szokás, állván akkor minden ezred három zászlóaljból. Volt azonkívül minden ezred­nek egy gyenge százada — Werbscommando — egy századostiszt vezénylete alatt, kinek hadkiegé­szítési munkálatokat kellett otthon teljesíteni. Innen származik a régi verbung szó, verbungos káp­lár stb. A Pesten állomásozó két zászlóalj, mint már em­­lítem, sok zenebonát csinált. Tisztjeik, jóllehet mű­veit és a legjobb olasz családok fiai voltak, mégis heves vérüknél fogva a 40-es évek közepe táján, akkor Pillvax, később Fillinger-féle kávéházban a pesti jurátusokkal alaposan összekaptak s egy Vadász nevű jurátusnak az egyik szemét kiszúrták. Ebből nagy csetepaté támadt, úgy hogy a kormányható­­ság az ezred főbb lisztjeiből és Pest megye törvény­hatósági tagjaiból alakított vegyes bizottságot küldött ki a dolog megvizsgálására, mely bizottság a me­gyeház nagytermében ült össze. Nehezítette a vizs­­gálatot azon körülmény, hogy a jurátusok a szur­­káló tiszt nevét nem tudták megmondani, csak­ annyit, hogy Ceceophri vöröshajtókás tiszt volt, de a bizottság megyei tagjai keresztül jártak a katonák eszén, mert bekivonták az ezred tiszti­karának létszámát és névsorát, s e szerint beren­delték egy bizonyos napra az ezred Pesten lévő összes tisztjeit a megyeházára s ott voltak a szintén előre berendelt és a tett elkövetése alkal­mával a kávéházban jelen volt jurátusok és egyéb tanuk is. Az ezred tisztikara a jurátusok által for­mált sorfal között egyenkint lépkedett a te­rembe — mint serdülő fiú magam is jelen voltam. Midőn a bizonyos szurkaid tiszt lépett el előttük, éktelen lárma támadt s a megyei uraknak imponáló közbelépése vetett véget a botránynak, nehogy baja essék a felismert tisztnek. Hogy a vizsgálatnak mi lett a vége, nem tudom, de gróf Gelich Rikárd tábornok, jeles hadi írónk megmondhatná, mert ugyanakkor ennek atyja ugyanezen ezredben mint alezredes szolgált, kit az egész város igen tisztelt és becsült. A katonáknak a czivilekkel való konfliktusból felmerült dolgaik többnyire elposványosodnak és azután senki sem beszél róla. Qui habet tempus, habet vitam. A reá következő 1848. évben folytatódik ezen ezrednek szereplése Pesten ; mielőtt azonban ennek rövid ecsetelésébe fognék, szabad legyen egy körül­ményre kitérnem. Abban az időben minden sorgyalogezrednek két század gránátosa volt, ide csak magas szál, erős emberek vétettek fel. Három ezred összeállította az ő két-két századát és ezekből formáltak egy zászló­aljat 6 századdal. Budán is volt a várban — a Ferdinánd-kaszárnyában egy zászlóalj magyar grá­nátos, t. i. az Este 32., a Dom Miguel 39. és a Sándor 2. számú sorgyalogezredekből válogatva. Két század hajtókája v. kék, kettőé vörös és kettőé sárga volt. Fövegük kétféle, a tábori fekete viasz­­kosbőrből készült laposfedelü fazék, a parádés föveg impozáns, óriás nagy medvebőr süveg volt, elől rézgránáttal. A medvebőr szőre járás közben pompásan lengett a szellőben, továbbá fehér rövid frakk, magyar nadrág, bakkancs és fehér szil. Ezeket a kasperl­öltözetű hatal­mas alakú katonákat nevezték gránátosoknak. Mi minden csúfot el nem követtek ezzel a szeren­csétlen magyarral ? S ezt nevezik büszke nemzet- MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, február 1.

Next