Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1899-03-01 / 60. szám

MAGYARORSZAG BUDAPEST, 1899.___________SZERDA, MÁRCZIUS I_________ VI. ÉVFOLYAM 60 SZÁM A soviniszta. Budapest, febr. 28. Ajánlom, hogy az a bukott mégse vegye nagyon a szivére az iít-ott el­hangzó dicséreteket. Legyen tisztában azzal, hogy mióta megszűnt a hatalma, csak tévedésből dicsérhetik. Vagy a lovagiasság tévedéséből, vagy a félre­értés tévedéséből. De megindokolt di­cséretet nem fog olvasni soha. Gondos figyelemmel vizsgálom, hogy kormányzási tulajdonságaiból mit emel­nek ki a jóakarók. Soviniszta volt, mondják. Aztán naiv és erőszakos. Tessék kisétálni az állatkertbe. Nincs lény, mely a naivitást az erőszakkal olyan összhangba hozná, mint a medve. Ebből nehéz azt következtetni, hogy országunk sorsa medvére bizassék. De soviniszta. Lehet. Hogy szokta magáról mondani, igaz. Mit ért alatta, nem tudom. Beszédjeiben, melyekkel irányt jelölhetett volna, nem fejtette ki ezen tulajdonság értelmét; cselekedetei­ben szintén adós maradt a magyará­zattal. Annyi tény, hogy az erdélyrészi köz­művelődési egyesületnek az alakulás perczétöl ellensége volt De ez nem dönti el a kérdést sem jobbra, sem balra. Gyakorlatias mivoltával nem tudta megegyeztetni a zajtalan schulmeister­­kedést. Ez a vonás tehát mellőzhető a jellemfestésnél. De négy évig övé volt az ország és a hatalom. Mit tett? Kérem a fajerösitö törvények elösorolását. Elég, ha egyetlen sejtet mutatnak, mely kiindulási szervét képezhetné egy nagyarányú nemzeti organizácziőnak. Egyetlen jegeczedési pontot kérek csupán. A hézagos büntető­­törvénykönyvnek egy novelláris tervét. Egy piczike változtatást azon a törvé­nyen, mely a keleti egyházakat «nem­zeti» — de nem ám «magyar» nemzeti! — egyházakká dagasztotta. A nemzeti­ségi törvény revízióját, mely a nemzeti — közigazgatási kulturális — egység szem­pontjából végrehajthatatlan, minélfogva állandó ok az izgalmas súrlódásokra. Önként tolul az emlékezetbe igen sok seb, mely bekötözésre vár, és igen sok visszaélés, a nemzeti politika ellen. Egy tervszerű és nagyarányú telepítési mozgósítással uj képet és uj medret lehetne adni a fajélet hullámainak. A Fölvidék jól megfontolt gazdasági és szocziális reformja százezreket ment­hetne meg a nyomortól s ezzel karöltve tehetné magyarokká. Sőt a legvészesebb ponton, az oláh földnép körében is tágas és hálás mező kínálkozik, mert ennek a népnek még mindig nincs fajpolitikai öntudata. Mit is tett hát az a soviniszta ? Ne beszéljünk arról, hogy jó magyar. Hát kicsoda nem jő magyar ? Mi legyen egyéb, ha nem magyar ? Intézményeket kérek és igazgatási tényeket. Nem lett volna tudomása arról, hogy a meglevő választási czenzus leghátrányosabb és legigazságtalanabb a magyar fajra nézve ? Egy tót ember választó lehet 3 forint 20 krajczár földadóval. Egy oláh ember választó lehet 8 forint földadóval. Nem sajnálom tőlük. Ezt is leszállitandőnak vélem. De az alföldi, dunamelléki, tula­­dunai magyar ember csak ritkán jut be 16 forinttal választónak. Némely vidé­ken 60 forint földadóval érheti el azt a jogosultságot, amit a tót 3 forinttal elér. j Kérdem, hogy egy soviniszta eltürhet-e ilyen igazságtalanságot saját fajának hát­rányára ? Az a hires három millió nem három millió ám, hanem legalább is öt. De legyen három. Honnan került, miként került — titok. Elszámolni vele nem kellett. Oda fordíthatta, a hová akarta. Arra fordíthatta volna, hogy valamely ponton szilárd bázist teremtsen a ma­gyar nemzeti ügy részére. Ö pedig arra fordította, hogy czéltalan hatalmát pisz­kos módon megerősítse. Meg kell óvni olyan tévedésektől a közéletet, mintha ez a bukott a nemzeti ügyet szolgálta A ki hirdeti, bizo­nyítson. ő maga azzal kérkedik, hogy az egységes magyar nemzeti állam föl­építésén fáradozott. Nagy szó. Baross valóban ezt művelte gazdasági téren. Szilágyi is a jog mezején, bárha a há­zassági joghoz több remény fűződött, mint siker. És kultuszminisztereink egy­­némelyike szintén ezen fáradozott a közoktatási téren. Hanem ez a soviniszta meddő volt. A kisméretű szobroknak, a katonai oktatásnak, a német császár megjelené­sének és beszédének jelentőségét hiba volna kicsinyelni. Azt hiszem, annyi ré­sze van ennek a bukottnak mindebben, ■ int a széikakasnak a széljárás irányi­­usában. De ha mindezt valaki az ö birtoklapjára jegyzi, akkor meg kell nézni a teherlapot is. Mi van ezen ? A házi szertartássá zsugorított ezred­éves ünnep, félénken megfosztva minden nemzetközi világjelentöségtöl. A Vaskapu­ünnep, hol a magyar koronát, éppen a szerbek és oláhok szemeláttára, bele­ejtették a forgatagos Duna mélységeibe. A zágrábi zászlósértés, midőn egy társ­ország büntetlenül végigtaposott az anya­ország történelmi becsületén. A Hentzi­­emlék áthelyezése egy hadapródiskolába, hogy pedagógiai eszközzé váljék s a botránykőből bálvány legyen. Az alkot­mány megcsorbítása, midőn inkább az exlex-állapotba ment, mint hogy elhagyja állását. Összeesküvése Ischlben az osztrák kormánynyal saját hazájának független­­lenségi jogai ellen. Ezek vannak a teherlapou. Ezek igen szörnyű adósságok. Törleszteni ezeket sohasem lehet. És valamennyi a nem­zeti önbecsérzetet, a nemzeti jogot, a nemzeti erőt csorbította. Az ilyen tények­kel nem fölépíteni szokás az egységes magyar nemzeti államot, hanem alá­aknázni. Ha ilyen egy soviniszta, akkor ne le­gyünk sovének. Bartha Miklós. A kormányváltozás. —■ A Magyarország tudósítójától. — Budapest, febr. 28. A áfc^tó-kabinet tagjai az eskütétel és ö felségénél történt bemutatás után visszatértek Budapestre, hogy itt meg­kezdjék hivatalos működésűket. A mai nap még a bucsuzásnak volt szentelve. Bánffy báró elbúcsúzott a szabadelvű párttól, báró Dániel Ernő a kereskedelmi, Perccel Dezső pedig a belügyi miniszté­rium tisztikarától. Este az összes politikai pártkörökben, a Seéli Kálmán mint dezignált minisz­terelnök és az ellenzéki pártok közölt létesült kompromisszum ratifikálása ment végbe. Az uj kormány ma tartotta meg első minisztertanácsát is, melyben megálla­pította a képviselöház holnapi ülésében bejelentendő kormány-programmot. A nap politikai eseményeiről részlete­sen a következőkben számolunk be: Minisztertanács. A Széli-kabinet ma délután négy órakor tartotta első érdemleges minisztertanácsát a miniszterelnökségi palotában. A tanácsra le­jött Bécsböl gróf Széchényi Manó, a király személye körüli miniszter is, ki az uj kabi­netnek a Házban holnap leendő bemutatásá­nál is jelen lesz. A minisztertanács megállapí­totta a kormány programmszerü nyilatkoza­tát, melyet Széli Kálmán miniszterelnök ugyancsak holnap fog elmondani. A kormány proyrammja. A kormány által holnap elmondandó programmnyilatkozat első sorban fel fogja sorolni azokat a teendőket, melyek az ellenzéki pártokkal létesített egyezmény értelmében még a jelen országgyűlés által megoldandók. Ezeknek ismertetése után a kormány az általános kor­mányzati irányról fogja a Házat tájékoztatni, A nyilatkozat ezen része, a mint értesülünk, koncziliáns, higgadt kijelentéseket fog tartal­mazni. Utalni fog a közigazgatási reform fel­adatára, intenzív kereskedelmi és gazdasági politikát, a közoktatásügy fejlesztését, pénz­ügyi téren pedig az államháztartásban az egyensúly fentartását fogja hirdetni. Az uj kormány czéltudatos magyar nemzeti politi­kát igér, melyben a magyar állameszme foly­tonos megszilárdítását tűzi ki czélul. Lesz a beszédnek alighanem egy a külügyi helyzetre Szerkesztőség: Teraz-korat 19. sz. Előfizetni ár: ß - £■Egyes szám ára: t £: Kiadóhivatal: Toréz-körút 19. sz. Lapunk mai száma áO oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék